Most komolyan! Amióta a román labdarúgás színvonala a bányabéka segge alá került, az ásítozó szurkolók is – szórakozás híján – kergetik a magyarokat az országból kifele, ellenféltől függetlenül. Nem jobb lenne, ha az amúgy is dögunalmas tilitoli válogatott-meccseket lejátszanák egy földalatti rejtekhelyen, aztán a végeredményt feladnák egy cetlin, vagy elküldenék sms-ben. A szurkolóknak nem lenne ahol gyalázkodni, senki nem veszítene el az életéből újabb 90 percet, és a labdarúgó szövetségnek sem kellene állandóan bírságokat fizetnie az agyhalott ultrások vaddisznóságai miatt.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2018/06/GyergyaiCsaba.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Javaslat: játsszák földalatti bunkerekben a román fociválogatott meccseit!
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/01/BaloghLevente.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Romániában növekvőben a fertőzések száma, de Ludovic Orban még mindig csak Magyarországon képes köszörülni a nyelvét
Bukarestben most már kóros mértékeket öltött a magyarokkal kapcsolatos fixáció, a jelek szerint nemigen lehet olyan témát találni, amely kapcsán a frusztrált román illetékeseknek ne mi, magyarok jutnánk eszükbe.
Így járt szegény Ludovic Orban miniszterelnök is, aki a csütörtök esti kormányülés elején képtelen volt megállni, hogy be ne szóljon Magyarországnak.
Olvasson még:
Történt ugyanis, hogy a román kormány úgy döntött: humanitárius segélyt nyújt Ukrajnának a koronavírus-járvány leküzdésére.
Az most más kérdés, hogy lassan Románia is segítségre szorul, hiszen a kormány áldásos tevékenysége oda vezetett, hogy a héten folyamatosan növekedett a fertőzések száma.
Ez azonban nem zavarta meg a jó Ludovicot abban, hogy magyarozzon egyet.
Az Ukrajnának nyújtott segély kapcsán ugyanis megpróbálta úgy beállítani Romániát, mintha az nagylelkűbb lenne, mint Magyarország.
„Románia nem úgy jár el, mint mások, nem csupán az ukrajnai román testvéreknek nyújt segítséget, hanem a járvány által leginkább sújtott területeknek” – mondta Orban.
Ezzel vélhetően a magyar kormány Romániába szánt egészségügyi segélyére utalt, amely kapcsán – mivel magyar szervezeteken keresztül történt – a román propaganda azzal próbálta meg azt a „szégyent” kompenzálni, hogy Magyarországnak kellett pótolnia azt, amire a román állam akkor képtelen volt, hogy a segély csakis a magyarokat illeti, románok nem kaphatnak belőle.
Pedig hát – hogy finoman fogalmazzunk – ezzel nem feltétlenül bontották ki az igazság minden részletét.
Arról nem is beszélve, hogy a Moldovába vagy néhány balkáni országba vitt egészségügyi eszközök pláne nem az ottani magyaroknak szóltak, lévén hogy nincsenek.
Ugyanez a helyzet az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal is, amelyre ugyan bárki pályázhat, nemzetiségtől függetlenül – sőt sok román is nyert már támogatást a pályázaton –, Bukarest mégis azzal próbálja lejáratni az akciót, hogy az etnikai alapon diszkriminálja a románokat.
Mert hát itt is azzal a szégyennel kell szembenézniük román barátainknak, hogy Budapest hajtja végre Erdélyben azokat a fejlesztéseket, amelyeket Bukarest száz éve elbliccel.
Javaslatokat várunk arra, milyen terápiát kellene felírni a román politikusok és egyéb közéleti szereplők számára annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a magyarokkal kapcsolatos, láthatóan igencsak erős frusztrációjukból.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Hogyan tegyünk pontot a magyar-román „háborúra”? Forradalmi forgatókönyv
Mindenek előtt le szeretném szögezni: ez egy fikcióba merülő gondolatkísérlet. Pamflet, ha tetszik. És akkor nézzük: a szerdai szent napon a szabad, szuverén, független, egységes, oszthatatlan és 2000 éves mioritikus haza illusztris parlamentje csuklóból leszavazta a törvénytervezetet, amely hivatalos ünnepnappá nyilvánította volna március 15-ét a Romániában élő magyarok számára. Mindezt azután, hogy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök a koronajárvány kellős közepén váratlanul nekiállt uszítani a magyarok ellen, illetve azután, hogy ugyanaz a szabad, szuverén satöbbi mioritikus parlament ujjongva nemzeti ünnepnappá avatta a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóját.
Jó. Közben az önmagukat sarkig nyitottnak, tetőtől talpig európainak, fénysebességgel haladónak képzelő román és magyar elemzők, megmondók, beszólók azt mantrázzák, hogy jaj, de uncsi ez az erdélyimagyarozás, ez az etnikai hisztéria, nagyon le kéne már jönni róla, lépjünk túl a múlton, tekintsünk már a közös és fényes jövő felé.
Olvasson még:
Jó. De van itt egy kis baj. Nézzük, hogy üdvözölte a tervezet elkaszálását egy (feltehetően) magát sarkig nyitottnak, tetőtől talpig európainak, fénysebességgel haladónak képzelő mioritikus honatya:
„Éljen és virágozzék Románia, szélsőségtől és etnikai szeparatizmustól mentesen! A
képvizelők(hopp, elnézést, freudi elírás) képviselők háza leszavazta a törvényi kezdeményezést, amellyel az RMDSZ 40 000 román lemészárlásából akart nemzeti ünneppé avatni.”
És akkor, a továbbiak előfeltevéseként hadd idézzek Rajcsányi Gellért cikkéből:
„Van olyan, hogy történelem. A történelem, a múlt nem eltörlendő. Végképp végképp nem.”
Ez (sajnos, avagy sem, mindegy) így van. Ahogy láttuk, a románok történelmi sérelmekre hivatkozva ünneplik a március 15-i ünnepnap elkaszálását. Ugyancsak történelmi sérelmekre alapozva ünneplik lelkesen a trianoni békediktátumot. Mi, magyarok, szintén történelmi sérelmekre hivatkozunk, amikor nem tudunk örülni annak, hogy a trianoni békediktátummal több millió magyar ember sorsát nyomorították meg. Hogy csak egy példát mondjak. Persze, itt még az az apróság is van pluszba, ha tetszik, hogy mi, a jelenlegi Romániában élő magyarok továbbra is szopóágon vagyunk. Nem csak történelmi sérelmek alapján. Ki lehet nyugodtan mondani: az egységes és oszthatatlan mioritikus haza nyugodtan meglenne nélkülünk is. Csak épp nemigen tud tőlünk megszabadulni. Egyelőre.
Na de akkor hogy a jóistenbe lehetne ezen a „háborús” helyzeten túllépni?
Figyelem, igen egyszerű, igen haladó, igen forradalmi forgatókönyv következik! Irtsuk ki a történelmet. Jó, a történelem meghamisításával, újraírásával többen is próbálkoztak. Több-kevesebb sikerrel. De radikálisan eltörölni a történelmet, amelyről egyes maradi elmék azt állítják, hogy létezik, továbbá nem eltörlendő, na, ez eddig nem sikerült senkinek. Nos, ha igaz, hogy a román-magyar „háború” alapvető oka a történelemben keresendő, akkor nosza, legyünk rajta, hogy ezzel a szent és radikális pusztítva-építő aktussal legyünk mi világelsők. Tehát, a szlogen: történelem nincs, közös lesz a kincs! Mármint a románoké meg a magyaroké.
Jó. Mi legyen az első lépés? Mivel nagyon újat és eredetit nehéz találni manapság, vegyünk jó példát a derék amerikai (és nem csak) aktivistáktól, akik békésen döntögetik a történelem jól látható jelképeit, a köztéri szobrokat. Tessék, ez egy kiváló kezdő lépés lenne. Mivel előzékenyek (és kevesebben is) vagyunk, lépjünk mi elsőként: döntsük le a kolozsvári Mátyás szoborcsoportot. Gaz muszlimirtók voltak egytől egyig, hát nem? És ki tudja, talán még románokat is öltek. Aztán jöjjenek a románok. Izé, itt azért van egy kis hendikepünk. Egyrészt, ugye, nekünk az utóbbi száz évben nemigen engedték meg, hogy köztéri szobrok ezreivel emlékezzünk meg saját történelmünkről, másrészt, ha már megengedték, igyekeztünk (szerintünk) békés papokat, írókat, költőket megörökíteni. Gyanítom viszont, hogy ha a román tesók belemennek a nagy tervbe, le kellene dönteniük a köztéri szobraik javát, Decsebáltól Maniu úrig. Mert ezek a csávók bizony tömeggyilkosok és emberjogtiprók voltak, egytől egyig.
S ha ez megvan, jöhetnek a történelemkönyvek, a levéltárak, a még emlékező emberi agyvelők. Törölni őket, egytől egyig. És akkor, ha már tényleg nem lesz történelem, na akkor olyan békésen fogunk élni egymás mellett, alatt, fölött, sőt, egymásban, hogy „nézni is tereh”. Hogy milyen nyelven fogunk beszélni, nem tudom pontosan. Bár némi sejtésem sajnos van.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Mioritikus orosz rulett, a mi számlánkra
Végigsöpört rajtunk a járvány, oké. Kibírtuk a karantént, épp jól bírjuk a vészhelyzetet is. Románia egész olcsón megúszta a járványválság első szakaszát egyes fejlett, nyugati demokráciákhoz képest (elnézést a cinizmusért). A magát felelősnek nevező válságkormány, élén az irodájában bulizgató miniszterelnökkel és a magyargyűlölő dumát toló államelnökkel, zászlajára tűzte a sikert. A parlamenti ellenzéknek ez persze büdös. De hallgattak, nagyjából. Eddig.
Mi van most? Konkrétan az, hogy közeleg a vészhelyzet vége. És kedden Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök bejelentette: a román nép egészsége és jóléte érdekében meg kell hosszabbítani a vészhelyzetet június 15. után. Viszont lesznek lazítások. Például tódulhat a nép a plázákba, cicázni. Maszkban, természetesen.
Olvasson még:
Na de van egy kis baj. A vészhelyzet meghosszabbítására vonatkozó kormányrendeletet meg kell szavazni a parlamentben. Ahol a felelős válságkormány pártja bizony kisebbségben van. Ezért is köpte az aranyat Ionopot elnök úr a mikrofonba:
A vírust nem lehet szavazással kinyírni.
Az ellenzék – vagyis a PSD, az ALDE és a Pro Románia – a maga részéről már bejelentette: nem fogják megszavazni a vészhelyzet meghosszabbítását. Mert a felelőtlen válságkormány csak azért nyújtja a járványtésztát, hogy közben a maga zsebére mutyizzon. Ami vagy igaz, vagy nem. De mindegy is: ha nincs hosszabbítás, legkésőbb június 21-től (eddig fejti ki hatását a vészhelyzet-rendelet) szevasz, megszorító intézkedések! Visszatérünk a régi kerékvágásba: tolonghatunk a kocsmákban, utazhatunk, amerre látunk (illetve, ahova a célországok beengednek), elhajigálhatjuk a maszkokat (a kukába, ha egy mód van rá), karantén se, önkéntes „háziőrizet” se lesz, ha fokozottan vírusveszélyes országból érkezünk haza, a kötelező távolságtartásnak is búcsút lehet mondani. Ja, a koncertek, tüntetések, egyéb tömegrendezvények is zöld fényt kapnak. Zárójelben mondom: képzeljék el, hogy fogják most a fejüket a rendezvényszervezők, akik épp lemondták idei fesztiváljaikat.
A felvázolt cicaharcnak június 15-ig el kell dőlnie. És akkor most el lehet töprengeni azon, hogy vajon miért is alakult ki. Hiszen Ionopot elnök úrnak ezúttal valóban igaza van: a tudományos kutatások szerint a szavazás nem hatékony ellenszere a koronavírusnak. Belegondolni is rossz, mi következik, ha ne adj Isten, megugrik a fertőzések száma. Érzésem szerint az ellenzéki lázadás oka ugyanaz, ami Ionopot úr magyargyűlölő performanszáé volt. Akkor a felelős román álkisebbségi államelnök azért hörögte a mikrofonba, hogy a PSD a magyarokkal karöltve rabolja el Erdélyt, mert némi választási tőkét kívánt kovácsolni a közelgő választásokra. Most az ellenzék gyakorlatilag a nép felszabadítója szerepében tetszeleg. Ahogy minden rendes forradalmi baloldal szokott. Drága nép, elhozzuk neked a szabadságot! Te meg majd elhozod nekünk a szavazatodat, oké?
Igen, de ha a vírus mégis úgy dönt, hogy marad, akkor a felszabadított nép fog szívni. De nagyon! Ezért annyira gusztustalan, ami most történik: mert valóban közösségek egészségével, adott esetben életével játsszák a mioritikus politikai orosz rulettet.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Hogy sikerült Klaus Ionopot Iohannis álkisebbségi államelnöknek a bravúr: egyszerre magyar- és romángyűlölőnek lenni?
Az a helyzet, hogy ez az ember a pártos és az utódállami szék közt a nagy közös pad alá esett.
Az egyik szék Ionopot úr „saját” pártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL). Mert igaz ugyan, hogy ő afféle szász angyalként csak úgy belecsöppent az államelnöki levesbe, de azért a pártban van a jövő. Akármilyen is az.
Olvasson még:
Na, ennek a saját pártnak elég rosszul áll a szénája, hiszen enyhén szólva vegyesen teljesít(ett), mint felelős járványkormány. És tudjuk, idén két választás is lesz Isten Anyjának egységes és oszthatatlan virágoskertjében: egy helyhatósági meg egy parlamenti. És ha nincs szavazat, akkor nincs szék sem. Se bársony, se plasztik.
Így esett, hogy (feltehetően pártos ráhatásra) Ionopot úr nemrég magához ragadta a mikrofont és tőle egyébként szokatlanul vérgőzösen megvádolta a PSD-t, saját pártjának fő ellenlábasát, hogy a magyarokkal együtt lopják Erdélyt. Oké, percek alatt rákerült a magyargyűlölő mez, viszont (végre!!!) igazi jó románként viselkedett.
A másik szék nemzetközi jogilag éppen száz éve létezik: egy utódállam, amelyet némi túlzással modern Romániának neveznek. Ajándékba kapott meleg szék ez, a jó románságnak nevezett utódállami kompenzációs lelkület fűti.
Az utódállami kompenzációs lelkület fontos alkotóeleme a magyargyűlölet. Na most, ha egy jó román pártot azzal vádolnak meg, hogy a magyarokkal együtt lopja Erdélyt, az bizony elég sok szavazatába kerülhet. És Ionopot elnök vádbeszédét követően pont így érezte magát a PSD. Bakker, ezek bekentek minket magyarszarral! Ezt le kell vakarni, de sürgősen!
Nosza, ők is bekapták a szájhabzóport, biztosították a jó románokat, hogy ők pont úgy utálják a magyarokat, mint a liberálisok, csak jobban. Ennek egyik ékes példájaként megszavazták a hírhedt Trianon-törvényt, amely kimondja, hogy a trianoni békediktátum napja, június 4. hivatalos nemzeti nagyromán ünnepnap, amikor minden román szépen megünnepli a nagy egyesülés nemzetközi jogi szentesítését. Persze azok a románok is ünnepelhetnek, akik magyarok. Mert akkor igazán jó magyarok, ha románok. Világos, nem?
Igen ám, de történt egy kis baki. Nevezetesen az, hogy Ionopot úr váratlanul nem hirdette ki a megszavazott törvényt. Na, ennyi kellett a törvény kezdeményezőinek (Titus Corlățean szenátor és ex-külügyér, illetve Șerban Nicolae szenátor): azonnal kikiáltották Ionopot urat antirománnak, ami az utódállami kompenzációs lelkület értelmezésében gyakorlatilag egyenlő a hazaárulóval.
Összegezve: Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek sikerült pár hét leforgása alatt elérnie azt az elképesztő teljesítményt, amelyet talán egyetlen jó román utódállami politikusnak sem őelőtte: magyar- és romángyűlölőnek lenni egyszerre.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/07/FallSandor.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
A parlament szerint a szex annyit jelent, hogy nem kívánt terhesség és nemi betegségek
Elképesztő prüdéria, álszentség, vagy mi akadályozza a törvényhozókat, hogy a helyén kezeljék a kérdést.
Tudjuk, persze, igen. Kelet-Európában a szexuális nevelés nagyjából ki is merül annyiban, hogy a nemi erőszakolókat elítélik (már ha igen), a gyerekanyákat pedig kitagadják a családból. Minden, ami ezeket a stációkat megelőzi, mélyen el van rejtve erkölcsök, (ál)szentségek, frusztrációk vastag rétegei alá, mert minden olyasmi szégyellnivaló, bűnös, mocskos, zavarba ejtő.
Olvasson még:
Ennek a jelenségnek a mindenféle kulturális-vallási-civilizációs okaiba hadd ne menjünk most bele, mert nem nagyon tudnánk úgy megtenni, hogy bizonyos csoportok ne sértődjenek csontig.
Szóval, miért is kellett egy friss törvényből törölni a „szexuális nevelés” kifejezést és behelyettesíteni azzal, hogy „egészségügyi nevelés”?
Mert ez történt szerdán, néhány PNL-s, PSD-s és ALDE-s képviselő indítványára a képviselőház 269 igennel, 3 ellenszavazattal és 35 tartózkodással elfogadta ezt a módosítást. Az eredeti, két hónapja kihirdetett törvényes előírás szerint legalább félévente szexuális nevelési, felvilágosító órákat kellene tartani az iskolákban.
Gyanítjuk, hogy a „szexuális” szó leírása vagy olvasása megmagyarázhatatlan nyugtalanságot okoz némelyik honatyának vagy honanyának, ráadásul a szekuláris román állam törvényhozásának a román ortodox egyház is folyton a nyakába liheg, hogy úgy mondjuk, és tiltakozik a szexuális nevelés ellen, mert az szerinte merénylet a gyermeki ártatlanság ellen.
Derék törvényhozó tehát mit tesz? Enged a belső és a külső nyomásnak és „egészségügyi nevelést” csinál a „szexuális nevelésből”. Ami, ugye, csak arra korlátozódik szerintük (mert eleve így szavazták meg a cikkelyt), hogy a nem kívánt terhesség és a nemi betegségek megelőzése.
Nem elég, hogy a módosítás indoklása is egy elképesztően mellébeszélő, zavartan félrenéző, a rendszerváltás előtti kommunista oktatási-nevelési rendszer legszebb pillanatait idéző sületlen hablaty, a módosító erkölcscsősz törvényhozók az egészet megfejelték még azzal, hogy az „egészségügyi nevelés” csak a szülők beleegyezésével történhet. Akikre, sok esetben szintén ráférne egy alapos szexuális nevelés.
Azt máris kijelenthetjük, hogy szép számú szülő fogja majd mereven elutasítani, hogy az utódjának minimális esélye legyen arra, hogy a szexuális életet ne valami szégyellnivaló, riasztó, kellemetlen tevékenységnek tartsa. Majd megtanítja rá az élet, a haverok, az internet, vagy az egyedül élő szomszéd. És akkor majd eltűnnek a nem kívánt fiatalkori terhességek, a nemi betegségek és nem lesz annyi nemi erőszak és vérfertőző aktus, mint most, hát persze.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Szabad, szuverén, egységes és oszthatatlan románok! Ni, miket mond a szlovák miniszterelnök!
Szeretném leszögezni: mindegy, miért hangzott el a gesztusértékű beszéd. A tényre szeretnék összpontosítani: hogy ezt ki lehet mondani, méghozzá anélkül, hogy az ezeréves történelem mennyezete a fejekre szakadna.
Szóval: a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából Igor Matovič szlovák miniszterelnök mondott egy beszédet, mégpedig pont 100 meghívott felvidéki magyar, no meg a szlovák kormány hivatalosságai előtt. Oké, elképzelhető, hogy nem volt jelen mind a 100 meghívott. De a szám már önmagában ügyes marketingfogásnak tekinthető. Na de nézzük csak, mit mondott. Kiragadnék a beszédből pár mondatot:
Olvasson még:
Trianonról:
Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, az másoknak esélyt és lehetőséget hozott.
A magyar történelemről:
Azt gondolom, hogy a történelmi Magyarország a miénk is volt. A szlovákok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett együtt harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak a magyarok életéről és sorsáról döntöttek, hanem a szlovákokéról és mindenkiről, akik a történelmi Magyarország területén éltek.
Ezen uralkodók zászlaja alatt évszázadokon át együtt harcoltak a szlovákok és a magyarok. A mai szlovákiai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat, a földesuraktól szabadságot, és fejlődhettek egyfajta helyi demokrácia keretén belül.
Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.
A (magyar) kisebbségi identitásról:
HirdetésEl tudom képzelni, hogy a kisebbségi identitás, állapot a mindennapokban problémákat is jelent. De önök, szlovákiai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően elsajátíthatják a szlovák nyelvet is, mely előnyt jelenthet.
A történelmi Magyarországról:
Olykor úgy érzem, ilyen találkozókat is szervezni kell, egyúttal felvállalni a történelmi Magyarországot is, mert azt gondolom, hogy ez a történelmi igazság. A történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk.
És akkor most képzeljük el a következő forgatókönyvet: a jó Ludovic Orban román miniszterelnök (vagy akár a jó Klaus Ionopotchivanoc álkisebbségi államelnök) meghív 100, na jó, 50, eh, egye fene, 5, oké, egyetlen erdélyi magyart a Győzelem-palotába, és némi viszki meg jó szivar mellett elmondja neki, hogy ja, érti ő, hogy fáj nekünk Trianon, és ja, nehéz a kisebbségi identitást megélni a mai Románia területén, és ja, a magyar történelem és a történelmi Magyarország a románoké is, mert hiszen annak a történelemnek a románok is részét képezték, annak az országnak szintén.
És akkor most képzeljünk el egy másik forgatókönyvet is: Románia felháborodott diplomáciai jegyzékváltásba kezd az utódállamiságot „eláruló” tótokkal.
Nos, kedves Olvasó, melyik forgatókönyvet tartja valószínűbbnek?
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Bréking: a jó Orban rekordsebességgel tejelt a dohányzás- és maszkbűnözésért!
Tényleg nagyot üthetett a felelős válságkormány pártján (PNL) a PSD trollakciója, melynek során Eugen Teodorovici közölt egy fotót a Facebook-oldalán, amely kedélyes iszogatás, szivarozgatás, ünnepelgetés közben ábrázolja a kormány néhány tagját, mégpedig a miniszterelnöki irodában, vagyis zárt térben. Ja, maszk nélkül!
Az eset május 25-én, a jó Orban úr szülinapján történt, Teodorovici úr péntek este leplezte le a dohányzás- és maszkbűnözést. És tessék, szombaton máris jött a hír: a miniszterelnök úr rekordsebességgel, online kifizette a két kihágás okán kiszabott bírság összegét, kerek 3000 lejt.
Olvasson még:
A jó Orban úr azzal magyarázta saját villámgyorsaságát, hogy az érvényes szabályokat minden román állampolgárnak köteles betartania, nem számít, hogy tűzoltó vagy épp miniszterelnök. Nincs különbség, nincs kivételezés! Mosolyogva, na jó, széles vigyorral gondolok arra, hogy bezzeg Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök nem volt ilyen lelkes, amikor a diszkrimiációellenes tanács nemrég szájon verte korábbi magyargyűlölő performanszáért.
Egy megjegyzésem és két kérdésem azért van a villámgyors bírságtörlesztési akció kapcsán. A megjegyzés: a PNL népszerűsége eléggé megroggyant az ugyancsak népszerűtlen járványidőszak alatt, tehát most épp nagyon nincs szüksége Iohannis pártjának erre a nagyon széles választói rétegekben visszatetszést keltő botrányra.
Az első kérdés a következő: vajon ki büntette meg Románia miniszterelnökét? Besétált hozzá szombat délelőtt egy rendőr, hogy elnézést a zavarásért, Orban polgártárs, de láttam ezt a képet… ccc… tessék, a bírság… három rongy lesz… vajon így történt? Vagy fordítva: a jó Orban polgártárs sétált be a legközelebbi örsre és gyakorlatilag feljelentette magát? (Közben kiderült, pontosan az utóbbi történt.)
A második kérdés pedig ahhoz kapcsolódik, hogy a dohányzásellenes törvényben van egy ilyen kitétel: a zárt térben dohányzó alkalmazott ellen az alkalmazó fegyelmi eljárást indíthat. Na de ki Orban úr alkalmazója? Kinek dolgozik ez a drága jó ember?
Ja, még valami. Az ominózus ivós-szivarozós kép még egy dologra utal. Ha így hétvégiesen ránézünk, azt hihetjük, hogy nincs koronajárvány, nincs vészhelyzet, nem volt szükségállapot, karantén, félelem, bebukó vállalatok, munkájukat elvesztő emberek satöbbi. Minden, de minden a legnagyobb rendben van. És persze, most miért ne igyon, szivarozzon valaki a szülinapján? Na de a példa, urak, a példa! Hogy várod el a néptől, hogy betartsa a szabályokat, ha te, népvezér, nem tartod be?
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/01/BaloghLevente.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Kapaszkodjunk meg: a belügyminiszter szerint sötét erők hibrid háborús eszközökkel akarják tönkretenni az országot
Marcel Vela belügyminiszter nem véletlenül van a jelenlegi pozíciójában: sasszemével ismét azonnal kiszúrta, mi jelenti Romániára a legnagyobb veszélyt így a koronavírus-járvány idején.
Ez pedig nem más, mint a Románia ellen acsarkodó idegen országok által folytatott információs hibrid háború.
Olvasson még:
A miniszter hétfőn este egy televíziós műsorban vetette fel, hogy valakik célja az ország destabilizálása, a bizalmatlanság, a káosz és a hatóságok elleni hangulat gerjesztése.
Márpedig ha sikerül megrendíteni a bizalmat az állami hatóságokkal, illetve az egészségügyi rendszerrel szemben, akkor a gazdaság stabilitása is megroppan.
Mármost ez természetesen nem működhet csak úgy, koordinálatlanul, ahogy esik, úgy puffan alapon, így aztán azok, akik tönkre akarják tenni az országot, ezt szervezetten művelik, és rendszeresen finanszírozzák az álhíreket terjesztő honlapokat.
És hogy kik ezek? Nos, olyan államok, amelyek nem értenek egyet Románia európai politikájával, na meg azzal, hogy éppen kikkel működik együtt katonailag.
Ezek után már csak félve merjük megjegyezni, hogy Vela elmúlt másfél-két hónapban folytatott tevékenységénél nem is kell hatékonyabb akció az állami hatóságokba vetett bizalom megingatásához.
Hiszen emlékezzünk csak: az ortodox húsvét előtt majdnem sikerült elérnie, hogy a járvány idején elrendelt kijárási korlátozás ellenére görögkeleti hívek milliói lepjék el az utcákat, és menjenek a templomokba szentelt pászkáért és a jeruzsálemi szentelt lángért.
Az akkor még a magyargyűlölet szítása helyett normális dolgokkal is foglalkozó Klaus Iohannis elnöknek úgy kellett kivernie a kormányból az ortodoxokkal kötött különmegállapodás visszavonását.
Arról már nem is beszélve, hogy valószínűleg már ő maga sem tudja, mi mindent összehordott arról, mit lehet majd tenni, és hova lehet utazni a szükségállapot feloldása után, hogy aztán végül nagyjából semmi se úgy történjen, ahogy mondta.
Szóval amíg a bukaresti kormányt ilyen arcok erősítik, a román illetékesek helyében én nem a hibrid hadviselés miatt aggódnék a legjobban.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Egyszerű magyargyűlölő szöveges matekpélda erdélyi polgároknak
Mint minden önmagáért beszélő példát, ezt is a mioritikus mindennapokból vettük. A példa szereplői:
1. Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere, jelenleg főállású dákopata, profi szájhabzó magyargyűlölő szövegmondó.
Olvasson még:
2. Klaus Ionopotchivanoc Iohannis, Nagyszeben volt polgármestere, jelenleg álkisebbségi államelnök, amatőr szájhabzó magyargyűlölő szövegmondó.
A példa további elemei:
3. Gheorghe Funar profi szájhabzó magyargyűlölő 2014-ben egy televíziós műsorban a lovak nyelvének nevezte a magyart. Ezért 2000 lejes pénzbírsággal sújtotta a diszkriminációellenes tanács. A büntetést a bíróság 2020-ban érvénytelennek ítélte.
4. Klaus Ionopotchivanoc álkisebbségi államelnök2020-ban a Cotroceni-palota pulpitusáról bűnrossz magyarsággal fikázta politikai ellenfelét, továbbá azzal vádolta a magyarokat, hogy ellopják Erdélyt. Ezért 5000 lejes pénzbírsággal sújtotta a diszkriminációellenes tanács. A bíróság még nem tudott hozzászólni a dologhoz, de Ionopot úr már jelezte, hogy fellebbezni fog.
És akkor tessék, a szöveges matekpélda:
Ha egy Funar nevű egyén szájhabzó magyargyűlölő szövegéért kiszabott 2000 lejes büntetést 5 év alatt ítélte érvénytelennek a bíróság, akkor egy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis nevű egyén szájhabzó magyargyűlölő szövegéért kiszabott 5000 lejes büntetést hány év alatt fogja érvénytelennek ítélni?
A feladatot helyesen megoldó olvasóink között egy-egy métermázsa garantáltan lopott erdélyi földet és egy-egy magyar hidegvérű lovat osztunk szét. Sok sikert kívánunk!
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Amit nem szabad a magyar szürkének, szabad a mioricának – még akkor is, ha hülyeségeket beszél
Emlékeznek még, milyen rángógörcsös rohamot okozott a román politikai (és nem csak) elitagyállományban Orbán Viktor magyar miniszterelnök Facebook-posztja, ahol megjelenik egy bizonyos földgömb, rajta a történelmi Magyarországgal?
És akkor folytassuk egy zoológiai allegóriával. A magyar szürke ikonikus eleme az alföldi tájnak. A miorica ugyanilyen ikonikus eleme a kárpáti legelőknek. Persze, van köztük egyéb különbség is. Ha a magyar szürke történelmi Magyarországról beszél, akkor irredenta, revizionista, a független, szuverén, egységes és oszthatatlan utódnemzetállam sötétben bujkáló, sötétből szurkáló gyilkosa. Ha viszont, ne adj Isten, a miorica beszél az ő történelmi Romániájáról, amikor még nagyobb volt, mint éppen most, akkor mindenkinek kuss, hiszen – a klasszikus paradigma szerint – a miorica történelmi, történelmibb, még történelmibb Romániája értelemszerűen jogos és igazságos vízió, ellentétben a magyar szürke országrabló makkos lázálmával.
Olvasson még:
Legutóbb a Nemzeti Liberális Párt alelnöke, Raluca Turcan játszotta el a miorica szerepét, a tőle megszokott eleganciával. Viszont irtó ostobán. Módosította a Facebook-profilképét, mégpedig azon alkalomból, hogy a dátum szerint 145 éves a román liberalizmus. Ott az évszám: 1875. Valóban ekkor alapították a Nemzeti Liberális Pártot a korabeli román földön. Egy ilyen propagandaképletből nem hiányozhat a szlogen sem. Ott is van: 145 éve a románok szolgálatában. Mivel politikai propagandáról van szó, el lehet fogadni, bármennyire hajmeresztő módon nem igaz. Ráadásul igaz is, abban a tekintetben biztos, hogy például a magyarok szolgálatában nem annyira.
Az igazán meredek ferdítés abban az ikonban keresendő (és találandó), amely Romániát ábrázolja. Az ikon pontosan az 1875-ös évszám fölött helyezkedik el. Ezzel viszont egyetlen apró probléma van. Nézzük csak:
Tehát, a Nagy-Románia ikonnak megfelelő helyzet legfeljebb 1920 után tekinthető valóságosnak. És akkor nézzük, mi volt a valóságos helyzet 1875-ben:
Kicsit más, nem? Tehát, ilyen emeletes marhasággal ritkán találkozni egy politikai propagandaanyagon. Ez valakinek fel is tűnhetett, ugyanis Turcan asszony levette az ominózus képet. Talán elszégyellte magát, hogy ennyire nem ismeri annak az országnak a történelmét, amelyet, ugye, 145 éve szolgál.
És még mielőtt a nagy megbékélések ügyeletes bajnokai ujjongani kezdenének, hogy lám, a miorica bezzeg levette a képet, midőn belátta tévedését… Nem, Turcan asszony nem azért vette le a képet, mert a román politikai elitnek nincsenek revizionista álmai, amelyek, mint már jeleztem, teljesen jogosak, igazságosak, ellentétben a magyar szürke gonosz szándékaival. Egy frászt! Azért vette le, hogy ne tűnjön hülyébbnek a kelleténél.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Azt hiszi, az igazán (!) civilizált nyugat elítéli a magyargyűlölő dumával nyomuló Ionopot Iohannist?
Na, hát ha azt hiszi, akkor rohadt nagyot téved. Dehogy ítéli el. Ellenkezőleg!
Ugye, már a verebek is unják csiripelni, mekkora magyarellenes uszító performanszt mutatott be Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök a virális szükségállapot kellős közepén. Oké, kiakadt az itthoni közvélemény (néhány román is), aztán a nemzetközi porondon a német és a svájci német sajtó is elverte a szász kollégán a port. Eladdig, hogy fel is tették a kérdést: vajon tényleg jár ennek az alaknak az európai egybesülés bajnokainak felajánlott Nagy Károly-díj? Ionopot úr egyébként elvileg már megkapta a díjat, éppen most kéne átvegye, de a ceremóniát elnapolták a járvány okán.
Olvasson még:
Tovább is van, mondjam még? Szóval: nem elég, hogy a hazai és nemzetközi közvélemény, média kiakadt a magyargyűlölködő szászra, habként a tortán a romániai diszkriminációellenes tanács is szájon verte egy 5000 lejes bírsággal, vagyis úgy ítélte, hogy rendben, politikai csatározást lehet folytatni, de nem így. Értik, ugye? Egy román autonóm állami szerv is elismerte, hogy ez az alak brutálisan magyargyűlölő szöveget tolt az államelnöki pulpitusról, bele a világba. És meg is büntette.
Na ehhez mit szól a világ? Az igazán, a feje búbjától a talpa szőréig civilizált nyugat? Hát, nem ezt. Ellenkezőleg! Mentegeti a menthetetlenül ocsmány módon viselkedő álkisebbségi államelnököt. Ezúttal éppen a Nagy Károly-díjat odaítélő társaság igazgatótanácsának elnöke. Az urat úgy hívják, hogy Jürgen Linden, ha érdekel valakit. Ez a Linden úr szelíden kijelentette, hogy ó, hát ő meg van arról győződve, hogy a román államelnök meggyőződéses pro-európai. De hát a politikában néha elragadtatja magát az ember.
Kicsit elgondolkodom, mit is mondanék én, ha Johann unter den Lindennek hívnának, és a bazi nagy pitbullom sétáltatás közben cubákon marna egy postást, ami miatt persze rám szállna a sajtó meg a hatóság. Azt mondanám, nagyon szelíden: én bizonyisten, meg vagyok arról győződve, hogy ez a Bubi (így hívnák a pitbullomat, ha…) meggyőződéses postásrajongó. De hát séta közben néha kicsit elragadtatja magát az ember állat.
És még mondott valamit ez a Linden úr. Ezt: Klaus Iohannis nem vált egyik napról a másikra nacionalistává! Hát persze, az én civilizált nyugati értelmiségi Bubim se vált egyik napról a másikra vérengző fenevaddá. Naná, hogy nem!
Végezetül Linden úr még megüzente: szó sincs arról, hogy a Nagy Károly-díjat ne kapja meg Ionopot mester, igenis megkapja, csinnadtrattával, ahogy kell, mégpedig valamikor szeptemberben, ha a járványhelyzet megengedi.
Egészségére! Csak azért ilyenkor eszembe jut, hogy más egyetlen elszólás miatt egyik napról a másikra nácivá, hazaárulóvá, rasszistává, mindenrosszistává válik.
Ja, és az is eszembe jut, hogy hajdanában olyan is volt, hogy egy ilyen esetben a vétkes becsületbeli ügyként kezelte a dolgot és szépen lemondott. De hát azok ódon, daliás idők voltak. Szépen elmúltak. Átvette a helyüket az igazi civilizáció! Ahol egyesek beletörölhetik a lábukat egy egész közösségbe. 5000 lejért.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
A magyarfaló fronton minden változatlan
Hadd kezdjem úgy, ahogy ők szokták. Persze, ez már eleve elhibázott alapvetés. Hogy ők. A románok. Nincs olyan, hogy ők. Illetve, csak olyan van, hogy ők. Olyan nincs, hogy mi. A modernnek nevezett Romániába szakadt magyarok. Na, a multikulturális, öleljünk-meg-egy-magyart illatú szivárványos felszín alatt ilyen nincs, a független, szuverén, egységes és oszthatatlan román nemzetállam (ál)ideológusai szerint. Halkan mondom, s nem elsőként: a tények állását tekintve éppenséggel független, szuverén, egységes és oszthatatlan román nemzetállam nincs. Ha másért nem, hát azért, mert az „ország szívében” ott egy terület, amely egyre szívósabban követeli az autonómiáját.
Az a bizonyos „úgynevezett” Székelyföld.
Hadd kezdjem mégis úgy, ahogy ők szokták, nyilván ellenkező előjellel: azt gondolnánk, a 21. században, a légies határok, uniók és folyamatosan egybesülő európák korában, amikor a felvilágosult, szabad és haladó egyének naftalinba teszik az avítt és elítélendő identitárius kacagányokat, szóval ebben az szép új világban a magyarvérivó ámokfutás nem divat már. Corneliu Vadim Tudor meghalt, Gheorghe Funar a dák Jézust keresi valahol a Bucsecs-hegység axis mundija mentén, a többieken vagy épp jól áll az áleuropéer öltöny, vagy valami mással foglalkoznak.
Olvasson még:
Jó, de mi van akkor, ha a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója előtt picivel (nyilván csakis véletlenről lehet szó) épp az egyensúlyt, közvetítést, békítő erőt képviselni hivatott magas rangú állami személy adja meg a vérugató hangot? Igen, Klaus Ionopotchivanoc Iohannisról van szó, Románia álkisebbségi államelnökéről. Nos, akkor az van, mint amikor kisüt a nap: minden gyík kibújik a kő alól. És ki-ki vérmérséklete szerint beszáll a vérugató kórusba.
Már egy ideje figyelem, hogy a román médiában gyakorlatilag szervezett gyűlöletkeltés indult a… Na, ez egy érdekes dolog. Hogy ki ellen. Mert a támadások névleges címzettje szinte mindig a (romániai) magyar politikum. Sosem a magyar etnikumú románok. Dehogy, hát ők rendes emberek. Adófizetők. Békében élnek a román többséggel. Ők elfogadják, hogy Romániában élnek,
szépen megtanulnak románul,
rendes mioritikus hazafiak, ha a nemzet védelméről van szó. Szóval jó románok, na.
A „magyar etnikumú románok” e jellemzését egy beszélgető… nem, vérugató tévéműsorból idéztem be, amelyet hétfőn este láttam a híres-hírhedt Realitatea TV adón. Ugye, a trikolórba burkolózó Rareș Bogdant kiemelte onnan a nagypolitika, utódja, a legalább olyan meredeken nackó, de kissé szürke és nem oly „képernyőbarát” Octavian Hoandră elvérzett a nagy előd árnyékában. Kellett hát valaki, aki legalább olyan „nagyívű”, mint Bogdan mester volt. És persze, hogy akadt ilyen. Mégpedig a román televíziós média egyik legirritálóbb figurája, bizonyos Oreste Scarlat Teodorescu. Aki szintén volt már szinte minden: tévés (na ja, a notórius Mircea Badea oldalán), teológus, író, színész, román-arab művelődési egyesületi elnök, ezoterikus, tessék választani. Ez az Oreste szépen összetrombitált hat meghívottat (két baráti politikus, két újságíró, egy gazdasági elemző és egy volt SRI-igazgató) és jól kibeszéltette őket. De még hogy! Minden dumablokk elején egy hazafias nótával izzította a kedélyeket: Doamne, ocrotește-i pe români, avagy Isten, óvd meg a románokat. És ha valaki tud románul (márpedig nekünk, romániai magyaroknak ez kötelező), akkor érti, hogy ez a nóta (is) Erdélyről szól. Amit, ugye,
a magyarok elloptak, ellopnak, hát Ionopot elnök is megmondta…
És az illusztris meghívottak szépen reagáltak. Elhangzott ott minden, ami elhangozhatott: Trianontól Ippig, a román baráti jobbtól Erdély elrablásáig és a marosvásárhelyi fekete március magyarveszélyéig minden. Nem sorolom, nincs új a magyarfaló nap alatt. Talán csak az, ahogy minden egyes felszólaló kábé ötpercenként bemondta az éterbe, hogy ó, nekik a magyar etnikumú románokkal semmi bajuk nincs, csak a zöld pestisnek elkeresztelt RMDSZ-szel, no meg budapesti gazdáival.
Banális stratégia. Az elképzelés szerint ez az orális disclaimer megvédi a brutálisan uszítókat a diszkriminációellenes tanácstól. Ugyanakkor pedig (szintén banális stratégia, de általában bejön) úgy szítják a gyűlöletet a romániai magyar közösség ellen, hogy a vezetőiket kiáltják ki zöld pestiseseknek. (Félreértés ne essék, ők sem mindig tiszták mint a hó, de itt nem erről van szó.) Közben meg végig az az üzenet folyik a képernyőről, hogy a magyar etnikumú románok dehogy jók, vérengző banda, akiknek egyetlen céljuk van. Kiszakítani Erdélyt Románia szent testéből.
Ilyenkor tényleg úgy érzem magam, mint egy minden tekintetben megbecsült európai polgár ebben a csodás 21. században, a légies határok, uniók és folyamatosan egybesülő európák nagy közös terében, ahol a vérugató utódállami magyargyűlölet már csak az ideák múzeumának rossz emlékű darabjaként van jelen.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Most akkor milyen film megy a mioritikus nemzeti tévében? A vészhelyzet? Vagy A fokozott vészhelyzet?
Egy átlagos román állampolgár, mint amilyen én vagyok, csak kapkodta a fejét az utóbbi napokban. Az egyre felelőtlenebb válságkormány olyan határozat- és nyilatkozat-szőnyegbombázással támadt Románia lakosságára, hogy lassan arra vágyom (lázálmaimban persze), legyek koronavírusos, mert akkor végre biztosan tudhatom, mire számítsak. Vagy mégsem?
Jó, véget ért a Mioritikus szükségállapot című karanténdráma, az akkoriban még (pár kivétellel) felelősnek tűnő válságkormány első katasztrófafilmje. Amelynek fő művészi eszköze a hitchcockit kenterben verő szüszpansz volt: mikor módosul (és vajon tényleg?) az éppen zajló jelenet. És ha igen, akkor hogyan? És ha nem, akkor hogyan nem? A film drámai csúcspontja érdekes módon mégsem a járványsiker (-kudarc), az életmentés, a halottak vagy gyógyultak száma, hanem a magyar Jágó cameo-szerepe volt, aki, szegény feje, nem ebbe a filmbe tartozik, de az álkisebbségi államelnök, bizonyos Klaus Ionopotchivanoc Iohannis valamiért úgy gondolta, az a pár perc nagyot lendítene a film sikerén. Jól gondolta. Egy többségi nemzet nyúlt a távirányító után. Végre valami, ami nem korona (vagy nem az a korona).
Olvasson még:
A vélt és valós sikeren felbuzdulva az egyre felelőtlenebb válságkormány összedobta (ezt már nem lehet elkészítésnek nevezni) a sikerfilm folytatását, melynek címe Mioritikus vészhelyzet. Irtó izgalmas volt nézni, amint a főbb szereplők kikiáltanak valamit, aztán kikiáltják az ellenkezőjét, aztán rájönnek, bármit kiáltanak ki, tök mindegy, ugyanis a kurva jogi forgatókönyvet nem lehet úgy átírni, ahogy nekik épp kacsóra áll. És a második rész valóban jobb lett az elsőnél, már amennyiben a felelőtlen válságkormány önmagához képest is mérhetetlen töketlenségét vesszük fokmérőnek. Az eredmény? A kikiáltott, de be nem vezetett vészhelyzetben kitört a hétvégi béke, a szabadság, a sör- és miccsvulkánok, szeretet-, optimizmus és hurráorgiák zajlottak a mioritikus főváros központjában. A tömegjelenetek némileg Miloš Forman Hair című musicaljének egyes hippi-összeborulós részeire emlékeztettek.
És akkor jött az újabb csúcspont, hétfő reggel. Nyilván, Ionopot urat nem lehetett újra bedobni, hogy nini, a magyar vírus lopja el Erdélyt, a haza meg sminkeli magát. Mást kellett kitalálni. És a felelőtlen román válságkormány miniszterelnöke ki is talált valamit. Persze, ő nem arról híres, hogy jó filmrendező volna. Viszont színésznek remek ripacs. Odaállt hát a placcra, beintett, aztán bemondta a non plus ultrát, amitől – nálam legalábbis – jó időre elszakadt a film. Azt mondta, hogy oké, akkor hétfőtől nem is a Mioritikus vészhelyzet című filmben vagyunk, hanem a Fokozott mioritikus vészhelyzet címűben. De miért? Csak. Mert megtehetjük. Van rá törvényi alapunk.
Oké, akkor inkább néznék egy háborús filmet.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/01/BaloghLevente.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Igazi, európai államférfihoz méltó arroganciával kezeli az újságírókat és a nyilvánosságot Ludovic Orban
Nehéz egy miniszterelnök élete. Főleg világjárvány idején, amikor a kormánytagok legtöbb félóránként mondanak egymásnak ellent a bevezetendő intézkedéseket illetően, és a hatályba lépésük előtt csupán percekkel, éjfél előtt jelentik be a veszélyhelyzetre vonatkozó korlátozásokat és rendelkezéseket, nehogy már a polgárok tudják, mit tehetnek és mit nem.
Nos, Ludovic Orban kormányfő emiatt érthetően kissé ideges. Az viszont nem egészen érthető, hogy ezt miért azokon tölti ki, akik szembesítik a visszás helyzettel, és pontos információkat kérnek tőle.
Olvasson még:
Történt, hogy vasárnap este a járványhelyzet kezelésével megbízott operatív törzs ülését követően nyilatkozott a sajtónak.
Ennek során elmondta, hogy a kormány hétfőn reggel összeül, hogy újabb rendeletet adjon ki a péntek óta hatályban levő veszélyhelyzettel kapcsolatosan.
Ami csak azért vicces, mert hétfőtől már hatályba lépett a kormány által jókora késéssel, csupán múlt hétfőn elfogadott törvény, amely éppen a késés miatt nem léphetett hatályba péntektől, ezzel bizonytalanságba taszítva mindenkit arról, hogy péntekre, szombatra és vasárnapra milyen intézkedések vonatkoznak.
Orban többek között arról beszélt: hiába került bele a törvénybe a parlamenti módosítások során, hogy hétfőtől kinyithatnak a teraszok, a kormány ezt az újabb rendeletben megtiltja.
Vagyis a jelek szerint politikai ügyet, presztízskérdést csinál a kormány abból, hogy nehogy már teraszozni lehessen, ha ezt az ellenzék akarja.
Pedig hát a rendezett körülmények között, távolságtartással és a higiéniai előírások betartásával lényegesen biztonságosabb a dolog, mint a hétvégén, amikor a kormány tökéletlensége miatt boldog-boldogtalan utcákon, parkokban gyülekezve sörözgetett, jókora csoportokban.
Ezt nem én mondom amúgy, hanem a Román Mikrobiológiai Társaság elnöke.
Orban arról is beszélt, hogy mostantól már 500 és 2500 lejes bírság róható ki azokra, akik nem viselnek zárt nyilvános terekben maszkot, vagy a település elhagyásakor nincs náluk kijárási nyilatkozat.
Orban viszont azt mondta: keddtől bírságolhatnak a rendőrök.
Amikor az újságírók feltették neki a kérdést, hogy akkor ezt azt jelenti: hétfőn még nem bírságolnak, duzzogni kezdett.
„Zavaró kérdéseket tesznek föl. A törvényeket minden nap alkalmazzák” – mondta sértődötten.
Pedig hát csak a saját kijelentéseivel szembesítették a nyilvánosságot képviselő újságírók, nem öncélúan támadták.
De úgy látszik, számára az zavaró, ha valakik szeretnék, ha egy világjárvány idején egyértelmű, hatékony és gyors intézkedéseket hozna egy kormány, és ezt egyértelműen és világosan kommunikálná.
Nos, számunkra meg ez zavaró.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
A nemzetvédő elit pontosan tudja, mi volt 100 évvel ezelőtt a Trianon-palotában, de gőze nincs, mi lesz holnap Romániában
Ezzel a mondattal jellemezhető a képviseleti demokrácia központi szerve Isten anyjának független, szuverén, egységes és oszthatatlan mioritikus virágoskertjében.
Hogy miért? Tessék:
Olvasson még:
A szerdai szent napon a román képviselőház percek alatt megszavazta azt a peszedés törvénytervezetet, amely ünnepnappá nyilvánítja június 4-ét, a gyászos – vagy örömös, attól függően, a határ melyik oldaláról nézzük – emlékű trianoni szerződés napját. Nem volt ott téblábolás, kétség, balfaszkodás, vita, ellentmondás, évekig elnyúló politikai huzavona. A patrióta honatyák példásan hadrendbe álltak és odacsaptak a szavazatukkal, hogy csak úgy porzott.
Arról viszont sem az alsó-, sem a felsőháznak, sem a felelős válságkormánynak, de még a vérugató maszkot öltött Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek sincs halvány fingja sem, mi lesz a drága jó egységes-oszthatatlan-satöbbi Romániában csütörtök éjfél után, mondjuk egy perccel. Mert arra képtelen volt a nemzetvédő elit, hogy áttekintse a harminc év alatt (a kurrens vezetés és klientúrája óhaja szerint) összekutyult törvényi káoszt és végeredményben saját hülyesége miatt ne kerüljön váratlan törvényi és hatalmi űrbe a szükségállapot és a vészhelyzet határán. Amikor a pontosság, az odafigyelés, a tisztánlátás, a helyesen meghozott szabályok tényleg életeket menthetnek.
Persze, most acélos arcéllel hirdetik, hogy megoldják, bármi áron, harcolnak, minden fegyvert bevetnek. De a füstfüggöny mögött ez van: ennek a balfasz országvezetésnek sikerült a csoda. Konkrétan: senki, de senki nem tudja, mit hoz a holnap. Az viszont megnyugtató, hogy pontosan tudják, mi volt száz évvel ezelőtt.
You must be logged in to post a comment.