A Roald Dahl norvég származású és walesi születésű író könyveit gondozó (értsd, cenzúrázó) kiadó érzékenyen átírta a világhírű író kártékony szavait. Na jó, de akkor hol a határ?
Pár napja minduntalan a szemem elé kerül: a világhírű Puffin kiadó (a Penguin, azaz Pingvin könyvkiadó gyermekirodalommal foglalkozó ága, amely stílusosan egy másik északi madárról, a lundáról kapta a nevét) úgy döntött,
A norvég származású, de Walesben született Roald Dahlról van szó, akinek olyan műveket köszönhetünk, mint például a Karcsi és a csokigyár, a Szofi és a HABÓ, a Matilda vagy a felnőtt gyerekeknek szóló Meghökkentő mesék. Meg is tette. Az érzékenység-szakértők pedig a maguk részéről tették a dolgukat. Minek következtében megszületett a döntés: az lehet, hogy régebben (pontosabban akkor, amikor Dahl úr megírta történeteit), mikor az emberiség még bunkóbb, barbárabb és más-ezekhez-hasonló-jelzősebb volt, e sztorik működtek olyan bunkón, barbárul, egyéb-jelzősen, ahogy az író megírta őket. De azóta nagyot változott a világ. Nem lehet ám csak úgy belegázolni az Érzékeny Mai Olvasó (ÉMO) lelkivilágába. Mi az, hogy leírjuk, hogy egy regényben valaki kövér? Vagy csúf? Mi az, hogy valakik kopaszok, ezért parókát hordanak? Mi az, hogy a valakik férfiak és nem emberek? (Hogy a Karcsi és a csokigyár fura kis lényei miért lettek emberek, nem értem, de miért pont ezt érteném, ugye, én, a kopasz, kövér, bunkó és egyéb-jelzős barbár NÉMO, azaz Nem Érzékeny Mai Olvasó…) Szóval, nincs mese, át kell írni ezeket a szörnyűségeket!
Aki azonnal sírva fakad, ha azt látja, hogy egy regény valamelyik szereplője kövér. Aki azonnal felhívja a terapeutáját, ha azt olvassa, hogy valaki kopasz és ezért parókát hord. Akit azonnal falhoz csap a pánikroham, ha egy történetben nem csak emberekkel, hanem történetesen férfiakkal találkozik.
Így, a Petőfi-emlékév elején eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha felkérnénk (nyilván ingyen végzett önkéntes munka formájában) néhány tucat érzékenység-szakértőt, ugyan futtassák már át érzékeny szemeiket ennek a rég halott magyar költőnek a versein. Mert biza fennáll a gyanú, hogy csoportos traumákat okozhatnak egyes darabok. Kapásból mutatok is néhány példát. Itt van A csámpás legény című vers. Hát szabad olyat írni valakiről, hogy csámpás? Oké, a legény valamit elvesz a barbár és diszkriminatív élből, de azért mégis… Na de ha az ÉMO elkezdi olvasni a verset, máris keresi a borotvát (és nem borotválkozás céljából). Tessék, egy részlet:
„Kata húgom, jut eszedbe?
Kértelek: végy a szivedbe.
Kinevettél akkor csúful,
Ha nevettél, mostan búsulj.
Aki eddig rám se' nézett,
Most én arra rá se' nézek.
Ha nézem őt, azért nézem,
Hogy őkegyelmét lenézzem.”
Odáig rendben van, hogy Kata kineveti a legényt, mert na, a legényeket egalitarista alapon ki kell nevetni. Helyes! Na de ami azután következik: bosszú, rá se néz… lenézi!!! No,
De mivel nem olyan jelentős, jobb, ha diszkréten kihagyjuk a soron következő összesekből.
Vagy itt van az a vers, hogy Itt a nyilam! Mibe lőjem?:
„A királyra! ugyan minek
Szamáron a bársony nyereg?”
A király, ugye, az érzékenység nevében, ember. Na de hogy lehet egy embert szamárnak nevezni? Nem a taxonómiai besorolás okán, nyilván, hanem… ostoba, buta, hülye, idióta. Ja, és ez egy füst alatt a szamarakra nézve is bántó. Amik Akik egyáltalán nem ostobák, buták, hülyék, idióták. De van meredekebb részlet is a versben:
„Ez egyszer csak annyit mondok:
Jó soká voltunk bolondok,
Legyen egy kis eszünk végre,
Másszunk a király képére.”
Itt más a baj. Miféle dolog az, hogy ez a nyikhaj rímfércész mások agresszionálására, pontosabban mások arcára mászásra bujtogatja, uszítja az ÉMO-t? Mert az szóba se kerül, hogy a vers egy bizonyos időpontban, bizonyos történések hatására és bizonyos forradalmi indulatok rotyogása közepette született. Nem! A vers, minden vers, minden leírt szó
Tetszik érteni? Mert ez volna az érzékenyítés lényege. Mindegy, ki, mikor és miért írta azokat a barbár stb. verseket, novellákat, regényeket, drámákat. Történelem nincs! Annak vége van, kezicsókolom! Csak a folyamatos jelenben azonnal jajvészt kapó ÉMO szenvedése létezik. Még konkrétabban: minden valaha megírt irodalmi mű a nárcisztikus Érzékeny Mai Olvasóról szól. Tehát, figyelem: nem -hoz! -ról! Ezen alaptörvény értelmében pedig az érzékenység-cenzorok (barbárul, cenzorok) nyugodt lélekkel átírhatnak mindent, ami nem helyes. És ha következetesek, akkor az emberiség történetének összes irodalmi művében hamarosan csak és kizárólag ÉMO-k fognak téblábolni, mégpedig úgy, hogy közben nagyon érzékenyen viszonyulnak egymáshoz. Tehát nem lesz se kövér, se kopasz, se gonosz, se intrikus, se férfi, se nő, se konfliktus, se dráma, se komikum, se tragikum, se katarzis…
Hogy ehhez mit fűznék hozzá? Inkább hallgatok. Szóljon helyettem a Flash zenekar Cenzúra című száma, melynek kezdősoraival üzennék (íróként, újságíróként és polgárként) a világ minden progresszív kiadójának, érzékenység-szakértőjének és ÉMO-jának:
„Ne ugass bele, hogy mit gondolok!
Ne ugass bele, hogy mit mondok!”
A refrént pedig hallgassa meg, akit illet:
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
Láttam a neten, hogy a paradicsom rákkeltő lehet, mert tele van vegyszerrel. Az uborka is. Azt fontolgatom, hogy kiiktatom az étrendemből. A fodros kel levele jobb, tele van luteinnel és zeaxantinnal. És a sóska is (oxálsav, naftalén-diolészterek).
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.