A sakkvilág elitjét is megizzasztotta a világbajnoki címre hajtó Balog Ronaldo

Néha részt veszek a kolozsvári sakkversenyeken, amelyekből szerencsére egyre többet szerveznek az utóbbi időben. Szombaton úgy adódott, hogy ismét eljutottam a Pegas Fesztivál nyári kiadására, amit nemcsak azért vártam, hogy a sok online sakk után ismét szemtől-szembe, fizikai bábukat irányítva próbáljak szerencsét, hanem azért is, mert megbeszéltem egy interjút Balog Cristiannal, Balog Ronaldo édesapjával.

Tudják, a kis szatmárnémeti srác, akiről két éve írtunk, és aki világbajnok szeretne lenni. A két korábbi cikkünk azzal a nem titkolt szándékkal született, hogy a sajtónyilvánosság révén segítsük az ígéretesen induló sakktehetség kibontakozását. Azóta sok minden történt a főhősünkkel, ezért úgy terveztem, hogy szombaton a verseny után beszélgetek velük a közelmúlt eseményeiről.

Jómagam a felnőtt versenyen indultam, Ronaldo az U8-as kategóriában, amit simán behúzott. A nyílt verseny jóval tovább tartott, ezért végül nem sikerült összehozni a helyszíni beszélgetést. Utaztak is haza a torna után, olcsóbb a benzin, mint a kolozsvári szállás. Így az interjút végül másnap, online hoztuk össze Cristiannal, ami még tartalmasabb párbeszédre adott lehetőséget.

Két éve annak, hogy Ronaldo lemaradt a Monte Silvano-i U8-as sakkvilágbajnokságról. A részvételhez 4000 euró hiányzott. Miként éltétek meg azt a periódust?

Nem a legkellemesebb érzés, amikor készülsz valamire, nagyon akarod, vágyol rá, és végül nem jön össze. Azóta még volt részünk hasonlóban, hisz lemaradtunk két további világbajnokságról úgy, hogy Ronaldónak joga lett volna ott lenni, hisz kivívta magának a szereplés jogát, de az anyagiak hiánya miatt nem tudtunk kiutazni a versenyekre.

Tavaly viszont sikerült kijutni a szerbiai Vrnjačka Banja-i iskolai világbajnokságra, amikor még Ronaldo óvodás volt. Pechünkre már a megnyitón elkaptunk egy csúnya vírust – akkor még az egész család utazott a versenyekre – Ronaldo pedig az egész versenyt 39-40 fokos lázzal és légzéselégtelenséggel játszotta végig. A versenyorvos folyamatosan ellenőrizte a gyermek állapotát, mert volt olyan javaslat, hogy ne folytassa a világbajnokságot. De ő megmakacsolta magát és végigjátszott minden partit. Kitörölhetetlen élmény mindannyiunk számára.

Milyen eredménnyel zárt ilyen körülmények között?

Azon az iskolás világbajnokságon az óvodás Ronaldo még magyar zászló alatt versenyzett, Magyarországot képviselte, és legjobb európai játékosként a 11. helyen végzett holtversenyben, egyenlő pontszámmal a 9. helyezettel, fél pontra a hatodik helyezettől, másfél ponttal lemaradva a pódiumról.

Már nem magyar színekben játszik Ronaldo?

Egyelőre még kettős igazolású versenyző, a Nyíregyházi Egyetem sakkszakosztályának és az LPS Satu Mare sakkszakosztályának is a játékosa. Most kezdődött el az átigazolási szezon, de már tavaly több klub is érdeklődött Ronaldo iránt, viszont egyik egyesület sem állt elő olyan konkrét ajánlattal, hogy megérje váltani.

Ugyanakkor két év után visszajöttünk román színekbe, ami azt jelenti, hogy a Nyíregyházi Egyetem sakkozójaként már nem magyar játékosnak számít. Ettől függetlenül minden médiamegkeresés alkalmával hangsúlyozom, hogy két nemzetiséget – magyart és románt – képviselünk minden egyes versenyen, mert vegyes családból származunk.

Forrás: ChessBase India

Az elsődleges klubja így ismét a szatmárnémeti, de például magyarországi kérőkből idén sincs hiány. Vaja, Püspökladány és Debrecen is érdeklődik, akiktől szintén várunk konkrétumokat, hisz két év alatt sorra érkeztek a jobbnál jobb eredmények. Romániában is veretlenül nyerte meg az országos bajnokságot, ezért még inkább elvárható az érdeklődő kluboktól, hogy legalább évente két-három versenyt biztosítsanak Ronaldónak, és amikor ők szerveznek versenyt, akkor legalább a saját igazolású játékosuk ne fizessen nevezési díjat.

Magyarán sokan szeretnék, hogy náluk versenyezzen Ronaldo, hisz mindenkinek jól jön, mert tisztában vannak azzal, gyermek- vagy nyílt versenyről legyen szó, bármelyik asztalhoz ültethetik. Például a tavalyi U10-es korcsoportos magyar rapid csapatbajnokságon az egyes asztalnál játszott, és legyőzte az ország legjobb sakkozóit, aranyérmet nyerve az első táblán, behúzva ezzel a csapataranyat is, miközben a gyermek nem kapta meg a neki járó elismerést a klubja részéről.

Ezen az egy versenyen állta a nyíregyházi klub a nevezési díjat, nekik is érdekük volt, hogy a legjobbakkal vegye fel a versenyt Ronaldo. Tudomásom szerint a Nyíregyházi Egyetem nem szerzett aranyérmet, de még érmet sem országos bajnokságon, és amikor Ronaldo megnyert mindent nekik, nem becsülték, nem értékelték megfelelően. Én és a feleségem legalábbis így érezzük. A versenyen kapott ugyan egy kis tábladíjat a Magyar Sakkszövetségtől az akkor hatéves Ronaldo, de a nyíregyházi klubtól még erre sem futotta.

Ez után következett a váratlan, de annál sikeresebb pitești vendégszereplés?

Tavaly még magyar színekben játszott Ronaldo, amikor jött egy felkérés a pitești sakk klub részéről, hogy kölcsönvennék az U8-as román országos csapatbajnoki döntőre, amely Kovásznán volt. Ugyancsak az egyes asztalhoz szánták, mivel híre ment, hogy Magyarországon is bravúrosan legyőzte alig hatévesen a legjobb tízéveseket is. Örültünk a megkeresésnek, és a szatmári klub vezetőségével egyeztetve úgy döntött a család, hogy játszhat Ronaldo kölcsönben. A gyermek példátlant alakított, hisz néhány hónap leforgása alatt két országban is veretlenül nyert aranyérmet, végig az első táblán játszva, ami azt jelenti, hogy a mezőny legjobbjaival játszott.

Ha jól tudom, Ronaldo hétéves és négy hónapos korában érte el az I. kategóriát, ami az országos minősítési osztályok egyik legmagasabb fokozata. Mi a következő cél?

Minél hamarabb el szeretné érni a 2000-es Élő-pontszámot és megszerezni a mesteri címet. Sokan már jó ideje mesternek szólítják. Ha már szóba került, itt említem meg Trembácz Lászlót, a Nyíregyházi Egyetem sakkedzőjét. Laci bácsi az egyetlen, aki részéről mindvégig őszinte tiszteletet és megbecsülést kaptunk, már ötéves korától mester úrnak szólította Ronaldót. (nevet) Miután megnyerte Ronaldo az U10-es korcsoportban az első asztalon az aranyat és a csapatot is maga után húzta az első helyre, Laci bácsi könnyes szemekkel gratulált.

Szépen csillognak az elsőtáblás csapataranyak, de ha jól tudom, Ronaldo egyéniben se hagyta alább.

Igen, Balog Ronaldo idén áprilisban veretlenül lett a klasszikus időbeosztású sakk országos bajnoka Olimpon, az U8-as korosztályban, az LPS Satu Mare színeit képviselve. A kilenc mérkőzésből nyolcat megnyert és csupán egy végződött döntetlennel. Már az utolsó forduló előtt matematikailag is biztosította magának az első helyet. Az eredménnyel kvalifikálta magát az U8-as világbajnokságra is.

Végre láthatjuk világbajnokságon játszani Ronaldót?

Ismét lemaradtunk róla. Magyarországon és Romániában is késői időpontban rendezték az országos bajnokságokat, miközben a Nemzetközi Sakkszövetségnél (FIDE) is időben kellett jelezni, hogy az adott országot kit képviselik. Április 9-én volt a díjátadás, aznap született meg Ronaldo legkisebb testvére is, és 24 óránk volt jelezni, hogy mit választunk: a világbajnokságra vagy az Európa-bajnokságra megyünk, mivel az országos bajnok választhat a két verseny közül.

Szóval egy napunk volt a döntésre, és 7-10 napunk, hogy a román sakkszövetségnek elutaljunk egy bizonyos összeget, amit nem volt honnak előteremtsünk. Idén Grúziában, Batumiban rendezik a világbajnokságot, nincs közvetlen repülőjárat oda, így egy gyors számolás követően akkora összeg kerekedett ki, hogy nem tudtuk vállalni a megmérettetést.

Így kénytelenek voltunk az Európa-bajnokságot választani, amiből az utóbbi időben egyre több van, a FIDE-nek is anyagi érdekei kötődnek hozzá. Hamarosan utazunk Lengyelországba, ahol blitz és rapid verseny lesz, míg Krétán klasszikus időbeosztású EB-t rendeznek, ahol szintén indul Ronaldo. Mindkét esetben az U8-as korosztályban. A görögországi verseny november elején lesz, Ronaldo születésnapja előtt, remélem anyagilag is összejön, hogy elutazhassunk.

A legtöbb külföldi verseny esetében nagy a szervezési zűrzavar, az országos szövetség csak akkor áll bizonyos költségeket, ha országos első vagy második helyezett a kedvezményezett, de a kiadások tekintélyes része – utazás, szállás, étkezés stb. – minden esetben minket terhel. A feleségemmel osztottunk-szoroztunk, és arra jutottunk, hogy jövőre valószínűleg nem veszünk részt a minden évben a román tengerparton tartott országos bajnokságon, ami mindenkinek megéri, csak a szülőknek nem. Ugyanis olyan nagyok a részvételi költségek – 1500-2000 euró –, hogy olcsóbb azt az összeget nevezési díjként kifizetni és magánúton elutazni az adott EB-re, vagy egy könnyebben megközelíthető helyszínű VB-re, mint az országos bajnokságon az első két hely egyikét megszerezve kvalifikálni, és a sakkszövetség bizonyos mértékű támogatásával részt venni.

Ronaldo gyerek- és felnőttversenyeken is egyaránt indul. Gondolom, hogy a szakmai fejlődése szempontjából jobb lenne, ha minél többet versenyezne felnőttek között. Viszont ahhoz, hogy előre haladjon, a saját korosztályában is kell versenyezzen. Mi alapján döntesz, hogy mikor milyen kategóriában induljon?

Bonyolult és érdekes téma, sokszor beszélek erről a sakkmesterekkel is, akikkel nem mindig értünk egyet, de végső soron csak rajtunk, a szülein áll a döntés. Ronaldo nem játszhat mindig csak felnőtt versenyen, mert az országos bajnokságon, egy Európa-bajnokságon vagy akár egy világbajnokságon csak a saját korosztályával fog mérkőzni. Ráadásul november végén született, így a legtöbb ilyen versenyen a mezőny több mint fele legalább fél évvel nagyobb nála.

Észrevettem, hogy amikor több felnőtt versenyre iratom be, és néha összetalálkozik más gyerekekkel, akkor hajlamos leértékelni őket, nem veszi kellőképpen komolyan a játszmákat, aztán az ilyen helyzetekből születnek a meglepetésszerű, váratlan bukások. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a felnőttek mellett korcsoportos versenyeken is elindítsam.

Úgy vélem az egyensúly megtalálása a legfontosabb, még ha ez nem is pontosan fele-fele arányt jelent a gyerek- és a felnőtt tornák között. Kolozsváron például sok felnőtt tornát rendeznek, ami nagyon jól jön nekünk, hisz ezeken sokkal többet tud tanulni, egyértelmű az előnyük. A hátránya viszont az, hogy bár zseniálisan játszik, és általában hoz is 4-6 pontot, amivel már ott van a pódium közelében, viszont a felnőtt mezőnyben végül semmit nem kap a teljesítményéért.

Nem kap egy kupát, nem kap egy oklevelet, semmit, ez pedig – és ebben teljesen igazat adok Ronaldónak – rendkívül demoralizáló számára, mert ő az első pillanattól kezdve a kézzelfogható elismerésért, a kupáért harcol. Ez teljesen természetes, hiszen mindenki azért játszik, hogy ha jó, akkor azt a külvilág is ismerje el.

Ezzel szemben ott vannak a különböző helyi gyerekversenyek, ahol leginkább amatőr és kezdőszintű játékosok vannak, a versenybíráskodás is sok kívánnivalót hagy maga után. Teljesen jogos a fiam frusztrációja, amikor azt látja, hogy azok a gyerekek, akik szinte semmit nem tudnak a sakkról, és az alapokkal is hadilábon állnak, a verseny végén hatalmas, bazi nagy kupákat, pénznyereményt és ajándékokat kapnak, miközben ő, aki a nyílt versenyeken a sakkmesterek ellen is szépen alakít, cserében legfeljebb egy apró kupával értékelik, hogy milyen jól játszott a felnőttek között.

Előfordult, hogy egy versenyen a gyerekverseny felső korhatára 18 év volt, sok játékos háromszor annyi idős volt, mint Ronaldo, miközben negyedannyira sem tudtak sakkozni, és mégis ők emelték magasba a nagy kupákat. Jeleztem a szervezőknek, hogy ha Ronaldot a kezdő gyerekek közé írattam volna, szimultánban is legyőzte volna őket. Erre azt válaszolták, hogy nem is engedték volna abban a korcsoportban, mert túl magas az Élő-pontszáma, majdnem 1800.

De kérdem én, hogy létezik az, hogy nem engednek elindulni egy hétéves gyereket egy olyan versenyen, ahol 18 éves korig játszanak? Miért nem tisztelik, miért nem értékelik a tehetségét, és miért nem adnak neki egy kupát a szervezők, a felnőtt versenyben elért pontjaitól függetlenül, elismerve, hogy ő a verseny legjobb gyereksakkozója?

Nagyságrendileg mekkora éves összegre lenne szükségetek ahhoz, hogy nyugodt körülmények között tudjatok készülni, versenyekre járni és fejlődni?

Nagyon változó, mert sok függ attól, hogy adott évben hol van az EB vagy a VB. Ettől függetlenül itthon is jelentős összegekbe kerül a szállás, említhetem itt Kolozsvárt, de máshol sem sokkal olcsóbb, ráadásul a nagyobb versenyeken a nevezés sem kis összeg. Túlzás nélkül állíthatom, hogy egy évben, ha nincs túl messze a világbajnokság, akkor is minimum 30 ezer euróra lenne szükség ahhoz, hogy ne csak eljussunk versenyekre, de fejlődjön is Ronaldo.

Forrás: Facebook/Balog Ronaldo

A gyermek lelkiismeretesen készül, dolgozik, minden este ki kell vegyem a táblagépet a kezéből, hogy aludjon. Azonban nem elég, hogy itthon ezerrel nyomjuk a sakkot, a versenytapasztalatokat semmivel nem lehet helyettesíteni. Jelenleg jönnek hozzánk sakkmesterek, játszani Ronaldóval, hogy pótoljuk valahogyan az erős versenyeket, amelyekre nem tudunk eljutni.

Míg például a bukaresti gyerekek szinte hetente játszanak ilyen versenyeken, addig Ronaldo talán félévente kétszer. Nem biztos, hogy a jelenlegi edzésmódszerekkel tartani tudjuk a lépést a világelittel, Ázsia elképesztő mértékben termeli a jobbnál jobb sakkjátékosokat.

Mi a helyzet a támogatókkal? Vannak olyanok, akiket meggyőztek Ronaldo eredményei?

Bonyolult történet ez is. Ha nagy nehezen találunk céget, magánszemélyt, nehéz elmagyarázni nekik a sakkrealitásokat. Nem értik, hogy egy-egy magas színvonalú nemzetközi versenyen mondjuk hatszázan vannak a világ minden sarkáról – a mesterjelöltektől kezdve a nemzetközi nagymesterekig –, nincsenek tisztában, hogy milyen komoly szintet képvisel az egész mezőny. A végén megkérdezik, hogy megnyerte a versenyt a gyermek, vagy hányadik helyen végzett.

Nem egyszerű elmagyarázni a laikusoknak a sakkjáték és a sakkversenyek lelkivilágát, a lebonyolítás mikéntjét és láttatni a valós teljesítményt. Nem értik meg, hogy nem nyerte meg a versenyt, azt végképp nem, miért nem tudott bekerülni az első tíz közé. Nem igazán érzékelik a különbséget aközött, hogy elindítom Ronaldót az U8-as korosztályban, vagy beíratom az nyílt kategóriába, ahol mondjuk a 13. vagy a 15. helyen végez.

Elismerem, hogy nem egyszerű belelátni a sakk-közeg mélységeibe annak, aki nincs benne nap mint nap, de fontos tudatosítani, hogy hatalmas harc egyáltalán elvinni a gyereket egy-egy ilyen versenyre. Szakmailag sokkal előrébb lennénk, és nekünk is, de még a szervezőknek is sokkal jobb lenne, ha konkrét díjazással elismernék a gyermek 10. helyét a kőkemény felnőtt tornán, mintha csont nélkül megnyeri az U8-asok között az első helyet. Mert a saját korosztályában fütyülve megy végig a mezőnyön. Csakhogy a támogatók kizárólag a száraz eredményekre kíváncsiak, emiatt rendkívül nehéz megtalálni az egyensúlyt az esetleges szponzorokkal.

Májusban egy minden eddiginél nagyobb és erősebb versenyen vett részt Ronaldo. A román parlamentben tartott Bukarest Grand Prix-n szerzett tapasztalatok és élmények minden tekintetben meghatározók voltak számotokra.

Ronaldo Bukarestben rögtön az első fordulóban Nasuta Grzegorz lengyel nagymesterrel játszott, akinek 2449 Élő-pontja van. A fiam egy bizonyos pontig zseniálisan tartotta az egyenlő állást, aztán becsúszott egy hiba. Egy hozzá nem értő itt azt kérdezi, hát de miért kapott ki? Azért, mert az ellenfele egy nagymester, aki valószínűleg ötször vagy hatszor annyi éve sakkozik, mint amennyi idős a fiam.

Apa és fia öröme a lengyel nagymesterrel elért döntetlen után. Forrás: ChessBase India

Ráadásul itt nemcsak a sakktudás- és tapasztalat döntött, hanem a külső körülmények is borzasztóan befolyásolták az egész versenyt. Édesapám kórházba került, és már az első forduló előtt azt kérdezgette Ronaldo, hogy mire hazaérünk, ugye kiengedik „pici papót” a kórházból. Ezzel a hatalmas lelki teherrel játszott, így nem csoda, hogy elindultunk lefelé a lejtőn, és utána sikerült elbuknia egy 1521 Élő-pontos ellenféllel szemben is.

Sőt, amikor a harmadik fordulóban úgy tűnt, hogy egy 1468-as játékos ellen szerzett győzelemmel végre visszazökken a dolog a rendes kerékvágásba, utána megint vereséget szenvedett egy 1541-es játékostól. De a torna végére szerencsére felszívta magát, és onnantól kezdve már hozta a kötelezőt.

Aztán következett a bolgár sakkmester, Goszpodin Goszpodinov, akinek jelenleg 2042 Élő-pontja van, de egykor 2400 felett is járt. Vele Ronaldo egy elképesztő, 170 lépéses partiban döntetlent játszott. Úgy érte el a remit, hogy a végjátékban a fiamnak egy bástyája és egy huszárja volt a mester egyetlen bástyájával szemben. Goszpodinov konkrétan izzadt, szenvedett és kínlódott a táblánál, nehogy lépjen egy hibásat, és ez a hétéves kisfiú bemattolja őt. Az egész középjátékot és végjátékot végig filmezte a ChessBase India stábja, amely a verseny végén egy portréfilmet is készített Ronaldóról.

Ez a döntetlen hozta vissza Ronaldót az életbe a korábbi pofonok után. Sajnos az utolsó fordulóban a ploiești egyetem egyik játékosával került szembe, akinek rapid sakkban 1993 Élő-pontszáma volt, klasszikusban pedig 2000 feletti, és ott megint kicsúszott a kezünkből a meccs. Így, ha a steril statisztikát nézzük, Ronaldo a 309. helyről indult a rangsorban, és végül hatvan helyezéssel lejjebb végzett. Ezen a ponton jön be az, amiről korábban beszéltem – nem az a lényeg, hogy a rangsorban hol végzett, hanem az, hogy a tudásának alig a 70-75 százalékét nyújtva is teljesen lenyűgözte a teljes nemzetközi mezőnyt és az indiai stábot.

Gondolj bele, mekkora kurázsi kell legyen egy hétéves gyerekben – bár tudod jól, hogy ő nem fél senkitől, és izgulni sem szokott –, hogy odasétáljon a zseniális Ivancsukhoz, meghúzgálja a ruháját, és azt mondja neki: „Gyere, sakkozzál velem!” És utána leül, és döntetlent játszik azzal a Vaszil Mihajlovics Ivancsuk nemzetközi nagymesterrel, aki négyszeres olimpiai bajnok, csapatban kétszeres világbajnok, egyéni Európa-bajnok, világbajnoki döntős, rapidsakk világbajnok, villámsakk világbajnok, junior sakk-Európa-bajnok, és fénykorában a világ egyik legjobb sakkjátékosa volt.

Ha jól tudom, Ivancsuknál még nagyobb halak is horogra akadtak Bukarestben

Ronaldót meghívták a Román Nemzeti Bankba tartott szimultánra is, amit Garri Kaszparov és a Bucharest Grand Prix 2026 legnevesebb játékosai adtak. A fiam azzal nyerte el a szereplés jogát, hogy megnyerte az idei országos bajnokságot. Amikor Kaszparov megérkezett az asztalhoz, és megtette az első jó néhány lépést Ronaldo ellen, látszott rajta, mennyire meglepte a játéka.

Az állás minimum egyenlő volt, miután Kaszparov megtette az utolsó lépését. Sikerült is elkapnom egy rövid videóval, hogy még mielőtt Kaszparov kiment volna a teremből, kétszer is megállt Ronaldo háta mögött, nem akart hinni a szemének, és gyönyörködött a fiam játékában, miközben a többi asztalnál már Fabiano Caruana, Wesley So, Javokhir Sindarov és a többi világklasszis lépett.

Képzeld el, hogy ez a hétéves kisfiú az összes meghívott gyerek közül – egészen az U18-as korosztályig – legutolsóként maradt talpon a szimultánban. Mintegy 60 lépésig bírta a strapát, és majdnem másfél órán át küzdött a világelittel. Végül Wesley So és a társai konkrétan összehajoltak Ronaldo asztalánál, és ott tanakodtak, mit is lépjenek ellene. Szerintem attól tartottak, hogy nehogy döntetlent csináljon velük a fiam, vagy ne adj’ Isten megverje őket. (nevet)

Hallottam, ahogy ott suttogják egymás között az asztalnál, hogy „very hard, very hard”, én meg megragadtam az alkalmat és megkérdeztem tőlük, hogy mit gondolnak Ronaldóról. Mire Wesley So egyenesen a szemembe mondta: „very good kid.” Szóval a végén persze nagy nehezen legyűrték, de tudod, milyen érzés ez? Ott állsz hétévesen egyedül a világ legjobbjaival szemben, és nem elég, hogy folyamatosan teszed le a lépéseidet, de a világ élvonala megáll előtted kupaktanácsot tartani és tanakodni, hogy mit kezdjenek veled.

Ez az elismerés, ez a reakció az egész versenyt megérte számomra és Ronaldo számára. Teljesen mindegy, hányadik lett a táblázatban, vagy kitől kapott ki. Amikor azt látod a saját szemeddel, hogy a világ valaha volt egyik legnagyobb sakkozója, aki 21 éven keresztül volt a világ abszolút legjobbja, a teremből kifelé menet megáll, és csodálattal nézi a hétéves fiamat, ez nekem mindent megért.

Főleg úgy, hogy mekkora árat fizettünk érte. Azzal, hogy elvittem a fiamat Bukarestbe – és ezt pontosan tudtam abban a pillanatban, amikor elindultunk –, nem lehettem, lehettünk ott a saját édesapám virrasztásán és a temetésén sem. Nem kísérhettük el őt az utolsó útjára, ami borzalmasan nehéz döntés volt, nagyon megviselt.

De ahogy a sakktáblán, úgy talán az életben is létezik kompenzáció, és végül amellett döntöttem, hogy elmegyek Ronaldóval erre a versenyre, ahol végül a világ szeme a fiamon forgott, és mindenki Ronaldo körül zsongott.