Tulajdonképpen semmi. Az üzlet dübörög, főleg, ha jól csinálják. Viszont ha túl sok van, a helybelieken kívül megfojtja magát a fesztivál lényegét.
Június lassan kiszalad alólunk, megjött az igazi nyár is, a civilizáltnak nevezett világ pedig újra előszedi a fesztiválhacukákat. Indul a buliszezon. Kies hazánkban is. A TIFF már lefutott Kolozsváron, meglátásom szerint a szokásosnál kevésbé bombasztikusan, de lehet, csak azért tűnik így, mert az elején meg a végén voltam a városban. Na de jönnek a népünnepélyek. A Neversea a mioritikus tengerparton, aztán az Electric Castle (helyszín szempontjából az egyik kedvencem, bár nem tudom, mit mondanak erről a bonchidaiak), a szebeni ARTmania, majd a legnagyobb bulilufi, az Untold, szintén Kolozsváron (ja, a központban, a Sétatéren, minden évben megy ennek kapcsán a tiltakozás, teljesen hiábavaló módon), de ott a brassói Rockstadt meg a Bukarest melletti Summer Well is. Megjegyzem, a felsoroltak közül csupán kettő került Erdélyen kívülre. Hogy miért? Elképzelhető, hogy
Alapjában véve semmi bajom a fesztiválokkal. Az egyik oldalon (szervezők, partnerek) remek üzlet, főleg, ha jól csinálják. A másik oldalon (közönség) egy fesztivál a legtágabb értelemben vett szórakozással egyenértékű. Ezt kapjuk a pénzünkért. Fair play. Aki nem kedveli ennek a fesztiválnak a kínálatát, megtalálja a neki valót egy másik helyszínen. Aki meg sehol sem talál ínyére valót, elmegy horgászni, hegymászni vagy éppen otthon marad. És jövőre talán csurran majd neki is pár csepp méz. Tökéletesnek tűnik a képlet.
Akkor mégis mi a baj vele? Kezdeném picit távolabbról. Feltételezzük egy pillanat erejéig, hogy nincs olyan ember, aki ne hallott volna a híres velencei karneválról. Ha Velencét kivonjuk a képletből, marad a keresztény kultúrkör egyik alapvető ünnepe, a karnevál, avagy a farsang farka. (Persze, vissza lehet menni a római szaturnáliákig vagy még messzebb, egészen Mezopotámiáig, de most nem a történeti áttekintés a cél.) Amikor a hosszú, sötét tél végén, a tavasz beköszöntése előtt kicsit kiengedjük a gőzt. Farsangolunk, táncolunk, eszünk-iszunk, maskarát öltünk (busózunk, ott, ahol), szóval nagy buli van. A farsang vagy karnevál során jó esetben megvalósul egy olyan kilépés a mindennapok rutinjából, amely egyfajta felszabadulás-érzést, ha tetszik, katarzist eredményez. Ami után persze megjön mindennek a böjtje is, vagyis visszatérünk a „szürke” mindennapokba. Ezt az élményt nagyon komolyan és tudományosan egy Mihail Mihajlovics Bahtyin (1895–1975) nevű orosz irodalomtudós írta le, a karneváli világképről (is) szóló tanulmányában. (Ma is szívesen olvasgatom, holott egyesek szerint orosz szerzőket olvasni nem helyes, a szomszédban dúló háború okán, ami véleményem szerint marhaság.) Az van tehát, hogy
be egy másikba, ahol eltöröltetnek a hétköznapi szabályok, a rend, bizonyos értelemben rövid ideig mindenki egyenlővé válik. (Az egyenlősdi tekintetében például a kommunisták is megpróbálkoztak a karneválnak egy bizonyos formájával, csak hát állandósítani kívánták az „egyenlőség” nagy buliját, ezért aztán szükségszerűen meg is buktak.)
Egy nagy fesztivál tulajdonképpen a karnevál egy formája. Az odalátogatók kilépnek a mindennapok világából, jól megépített és szigorúan őrzött térbeli határok között. A fesztiválhelyszín körül viszont továbbra is zajlanak a munkás hétköznapok. Nos, ez az egyik baj. Hogy egy-egy fesztivál nem kötődik organikusan semmihez (napfordulóhoz, egyéb ünnephez), a szervezői szándékon kívül. De ezt még simán meg lehet magyarázni a szekularizált világ fogalmával. Immár nem kötődünk organikusan (se rituálisan) a naptári év kitüntetett pontjaihoz. Az individualizált szabadságeszme (vagy illúzió) következtében leváltunk a rituális-mágikus év körforgásáról. De nem baj, itt vannak a fesztiválok. Amikor bulizhatunk, maskarázhatunk, leengedhetjük a hajunkat. Na de itt kezdődik a baj: mivel egymást érik a nagy bulik, lassan úgy érezzük, hogy a nyár állandó karneváli hangulatban zajlik. A fesztiválozó nem tud már kilépni a mindennapokból. A karneváli tér nem kitüntetett tér, csak egy a sok közül. Az ember sodródik egyik helyszínről a másikba, szinte folyamatos az eksztázis, a felszabadulás-élmény, a katarzis.
(Tökéletes illusztrációja ennek az állapotnak Stanisław Lem egyik novellája, melyben két űrtudós ellátogat a tökéletes és folyamatos boldogság bolygójára, ahol döbbenten tapasztalják, hogy a tökéletesen és folyamatosan boldog bolygólakók csak hevernek a földön, nem csinálnak semmit, mert a tökéletes és folyamatos boldogság állapota ellehetetlenített bármiféle érzést, a tömény unalmon kívül.)
A másik baj az egymás farkába harapó nyári fesztiválkígyósorral a fent említett sodródásból adódik. A fesztiválturisták hada egyik helyszínről a másikra hömpölyög, gyakorlatilag einstandolja a zárt és jól őrzött „karneváli tér” környékét. Erről személyes tapasztalatom is van. A kolozsvári ház, ahol lakom, csendben kiürült: elhunytak, elvándoroltak a lakók. Helyettük pedig három Airbnb-lakrész is került. Ahol minden nyáron egymásnak adják a kilincset a városba érkező fesztiválozók (is). Akik természetesen (és érthető módon) karneváli hangulatban jönnek-mennek. És itt ütközik az idejétől megfosztott, állandósított karneváli létmód a hétköznapokéval. Értsd: részegek ordítoznak éjszaka a mindennapjait élő ember ablaka alatt. Tenni pedig nemigen lehet semmit: pár szócsatát követően rájön a lakó, hogy ez van, ki kell bírni ezt a karnevált is, pár nap és ismét csend lesz egy ideig.
Az Európában, közelebbről Romániában, még közelebbről
Persze, a turizmus (tehát a fesztiválturizmus is) jó pénzt hoz a helyi konyhára (ha nem csalnak a pénzeket kezelők). Viszont a szanaszét karneválozó turistahadak jogai mellett talán az épp nem karneválozó helybeli népek jogait is védeni kellene. Mert igaz ugyan, hogy a karneváli turisták pénzt hoznak, de az év többi részében mégis csak a helybeliek fizetik az adókat. Ami mégis csak többet nyom a latban. Nem hiába indult el egy európai tiltakozási hullám, például Olaszország és Spanyolország turistamágnes-városaiban. Igaz, nem a fesztiválokhoz kötődik, viszont a mi erdélyi városaink sem turistamágnesek. Még.
Mindent összevetve, úgy gondolom, a nyári fesztiválidőszak egyfajta állandósított karneváli állapot. Amely – például a kommunisták hasonló permanens karneváli egyenlőség-kísérletével ellentétben – elkerüli a diktatórikus csapdát. Senkinek sem kötelező fesztiválozni. Ez azért jó dolog, lássuk be. Viszont a mindennapi időből való kilépés ősi karneváli élménye végérvényesen megszűnt, ahogy elszaporodtak a fesztiválok. Ami maradt: a fesztiválturizmus einstandja, a „megszállt” területek lelakása (tisztelet a kivételeknek, nyilván) és a szabadság illúziójaként megélt tehetetlen sodródás egyik helyszínről a másikra. Ez a baj, meglátásom szerint, a nyári fesztiváldömpinggel.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Nicușor Dan szerint elfogadhatatlan, hogy a 27 uniós tagállam közös döntését az Ukrajna támogatására szánt hitelről hetekkel később megkérdőjelezi Magyarország.
… egy Kolozs megyei polgármestert börtönbüntetésre ítéltek okirat-hamisításért… és egy apukát nem és nem kényszerített a bíróság, hogy több tartásdíjat fizessen a megszabottnál.
Egyes töltőállomásoknál 9 banival drágult csütörtökön a standard benzin, elérve a 8 lej 40 banis literenkénti árat. De ezúttal nem önmagában a drágulás a meglepő, azt ugyanis megszokhattuk már.
Orbán Viktor miniszterelnök levélben fordul a határon túli magyarokhoz, arra kérve, hogy vegyenek részt az április 12-i országgyűlési választáson.
Lehűlés és csapadék érkezik március második felére, felváltva az eddigi igazán száraz és szokatlanul meleg időszakot – jelzik előre a meteorológusok.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
George Simion egyszerű futballhuligánból mindössze néhány év alatt lett az ország legnépszerűbb politikusa. De hogyan?
George Simion egyszerű futballhuligánból mindössze néhány év alatt lett az ország legnépszerűbb politikusa. De hogyan?
Mindig a másik oldal manipulál és hazudik, nyilván. De vajon lehetséges-e ma manipuláció-mentes demokrácia?
Mindig a másik oldal manipulál és hazudik, nyilván. De vajon lehetséges-e ma manipuláció-mentes demokrácia?
Tömeges elbocsátások és világpiaci eszkalációk: elveszi-e a munkánkat az AI, vagy át tudunk képezni embertömegeket? Tűnődés a kelet-európai lyukból.
Tömeges elbocsátások és világpiaci eszkalációk: elveszi-e a munkánkat az AI, vagy át tudunk képezni embertömegeket? Tűnődés a kelet-európai lyukból.
Egy álkommunista megmondót nem érdekel a háború, ahogy a 10 lejes benzin réme se. Az viszont igen, hogy épp mi jön ki az elszabadult hajóágyú csövén, és ezzel mekkorát lehet kaszálni a lájkversenyben.
Egy álkommunista megmondót nem érdekel a háború, ahogy a 10 lejes benzin réme se. Az viszont igen, hogy épp mi jön ki az elszabadult hajóágyú csövén, és ezzel mekkorát lehet kaszálni a lájkversenyben.
Újabb évekkel tolódik el a rég várt körgyűrű megépítése, de nem ez az egyetlen bökkenő ebben az erőltetett nagyvárosodásban.
Újabb évekkel tolódik el a rég várt körgyűrű megépítése, de nem ez az egyetlen bökkenő ebben az erőltetett nagyvárosodásban.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Fejes Rudolf Anzelm és hívei hosszú időn át farkasszemet néztek a végrehajtóval, a patthelyzetet végül a polgármesteri hivatal oldotta fel, ideiglenesen.
Fejes Rudolf Anzelm és hívei hosszú időn át farkasszemet néztek a végrehajtóval, a patthelyzetet végül a polgármesteri hivatal oldotta fel, ideiglenesen.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.