Félreértés ne essék, nem a népet szapulom. De észre kéne venni, elsősorban a vezető rétegnek, mekkora semmi van az egységes és oszthatatlan nemzetállami szólamok mögött.
Elhűlve néztem a cikket, amely arról számol be, hogy azon a hétvégén, amikor Románia nemzetbiztonsági pajzsán akkora léket ütött egy feltehetően Magura típusú ukrán tengeri drón, hogy azon át Putyin úr cinikus mosolya is tisztán látszik… ja, és a hét második felében derült ki az is, hogy a mi áldott jó államelnökünk, Nicușor Dan úr egy bizonyos Eugen Tomac nevű politikus urat jelölt technokrata (azaz nem-politikus) miniszterelnöknek, akit csak azért nem neveznék levitézlettnek, mert sose jött fel a csillaga… mindazonáltal végre felderengett a fény a kormánytalan Románia válságalagútjának végén… szóval ezen a hétvégén az a rendkívül fontos, a fenti témákat kenterbe verő eseményre figyelt Románia sok millió lakója, hogy
Csend, hatáspauza, aztán: nem viccelek, komoly. Miután korábban online gyalázták egymást (felteszem, ez valami menő influenszer-szokás – és akkor csodálkozunk, miért vannak tele visszaadhatatlan mocsokkal a közösségi hálók kommentszekciói), a restibeli nagy leszámolás során pofozni, rugdosni kezdték egymást. Aztán mindkét fél világgá sikoltotta, hogy ő az áldozat, a másik meg a sátán.
Milliók követték a cirkuszt, elsősorban TikTokon. És akkor itt most álljunk meg egy pillanatra: még csak utalni sem szeretnék arra, hogy azt gondolom: a hülye nép, há’ né, dől el az ország (a sorsával együtt) és ti nézitek ezeket a bakkhánsnőkként elszabadult lénytársakat. Nem.
Arra gondolok, hogy a gyakran felsorolt okok mellett (a társadalom szétesése, az internet, majd a közösségi hálózatok hódítása, az influenszer-kultúra elterjedése stb.) a választópolgárok vezetőkbe vetett bizalmi indexe is kábé az abszolút nullánál jár.
Na de engedjék meg, hogy visszatérjek a sorsunkat legkülönbözőbb szinteken befolyásoló két valóban fontos eseményéhez. Az első az volt, hogy Nicușor Dan államelnök csütörtökön bejelentette, hogy mivel a Bolojan-kormány megbuktatását követően
Miniszterelnöknek pedig az említett Eugen Tomac nevű urat jelölte, ami azt jelenti, hogy ez a Tomac úr kell összerakja azt a kormányt, amelyet majd a parlament elfogad. Vagy nem.
Hát ez szép, ugye? Románia posztkommunista történetében egyetlen igazi technokrata kormány volt (a korábbi Stolojan- és az Isărescu-kormányokat nem venném ide, hiszen többségben voltak bennük a politikusok), a 2015 és 2017 között regnáló, Dacian Cioloș vezette kabinet, amely azt követően jött létre, hogy a Colectiv-tragédia után Victor Ponta miniszterelnök lemondott. Ez a technokrata kormány (amely nem igazán bővelkedett emlékezetes fegyvertényekben) összesen 414 napig bírta. Béke poraira!
A pártok nem kedvelik a függetleneket, és valóban, egy technokrata kabinet politikai nonszensz. Viszont válsághelyzetben néha kínálkozik ez a változat, mint átmeneti megoldás. Oké. Jelen esetben az egyik probléma az, hogy maga a kijelölt miniszterelnök politikus, európai parlamenti képviselő sőt, június harmadikáig pártelnök is volt. Ráadásul egy parlamentbe soha be nem jutott párt (a Traian Băsescu alapította PMP) elnökeként tett-vett, ami azt is jelenti, hogy soha nem volt képes kivívni a választópolgárok bár minimális bizalmát.
A másik probléma pedig az, hogy Tomac úr Nicușor Dan államelnök úr egyik tanácsadója (nem láttam, hogy erről a funkcióról lemondott volna).
Persze, Romániában, a piszkos kis politikai játszmák hazájában nem olyan nagy ügy ez. Elképzelhető, hogy Dan államelnök úr úgy döntött, hogy kilép a semlegesség holtágából és játékos elnökként kezd viselkedni. (Más kérdés, hogy Dan úr nem egy Traian Băsescu.) De az is elképzelhető, hogy a Romániát irányító sok-sok árnyékrezsimecske, no meg az európai Nagy Tesó szorításában szegény Dan úrnak nemigen van választása. Ugye, jelen pillanatban az összes zászló a vérnackó George Simion AUR-jának áll. Hiszen
Na de láttuk, hogy például a bizalmatlansági indítvány esetében is a PSD odasettenkedett az AUR mellé. Ha Dan úr a nagykönyv szerint cselekedett volna, szépen jelölte volna miniszterelnöknek Sorin Grindeanu urat, mert hát a PSD-nek van a legtöbb mandátuma a parlamentben. Na de: egyrészt Grindeanu úr fél a kormányzástól, mint ördög a tömjénfüsttől, ami érthető, hiszen szeretne úgy kormányozni, hogy ne az övé legyen a politikai felelősség (ki nem szeretne, naná!). Másrészt ezzel a jelöléssel
hiszen az történne, hogy a két párt szépen karon fogná egymást, adott esetben Simion úrék alakítanának kormányt és Grindeanu úr röhögne a markába. Ez pedig elfogadhatatlan Dan úr és a nyugatosok számára (bár Fall Sándor kolléga szépen megírta, hogy talán hagyni kellene.)
Most tehát jön az, hogy Tomac úr egyezkedik a pártokkal, röpködnek a nevek a levegőben és jó esetben hamarosan újra lesz kormánya a Románia nevű kísértethajó-országnak.
Az alábbi időpontokat a román kormány hivatalos tájékoztatása és Nicușor Dan államelnök úr elmondottai alapján használom. Tehát: pénteken hajnali hat órakor egy nagyobb motorcsónak méretű vízi jármű állt a konstancai kikötő 78. számú rakpartjánál. Hat óra húsz perckor a parti őrség tájékoztatta az államapparátus illetékeseit. Hat óra negyvenhét perckor a helyszínre érkeztek a katasztrófaelhárítók, a hadsereg tűzszerészei, a SRI és akinek még ott kellett lennie. Innen snitt. Aztán azt látjuk, hogy a TVR riportere épp helyszíni tudósítást készül adni, amikor tíz óra huszonnyolc perckor
És innen elkezdődött a hallgatás, majd az egymásra mutogatás, végül a magyarázkodás. A hallgatásról nincs miért beszélni, csak annyit jelent, hogy az illetékes szervek közül egyik sem óhajtott kiállni a nyilvánosság elé, feltehetően azért, mert nem volt elég rendelkezésre álló információ.
Az egymásra mutogatás is szokásos dolog ilyenkor: a kikötői hatóság, a védelmi és a szállítási minisztériumra mutogatott, azok meg visszamutogattak, mégpedig azért, mert senki sem akarta megválaszolni azt a rém egyszerű kérdést, hogy a jóistenbe történhetett, hogy
Aztán a román és az ukrán védelmi minisztérium is elkezdett egymásra mutogatni (pedig az ukránokat mostanság nem illik kritizálni, mert abban a helyben putyinista lesz az ember): hogy az ukrán fél későn tájékoztatta a román felet arról, hogy az orosz zavarókészülékek hatására egy kisebb drónraj távirányítása felmondta a szolgálatot és a drónok elbitangoltak. A ukrán védelmi minisztérium viszont azt erősítgette, hogy nem, az ukránok időben tájékoztatták a román felet. Ez is milyen amatőr:
Vagy van? De ha van, miért nincs? Na, válasz sincs.
Aztán amikor valamennyire összeállt a (siralmas, ám nyilvánosan nem vállalható) kép, elkezdődött a magyarázkodás. Nicușor Dan államelnök úr megszállottan és sűrű kézlengetéssel ismételgette sajtótájékoztatóján, hogy Románia nem tesz mást, mint igyekszik alkalmazkodni a gyorsan fejlődő, változó háborús technikához. Magyarán: kedves szavazópolgárok, az van, hogy a háborús övezet közvetlen közelében fekvő Románia (az igazán fejlett és dübörgő ország, ja és NATO-tagállam)
Az ember áll, az agy kisül, mint egy kondenzátor! Hahó, ez egy NATO-tagállam, a térség megaháborújának szomszédságában! De kedves nép, kedves világ, mondta Dan úr, a lényeg az, hogy mindenért a ruszki a hibás, mert ő az agresszor. Ööö, tessék?
Na de nem baj, hajtogatja a paraszti ész: ha nincs drón, akkor oda lehet állítani kikötői őröket, nem? Kukker ejsze van egy NATO-tagállamban. Ja, nem állítottak oda.
Szóval az ész itt tényleg megáll és magába roskad. Ja, van még valami, ami a fentieknél is hátborzongatóbb. Egy újságíró megkérdezte Dan úrtól a sajtótájékoztatón, hogy akkor az éppen induló turistaszezonban a tengerpartra érkező nyaralók biztonságban lesznek-e. Mire Dan úr képes volt azt válaszolni, hogy igen.
Mégis hogy lesznek biztonságban a nyaralók, ha ne adja a Jóisten, az a drón nem órákkal a parthoz érés után robban, hanem rögtön? Mégis hogy?
Az a probléma, hogy a fentiek fényében ez az ország nem nevezhető annak, aminek nagy előszeretettel szokták, amikor a hangzatos és egységes és oszthatatlan és nemzetállami rigmusokat sorolják a derék vezetők. Ez egy álország. Ami megérdemli a rossz sorsát, ha úgy alakul. De nem a nép miatt. Az illusztris társaság miatt, amely – tényleg nem csodálkoznék rajta, ha így lenne – szimbolikusan egy emberként bámulta a három moldovai influenszernő verekedését. Ahelyett, hogy az államügyekkel foglalkozott volna.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
Provokációnak nevezte a ProSport román sportportál minapi cikkében azt, hogy a Hungary Today című angol nyelvű magyar hírportál „erdélyi magyarként” hivatkozott Kovács István futballbíróra.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Fagypont alá esett a hőmérséklet péntekre virradóan az Omu-csúcson, ahol csütörtökön fehérbe is borult a táj. Pedig még napokkal ezelőtt az elviselhetetlen kánikulára panaszkodtunk...
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es jegy.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Ha sem a tanárnak, sem a rendőrnek nincs joga átvizsgálni a szabálytalankodó diákot, akkor minek tanuljon a diák?
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Képzeljük el, megy Grindeanu tárgyalni Bolojannal és Kelemennel, de a bokorból előugrik egy medve, ő meg kint reked. Nem lesz kormány!
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
Érdemes-e mindenhol durván nyírni a füvet a városban? Kiváltható-e egy öreg fa tíz újonnan ültetett fával? Az urbánus zöldterületek mint hűtőberendezések kicsit másképp élnek a vezetőség fejében, mint a lakosság tapasztalataiban.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
És lett fogaknak nagy csikorgatása. Pedig hogy egy nap meg fog jelenni, ebben csak valami buroklakó kételkedhetett. A lényeges kérdés: hogyan használja, aki használja. Esetleg: miért.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?