BOTHÁZI MÁRIA — Az erdélyi magyar zenés-táncos mulatságot – bál, esküvő, keresztelő, nőnapi buli, év végi munkahelyi parti – általában vendéglői vagy kultúrházi körülmények között tartják, jó melegben, zárt ajtók mögött, mert a vendégek egy része szerint huzat van.
BOTHÁZI MÁRIA — Öcsinek mindig öröm volt főzni. Nem volt soha olyan, mint az apja, Öcsi bácsi, aki szó nélkül bekanalazta, amit elé tettek, aztán ment is a dolgára, gyújtott is rá.
BOTHÁZI MÁRIA — Húszéves a Krónika, a lap, amelynek jelentőségéről nem beszélünk az erdélyi magyar nyilvánosságban. Pedig kellene.
BOTHÁZI MÁRIA — Azt mondja az erdélyi ember, hogy a héten meg kell főzzék a zakuszkát. Ennél többet nem is szükséges mondani ahhoz, hogy a másik erdélyi ember tudja: nagy dolgok következnek.
SZÁNTAI JÁNOS — Pár mondat egy körülrajongott film kapcsán, amely nagyon nem az elnyomó rendszer ellen lázadó kisember-hősről szól. Csakhogy a csodavárókat a valóság egyáltalán nem érdekli.
SZÁNTAI JÁNOS — Szanaszét születtem, a szélrózsa minden irányában, ahol magyarul beszéltek. Írtak. Éltek. Haltak. A táj mozivásznán.
SZÁNTAI JÁNOS — Akár fel is fújhatná őket. De ez hiábavaló lenne. És nem is opció.
BOTHÁZI MÁRIA — Reklámszöveg nehezen nevelkedő gyermekeknek, morcos minisztereknek, hátrányos helyzetű hivatalnokoknak.
BOROS MIKLÓS — A kettős állampolgársággal rendelkező labdarúgó története két vonalon fut, az ügy sportszakmai és a kommunikációs vetülete között pedig elég nagy a szakadék.
BOTHÁZI MÁRIA — Helló, turiszt vagyok, ipari termék. Futószalagon érkezem. De észre sem veszem, nagyon élvezem.
