Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?

Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.

„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”

Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?

Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?

Rejtélyes körülmények között detektívregényekben kéne meghalni embereknek, nem a kórházakban. Hogy is van ez?

Sosem gondolkodtam el, vajon mennyit keresnek a taxisofőrök. Most első kézből véletlenül megtudtam. Éjszakai kalandok következnek!

Bizony, sokkal inkább, mint például a teljesítménysportként értelmezett, erőszakos esélyegyenlőségesdire vagy épp progresszióra. A párizsi olimpiát pár botránnyal próbálták „eladni”, pedig nem ezekről szólt: hanem a legnemesebb értelemben vett sportról.

Avagy intelmeim önmagamhoz – sokadik rész.

Nem csodálkoznék, ha Pierre de Coubertin báró, a modern olimpia atyja mostanra olyan fordulatszámmal forogna a sírjában, hogy naponta döntené meg saját olimpiai és világrekordját.

Ömlik ránk az egészségről, annak megőrzéséről, a rá leselkedő veszedelmekről szóló ezerféle adat, bölcs tanács. Aztán amikor jön a baj, kiderül, hogy a valóság nem pont olyan. Személyes történet következik betegségről, megelőzésről, kórházról, szívkoszorúerekről, többek között.

Orvosok, szociológusok, antropológusok, írók, mérnökök, nyelvészek, filozófusok vettek részt a projektben, tizenhárom év alatt elítéltek tucatjain kísérletezve dolgozták ki a forradalmi megoldást, ami a 27-es alannyal jutott el a döntő fázisába.

Az alábbi hírek nem valódiak, mégis tartalmaznak a valósággal való egyezéseket. Csak a humor szemüvegén keresztül érdemes olvasni őket.

A „polgárpukkasztó” gall gloire fővárosában zajlanak már az olimpiai játékok. Teljesen avítt, hagyományos, retrográd módon, a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és sportszerűség jegyében. Igaz, volt egy divatos, hagyományromboló, progresszív megnyitó ünnepség is. Ahol a gendereszme nekifutott a sportszellemnek. Nem véletlenül. És nem is a legapolitikusabb módon.

Miért veri ki a biztosítékot a társadalomban, ha egy férfi nőnek öltözve jelenik meg valahol?

A közalkalmazottak harmadának munkáját fogja elvileg átvenni a mesterséges intelligencia éveken belül. Megpróbáltuk elképzelni, hogy fog ez kinézni.

Hőség-sorozatunk harmadik epizódjához érkeztünk. Az első kettőt a szükség szülte, a túléléshez időnként humor szükségeltetik. Ebben az írásban arról lesz szó, hogy az ember irracionális lény, miért nem lehet tenni semmit és mégis akkor mit lehet tenni?