A románok egyharmada nem hagyná annyiban, hogy Ausztria megakadályozta a schengeni csatlakozásunkat, hanem büntetőlépéseket vár a kormánytól. De mit vetít ez előre?

A következő évben négyszer fogjuk „eldönteni”, kire vagy mire szavazunk. Csak győzzünk facebookozni és tiktokozni.

Ezt persze nem úgy értem, hogy a francia elnök megnyomta a piros gombot. Csak belengette a korzikai autonómiát. Nem is elsőként.

Spanyolország odacsapott az asztalra: legyen hivatalos EU-nyelv a katalán, a baszk meg a galíciai. Micsoda változás. De vajon tényleg az?

Tekergessük csak a gombot életünk rádióján, minden nap megy a műsor!

Ez az írás nem arról szól, hogy ki a jobb szakács. És arról sem, hogy hej, de jó szinglinek lenni, azzá válni. Csak azt próbálom megfogalmazni, milyen érzés, amikor szembejön a valóság, és hogyan válhat adott esetben a – jelen esetben férfi – előnyére.

Kimentem egy tüntetésre. Amely egy város irányítóinak, nos, enyhén szólva hézagos felújító munkája ellen irányult. És láttam, hogy nálunk is van civil társadalom. Közösség viszont nincs.

A modern világ, a folyamatosan fejlődő technológia számos területen megkönnyíti, leegyszerűsíti az életünket. Na persze még véletlenül sem Romániában…

A nagyon fiatal, egységes és oszthatatlan nemzetállam ügyesen csinálja (nem műveli) a diplomáciát. Ide csókol, oda üt. Aztán lesi, mekkora a tűréshatár.

Egy kismama meghalt a nemtörődömség miatt, egy másik azt sem tudta, hogy terhes – de ami még rosszabb, az orvosok sem tudták. Hogy történhet meg mindez?

Döbbenetes dolgok történtek, történnek mostanság a román tengerparton. Sok fulladásos haláleset, közelharc a parti mentők, csendőrök, illetve nyaralók közt. Miért is?

Nem, nem az a baj, hogy a történetesen roma származású dalnok csúnya szavait visszhangozta a fiatalokból (feltehetőleg tinikből is) álló közönség.

Az elképzelés szerint a fölösleges állami apparátusokat szüntetnék meg. Így legalább a kormány nyíltan felvállalta, hogy a kultúra számára fölösleges.

Ez az írás fikció. Mert ez a nagyon egyenlő kor még nem érkezett el. Bár jó pár eleme már karcolássza a valóság felszínét. Mert dolgoznak rajta nagyon egyenlő és nagyon hozzáértő koponyák.

… a világ elviselhetetlen hellyé változott. Amiről mi nem tehetünk. Csak mások. Különben is, a családi demokrácia nehéz műfaj.

Rendszeresen belebotlunk valami kellemetlenségbe a kávéházban, a vendéglőben, a panzióban. Mi az oka, mivel magyarázzuk és miért jó ez nekünk?

BezzegRománia ismét belegyalogolt egy méretes kapanyélbe. És ismét tótágast állva igyekszik bemutatni a szokásos bűvésztrükköt. A nép pedig szórakozzon jól, hiszen neki csinálják a cirkuszt.