Most komolyan! Amióta a román labdarúgás színvonala a bányabéka segge alá került, az ásítozó szurkolók is – szórakozás híján – kergetik a magyarokat az országból kifele, ellenféltől függetlenül. Nem jobb lenne, ha az amúgy is dögunalmas tilitoli válogatott-meccseket lejátszanák egy földalatti rejtekhelyen, aztán a végeredményt feladnák egy cetlin, vagy elküldenék sms-ben. A szurkolóknak nem lenne ahol gyalázkodni, senki nem veszítene el az életéből újabb 90 percet, és a labdarúgó szövetségnek sem kellene állandóan bírságokat fizetnie az agyhalott ultrások vaddisznóságai miatt.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2018/06/GyergyaiCsaba.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Javaslat: játsszák földalatti bunkerekben a román fociválogatott meccseit!
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Basszus! Tudták, hogy Klaus Iohannis a kisebbségek nézeteit is képviseli?
Nem tudták? Na, akkor most már tudják. És ezt nem én mondom, a kis kisebbségi, akinek fingja nincs a nagypolitikáról. Dehogy! Ezt maga a nagy Európai Tanács ex-elnöke, továbbá a nagy Európai Néppárt jelenlegi elnöke mondta. Eltalálták: a nagy Donald Tusk! (Khm, a romániai kisebbségi problémák nagy-nagy ismerője.)
Az történt, hogy a mi drága álkisebbségi államelnökünk a szerdai szent napon kapott egy díjat. A neve Coudenhove-Kalergi Európa-díj, és olyanok kapják, akik éjt-nappá téve elemeznek alaposan az egységes és békés és szeressük-egymást-gyerekek Európa projekt sikeréért.
Olvasson még:
A bukaresti díjátadón megjelent ez a Donald Tusk is, és úgy körbenyalta a mi drága jó Szászunk seggét, hogy azt öröm volt hallgatni. (Figyelem, kontextusból gonoszul és populistán és illiberálisan kiragadott részek következnek!)
Hogy az egyszerű és szép emberek (ez igen, táti!) éljenzik és ölelgetik őt. Bezzeg mást nem, ugye.
Hogy az egyszerű és szép emberek (bocs, megtetszett a szófordulat) követik őt annak ellenére (sic!), hogy az igazságot mondja nekik! (Jó, itt le lehet fordulni a székről a röhögéstől.) Értik? Igazat mond nekik, és mégis követik őt! (Még egyszer!)
Hogy ő védi azokat az értékeket, amelyeket oly sokan (OLY SOKAN, emelte fel hangját a nagy Tusk, az értéktagadó nyugati szomszéd irányába fordítva fejét) megtagadnak. És hogy ez milyen bátor és hősi dolog, bizony, bizony.
Hogy ő megtalálta a kulcsot a nép szívéhez (na és most próbálják maguk elé képzelni Iohannis urat, amint egy kulccsal nyitogatja a nép szívét), továbbá nem engedett a populizmus csábításának. (A politikai erény szobra ez a Klaus, nem?)
Na és akkor a kedvencem: hogy ő egy kisvárosból származik, egy etnikai kisebbség tagja és igen (!!!), a kisebbségek nézeteit is képviseli.
Ööö, ehhez nem tudok kommentárt fűzni. Csak nézem és követem a mi drága jó Elnökünket, ragyogó szemekkel, sarkig nyitott szívvel, előre, az egységes és békés Európába!
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/05/MeszarosTimea.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Nem csak Bukarest fulladozik a szmogtól: Kolozsváron is durva a helyzet, csak itt jól működik a propaganda
Egyes európai nagyvárosokban bevett szokás, hogy keményen megsarcolják azokat az autósokat, akik Euro 5-ös szabvány alatti gépkocsikkal közlekednének az általában túlzsúfolt városi utcákon. Sőt, nem szokatlan, hogy a leginkább szennyező járműveket könyörtelenül kitiltják a belvárosokból a városlakók, illetve a parkokat, éttermi teraszokat, idegenforgalmi látványosságokat látogató turisták egészsége érdekében. Bukarest rekord magas légszennyezettsége miatt Romániában elsőként vezettek volna be hasonló szennyezési adót, és ha ezt a lépést megteszi a főváros, akkor csak idő kérdése lett volna, hogy Kolozsvár vagy más nagyváros is lépjen.
Csakhogy hiába szavazta meg a fővárosi önkormányzat az oxigénilletéknek nevezett adót, Gabriela Firea főpolgármester a múlt héten bejelentette, hogy nehéz szívvel (vagy inkább tüdővel), de letesz róla. Az önkormányzati választásokra készülő elöljáró attól ijedt meg, hogy mintegy 430 előzetes panasz érkezett a városvezetéshez, pedig még el sem kezdték alkalmazni a határozatot. Fireát az is befolyásolta, hogy felmérte a Facebookon az emberek véleményét a szennyezési adóról, és a válaszadók 90 százaléka az oxigénilleték bevezetése ellen foglalt állást (több mint egymilliós elérésnél azért ez számít).
Olvasson még:
Alig telt el pár nap, és minden eddigi rekordot megdöntött a fővárosi levegő szennyezettségi értéke. A koronavírus okozta hisztéria közben a várost egyszerűen elnyelte a szmog. Ha egy normális országban élnénk, az illetékesek azonnal intézkednek. Konkrétan. Nem csak kiállnak sajtótájékoztatót tartani, magyarázkodni, netalán felhasználni a kellemetlen jelenséget az aktuális politikai érdekek mentén. De valahogy ebben az országban mindig ránk szakad egy abszurd fordulat, ha kiderül, hogy baj van.
Ha nincs a hét eleji rekord magas bukaresti légszennyezettség, sosem derül ki például, hogy a bukaresti környezetvédelmi őrséget egy olyan személy vezeti, aki teljesen párhuzamos a környezetvédelemmel. Például, onnan értesült a Bukarestet fojtogató durva szmogfelhőről, hogy felnézett az égre. Egyébként azt sem tudja, mit jelent az ökoszisztéma szó, és szabadidejében félmeztelenül pózol a Facebookon ivócimboráival a tengerparton, vagy guszta kolbászok társaságában egy feltrancsírozás előtt álló disznó hátán ülve. Persze, attól még lehetne jó szakember, csakhogy nem az.
Visszatérve a levegőszennyezettségre: ha azt azt hisszük, hogy ez a probléma csak Bukarestet érinti, nagyot tévedünk. Elég egy átlagos hétköznap csúcsidőben leülni egy padra, mondjuk a kolozsvári Deák Ferenc utcában, hogy erről meggyőződjünk – alig fél óra alatt garantáltan teleszívhatjuk magunkat az autók által kibocsátott káros anyagokkal. Annyi a különbség Bukarest és Kolozsvár között e tekintetben, hogy a fővárosban már nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémát, míg a kincses városban még mindig elég jól működik az Emil Boc-féle propaganda, mely elhiteti, hogy Kolozsvár országos, sőt európai szinten az egyik legtisztább levegőjű város. Milyen kár, hogy ezt a kolozsvári mérőállomások adatai és a globális levegőszennyezettség mértékét valós időben mutató honlapok sem támasztják alá.
Jó volna tudatosítani, hogy Kolozsváron naponta átlépi a maximális felső határt mind a nitrogén-dioxid, mind a nagyobb méretű szálló por. A szint normális keretek között tartásához már nem elég elektromos buszokat vásárolni, a tömegközlekedést népszerűsíteni és metróról, illetve körgyűrűről álmodozni. Legalább olyan drasztikus lépésre van szükség, mint a Bukarestben be nem vezetett oxigénilleték.
Ja, hogy azzal nem lehetne választást nyerni, az más kérdés…
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/PAZS.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Vigyázó szemetek Pozsonyra vessétek!
Abban a kiváltságos helyzetben vagyunk mi, erdélyi/romániai magyarok, hogy – bár áttételesen, „minden magyar felelős minden magyarért” alapon érintve érezhetjük magunkat – úgy nézhetünk végig egy számunkra akár fontos tanulságokkal is bíró folyamatot, hogy nem vagyunk a közvetlen szenvedő alanyai. Mondhatni laboratóriumi körülmények között követhetjük az elkövetkező négy évben, milyen következményekkel járhat, ha egy trianoni utódállamban a jelentős számú magyar közösség intézményes parlamenti képviselet nélkül marad.
Szlovákiában ez történt a hétvégén: a felvidéki magyarság szavazataiért versengő két párt, illetve pártszövetség, a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) és a vegyespártként számon tartott Híd-Most közül egyik sem volt képes megugrani az ötszázalékos parlamenti bejutási küszöböt, ráadásul nem jutott be az a liberális szlovák alakulat – Čaputová elnök asszony pártja –, amely külön magyar platformmal rendelkezik; a pozsonyi törvényhozásban így is lesz magyar nemzetiségű képviselő, a választásokon győztes Egyszerű Emberek jelöltje, Grendel Gábor – mellesleg a kiváló író, Grendel Lajos fia – személyében (meg a Kotleba-féle neonáci pártnak is van egy magyar származású képviselője, de azt inkább hagyjuk).
Olvasson még:
Az okok felmérésére nem vállalkozhatunk, mert elvesznénk a szlovákiai belpolitikai viszonyok, a helyi érdekek, személyes összefonódások és ellentétek között; ráadásul a szlovák választási rendszer meglehetősen eltér a miénktől (lásd pl. a preferenciális szavazás intézményét). Abban a játékban sem vennénk részt, hogy kiszámítsuk dekára, melyik magyar érdekeltségű alakulat milyen mértékben felelős a lehangoló végeredményért, abban a politikai térben, amely még töredezettebb, mint a román, illetve romániai magyar. Mindazonáltal lenne itt egy-két tétova észrevétel, elsősorban magunk számára.
A romániai magyar pártok összefogása egy végeérhetetlen és barátságos össznépi társasjátékra hasonlított eddig, mindenki játssza, de igazából senki sem gondolja komolyan, hogy nyerhető. Erdélyben nem lesz magyar összefogás, mert az erőviszonyok messze nem kiegyenlítettek, és az RMDSZ még legrosszabb állapotában sem szorul rá – hiába, Bugár Béláék egy ciklusnyi kormányzati részvétel alatt sem voltak képesek olyan rafinált ötletet átverni a kormánykoalíción, mint Romániában az alternatív küszöb intézménye, amely végső mentőövként szolgál a legnagyobb hazai magyar párt számára. Elnézve azonban a romániai politikai élet változékonyságát, nem mernénk kőbe vésettnek tekinteni ezt sem – és kérdés, ha egyszer előáll egy ilyen helyzet, lesz-e még akivel összefogni. Szlovákiában sem sikerült, pedig igény ott lett volna rá.
Apropó igény. Az előállt szlovákiai helyzet nyomán egyre erősödik az a narratíva, miszerint az etnikai politizálásnak leáldozott, amiben akár lehet is valami, a konkrét eredmények fényében viszont elég különös magyarázat. A tények ugyanis azt mutatják, hogy az etnikai pártalakulat kétszer annyi szavazatot szerzett, mint a definíciója szerint vegyespárt; és persze, benne van ebben az elmúlt évek kormányzati elhasználódása, meg bizonyára a patásorbán intrikálása is, de a progresszív médiaértelmiségiek bánatára a számok akkor is azt mutatják, hogy míg az MKP/MKÖ megerősödött, a Híd bezuhant (nemcsak a parlamenti, de az állami párttámogatási küszöb alá is) – de nem annyira, hogy ne vigye el a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazatmennyiséget. Létezik még az a nézet is, miszerint mindez nem gond, sőt a multikulturalitás diadala, de ennek mélységében való átgondolására egyelőre nem érzünk elég kreativitást magunkban.
Nekünk most nem marad más dolgunk, mint kissé aggódva figyelni a felvidéki történéseket, és okulni belőlük; és bármennyire lelkesítően hangozzék Szarka Tamásék Összefogás-támogató dalának kezdősora: „Megvan még Pozsonyunk, Kassánk”, muszáj megkérdeznünk, hogy jó, jó, de hogyan?
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Úgy örvendünk, hogy Romániában igazi demokrácia van és mégis lesz magyarellenes vérnackó tüntetés a fővárosban!
Már-már komolyan aggódtunk az autochton (őshonos, bennszülött, helybeni stb.) mioritikus demokráciáért. Ugye, az történt, hogy az alkotmánybíróság nemrég kijelentette: nincs semmi baj a sürgősségi kormányrendelettel elfogad(tat)ott új adminisztrációs törvénykönyvvel. (Pedig még az RMDSZ is tiltakozott, igaz, nem ugyanazért, amiért a román vérnackók szoktak.)
Na de menjünk tovább: amikor valami olyan történik Romániában, ami kicsit is, látszólag is pozitívan érinti a magyar közösséget, varázslatos sebességgel működésbe lépnek a (többé-)kevésbé jól ismert román „kulturális” szervezetek. Ezek tényleg olyanok, mint valami terhességi teszt. Valaki valahol pislant egyet, és ha akár egy mikrogrammnyi magyar elemet észlelnek, azonnal bevörösödnek és enklávét, magyar hivatalos nyelvet, elszakadást, revíziót, jaj-viszik-Erdélyt sikoltanak. Most is ez történt. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Polgári és a Nyám Útja (Nyám, Neam, vagyis nép, nemzet, nemzetség, faj, család, rokonság) Egyesület egy emberként hördült fel: ezek a gazemberek megint második hivatalos nyelvvé akarják emelni a magyart!
Olvasson még:
Na, szerveztek is egy szép tüntetést február 23-ra, mégpedig a Cotroceni-palota elé, ugyanis ezt az álkisebbségi román államelnököt (Klaus Iohannis a neve) akarták felszólítani, nehogy már ki merje hirdetni a törvényt.
Csakhogy Bukarest főpolgármesteri hivatala beletojt a levesükbe. Mégpedig durván antidemokratikus, elnyomó módon! Na most képzeljék el: nem engedélyezte a februári hőbörületet! Vér-lá-zí-tó! Mert miért mindig csak a magyarok tüntethetnek Erdély elszakításáért az elnöki palota előtt? Diszkrimináció!
Na de a vérromán kulturális vezérek nem adták fel. Ismét megostromolták a főpolgármesteri hivatalt. És ezúttal győzött a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság angyala! A diszkriminatív, románellenes bukaresti bürokraták végül beadták a derekukat.
Oameni buni! Vagyis, izé, jóemberek! Éljen a demokratikus Románia! Lesz habzó szájú magyarellenes vérnackó tüntetés Bukarestben. Március elsején! A Cotroceni-palota előtt! Délután fél öttől.
Vége a télnek! Beköszönt a tavasz! Még pár ilyen győzelem, és elérhető, hogy románok és magyarok közösen tüntessenek majd a gonosz ellen!
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/01/BaloghLevente.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
A miniszteri intés ellenére természetesen lerabolták az élelmiszer-boltokat a koronavírustól rettegő románok
Victor Costache egészségügyi miniszter még hétfőn arra kérte az ország polgárait: ne essenek pánikba a koronavírus miatt, és főleg ne akarjanak otthon élelmiszer-készleteket felhalmozni, mert ez indokolatlan, az üzletláncok elegendő készlettel rendelkeznek.
Erre a romániai polgárok természetesen azonnal megrohanták a boltokat, hogy készleteket halmozzanak fel otthon.
Olvasson még:
A szupermarketekben jókora sorok alakultak ki, a nap végére pedig lerabolták a készleteket.
A célba vett termékek között konzerv, olaj, liszt és piperecikkek is szerepeltek.
Mindez egyenes folytatása annak, hogy beindult a szájmaszkbiznisz, és csillagászati árakért vesztegetik a patikákban hiánycikké vált orvosi eszközt.
Az egészben az a legröhejesebb, hogy Romániában még mindig nem mutatták ki a koronavírus jelenlétét, eddig csupán két fertőzött román állampolgárról tudni, de ők a Jokohama kikötőjében veszteglő Diamond Princess sétahajón dolgoztak, és jelenleg is Japánban ápolják őket.
A romániai hisztéria annak nyomán tört ki, hogy Észak-Olaszországban is megjelent a koronavírus, amelynek már több mint egytucatnyian áldozatul estek.
Mivel Olaszországban a hivatalos adatok szerint 1,2 millió román él – nem hivatalosan majdnem kétmillió –, jelentős az utasforgalom a két ország között, ráadásul most a járványtól való félelem miatt számos ott élő román megpróbál hazamenekülni.
Az eredmény: katasztrófafilmekből ismert állapotok a boltokban.
Mi lesz itt, ha tényleg megjelenik a vírus az országban?
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/05/MeszarosTimea.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Még csak február van, máris körvonalazódik egy magyarellenes tüntetés Bukarestben
Már megszoktuk, hogy ahányszor a magyarokat is érintő törvényt fogadnak el Romániában, esetleg valamelyik magyar tisztségviselő nyilatkozik egyet a magyar–román kapcsolatokról, a székelyföldi román szervezetek úgy reagálnak, mintha darázs csípte volna meg őket. Rendszerint megjelennek a Facebookon az ugyanazokat a szófordulatokat és közhelyeket (ilyen például a Tiszától a Dnyeszterig tartó Románia víziója) ismételgető bejegyzések – általában ugyanazoktól a személyektől –, melyekkel alaposan felhergelik a szélsőséges hozzászólásoktól sem tartózkodó trollokat. Ha sikerült mindenkit alaposan feltüzelni, akkor jöhet egy tüntetés, felvonulás, erődemonstráció, amire össze lehet trombitálni mindazokat, akik a magyar térhódítástól rettegnek.
Csakhogy a legtöbb esetben teljesen alaptalan félelmek generálják az indulatokat, mint jelen esetben a kisebbségi anyanyelvhasználatot is szabályozó közigazgatási kódex, melyről nemrég az alkotmánybíróság megállapította, hogy nem ütközik alaptörvénybe, így semmi akadálya, hogy életbe lépjen. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Polgári Fóruma, valamint a Calea Neamului Egyesület a törvényt úgy értelmezi, mint ami hivatalos nyelvvé teszi a magyart Romániában. Sőt megsemmisíti Románia nemzetállamiságát, amit az alkotmány garantál, és „szétporlasztja” a román egyedüli hivatalos nyelv jellegét. Mondanunk sem kell, erről szó sincs.
Olvasson még:
Az ombudsman mellett az RMDSZ is tiltakozott a törvénykönyv kormányrendelettel elfogadott változata miatt, utóbbi azért, mert csorbítja a kisebbségi jogokat, és visszalépést jelent a korábban hatályos anyanyelvhasználati rendelkezésekhez képest.
A székelyföldi román szervezetek nem egészen így látják, mégis tüntetést hívtak össze vasárnapra a Cotroceni-palota elé, így akarnak nyomást gyakorolni az államfőre, hogy ne hirdesse ki a törvényt. Leegyszerűsítve: a két magyarellenes szervezet olyasmiért tüntet, amiért akár az RMDSZ is tüntetést szervezhetne, ha a törvénykönyv valóban csorbítja a kisebbségi jogokat. Ugyanannak törvénynek két különböző olvasatát látjuk tehát.
A tiltakozás hírére egyébként Árus Zsolt, a Székely Figyelő Alapítvány elnöke felkérte a rendőrség, a csendőrség és a bukaresti polgármesteri hivatal illetékeseit, ne engedélyezzék a tüntetést. Arra hivatkozik, hogy az alkotmány is leszögezi: „Románia valamennyi állampolgárának közös és oszthatatlan hazája”, ugyanakkor a törvény tiltja az olyan nyilvános gyűléseket, amelyeken gyűlöletet terjesztenek, diszkriminációra vagy az állampolgári jogok megszegésére uszítanak.
A Calea Neamului Egyesület elnökét az is feldühítette, hogy Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke arról beszélt a Szabad Európa Rádió román adásában: Magyarország indirekt módon átveszi a román állam feladatkörét és az államhatárokon átívelő, magyar nemzeti identitást épít a Kárpát-medencében. Mihai Tîrnoveanu elnök dühös Facebook-posztjában „Magyarország hangjának” nevezi Asztalost, aki egy román intézmény élén vált egy másik ország szószólójának. A megszokott forgatókönyv szerint, Tîrnoveanu ezt a nyilatkozatot felhasználva hergel ismét a magyarok ellen. Huszonnégy óra leforgása alatt másodjára.
Ennyi fröcsögés még az edzett gyomrokat is felforgatja.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Amit szabad a szász Mohamednek, nem szabad a népi ökörnek?
Hogy félreértés ne essék: a szász Mohamed maga az álkisebbségi román államelnök, Klaus Iohannis. A népi ökör meg Ön, kedves Olvasó. Meg én, aki ezt a szöveget írom épp.
Emlékeznek még arra, amikor – pár évvel ezelőtt – Iohannis úr elzarándokolt Târgu Jiu-ba és elnöki ülepét ráhelyezte a román szobrászóriás, Constantin Brâncuși A hallgatás asztala című szabadtéri szoborcsoportjának egyik elemére, egy kőzsámolyra?
Olvasson még:
Nos, azóta eltelt pár év és ismét eljött a román állam által sokszor magasról letojt világhírű szobrász szülinapja (február 19.). Melynek alkalmából az épp a bársonyszék körül sündörgő művelődési miniszter – hogy honnan szalasztották ezt is, fogalmam nincs – egy televíziós adásban kerek perec kijelentette: felkéri Klaus Iohannist, hogy akárhányszor alkalma nyílik, nyugodtan csücsüljön ismét A hallgatás asztala mellé, mert ennél jobb reklámot a miniszter úr nem is tud elképzelni.
És akkor hó, álljunk meg egy pillanatra! Önök szerint vérlázító vagy inkább szánalmas, amit ez a miniszternek kinevezett tahó mond? Hiszen amire az államelnököt nagy garral biztatja, az törvénysértés. Halló, a köztéri szobrokra ülni tilos, kemény bírság jár érte (500 és 2500 lej között)!
De tovább is van, mondom még. Amikor a műsorvezető felhívta ennek a miniszteri székbe tévirányított alaknak a figyelmét, hogy amit tesz, nem egyéb, mint törvénysértésre való biztatás (uszítás), az alak lazán azt mondta, hogy csak Klaus úrra vonatkozik a buzdítás. A nép nem ülhet oda. Az elnök igen.
Szóval – te rút gepida váz – az elnök úr leteheti a seggét egy köztéri szoborra, de a nép nem? Vagyis: az elnök úr az érvényes törvények felett áll?
Ezek után azon már nem tudok csodálkozni, hogy ez a miniszterszerű figura még sosem járt A hallgatás asztalánál. Sőt, soha életében nem látott élőben egyetlen Brâncuși-művet sem. Hát persze. Minek is tekintse meg a leghíresebb román szobrász alkotásait? Egy miniszter, na hallod?!
És ha jobban belegondolok, jobb is, ha nem megy oda: ki tudja, nem csak a farával illetné a halhatatlan remekművet.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Vajh’ miért erősebb kies hazánkban a szervezett bűnözés a szervezett bűnüldözőknél?
A macska is csak ásított, amikor arról értesültünk, hogy Cătălin Predoiu, a jó Orban-kormány megbuktatott igazságügyi minisztere nem ment át a keddi szakbizottsági vizsgán. Magukat a kormányalakítókat sem érdekelte, mást akkor minek?
Mondott viszont valamit a derék jelölt úr, ami elgondolkodtatott picit. Ezt mondta:
Olvasson még:
„Az utóbbi években a szervezett bűnözés sokkal nagyobb iramban fejlődött, mint az ügyészségek.”
Eltöprengtem tehát azon, hogy vajh’ miért tud olyan erős lenni a mioritikus maffia. Hát, például azért, mert a szervezett bűnözők nem demokratikus alapon szerveződnek. Ott bizony nincs demokrácia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jaj, de jól csinálják, sem azt, hogy a demokrácia rossz dolog lenne. Csak azt, hogy ahol rend van, ott fejlődés is van. Ha pedig az utóbbi… nem is tudom hány évet nézem, a törvényhozás és törvényalkalmazás dzsungelében mindent látok, csak rendet nem.
Egy másik gondolatmenet a következő: ha a mioritikus maffiát és a bűnüldözést is „szervező” mioritikus politikai elitet két külön halmazként tekintjük, akkor előbb-utóbb feltűnik (ha másból nem, a sok politikusperből), hogy a két halmaz igen sok közös elemet tartalmaz. Érthetőbben: igen sok maffiózó politikus, és viszont. Ha pedig elfogadjuk az első gondolatmenetet, hogy a maffiában nagyobb a rend, kész is a tény: a politikum is a maffiát erősíti. Például ahelyett, hogy a szervezett bűnüldözőket erősítené. Na ja, majd magát fogja tökön szúrni. Apropó, épp a minap jutott eszembe: ni, hogy eltűnt a DNA… Korábban nem telt el egy hét, hogy valakit el ne vittek volna. Most? Csak a szél fúj.
Nézzük a harmadik gondolatmenetet: az utóbbi évek román politikája egészében véve egyetlen nagy Caragiale-színdarabra emlékeztet. Tele groteszkebbnél bizarrabb politikai karikatúrákkal. Ó, hol vannak már a nagy formátumú politikusok, sóhajtoznak a szakavatott elemzők. Na mármost, ha igaza van Predoiu mesternek és a szervezett bűnözés remekül fejlődik, ebből az következik, hogy a szervezett bűnözők egyszerűen okosabbak, ügyesebbek, mint a szervezett bűnüldözést „szervező” politikus hlgyek és urak.
Végül elmerengtem kicsit azon a sci-fi-horror gondolaton, hogy mi lenne, ha megkérnénk a szervezett bűnözőket, becsszóra ne bűnözzenek többet, inkább intézzék kicsit az ország sorsát, továbbá megkérnénk a politikai elitet, becsszóra ne intézzék tovább az ország sorsát, inkább bűnözzenek kicsit… hajlok arra, hogy nagyobb lenne a rend. Már csak azon az alapon is, hogy a rablóból lesz a legjobb pandúr. Arról viszont nem hallottam, hogy a pandúrból (főleg, ha karikatúra) jó rabló legyen.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Miért nincs egy rendes erdélyi magyar celebünk, aki jól el tudná adni, például Brassait?
Tesztkérdés: tudja Ön, ki volt Constantin Brâncuși?
a. Egy szobrász.
Olvasson még:
b. Igen.
b. Nem.
d. Most, hogy Irina Rimes elmondta, igen.
Persze, rögtön jön a második (teszt)kérdés. Ki a jóisten ez az Irina Rimes? Őszintén, gőzöm nem volt róla máig. (Ja, párhuzamos lufikban élünk.) De megtudtam: egy Pruton túli moldovai származású (szóval határon túli) román dalos celeb. Oké, de mi a fenéért érdekelne ez minket?
Hát, lássuk. A román művelődési minisztérium (többek között) ezt a celeb kisasszonyt (több mint 250 millió kattintása van neki a Youtube-on) kérte fel, hogy népszerűsítse a mioritikus kultúra egyik titánját (akit igen gyakran épp ez a kultúra szarik le, mert hogy ugye, elárulta a hazát, kivándorolt, máshol lett világhírű stb.).
A kisasszony el is mondta a maga közvetlen módján, hogy ő kicsit olyan mainstream figura, sok köze nincs a magaskultúrához (ettől a vallomástól már eleve szimpatikus lett), de meglátogatta (!) a szobrász úr (!) pár alkotását. És örül, hogy ő lehet az idei Brâncuși-ünnepség (február 19-én született a mester) egyik arca. És megígérte, hogy majd elbeszélget erről a rajongóival a Facebookon.
Na, ennyi kellett a magaskultúra magasan szálló sasmadarainak. Mi ez? Hogy lehet egy ilyen libát odatenni? Persze, amilyen (értsd, bunkó!) a művelődési minisztérium színvonala, olyanok az arcai is.
Csakhogy: a hírek szerint a bejelentés óta záporozni kezdtek a Google-keresések. Ki is ez a Brâncuși? Ha már Rimes kisasszony is róla beszél. Röviden: ezzel a húzással a minisztérium eladta a szobrász urat a millenniál generációnak. Vagyis azoknak, akik nem is hallottak róla. Az értelmiségi elitnek nem tudta eladni. De nem is akarta. Azok úgyis tudnak róla.
Ja, még valami. Vajon az a valóban emlékezetes pillanat, amikor Klaus Iohannis államelnök elüldögélt A hallgatás asztala mellett – már elnézést, de pont úgy, mint egy lefosott kilométerkő – mennyire tudta eladni a szobrász urat? A mémgyáraknak, legfeljebb.
Ja, és még valami. Tulajdonképpen mindenki jól járt. Az online ifjúság megismerte a szobrász urat, az offline szülők generációja megismerte a celeb kisasszonyt. Win-win.
Ja, és még valami! Eltöprengtem kicsit azon, hogy nekünk vajh’ miért nincs egy jó kis erdmagyar celebünk, aki el tudná adni, például Brassai Sámuelt. Milyen szexi pasi volt! És mekkora pipagyűjteménye volt. PIPA! (Cinkosan kacsintó emotikon!) És mennyi mindennel foglalkozott egyszerre. Ő volt korának igazi millenniálja!
Ugye? Vérlázító! (A francot!) Így megszentségteleníteni a nagyember emlékét. Mi kérem, eltartott kisujjal, továbbá egyenes és morális gerinccel akarunk a feledésbe menetelni! Útközben meg komor értelmiségi homlokkal azon akarunk borongani, hogy a fiatalok mennyire tojnak a magaskultúrára. No, ha valaki tud egy helyes erdmagyar celebet, szóljon már neki, hogy engem nyugodtan reklámozhat. Majd. Ha dicső ismeretlenségben elhunytam. (Cinkosan kacsintó emotikon!)
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/Edgar_cigi.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
De mi az epebajos bánatért megy Klaus Iohannis Szaúd-Arábiába? Öt lej, ha tudja valaki!
Fogózzanak meg!
Adel bin Ahmed Al-Jubeir szaúd-arábiai külügyminisztert fogadta szerdán a Cotroceni-palotában Klaus Iohannis államelnök, amely találkozón elfogadta Szalman bin Abdul-Aziz Al Szaúd király meghívását Rijádba, a közel-keleti ország fővárosába. A két ország közötti kétoldalú diplomáciai kapcsolat felvételének 25. évfordulója alkalmából a felek hangsúlyozták a politikai és gazdasági együttműködés erősítésének fontosságát bla-bla-bla.
Olvasson még:
Halkan emlékeztetnék mindenkit, hogy még másfél év sem telt el azóta, hogy Törökország szaúdi nagykövetségén feltehetően a szaúdi trónörökös, Mohamed bin Szalmán megrendelésére meggyilkoltak egy oda hivatalos ügyben betérő újságírót, Dzsamál Hasogdzsit, majd a testét feldarabolva elszállították, ezzel akkora pofont adva a nemzetközi jogoknak, hogy az emberi jogok egyetemes nyilatkozata adja a másikat visszakézből, páncélkesztyűvel.
Az újságíró korábban jóban volt a királyi családdal, ám elkezdte őket bírálni, majd el is hagyta az országot. A szaúdi király által a gyilkosság ügyében felállított nyomozóbizottságot pedig véletlenül éppen a gyilkosság megrendezésével vádolt trónörökös vezette, szóval van baj elég.
Ezek után nem meglepő, hogy a szaúdi király fűt-fát meghívna, csak hogy stabilizálja kissé a diplomáciai kapcsolatait, hiszen, ha egy hivatalos személy elfogadja a meghívását, azzal gyakorlatilag az általa képviselt ország nevében szemet huny a vérlázító gyilkosság fölött.
De mi érdeke fűződhet Iohannisnak a kiruccanáshoz? Azt reméli, leesik majd nekünk is pár gallon olcsóbb olaj, netán csak a virágzó román juhexport félti?
A legvalószínűbb, hogy mivel az elnököt az előző ciklusa végén sokan azzal szembesítették, hogy gyakorlatilag nem volt az országnak külpolitikája, mert leszarta a diplomáciát, és nem képviselte az országot a fontos külföldi frontokon, most minden lehetőséget megragad, hogy a diplomáciából is kivegye a részét.
Ezért vigyorgott múltkor a Buckingham-palotában az angol királynővel, és ezért megy most Rijádba, ami viszont meggondolatlan diplomáciai ballépés – igaz, a pozíciónkat tekintve, senki sem fogja figyelemre méltatni.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/Edgar_cigi.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Tudta? Románia legrégebben létező cégét Magyarországon alapította egy erdélyi szász
Van ez a térkép az Indexen Európa legrégebben működő cégeivel/márkáival. Én is migráns vagyok, így nincs okom a kolozsvári gyökérgőgre, de csak mutatós, hogy Románia területén nem valami nagy bukaresti márka villog, hanem a kolozsvári Ursus Sörfőzde 1878-as datálással.
Ami ugye akkor még nem is volt Románia, de erről ma már nem beszélünk.
Olvasson még:
A jogelőd egy bizonyos Czell Frigyes és Fiai nevű vállalatcsoport valamelyik leányvállalata, magát a márkanevet pedig Czell Konrádnak köszönhetjük, aki 1927-ben kivált a brassói székhelyű cégcsoportból és önálló részvénytársaságot alapítva, Ursus Sörgyár Rt. Cluj néven átvette a csoport kolozsvári sörgyárát.
Magyarán: Románia egy erdélyi szász embernek köszönheti az ország legrégebbi márkáját, amelyet igazából Magyarországon alapítottak.
Ebben a mondatban, ha úgy tetszik, benne van a huszadik század zaklatottsága.
Persze az is igaz, hogy a kolozsvári Ursust már egy évtizede nem Kolozsváron gyártják, és bár az elején sokan fintorgtak egy kicsit, hogy bezzeg a kolozsvári vízzel jobb íze volt, azóta megszokta mindenki a kicsit rosszabbat is.
Ennyit a történelemről.
Persze az is beszédes, hogy a legrégebbi – tehát a legtúlélőbb – márkák között milyen sok a szeszes ital. De ebbe most tényleg ne menjünk bele.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/07/FallSandor.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Az RMDSZ hárít, miért? Ilyen tökéletes plakátelhelyezést rég nem láttunk
Nem tudjuk, szándékos volt-e, vagy sem, hogy egy belső ember próbált-e jelezni valamit ezzel a külvilágnak, vagy tényleg ennyire nem nézték meg plakátjaikat az ifjú RMDSZ-esek Háromszéken. Tény, hogy a három plakát egymás mellé került és nem lehet nem összeolvasni a rajtuk levő szavakat:
Olvasson még:
Az RMDSZ hárít, miért?
És hát az a helyzet, hogy a fenti kérdés nem csak értelmes, de bármikor feltehető, most is, egy csomó területen – ha nem unnánk már a több évtizedes hárítást, meg azt, hogy az ilyen kérdéseknek soha nincs semmilyen következményük. Például hiába derül ki, hogy az RMDSZ éppen miért hárít, az emberek úgyis imádják és elhalmozzák szavazataikkal, mintha mi sem történt volna.
Szóval a kérdés értelmes, de haszontalan, még ha meg is válaszolható. De attól még beleégett a retinánkba és többé nem tudjuk visszacsinálni, hogy ne ezt lássuk a Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit), a Magyar Ifjúsági Értekezlet (Miért) és a területi RMDSZ közös hétfői sajtótájékoztatóján kifüggesztett plakátokon.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2014/05/MeszarosTimea.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Az agresszív taxisofőr és a vízfoltot hagyó utas abszurd története
Szinte naponta lehetne cikket írni arról, hogy mennyi közveszélyes őrült vesz bennünket körül: a hivatalokban, az utakon, a buszon, míg sorban állunk a patikában vagy bevásárolunk a piacon. Vannak, akik úgy érzik, rájuk nem vonatkoznak az általános társadalmi szabályok, vagy csak leszarják mások normalitásra való igényét, ne adj isten érzékenységét. Addig nincs is baj ezzel, amíg mindezt nem a mások kárára csinálják. A legrosszabb variáció az, amikor valaki azt képzeli magáról, hogy a munkájával járó pillanatnyi hatalmi helyzet feljogosítja arra, hogy verbális agressziót alkalmazzon, sőt, másokat nyilvánosan megalázzon egyszerű bunkóságból, vagy csak mert mondjuk rossz napja volt.
Mindennapi banális történetek ezek, melyeken pár percig bosszankodunk, de amennyiben mi válunk egy őrült által generált kínos jelenet kulcsfiguráivá, akkor nehezebben emészthető meg az elsőre komikusnak tűnő, majd a fenyegetőzés miatt hirtelen vérkomollyá vált eset.
Olvasson még:
A nagyvárosi forgalom íratlan szabályai szerint közlekedő taxisok egy külön kategóriát képeznek a felvázolt embertípusban, ami nemcsak vezetési stílusukban mutatkozik meg, hanem abban is, ahogy az utasokkal kommunikálnak. Persze, itt is érvényes az örök közhely: tisztelet a kivételnek, avagy akinek nem inge, ne vegye magára…
A most elmesélt történet nem velünk, hanem egy közeli barátunkkal történt meg Nagyváradon, és rajta kívül egy neurotikusan viselkedő taxisofőr és a panaszokra fittyet hányó taxitársaság a kulcsszereplő. Nagyon röviden, mindössze annyi történt, hogy a taxisnak elgurult a gyógyszere attól, hogy utasa egyik csomagjától vizes lett az autó kárpitja (miután lusta volt kiszállni az autóból, hogy kinyissa a csomagtartót, és ő maga javasolta utasának, hogy helyezze a csomagokat a hátsó ülésre). A sofőr először csak a tisztíttatás költségét (50-80 lejt) követelte a figyelmetlenségét beismerő utastól, aki hajlandó is lett volna utólag kifizetni az összeget, amennyiben a sofőr számlával igazolja a tisztíttatás árát.
Már az is túlzásnak tűnhet, hogy a taxis felszállt a távolsági buszra, ahová az utasa is, és ott vonta felelősségre a folt miatt, de ami ezután következett, arra nincs semmilyen mentség. Fenyegetőzni kezdett, többek között kurvának és hülyének nevezve korábbi ügyfelét, akitől elvette a csomagját, és nem akarta visszaadni, amíg nem fizeti ki az állítólagos kárt. Mindezt tette egy kisbusznyi ember szeme láttára, akik elképedve követték figyelemmel az eseményeket, de nem avatkoztak közbe.
Konkrét fenyegetések is elhangzottak, mint például az, hogy kiveri az összes fogát, illetve úgy seggbe rúgja, hogy ottmarad, ha elkapja a váradi utcákon. Hosszú perceken át tartott az ingyen cirkusz, mely ugyan nem fajult tettlegességig, de az elhangzottak simán kimerítik a fenyegetés büntetőjogi fogalmát, és ehhez még hozzáadódik az, hogy a sofőr elvette a kliens csomagját és megpróbálta megakadályozni, hogy folytassa az útját. Erre vannak tanúk, és a buszpályaudvar térfigyelő kamerái is működtek.
Végül a megfenyegetett hölgy lélekjelenlétének és markánsabb fellépésének köszönhetően tettlegesség nélkül zárult az incidens, a taxisőfőr leszállt a buszról, mely a jelenettől megszeppent utasok kérésére a tervezettnél hamarabb elindult.
Ezzel vége is lenne a történetnek, ha a sokkolt és alaposan megfélemlített hölgyismerősünk annyiban hagyja a dolgot. De úgy döntött, hogy panaszt tesz az agresszív sofőr ellen a rendőrségen, jelenti az esetet a taxitársaságnál (Fulger) és a mobilalkalmazásnál (Clever) is, amelyiken keresztül hívta a taxit. Az applikációnál azt reagálták, hogy kizárják a sofőrt, a Fulger viszont azzal hárította a panaszt, hogy nem tehetnek semmit, mivel a Cleveren keresztül történt a rendelés. A véletlen folytán azonban kiderült, hogy az agresszív taxisra nem az első panasz érkezett hozzájuk, mégsem rúgták ki. Ez az, ami annyira feldühítette ismerősünket, hogy úgy döntött, értesíti a rendőrséget, a sajtót és a fogyasztóvédelmet is. A rendőrség egyébként eljárást indított, a fogyasztóvédelmi hatóság pedig azt válaszolta, hogy nem kompetens az ügyben, viszont jogosnak tartják a rendőrségi panaszt.
Lehet, hogy túlzásnak vagy bosszúhadjáratnak tűnik az ismerősünk reakciója az esetre, hiszen ilyesmi nap mint nap előfordul. De mit szólnánk ahhoz, ha velünk, gyermekünkkel vagy az anyánkkal történne meg hasonló eset? Hol a határ? Meddig kellene tolerálni a mértéktelen bunkóságot?
Rossz belegondolni, hogy ha egy jelentéktelen folt ilyen neurotikus kirohanást idézett elő emberünkben, akkor hogyan reagált volna egy tényleges károkozásra.
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Egy bicskás székely küldöttség bemegy a román parlamentbe…
Elöljáróban: senkit sem bátorítok, hogy fegyverrel hatoljon be a román parlamentbe. Viszont az alábbi (nem székely) sztorinak azért van egy-két elgondolkodtató tanulsága.
Szóval: a helyszín El Salvador. Oké, elismerem, nem egy fejlett nyugati demokrácia, ahol a nők pisilhetnek állva, a férfiak meg ülve, sőt! Az a baj El Salvadorban (sok egyéb mellett), hogy a gyilkosságok egyik globális paradicsoma. Tényleg tragikus.
Olvasson még:
De történt, hogy 2019-ben egy 38 éves fiatalember lett az ország elnöke, bizonyos Nayib Armando Bukele Ortez (félig keresztény, félig muszlim), aki többek közt azt ígérte, hogy rövid úton végez a szervezett bűnözéssel és az országot átszövő korrupcióval.
Igen ám, de ahhoz, hogy a karhatalmi szervek megfelelő módon elláthassák a munkájukat, szükségük lenne némi korszerű felszerelésre. Például gépkocsikra, egyenruhákra, megfigyelésre szolgáló berendezésekre, no meg egy helikopter is elkelne.
Ahogy az ilyenkor demokratikus országokban szokás, az elnök és csapata előkészített egy 19 millió dolláros államkölcsönről szóló törvénytervezetet, amelyet aztán a parlament elé bocsátott, megvitatás céljából. Persze, amíg az egész összeállt, eltelt egy jó fél év.
Na de az történt, hogy a salvadori képviselők nagy része úgy gondolta, fölösleges annyit költeni a közbiztonságra. Ezért szépen leléptek a vitáról. És ekkor történt meg a brutális csoda. A rendőrség és katonaság (feltehetően elnöki buzdításra, ami azért stílusos) besétált a parlamenti ülésre, állig fegyverben. De nem lőtte halomra a képviselőket. Nem is vitt el senkit bilincsben. Még csak nem is csapott az asztalra. Csak jelezte, erősen jó lenne megvitatni azt a bizonyos törvénytervezetet. Esetleg a közjó érdekében. De így is lehet mondani: erősen jó lenne, ha a tisztelt képviselő hölgyek és urak végeznék a munkájukat, amiért megfizetik őket.
Na és most képzeljék el, mi lenne, ha egy kisnyugdíjas delegáció beállítana a román parlamentbe, botokkal, lábasokkal felfegyverkezve, hogy tisztelt képviselő hölgyek és urak, ugyan fejezzék már be végre a pofátlan hazudozást a különleges nyugdíjakról és töröljék már el őket.
Vagy – urambocsá! – egy bicskás székely küldöttség megtenné ugyanezt azzal, hogy tisztelt képviselő urak, miért is van az, hogy önök és az önök elődei 30 éve leszarják a Székelyföldet, maximum időnként adu ászként előrántják, mikor nemzeti biztonsági kockázatot kell sikoltani, mert például választási kampány van.
Képzeljék el, mi lenne…
![](https://i0.wp.com/foter.ro/wp-content/uploads/2019/10/SzantaiJanos2.jpg?fit=96%2C96&ssl=1)
Székelyföld, a román nemzetbiztonsági kockázat
Az egységes és oszthatatlan nemzetállam, vagyis Románia ismét kapott (ajándékba) egy csodafegyvert, amellyel belelőhet az ország területén élő magyar közösségbe. Amely közösség, nem mellesleg, nézeteitől függetlenül adófizető polgárokból áll (tiszteletlenség a kivételnek). Más szóval: ilyen értelemben lojális ahhoz az országhoz, amelyben él.
Az utóbbi 30 évben akadt pár ilyen csodafegyver: a marosvásárhelyi fekete március (oké, azt nem biztos, hogy ajándékba kapta a nemzetállam), a kulturális, gazdasági, illetve területi autonómia, a kettős állampolgárság, a híres-hírhedt székely terroristák, a nagy egyesülés, Trianon, Magyarország, a védhatalmi státusz satöbbi. Most meg itt van a La Fontaine-i békához hasonlóan felfújt Ditró-Gate. Persze, ismétlem már ki tudja hányadszor, nem helyes az a mód, ahogy ama nevezetes Facebook-csoportban megnyilvánultak az emberek, és az a segédlelkész sem cselekedett felettébb bölcsen. Az is igaz, ismétlem már ki tudja, hányadszor, hogy a romániai magyar hasznos idióták kicsiny, de annál lelkesebb csapata ismét ügyesen hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetállam ráébredjen, milyen csodafegyver hullott az ölébe. Az is igaz, hogy a romániai magyar közösség érdekvédelmi pártszervezetének szinte egy hetébe került, amíg ki tudta húzni a murkot a seggéből, hogy – igen bénán – megszólaljon az ügyben.
Olvasson még:
És sajnos az is igaz, hogy az egységes és oszthatatlan nemzetállam remekül használja az ajándékba kapott csodafegyvert. Egészen döbbenetes számú és minőségű elemzés, véleményanyag jelent meg a román sajtóban a Ditró-Gate kirobbanása óta. És valóban hasznos (vagy haszontalan, nézőpont kérdése) idiótának kell lenni ahhoz, hogy az ember ne jöjjön rá: csak idő kérdése, míg a migránsgyűlölő székelyekből romángyűlölő székelyeket faragnak a mioritikus elemzők. Trianon és Magyarország csak hab a tortán, az már egy jó ideje ott van a nemzeti hűtőben. Most viszont az egységes és oszthatatlan nemzetállam ismét a saját polgárait kiáltja ki nemzetbiztonsági kockázatnak. És persze, akadnak mérsékeltebb elmék is (például Magda Grădinaru, Sabina Fati, Mihai Radu), de sajnos ők is pont úgy kisebbségben vannak, mint mi, magyarok. Az elsöprő többség enklavizációról, leválásról, föderalizálásról, nemzethalálról, a modern román állam végveszélyéről szónokol. Ja, és uszít és gyűlöletbeszél. (Milyen érdekes – illetve dehogy érdekes, megszokott módon uncsi –, hogy a ditróiakat lazán lerasszistázó hasznosidióta rommagyar értelmiségi elit ez esetben hallgat, mint szar a fűben.)
Egyetlen példát ragadnék ki a sok közül, mivel annyira groteszk, hogy Örkény a száját nyalogatná, ha látná. Az egyik manipulációs-uszító elemzésben megszólaltatnak egy szociológus szakértőt. Aki történetesen roma nemzetiségű. Vagyis kisebbségi. És akinek az egyik véleményszövegét történetesen közöltük, melyben arra panaszkodik, hogy biza, ebben az országban lehetséges az a helyzet, amikor
„a nemzeti kisebbségek védelmére, az emberi méltóság tiszteletben tartására és az anyanyelven zajló minőségi oktatáshoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó törvények nyílt megsértésével van dolgunk.”
Az ominózus székelymagyarozó cikkben ugyanez a roma kisebbségi szakértő ezt mondja:
„Attól a pillanattól kezdve, hogy a magyar állam többet fektet be a régió oktatása szintjén, mint a román állam, vajon milyen értékeket fognak képviselni? Románokat, vagy magyarokat?”
Most lehet, meredek leszek: nagyon sajnálom, hogy a szakértőnek úrnak és közösségének nincs egy roma állama valahol a glóbuszon, amely jobban támogatná őket, mint az egységes és oszthatatlan román nemzetállam. Hogy nyugodtan képviselhessék a roma értékeket.
You must be logged in to post a comment.