Lesz-e Párizs Bukarestből? Válság és válságkezelés Romániában

Bukarestben éppen megalakult az új kormány. A teljes jogkörű új kormány, miután a régit öt és fél hónappal ezelőtt megbuktatták. Igen, az ellenzéki AUR bizalmatlansági indítványával, de tudjuk, hogy lényegében a PSD buktatta meg a nemzeti liberális Ilie Bolojan kormányát. Ugyanaz a PSD, amely része volt Bolojan kabinetjének, megbuktatta önmagát, most pedig az új kormány 18 minisztériuma közül 12-nek az élére tette saját embereit (a buktatás előtti Bolojan-kabinetben csak 7 PSD-s miniszter volt), a többi 6 tárcavezető független, vagyis technokrata.

Mégpedig a párt számára igen kényelmes kormány. Bár Sorin Grindeanu többször is elmondta nyilvánosan az előző hetekben, hogy készen áll a kormányzásra és vállalja a miniszterelnöki posztot, ha az államfő felkéri, igazából egy percig sem fűlt a foga ehhez a feladathoz. Az ország továbbra is nehéz helyzetben van, főleg gazdasági szempontból, és egészen biztosan nem lehet politikai népszerűséget növelni román kormányfőként a következő hónapokban. Luca Niculescu nem politikus, ő hivatásos diplomata, és ha majd befejezi miniszterelnöki munkáját, politikai sérülés nélkül visszatérhet oda, ahonnan Nicușor Dan felkérésére most megérkezett a Victoria-palotába. Vagyis ez a kormány lényegében a PSD-é a rengeteg miniszterén keresztül, de a felelősség a Niculescué, hiszen ő a miniszterelnök és ő viszi el a balhét, ha lesz. Ez szép munka a PSD részéről, el kell ismerni, a kelet-európai smekkerpolitika tankönyveiben ez a húzás iskolapélda lesz.

Nem, nem fogok a Niculescu-kormány esélyeiről, várható élettartamáról vagy a román belpolitika feneketlen bugyrairól értekezni.

Hogy az utolsó pillanatban hogyan oldják meg maguk a válság előidézői és szereplői a helyzetet anélkül, hogy hagynák a helyzetet eszkalálódni.

Szóval a válság. Románia rendszerváltás utáni történetében példátlanul hosszú volt ez a május 5. óta tartó helyzet. Kettős válságról van szó. Elsősorban kormányzati válságról, mivel az országnak öt és fél hónapig nem volt teljes jogkörű kormánya. Másodsorban pedig politikai válságról, mivel a potenciálisan kormányképes pártok közel fél évig tartó egyeztetések során sem voltak képesek működő kormányzati megoldást összehozni. Most, a Niculescu-kabinet megszavazásáig tartó válsággal el kellett menni a falig, érezni kellett a legnagyobb mumuson, az AUR-on kívül jelenleg senkinek sem jó előrehozott választások dermesztő előszelét, hogy az eddig folyamatos patthelyzetről beszélő pártok megállapodjanak. De megállapodtak.

Romániában még nem volt ilyen helyzet, de az európai országokban – eltérő okokból – nem szokatlanok az ilyen hosszú kormányválságok, például Belgiumban, Hollandiában, Spanyolországban vagy a szomszédos Bulgáriában.

Ez a demokratikus berendezkedés, a többpártrendszer és az intézmények kialakítása tekintetében sikerült is, a rövidebb-hosszabb átmeneti időszakok után ezekben az országokban ugyanolyan demokratikus rendszer van, mint Európa-szerte bárhol. Az EU-csatlakozás feltételeinek teljesítése és az uniós jog pedig továbbviszi a finomhangolást.

Ez persze a formális felépítmény, ami Romániában teljesen más társadalmi és kulturális valóságra épült rá, mint amilyenben a nyugati államokban természetesebben kialakult. Szinte közhelyszerű erről beszélni, de Romániában úgy működik a sajátos demokrácia, hogy nincs vagy szinte teljesen hiányzik az a polgári réteg, ami Nyugat-Európában klasszikusan a természetes közege volt mindig. Persze itt is van gazdasági középosztály, vannak civil szervezetek és más kezdeményezések, amelyek a demokráciát próbálják védeni és az értékeit még mélyebben elültetni a társadalomban. De ennek a hatékonysága nem mérhető össze azzal a több évszázados folyamattal, ami a nyugati társadalmakban történt. Ennek ellenére nem kell idealizálni sem a Nyugatot úgy, ahogy az a „Nyugathoz való felzárkózás” törekvésében meghúzódik.

Korrupció mindenhol van, de Romániában van egy plusz eleme is: a korrupció – és itt nem csak a milliárdok ellopásáról van szó, hanem a mindennapi élet kis, megszokott aktusairól – túlélő életstratégia eleme, amivel a fentről érkező szigorú szabályok kijátszhatók és az egyéni vagy csoportérdekek érvényesíthetők.

Ha összességében nézzük a romániai nagy állami és intézményi struktúrát, akkor ugyanazokat az elemeket láthatjuk benne, mint a nyugati országokban. Mégis, ha közelebbről megnézzük az egyes részeket, akkor nem lehet nem észrevenni bennük olyan vetületeket és töréseket, amelyek sajátosan romániaivá teszik ezt a nagy építményt.

Például beüzemelnek rendkívül modern rendszereket, amik aztán krónikusan nem működnek. Megvan az elektronikus személyigazolvány, de szükséges mellé egy papír, amivel igazolni lehet a lakcímet. Beindítanak egy koncepciójában teljesen újszerű, integrált egészségügyi nyilvántartást, ami egy nap múlva összeomlik, mert kiderül, hogy a számítástechnikai háttere rosszul megtervezett és a háziorvosokat sem tanították meg a használatára. Hackertámadás nyomán hetekre megbénul a kataszteri hivatal létfontosságú informatikai rendszere, mivel kiderül, hogy az IT-infrastruktúra biztonságos működtetéséhez szükséges feltételekre (jelszavak, hozzáférések, biztonsági mentések) senki nem fordított figyelmet. Egymásnak ellentmondó, intézményi hatásköröket összezavaró jogszabályok lépnek érvénybe. Hosszasan lehetne sorolni ezeket a rendellenességeket.

Mivel ott, ahol a szigorú szabályok alapján megtervezett és működtetett merev rendszer – legyen az intézmény, törvény, digitális rendszer –, elakad, mivel nincs teljesen végiggondolva vagy kellőképpen gyakorlatba ültetve, ott kenőanyagként bejön az a szemlélet, életfilozófia, aminek köszönhetően a romániai társadalom végső soron elműködik. El lehet intézni, meg lehet oldani, el lehet simítani mindent, holnap is nap van. Nincs megoldhatatlan helyzet. Lám, a most véget ért féléves kormányzati és politikai patthelyzetet is sikerült meghaladni. Lám, Călin Georgescu államfővé választásának fenyegetését is sikerült elhárítani. Lám, az AUR hatalomra kerülését is sikerült megakadályozni, legalábbis egyelőre. Parlamenti szavazatokat meg lehet venni, pénzért.

A nem hivatalos, elvileg a rendszeren kívüli, de a valóságban alkalmazott, lényegileg hozzá tartozó (élet)stratégiáknak és helyzetmegoldási módozatoknak kulcsszerepük van a meghaladhatatlannak tűnő helyzetek feszültségének leeresztésében.

A Nyugat-Európában, de nem csak ott, hanem az Albániában is kirobbant tüntetések és zavargások szociális okai – oktatásügyi, lakhatási, megélhetési problémák – Romániában is megvannak, egyelőre itt mégsem látszanak annak a jelei, hogy nálunk is hasonló megmozdulások legyenek. Pedig nálunk is van szélsőjobb az AUR köré szerveződve, amely készségesen rátelepedne egy ilyen megmozdulásra.

Nálunk is van közösségi média, amelyen szervezni és tüzelni lehet egy ilyen megmozdulást. Nemrég a juhtenyésztők bukaresti tüntetését parazitálták nem csak széljobb politikusok, hanem a környezetükhöz köthető, hagyományosan rendbontó elemek, fociultrák és más csoportok. Bár az AUR jelenleg is a legnépszerűbb romániai párt, valahogy – hálistennek, persze – mégsem sikerül beindítania olyan felfordulás-hullámot, ami például Párizsban utcai erőszakká fajult.

Nálunk valószínűleg történelmi okai is vannak, hogy a kommunista mozgalom nem tud jelentős gyökeret verni a társadalomban és egyelőre megmarad steril, teoretikus szűk értelmiségi játékszernek.

Persze nem lehet eltekinteni egy olyan vonatkozástól, ami Romániában megint csak alapjaiban más, mint a nyugati országokban. Bármennyire is prüszkölnek egyesek, bármennyire kétségbeesetten próbálják figyelmen kívül hagyni, mivel ideológiailag nem illik az általuk látni akart képbe, Romániában nincs jelen Európa határain túlról, más kulturális közegből érkező, vagy ilyen hátterű emberek jelentős tömege. Az iszlamista elem sem érinti Romániát annyira, mint más nyugati országokat, és nincsenek kulturális és vallási erővonalak mentén szerveződő párhuzamos társadalmak sem. A bevándorlás szempontjából Románia jelenleg is tranzitország, mivel gyarmati múltja sincs, mint Franciaországnak, másrészt a munkaerőhiány nyomása meg a kereseti lehetőségek sem olyan mértékűek egyelőre, hogy az ország vonzó legyen a kultúraközi bevándorlásnak.

akkor ezek a szempontok jó kiindulópontot jelenthetnek. Románia más ország, más társadalom, más történelmi és kulturális meghatározottságokkal. Más a társadalmi elégedetlenségek kialakulásának, kezelésének és megoldásának a dinamikája, más sajátosságai vannak a politikai és ideológiai mozgósításnak és a bevándorlás sem alakít ki – legalábbis egyelőre – olyan, korábban nem tapasztalt új helyzeteket a társadalomban, amelyekben az integráció problémája politikai konfliktusokhoz vezetne, mint más nyugat-európai országokban.