Mi van, ha egyik válság véget sem ér, máris jön a másik? Erről szóltak az elmúlt éveink és erről szól a jelenünk is. Ez nyomasztó, mert várjuk, hogy legyen ismét minden rendben. Közben szinte észrevétlenül, rendben is lesz minden.
Még a koronavírus időszakának kezdetén, a lezárások és – mondjuk így – a Nagy Távolságtartás idején, ha nem is szoktam rá, de legalábbis rendszeresen tettem, hogy jobb híján, az otthon ülés és a ház körüli rövid és egy idő után unalmas levegőzős-testmozgatós körök alternatívájaként hosszú sétákra indultam a városban. Emlékszünk ugye, akkoriban az utcákon alig néhány ember járkált, ez volt a távmunka, a home office, a munkahelyi váltott műszakok és a célirányos, szigorúan vásárlós vagy halaszthatatlan ügyintézős kimenők, a boltokban bevezetett vásárlói számlimit időszaka, amikor még nem sokat tudtunk a járványról, nem szívesen mentünk mások közelségébe és mindenki érezte is az alaktalan háttérfélelem mellett ennek az időszaknak a bizarr és nyomasztó ürességét. Emiatt is sikerült úgymond külső szemmel, afféle turista üzemmódban nézelődni, ráérősen, a látvány és a hangulat iránti felfokozott fogékonysággal mászkálni Kolozsváron, a belvárosban, de például a Házsongárdi temetőben, a külsőbb városrészekben is, vagy a városközponttól távolabb eső kis utcácskákban, ahová az ember egyébként nem szokott csak úgy járni, különösebb cél nélkül nézelődni főleg nem.
amelyeket egyébként nem veszünk észre, ha a „normális” mindennapi vágtatásban átrohanunk a téren, az utcán, az életen. A házak színe, homlokzata, a kapu, a kerítés és a résein át megkukucskálható udvarok, de a fény megütközése vagy a hársfák árnyéka is – szóval ezek az apróságok és úgy általában a hangulat, ami a járványhelyzet előtt és mindig is ott volt, csak épp nem volt rá időnk és szemünk.
Aztán az élet kezdett valamelyest beindulni, a közösségi együttlét sem csak abból állt már, hogy vásárlás közben, maszkban, pár lépés távolságból váltottunk néhány szót az ismerősökkel, akikkel összefutottunk. Megnyílt a színház, el lehetett menni néhány kulturális eseményre, kiállításra, felolvasásra, hasonlókra és akkor tapasztaltam, hogy mások is valahogy ugyanígy éreztek és ugyanúgy hiányzott nekik ez az együttesen átélhető nem-hétköznapi-működésben-levés, amit a lezárások váltottak ki az emberből. Persze, ezek banális, majdhogynem közhelyes megállapítások, mivel tudjuk: közösségi lények vagyunk és interakciókra van szükségünk. De ha az ember egy ilyen rendkívüli állapot (a járványkorlátozások) után közvetlenül megtapasztalja, hogy ezeknek az eseményeknek a résztvevői, nézői a korábban megszokottnál nagyobb figyelemmel vannak jelen, majd a rendezvény után is sokkal nagyobb intenzitással ülnek együtt egy pohár bor mellett és senkinek nem sietős hazamenni, akkor azt mondja: közhelyes, persze, de van benne valami olyasmi, amire érdemes magunkban odafigyelni és legalábbis nem cinikusan elbagatellizálni az érzést, ha legközelebb is érkezik. Mert érkezik azóta is folyamatosan. Kolozsváron legalábbis azt tapasztalom, hogy
minden ilyen eseményen, és akár egymás számára ismeretlen emberek is hajlamosabbak szóba elegyedni és együtt lenni abban a bizonyos nem-hétköznapi-működésben-levésben.
A járvány után jött a többi csapás: a gazdasági válság, az eszement drágulások, az energiakrízis, majd a szomszédban a háború. Ha még a földrengéseket is idevesszük, akkor nem nehéz megállapítani, hogy évek óta iszonyú nyomás alatt élünk, ez lett az új normalitás, ezek a mindennapjaink. Nemrég a Helikon irodalmi folyóirat közzétette a januári sikerkönyvek toplistáját, ebből pedig kiderül, hogy az erdélyi magyar olvasók körében a tíz legnépszerűbb nem-fikciós irodalmi sikerkönyv kivétel nélkül pszichológiai, önismereti, életvezetési témájú. (A hasonló magyarországi toplistán nincs ennyi pszichológia, az amerikain még annyi sem). Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de egyfajta kép az állapotunkról kirajzolódhat ebből.
Azt is jelzésértékűnek tartom, hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligájának tavalyi Méhes György Tehetségkutató Pályázatára közel 250 (!) pályamű érkezett, igen sok közülük nagyon fiatal szerzőtől (a fiatalok folyton csak a telefonjukat bambulják, mondhatnánk, ugye...) Mert hogy ez is mutatja, mekkora igény van arra a nem-hétköznapi-működésben-levésre, amit említettem. A nem-rettegésre az éppen aktuális válságtól és katasztrófától. Kapcsolódik: megnövekedni látom – Kolozsváron mindenképpen – a kulturális események igen fiatal, középiskolás közönséget. Tizenévesek járnak rendszeresen színházba, kiállításra, könyvbemutatókra, felolvasásokra, írnak, zenélnek ezerrel.
És mert unni kezdték az online életet, az agyirtó közösségi médiát, a magányt. Nyugodtan tanulhatunk tőlük a felismerésben: a bezártság és az elszigetelődés – a fizikai és a jelképes is – embertelen, és a közösségi média is az. De látjuk: lehet rajta változtatni.
Amikor megtudtuk, hogy a Főteret a minimálisnál is kevesebben tudjuk csinálni az év elejétől, valahogy természetes, szinte automatikus volt, hogy ez milyen váltást eredményez. Az új körülmények között fizikailag fenntarthatatlan hírportálszerű működést elengedtük, és egy másfajta irányra váltottunk. Én ezt pont úgy látom, mint a járvány idején tett megváltozott optikájú sétákat a városban: ugyanabban a közegben mozgunk, mint eddig, csak éppen mást látunk és mást tartunk fontosnak benne. Szépen látszik, hogy a váltás után megfogyatkozott, de sokkal tudatosabb olvasóink is ugyanezen az úton járnak: míg korábban a látogatóink 85 százaléka a Facebookról érkezett, ez az arány most alig 50 százalék körüli, vagyis sokkal nagyobb arányban követnek bennünket azok, akik nem a Facebook-hírfolyamukon eléjük kerülő Főtér-tartalom alatt trollkodnak hit-and-run üzemmódban, hanem célzottan és rendszeresen jönnek be közvetlenül a Főtérre, mert ott találnak valamit, ami tetszik nekik, valami mást.
Szóval van a válsághelyzeteknek és nehezebb időszakoknak ez a pozitív hozadéka: felébresztheti bennünk az igényt a felülvizsgálatra, a hátrább lépésre és az újnak ható, valójában állandóbb irányok, utak, létrétegek megkeresésére – és megtalálására. Ha engedjük megtörténni, ha merjük engedni.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.