// 2026. október 8., csütörtök // Koppány
Varga László Edgár Varga László Edgár

Még egy szó a japán pragmatizmusról. Avagy miért óvakodjunk az ideológiáktól?

// HIRDETÉS

Ha a vonatnak 11.59-kor kell jönnie, akkor a vonat 11.59-kor jön. Ennyi.

Fotó: Unsplash.com
(Külön)Vélemény

Szerző: Varga László Edgár
2025. október 02., 17:24

Fotó: Unsplash.com

Nemrég alkalmam volt két hetet eltölteni Japánban.

Nem egyszerű ez a helyzet.

// HIRDETÉS

Ott van mindjárt az a hatórás jetlag, ami végig gondoskodik róla, hogy egy pillanatra se érezhessük magunkat helyinek. A bioritmuszavar, mint egy belső, idegesítő riasztókészülék, végig jelzi, hogy valami nincs itt éppen rendben.

Napok múlva aztán fáradt, kialvatlan kábulatban rájövök, hogy az ottomán-bizánci, ghișeu-orientált, mihaszna káeurópai néplélek is el van tévedve bennem, adott ugyanis egy ország,

ahol nem lehet mismásolni, nem lehet másképp elintézni a dolgokat és nem is kell, a dolgok egyszerűen csak működnek.

Ki van írva például, hogy 11.59-kor jön a vonat, és ha löncsölt bányabékák hullnak az égből triciklivel, akkor is 11.59-kor jön a vonat.

Felszállsz, mész, nincs idő a fejfájásra.

A sógunátus évszázadai, az Edo-kor a szakoku („zárt ország”) korszaka is volt egyben.

A japánok el voltak szigetelve a külvilágtól. Így hát megtanulták maguknak megoldani a problémáikat egy szigetországban, ami a Csendes-óceáni Tűzgyűrű fölött, földrengések, vulkánkitörések, tájfunok metszéspontjában teszi próbára az emberi túlélő ösztönöket.

Az alkalmazkodás azonban olyan jól sikerült, hogy ma már afféle modern közmondásként él a köztudatban: ha valamiből minőségi kell, jó áron, akkor vegyél japánt.

Az évszázados elszigeteltség ma is érezhető még rajtuk. Ma is nehezen beszélnek a legtöbben angolul, enyhe bizalmatlanságot is sugároznak a külföldiek felé.

A bizalmatlanság persze érthető is némiképp az ő történelmi tapasztalataikkal.

Valahányszor megpróbáltak nyitni a Nyugat felé a bezártság évszázadai után, mindig katasztrófa lett a vége.

Így aztán a japán nép alapvetően nem rasszista, csak kiábrándult.

Ottlétünk alatt több helybélitől is megkérdeztük, miféle tüntetések zajlanak éppen Tokióban, és miért mondott le a miniszterelnök. Én, szabadságon lévén, nem követtem az eseményeket, csak néha egy-egy újságcím jutott el hozzám.

A tüntetések a kormány migránspolitikája ellen zajlottak.

Az új felmérések szerint ugyanis Japán is az elöregedő nemzetek közé lépett. Egyre kisebb a születések száma, miközben az országban több a regisztrált kutya, mint a regisztrált gyerek. Ilyen körülmények között a kormány nemrég bejelentette, hogy munkaerőbéli hiányosságaikat külföldi, elsősorban indiai munkavállalók beengedésével tervezi megoldani.

Csakhogy ez a helyieknek nem tetszik.

Japánban ugyanis a közbiztonság még a nagyvárosokban is kitűnő. A japán emberek kedvesek, segítőkészek, illedelmesek és naivak. A japán gyerekek egyedül, szülői kíséret nélkül mennek az iskolába, tudják, melyik metróra kell szállniuk, melyik megállóig kell menniük, senkiben föl sem merül, hogy baj történhet.

És többen is elmondták ott tartózkodásom alatt, hogy nem akarják, hogy ez megváltozzon.

Továbbra is egy biztonságos társadalomban akarnak élni, ehhez ragaszkodnak foggal-körömmel.

És még valami: Japánban nem próbálják ezt az egyszerű, tiszta és logikus célt hamis erkölcsi tézisekkel mentegetni. A japánok nem rasszisták, egyszerűen csak kijelentik: nem akarnak oda jutni, mint Németország vagy Nagy-Britannia. Nem akarnak félni este a saját utcáikon.

Biztonságot akarnak, rendet, tisztaságot, mint eddig. És csak ennyi.

A sintó felfogás a Tűzgyűrűben keletkezett. Azt hiszem, az alapja az elfogadás. Elfogadása annak, hogy a dolgok változnak, semmi nem örök. Ám ez nem afféle beletörődő elfogadás az ő kultúrájukban, hanem aktív vállalása a felmerülő problémáknak. Elfogadom, hogy telik az idő, de ki is használom. Fejlődök.

Ez a felfogás menthette meg őket a dolgok hamis ideológiai elemezgetésének kényszerétől.

Morális-e, amit teszek? Hogy lehetne a létezés morális? Csak teszem, amit teszek.

Ezt a pragmatizmust, ezt az egyszerűséget volt a legkönnyebb megsejteni ott, Japánban. Ők a szavak első jelentését használják. Nem forgatják őket ideológiai mázba, nem tévesztenek meg fennkölt közhelyekkel.

Van mit tanulni tőlük.

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház
Főtér

Ahol múlt és jelen egymásba simul: a kulturális központtá változtatott Bogdánffy-ház

A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá
Krónika

Hagyományos magyar utcanevek kerülnek a román személyibe – és még magyar többség sem kell hozzá

Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába
Főtér

Marius Turda: Az eugenika közvetlenül integrálódott Nagy-Románia nacionalista és biopolitikai programjába

A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte
Székelyhon

Két lábra emelkedett a vadász előtt a medve Szentléleken – ez lett a veszte

Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen
Krónika

Ádám gyógyulásáért példátlan összefogás bontakozott ki Kalotaszegen

Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette
Székelyhon

Vonat gázolt el egy motorkerékpárt Csíkverebesen – két tizenéves fiú életét vesztette

Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.

// még több főtér.ro
A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

A Fotógróf
2026. szeptember 24., csütörtök

A Fotógróf

Túlzok, persze, amikor azt mondom: amit a múlt század második felében Szabó Tamás kolozsvári fotóművész nem látott, azt nem volt érdemes látni. De nem túlzok, amikor azt mondom: mindent látott, amit fontos volt látni.

Különvélemény

Game over vagy új játék betöltése – van-e még biztonsági mentés a romániai klasszikus politikában?

Fall Sándor

A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.

„Nem alázlak meg, de ezt viszont meg kell csinálnod, fiam”

Sánta Miriám

Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Betekintés a tudománymetria működésébe – mit is akar most a Román Akadémia?

Sánta Miriám

A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.

„A magunkkal folytatott belső küzdelem időnként mellékvágányokra visz”

Sólyom István

Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.

// HIRDETÉS