Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Emlékszem arra a torokszorító érzésre, amikor idén májusban, egy vasárnap este jöttek a számok: a romániai elnökválasztás elkaszált első epizódját követően (megjegyzendő, a választást a demokrácia védelmében ásták alá, a demokráciával együtt) az újraszervezett elnökválasztások első fordulóját
A második helyre a korábban bukaresti polgármester és független borzos jelölt, Nicușor Dan futott be, aki lekörözte az első fordulóban az RMDSZ által is támogatott Crin Antonescut.
Tényleg torokszorító érzés volt: édes Jóistenem, ez az ember, ez a volt úzvölgyi huligán fog beülni az államelnöki székbe? Hát akkor inkább hívják vissza az álkisebbségi házmestert Szebenből. Na de szerencsére nem került rá sor, mert
Az örök opportunista PSD (biszonyos értelemben ők a poszt-trianoni román ortodox gondolkodásmód kvintesszenciája) nagylelkűen a választókra bízta a döntést, hogy az européernek kikiáltott Danra vagy a putyinistának kikiáltott Simionra szavaznak.
A végén összejött az európai szemlélet győzelme. Nicușor Dan úr lett Románia államelnöke. Azokban az euforikus napokban hozsannákat zengett a román sajtó, hogy
És tényleg, az RMDSZ alaposan megtette a magáét: az első fordulós kampányt követően (amikor Antonescu urat emelte pajzsra) egy fordulattal Dan urat kezdte támogatni.
Ez már a múlt. Ama euforikus napok óta eltelt öt hónap. Kiderült, hogy a mioritikus állam költségvetésén akkora lik tátong, hogy még Moby Dicket is elnyelné. Jöttek a megszorítások, Ilie Bolojan miniszterelnök úr remekül teljesített, már ami az áfaemelést meg a többi, népet terhelő megszorításokat illeti, a mocskosul magas állami intézményi vezérfizetések és speckónyugdíjak esetében azért neki sem megy könnyen a reform.
Hát ő nem sok vizet zavart. Ismerkedett a magasabb diplomáciával. Amelynek egyik eseménye az október 10-i RMDSZ-kongresszus. Amelyre értelemszerűen meghívták az államelnököt meg a pártok elnökeit. Ilie Bolojan miniszterelnök, egyben a PNL elnöke ott volt, Sorin Grindeanu, a PSD ideiglenes elnöke ott volt. Nicușor Dan államelnök is azt ígérte, hogy ott lesz. De végül az utolsó pillanatban lemondta.
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Teljesen természetes dolog, hogy a romániai pártok elnökei elmennek az RMDSZ-kongresszusra (ha meghívják őket és nincs épp fontosabb dolguk). Mondhatni, hagyomány.
emlékezzünk, Traian Băsescu elment a PDL kongresszusaira, Ionopot Iohannis elment a PNL kongresszusaira. Tehát azok után, hogy az RMDSZ buzdítására a romániai magyar közösség szinte egy emberként voksolt rá májusban, simán beleférhetett volna, hogy Dan úr elmenjen az RMDSZ-kongresszusra.
Na de akkor miért döntött végül mégis úgy, hogy nem megy el? Indítsunk picit távolabbról, kezdjük a tetőtől talpig politikusokkal. Nézzük először Sorin Grindeanu esetét, mert jó kiindulópont. Ő ugyan ott ült a kongresszuson az első sorban, ám
Később azzal indokolta távozását, hogy hivatalosan Romániának egy himnusza van, az pedig a román. Értsd, ő más himnuszt nem hallgat meg állva. Pont.
Ha mindezt összevetjük a PSD újabb politikai manővereivel, feltűnő például, hogy éppen Sorin Grindeanu javaslatára kivették a „progresszív” kifejezést a párt alapszabályzatából. És mit írtak be helyette? Hát a román nép hagyományait, kultúráját, nemzetet, vallást. Amiket George Simionék is mantrázni szoktak. Magyarán: Grindeanu és pártja
Ha ebben a kontextusban nézzük, akkor teljesen világos Grindeanu úr távozás-üzenete. Nem a magyaroknak szól, nem is az RMDSZ-nek, hanem a saját szavazóinak. Ami az adott kontextusban érthető. Reálpolitika.
És Bolojan úr? Hát, ha tetszik, őt otthagyták a kollégák a szarban. Dan úr el se ment a kongresszusra, Grindeanu kislisszolt, mint egy jól idomított vadászgörény, ő meg… ott maradt, most már mit csináljon ő is, ugye. Irtó ciki lett volna, ha ő is elpárolog. Másrészt volt ideje Nagyváradon és Bihar megyében szokni a magyar módit. Harmadrészt pedig, tessék megfogózni,
egy olyan országban, amely lényegét tekintve többnemzetiségű, ha tetszik a poszt-trianoni egységes és oszthatatlan nemzeti görcsbe merevedett románoknak, ha nem. Megállt, végighallgatta a himnuszt, elmondta a beszédét, szembenézett a hazai hivatalos haladérium által is fekete báránynak kikiáltott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel. Szóval igen, lehet mondani, hogy így cselekszik egy nagyobb formátumú politikus.
Tudom róla, hogy matekes, volt civil aktivista, az USR nevű álhaladárpárt alapítója és volt elnöke (amelytől egyébként konzervatív nézetei okán távolodott el), aztán Bukarest volt főpolgármestere. Azt is tudom továbbá, hogy rá szavaztam, mert hát nem ettem meszet, hogy a vérnackó ex-huligánra szavazzak. De azért is, mert reméltem, ahogy Ionopot Iohannis esetében is, hogy
hátha ennek a volt civil aktivistának lesz annyi kurázsija, hogy…
Na de menjünk tovább. Az államelnök (papíron legalábbis) fölötte áll a pártpolitikának. Dan úr ráadásul függetlenként indult, tehát elvileg elmondható, hogy egyetlen párt sem vágta zsebre, vagy ha igen, akkor legalább három. Ha pedig a fentieket mind összeboronáljuk, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
(mások, szintén sokan pedig porrá alázták volna a közösségi hálózatok kommentszekciójában, persze, ilyen ez a mai világ), ha megjelent volna azon a fránya kongresszuson és végighallgatta volna a székely himnuszt, amely nem méreg, hanem egy még mindig egymilliós (történetesen testületileg rá szavazó) adófizető közösség fontos szimbóluma.
Ha ez megtörtént volna, akkor azt írnám most,
Amely ország és állam egyre több állampolgárával kezd törődni, és nem csak a román nemzetiségűekkel. De nem történt meg. És ettől a pillanattól kezdve nem érdekel, hogy Dan úr azért nem ment el az RMDSZ-kongresszusra, mert nem akarta jelenlétével legitimálni a nem létező Székelyföld nem létező himnuszát. Vagy azért nem ment el, mert bezzeg az első fordulóban az ungurok Antonescura szavaztak. Vagy azért nem, mert kínos lett volna neki parolázni Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, hiszen
Mindez nem érdekel. Csak azt látom, hogy ez az ember nem bizalomgerjesztő. Ez az ember egy súlytalan figura, akit a sors keze odapenderített egy igazán fontos funkcióba. Ez az ember egy kis formátumú alak, akire nem hogy egy ország államelnöki tisztségét nem bíznám rá, de a macskámat se, ha lenne.
Azon belül pedig ahhoz is, hogyan érdemes viszonyulni a romániai magyar közösséghez, ha nem akarja a korábbi magyarfalók vagy opportunisták útját járni. Ehhez viszont például jól fogna egy kisebbségügyi tanácsadó. Akije szintén nincs Dan többségi államelnök úrnak. Amiből viszont mindent összerakva az is következik, hogy a jelek alapján sok jóra nem számíthatunk tőle. Sem.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
További híreink: négy év börtönre ítélték „a nagy matematikusnak” kampányoló manelistát, de meglépett, a településekre bemerészkedő medvéket pedig ezentúl azonnal ki lehet lőni.
88 éves korában szerdán elhunyt Jenei Imre, a román és a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya, aki a Bukaresti Steaua csapatának edzőjeként 1986-ban megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját.
Megrongálták a Sepsi OSK utánpótláscsapatának autóbuszát Craiován. Nem vár tovább, megnősül Nicușor Dan.
Jogerősen négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte csütörtökön a brassói ítélőtábla emberölési kísérlet és garázdaság miatt Dani Mocanu manele-énekest.
Őrizetbe vették szerdán egy lugosi iskola pedagógusát, miután azzal gyanúsítják, hogy tanítás közben felpofozott két tízéves diáklányt. A városi rendőrséget a gyerekek szülei értesítették a történtekről.
Hatósági felügyelet alá helyezték és nem taníthat az a lugosi pedagógus, akit a hét közepén őrizetbe vettek a rendőrök, miután két szülő feljelentést tette ellene, miszerint arcul ütötte tízéves lányaikat.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
Akkor kezdődött, amikor 2059-ben felrobbant a vásárhelyi vegyipari platform. Egy katalizátoregység karbantartásánál berobbant egy tartálycsarnok, és onnan megmagyarázhatatlan irányba fordultak az események.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
„Mi, erdélyiek, zömében a valóság talaján állunk” – vallotta az aradi edzőlegenda, akivel csúcsra jutott a román klubfoci.
És abban aligha lesz köszönet.
És abban aligha lesz köszönet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Pál apostol annak idején leírta, hogy ahol van törvény, ott aztán van bűn is. Na de ha a törvényt nem tartják be, akkor a bűn nem is bűn. Csók, mindenki kapja be, lehet tolni a gyűlöletbeszédet.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Romániában azóta sincs súlyos égési sérültekkel foglalkozó kórház. Gyász van, a túlélők pedig megpróbálták feldolgozni a társadalommal karöltve az ország 1989-es forradalom óta legtöbb halálos áldozatot követelő civil katasztrófáját.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Húsz éves a román filmtörténet egyik legfontosabb filmje. Az ember megnézi és azt gondolja, valamiféle letűnt kor történéseit látja. Aztán lassan rájön, hogy az a kor nem tűnt le.
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Szükség van-e arra, hogy furcsán összeállított felméréseket készítsünk a társadalom hiedelmeiről, meggyőződéseiről, hogy aztán letoljuk őket a végén?
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Arról, hogy miért lenne kívánatos, ha az elit és a nép is ugyanabban a csapatban focizna.
Nem a magánember, hanem a politikus mosolyáról lesz itt szó, abban pedig benne van az egész romániai mélyvalóság.
Gondolatok az alkotmánybíróság és a különleges nyugdíjak 15 éves problémája körül.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?