Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Fotó: Grigore Popescu/Agerpres
Természetesen nem Sorin Grindeanu, a magánember fejéről vagy fizimiskájáról fogok itt értekezni, hiszen egy ember kinézete és arcmimikája egy természetes adottság, amit értelmetlen és illetlen is elemezgetni. Azonban egy politikus arca lényegileg több és más, mivel az ő arca és mosolya túllépi a magánemberi kereteket. A politikus arca ugyanaz, mint a színész arca: munkaeszköz.
Sorin Grindeanu a Románia életét és sorsát évtizedek óta meghatározó Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik igen fontos figurája, jelenleg ideiglenes elnöke, és ha nyer a PSD november 7-i tisztújításán, akkor teljes jogú elnöke is lesz. A képviselőháznak is az elnöke. Vagyis az ország egyik legfontosabb politikusa és arca.
Az ő politikusi mosolyáról van szó, ott látható fennebb a fotón. De amikor Grindeanu mosolyáról beszélek, akkor leginkább arra a képre gondolok, ami itt van, tessék csak rákattintani.
Tudjuk, egy mosoly ezerféleképpen lehet beszédes, rengeteg mindent lehet vele kifejezni vagy ellenkezőleg, elleplezni. Egy mosoly mögött állapotok, hangulatok, gondolatok vannak. Egész világok. Egy politikus esetében ez hatványozottan igaz, mivel ő a mosolyához vagy annak hiányához társítja az ország fontos ügyeit, amikor róluk beszél. Nem mindegy, hogy egy politikus hogyan és mikor mosolyog vagy sem. Ha egyáltalán.
Gondoljunk csak Ion Iliescu védjegy-mosolyára, amivel hosszú éveken át levette a lábáról az ország szavazópolgárainak jelentős részét. Vagy Traian Băsescu széles, csíkszemű vigyorgására. Arra, hogy Adrian Năstase hogyan játszott arisztokratikus – vagy annak szánt –, finom mosolykáival. Hogy Emil Constantinescu milyen megnyerően és szimpatikusan tudott mosolyogni. Vagy akár arra, hogy Klaus Iohannis hogyan nem mosolygott nyilvános szereplései döntő részében. És most csak a leghíresebb politikusi mosolyokról beszélek. Tetszik, nem tetszik, egy vezető politikus mosolyának – vagy hiányának – igen fontos szerepe van egy ország életében.
Sorin Grindeanu egyelőre nem akkora kaliberű politikai egyéniség, mint az imént felsorolt úriemberek. De a PSD vezetőjeként igen nagy a befolyása az ország sorsára, és a mosolya nagyon erősen jelképes, ha körberakjuk azokkal a benyomásokkal, amiket bennünk kelt, ha látjuk.
Bennem egy szövevényes, rétegzett világ képe sejlik fel, ahányszor mosolyogni látom Grindeanut.
Ebben a világban én politikusokat látok, amint nem hivatalos, nem nyilvános találkozókon nyakkendő és protokolláris gesztusok nélkül megvitatják azokat a dolgokat, amelyekről általában nem szokás nyilvánosan beszélni, mert a demokratikus illemtan tiltja, de alapjaiban meghatározzák egy ország, egy társadalom működését, létezését.
Befolyásos üzletembereket látok, akik egymással vagy a fent említett politikusokkal ebédelnek, vacsoráznak, kávéznak, konyakoznak valamelyikük villájának a világ szeme elől rejtett nappalijában vagy társalgójában, miközben kormányprogramokról, törvényhozási kérdésekről, együttműködésekről, támogatásokról egyeztetnek.
ezzel párhuzamosan „elfelejtik”, melyik párt ültette az alkotmánybírói székbe vagy melyik szakmai érdekcsoportból érkeztek és aztán – hogy, hogy nem –, úgy döntenek és indokolnak meg döntéseket, ahogy kell, és ahogy jó. Vagy hogy mikor és hányszor kell a döntésüket elhalasztani és hogy azt a halasztást hogyan időzítsék.
Bírákat, ügyészeket, rendőrtiszteket látok, akik erejük teljében nyugdíjba vonulnak, és a kiemelkedően magas fizetésükből meg hasonlóan kiemelkedően magas nyugdíjukból sikeres vállalkozásokat indítanak, szépen kamatoztatva a pályafutásuk során szerzett kapcsolati tőkét. Csatlakozva a 45-50 évesen nyugdíjba vonult sorstársaik nem hivatalos, de annál hatékonyabb informális hálózatához és érdekcsoportjához, amelyhez mindig fordulni lehet, ha valami gond van vagy ha valamit el kell intézni.
ahol jótékonykodás, a társadalom jóléte, működésének kedvező irányokba fordítása, ezek elősegítése mellett azért előmozdítanak más jellegű folyamatokat is, amelyek jótékony hatással vannak a bizniszre, a kapcsolatokra és a politikára. És ezekben a körökben mindenki tudja, hogy csak együttműködve, egymást segítve lehet fennmaradni.
Magánrepülőzéseket, nagy fekete luxusterepjárókat látok, fényűző dubaji apartmanokat, Seychelles-szigeteki ötcsillagos bungalókat, ízléstelen arany Rolex-gyűjteményeket, kubai szivarokat és kelet-európai újgazdagoknak szervezett árveréseken vásárolt több évtizedes skót whiskyket, Monte Carlóban és Nizzában horgonyzó jachtokat, nagy bevásárlásokat a milánói Prada- és Gucci-soron. Golfpartikat, kaviáros, osztrigás, francia pezsgős vacsorákat. (Pedig valójában mindenki a miccset szereti.) Felkapaszkodást, sznobériát, flancolást.
Egy jobbára kimondatlan, tételesen meg nem fogalmazott szabály-ökoszisztémát látok, a balkáni-bizáncinak nevezett világlátás, önszerveződés, döntéstervezési és döntéshozatali módszer és érdekérvényesítés kulturális kódrendszerét, amit senki nem szakkönyvekből tanul, hanem érez és alkalmaz. Ennek az alapelve az, hogy „holnap is egy nap lesz, csináljuk úgy, hogy valahogy mindenki jól járjon, előbb vagy utóbb”. Megoldjuk, aztán valahogy a naiv EU és a többi külföldi partner is rábólint.
ott kavarog benne a hatalomszerzés, -megtartás és -elveszítés ismétlődő íve, a vezetői kasztrendszer teljes bukást csak különösen kirívó esetekben megengedő „szociális hálója”, minden Dâmbovița-parti politikusi pálya remélt végpontja. Az elintézés, a kijárás, a „kéz kezet mos” és a „jótett helyébe jót várj” szent parancsolatai. A korrupció elleni örökös, véget nem érő harc látványos nekibuzdulásai. A „las’ că-i bine” és a „noi să fim sănătoși” alapértékek. A tartalom nélkül formák kulturális elmélete és működése.
És benne van a a romániai politikacsinálás nyugati szemmel kicsit érthetetlennek, kacskaringósnak és kaotikusnak tűnő, de aztán valahogy mégis mindig működőképesnek bizonyuló világa is. Ebben a világban a látszólag vérre menő politikai harc nem is vérre megy, mert a „harcoló” felek tudják, hogy aki ma ádáz ellenfél, holnap támogató partner, koalíciós társ vagy üzletfél.
Szóval Sorin Grindeanu politikusi mosolya egy roppant erős szimbólum. Csak abban reménykedem halványan, hogy ez a mosoly öntudatlan és ártatlan (hah!), nem egy tudatos, kidolgozott imázsgyakorlás része – ellenkező esetben hidegrázós idők jönnek.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.
A Plaha című tíz részes tévésorozat a szó metaforikus értelmében hidegre teszi közönségét. Pontosan úgy, ahogy a moldovai (vagy román, emlékezzünk csak Sorin Ovidiu Vîntura és társaira) maffiaállam konkrétan hidegre tette az ország népét.
Sorsfordító pillanatban vagyunk, most dől el, hogy maradunk egy félelemre, gyűlöletre és lopásra épülő rendszerben, vagy visszavesszük végre a jövőnket – mondta a Tisza Párt elnöke vasárnap Budapesten, a Hungexpo területén tartott évértékelő beszédében.
Új kód kéne az egészségügyi kártyára. Papírt kapunk helyette. Kultúrantropológiai kiselőadások a váróteremben. Papírokat adunk papírért. Papír papír hátán. Aztán csak meggyógyul egyszer ez az istenverte hazai egészségügy is.
Megsérült egy fiatal lány, miután a gyalogátkelőn elgázolták vasárnap este Csíkszeredában, a Brassói úton.
Az egész falut megrázta egy 65 éves férfi meggyilkolása Magyarlónán: a holttestet szombaton találták meg a rendőrök, és azonnal nagyszabású nyomozás indult az elkövető felkutatására.
Medvetámadás történt hétfőn délben Nyomáton, egy kilométerre a falutól. A juhait mentő gazdát leütötte a nagyvad, a kutyák kergették el a medvét.
Vladiszlav Heraszkevics ukrán olimpikon felrakatta sisakjára a háborúban elesett sporttársak képeit. És nem volt hajlandó megválni tőle. Mire a NOB kizárta a versenyből. Bumm, robbant a botrány.
Vladiszlav Heraszkevics ukrán olimpikon felrakatta sisakjára a háborúban elesett sporttársak képeit. És nem volt hajlandó megválni tőle. Mire a NOB kizárta a versenyből. Bumm, robbant a botrány.
Az egykori diktátori luxusrejtek ma szabadon bérelhető.
Az egykori diktátori luxusrejtek ma szabadon bérelhető.
„Hát szerinted lenne autópálya, gyár, új lakónegyed, pláza ebben az országban, ha hagynánk, hogy mindenki, bárki beleszóljon? Ha hagynánk, hogy az az ember, aki meg tudja csinálni és aki meg is csinálja, elbukjon valami rongyos egy-két milliós tyúkperen?”
„Hát szerinted lenne autópálya, gyár, új lakónegyed, pláza ebben az országban, ha hagynánk, hogy mindenki, bárki beleszóljon? Ha hagynánk, hogy az az ember, aki meg tudja csinálni és aki meg is csinálja, elbukjon valami rongyos egy-két milliós tyúkperen?”
Új kód kéne az egészségügyi kártyára. Papírt kapunk helyette. Kultúrantropológiai kiselőadások a váróteremben. Papírokat adunk papírért. Papír papír hátán. Aztán csak meggyógyul egyszer ez az istenverte hazai egészségügy is.
Új kód kéne az egészségügyi kártyára. Papírt kapunk helyette. Kultúrantropológiai kiselőadások a váróteremben. Papírokat adunk papírért. Papír papír hátán. Aztán csak meggyógyul egyszer ez az istenverte hazai egészségügy is.
Mint ahogy az idegengyűlölet úgy általában. A dicső múlt elrajzolt képe, a nemzeti kivagyiság és az elvakult nacionalizmus kapcsolatáról.
Mint ahogy az idegengyűlölet úgy általában. A dicső múlt elrajzolt képe, a nemzeti kivagyiság és az elvakult nacionalizmus kapcsolatáról.
És ez újabb oldalról világít rá arra, hogy a még mindig sínes doszárban gondolkodó romániai bürokrácia semmit sem tud kezdeni a technológia adta lehetőségekkel.
És ez újabb oldalról világít rá arra, hogy a még mindig sínes doszárban gondolkodó romániai bürokrácia semmit sem tud kezdeni a technológia adta lehetőségekkel.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásáról szóló bírósági döntés félelmetes képet fest az igazságszolgáltatás állapotáról, és az államérdekből elkövetett jogtiprásról.
A nagyváradi premontrei apát kilakoltatásáról szóló bírósági döntés félelmetes képet fest az igazságszolgáltatás állapotáról, és az államérdekből elkövetett jogtiprásról.
Látszólag naiv eszmefuttatás arról, hogy miként lehet hivatali kommunikációs balfaszkodással tartósan mérgezni a közvéleményt.
Látszólag naiv eszmefuttatás arról, hogy miként lehet hivatali kommunikációs balfaszkodással tartósan mérgezni a közvéleményt.
Merengés az egyéni és közösségi felelősségvállalásról és a romániai gyermekvédelem zátonyairól.
A kampányban a pártok hazudnak, különben nem tudnának választást nyerni. Mit lehet tenni ez ügyben?
A mesterséges intelligencia körül forrongó kultúrharc nem új. Az viszont tény, hogy a Lolita Cercel nevű MI-entitás az első, ami ennyire felkavarta a hazai vizeket. Ugyanis… irtó népszerű.
Hunyadi János és Hunyadi Mátyás vagy Ioan de Hunedoara és Matia Corvinul? Az érintettek nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a kérdéssel. Ismét összeültek a történészek az MCC kolozsvári képzési központjában.