// 2025. augusztus 23., szombat // Bence
Szántai János Szántai János

A műalkotás becsülete, avagy mit lehet csinálni egy köztéri szoborral és mit nem?

// HIRDETÉS

Mindent meg lehet csinálni: ledönteni, eltávolítani, megváltoztatni, újrafaragtatni. Csak kérdés, helyes-e.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2023. március 03., 17:47

Mifelénk, az erdélyi végeken a legtöbb embernek nincs különösebb baja a köztéri szobrokkal. Van egy olyan, hogy emlékezetkultúra, mondják a legtöbb embernek az illetékesek, és hát könnyen belátható: van. Vannak olyan halottak, akik még életükben valami fontosat csináltak, ezért az utókor lakói úgy gondolják, a tisztelet jeleként megérdemelnek egy köztéri szobrot. A legtöbb ember elsétál a szobor mellett, adott esetben odapillant, adott esetben pedig eszébe is jut valami a szobor kapcsán. És ez jól is van így.

Persze, változnak az idők,

változik a történelmi-társadalmi-gazdasági-kulturális környezet, jönnek-mennek az ideológiai áramlatok,

miáltal változik a közterekre állított szobrok megítélése. Mármint például az, hogy ki állhat kőbe-bronzba-másba vésve valamilyen közterületen, és ki nem. Bonyolult, szerteágazó, konfliktusokkal terhes ügy, nem is mennék bele. Azokról szólnék egy mondat erejéig, akik egyfajta áthidaló megoldásként azt szokták mondogatni: tüntessük el az összes, történelmi humanoidokat ábrázoló köztéri szobrot, aztán rakjuk tele a tereket bronzőzekkel, kőgombákkal, márványtölgyekkel, antracitnárciszokkal. Kiválónak tartom az ötletet, egy apró megjegyzéssel: nem a humanoidok helyett, hanem mellettük.

Dávid Ferenc szobra, Kolozsvár, Kossuth Lajos utca. A nagy daru nem kompozicionális elem, háttér.

Na de, addig is, amíg – ne adj Isten – egy szép napon beköszönt majd a köztéri szobrok szép új világa, itt vagyunk ezzel az egyesek által maradinak, avíttnak, ásatagnak tartott kultúremlékezeti szemlélettel, no meg a régi emberek köztéri szobraival. És időnként magasra is csap körülöttük az érzelmek, indulatok lángja. Mondok pár példát. A kolozsvári unitárius templom és kollégium közti… nos, egyesek szerint téren, szerintem résben ott álldogál 2019 óta Dávid Ferenc püspök első egész alakos szobra. Szép! Volt előtte egy buszmegálló. Hasznos! És lett belőle kis hercehurca, hogy szegény püspök szobrát szinte bebörtönözték oda, mint annak idején a hús-vér embert Déva várába. Eltelt pár év, a buszmegállót szépen megkérték, álljon picit odébb és minden el lett intézve. Néha beállok mellé a „térre”, elszívok egy cigit és beszélgetünk egyet a vallás, a hit szabadságáról, kételyekről, egyebekről. Nyilván el tudnám képzelni a szobrot máshol is, előkelőbb helyen, de így is jó, nagyon jó.

Aztán ott van az aradi Szabadság-szobor. 1890-ben felavatták (a magyarok), 1925-ben eltávolították (a románok), 2004-ben ismét felállították (a magyarok és a románok). Ez is rendben van,

amennyire csak az adott történelmi és egyéb kontextusok keretében rendben lehet.

Aztán itt van egy frissebb – meglátásom szerint tragikomikus – eset: a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szoborügy. Ugye, az történt, hogy az illetékesek meghirdettek egy pályázatot, a nyertes szoborterv viszont nem tetszett a népnek. Mire az illetékesek visszakoztak. Én érteni vélem a mögöttes politikai logikát, de akkor mondom halkan: illetékesek valahol terveznek egy templomot. Áldja meg őket az Isten! Na de arra jár a nép és nem tetszik neki. S akkor mi lesz? Átrajzolják? Meddig? Amíg mindenkinek tetszeni fog? Vagy elképzelem, hogy ez az írás kikerül a nyilvános térbe és lesznek, akiknek nem fog tetszeni. S akkor írjam át? De hátha akkor másnak nem fog? Látom is magam előtt, ahogy életem hátralévő részét ennek az egyetlen írásnak az át- meg átírásával töltöm. Érteni vélem az utópisztikus kommunális demokrácia ideáját, de… nem működik, na.

A kolozsvári Avram Iancu-szobor, kicsit más szögből nézve. De így sem maga a szépség kőbe vésett... szobra.

És akkor nézzünk egy másik esetet, amikor történetesen nem a „népharag” határozta meg egy köztéri szobor stílusát, hanem a megrendelő illetékesek agymenháza. Mert képzeljük csak el, mi történt volna, ha annak idején

nem Gheorghe Funar és bandája dönt arról, milyen egy szép Avram Iancu-szobor Kolozsvár központjában?

Esetleg született volna egy decens alkotás. Így azonban a kincses város a világ egyik legrandább köztéri szobrával büszkélkedhet. Amit ráadásul nem és nem és nem lehet elmozdítani, mert ha a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor ekkora indulatokat gerjesztett, akkor képzeljük el, mekkora vulkán törne ki Erdély fővárosában, ha...

Ilyen volt még nemrégiben a Ladea-szoborcsoport és környezete. (Fotó: Google Maps.)

És ezzel meg is érkeztünk az éppen aktuális szoborbotrányhoz. Ugye, Kolozsvár történelmi központja szépül: gőzerővel (már amikor) zajlanak a központi utcák felújítási munkálatai. Hogy mennyivel lesz szebb, mint eddig volt? Várjuk ki a végét. Igen ám, de történt valami furcsa: a munkálatok során a Farkas utcai Erdélyi Iskola szoborcsoportot (Romulus Ladea alkotását 1973-ban avatták fel) odébb tették, majd vissza, úgymond, a helyére. Csakhogy közben eltűnt a szobor alól a talapzat: egy jó nagy kődobogó, egy kiskert, egy kőforma, amelyen a három szoboralak neve állt (Gheorghe Șincai, Samuil Micu, Petru Maior), no meg két fenyőfa. És szinte azonnal kirobbant a botrány: cikkek sora jelent meg, különböző közéleti emberek horkantak fel, hogy hahó, ez így nem korrekt. (Lásd például itt, itt, vagy itt. Még egy jó kis kerekasztal-beszélgetést is szerveznek a téma kapcsán, ami helyes.) Persze, mondhatnám rosszmájúan, hogy na, úgy kell a románoknak, most akkor látják ők is, milyen érzés, amikor megcsonkítják a számukra fontos köztéri szobrokat. De nem mondom. Ugyanis egyetértek a felszólalókkal. Mégpedig azért, mert Romulus Ladea úr annak idején (a művészeti koncepción kívül minden egyéb kontextustól eltekintek) megtervezett és megvalósított egy köztéri szoborkonstrukciót. Amelynek a szoborcsoport talapzati része is szerves részét képezte, az egész hóbelevanccal. A tervező cég arra hivatkozik, hogy megkapta a műemlékvédő bizottság összes vonatkozó engedélyét a talapzat eltávolítására. Jó, ezen is el lehet töprengeni: jó fejek lehetnek ezek a műemlékvédő bizottságiak. De ahhoz,

hogy ők hülye engedélyeket bocsássanak ki, valakinek be kell adnia egy hülye kérvényt,

amelyben a talapzat eltávolítása benne foglaltatik. Olyat ugyanis még nem láttam, hogy egy bizottság csak úgy magától osztogatná az engedélyeket.

Na és akkor kérdezem: mit szólnánk ahhoz, ha egy újabb főtéri arcfelvarrás során eltávolítanák a Mátyás-szoborcsoport talapzatát? Továbbá mit szólnánk ahhoz, hogy valamiféle ködösen szép elmélet alapján a talapzaton álló vezéreket felállítanák a tér különböző pontjain? Sétáljanak csak szembe az emberek Magyar Balázzsal, Kinizsi Pállal, Szapolyai Istvánnal meg Báthory Istvánnal. Akár magát a király is le lehetne szedni arról a magas lóról, hát miért is ne, hadd állingáljon lovasterpeszben ő is, más időket élünk, ugye.

A sokat látott Mátyás-szoborcsoport Kolozsvár főterén. Majdnem eredeti állapotában.

Mi a baj ezekkel az elképzelésekkel? Röviden, ez: egy műalkotás úgy teljes, ahogy azt az alkotó(k) megvalósították. Vitatni lehet, utálni lehet, imádni lehet, de módosítani… persze, látjuk, azt is lehet. A Mátyás-szoborcsoportról leszedték a címert, aztán feltették rá az ominózus Iorga-táblát, aztán levették, aztán visszatették, aztán megint levették és odarakták a szobor elé a földre… szóval hogyne, sok mindent lehet. De akkor esetleg azt is lehet, hogy fogom magam és átrajzolom a központot tervező építész hölgyek, urak rajzát, ahogy nekem tetszik. Hogy tajtékozna tőle az építész szakma, és teljes joggal.

Így aztán ezt mondom: nagyot tévedtek a tervezők, az engedélyezők és egyáltalán, mindenki, akinek a keze benne van a Farkas utcai Ladea-szoborcsoport módosításában. És a kolozsvári bíró is nagyot tévedett, amikor a felfele horgadó botrány közepette kijelentette, tesznek majd a három szoboralak alá valamiféle talapzatot.

Nem. Vissza kéne tenni. Úgy, ahogy volt.

És amíg nem jön el a gombaemlékművek, bébinyúl-szoborcsoportok, kutyus-cicus barátság monumentumok szép új világa, így kellene viszonyulnunk minden olyan alkotáshoz, amely kulturális memóriánk amolyan emlékeztetője. Vagy kortárs-korporatistául: kind reminder.

A fotókat, egy kivételével, Szántai János készítette.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…
Főtér

Az ilyenekért nem lesz Románia soha európai ország, amíg nem történik csoda…

… a román külügyminiszter asszony meg akarta mondani, mi a helyes vízió az orosz-ukrán háború ügyében, de jól elkeresztelte Volodimir Zelenszkijt… és reszkessetek, allinclusive-rajongók, Törökország bemutat nektek!

Tánczos: szükséges az ingatlanadó 60-70 százalékos emelése
Krónika

Tánczos: szükséges az ingatlanadó 60-70 százalékos emelése

Jelenleg a helyi adók 60-70 százalékos emeléséről van szó, de ez még nem a végleges változat – jelentette ki Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes.

Bréking: újabb erdélyi város előzte meg Bukarestet ingatlanárak terén – hírek szombaton
Főtér

Bréking: újabb erdélyi város előzte meg Bukarestet ingatlanárak terén – hírek szombaton

További híreink: a román külügy is reagált Trump és Putyin alaszkai csúcstalálkozójára, a hétvégén pedig viharok, záporok váltják a kánikulát.

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában
Székelyhon

Bika ölhetett meg egy férfit Csíkszereda határában

Hatvanöt éves férfi holttestét találták meg Csobotfalva közelében augusztus 21-én délután. A Hargita megyei rendőrség tájékoztatása szerint bika támadhatta meg az áldozatot, aki ennek következtében életét vesztette.

Eldöntötte a kormány, mennyi pénzt lehet egy összegben felvenni a magánnyugdíjból
Krónika

Eldöntötte a kormány, mennyi pénzt lehet egy összegben felvenni a magánnyugdíjból

A fizetési időszak kezdetén a teljes összeg 30 százaléka vehető fel egy összegben a II. pillérben összegyűlt magánnyugdíjnak – döntötte el a román kormány csütörtöki ülésén.

„Szégyen! Le, hazug miniszter!” – tiltakoznak a háromszéki szakszervezetek tagjai
Székelyhon

„Szégyen! Le, hazug miniszter!” – tiltakoznak a háromszéki szakszervezetek tagjai

Egészségügyben, oktatásban, szociális ellátásban és helyi közigazgatásban dolgozók gyűltek össze szerdán délben Sepsiszentgyörgyön a kormányhivatal épülete előtt. A tüntetésen nagyjából száz háromszéki szakszervezetis adott hangot követeléseinek.

// még több főtér.ro
Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Erdély a magasban
2025. augusztus 20., szerda

Erdély a magasban

Rendhagyó beszámoló Romsics Ignác történész, Versenyfutás Erdélyért című kolozsvári előadásáról.

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója
2025. augusztus 06., szerda

Ion Iliescu, az igazi rendszerváltás sírásója

„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”

Különvélemény

Hogyan kell kitiltani a nem baráti sajtót egy toleranciát hirdető erdélyi táborból. És főleg: miért…

Szántai János

Valaki azért kritizál valaki mást, mert az rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. A kritika után pedig, mint aki jól végezte dolgát, ő is rátérdel a neki nem tetsző sajtó nyakára. Ráadásul Erdélyben, ahol ilyesmi nemigen szokott történni.

Miért érdemes a sóbánya megsemmisülése után megállni Parajdon?

Fall Sándor

Tűnődés a székelyföldi, erdélyi, romániai turizmus állapotáról és buktatóiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„A történészek utáltak, mert képviselő voltam. A képviselők utáltak, mert történész voltam.”

Sólyom István

A törvények megszületéséért vívott harc akkor eredményes, ha azokat érvényesíteni is sikerül. Nagyinterjú dr. Garda Dezső volt parlamenti képviselővel, történésszel.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Fall Sándor

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

// HIRDETÉS