Ne aggódjunk, a Kincskereső kisködmön fennmarad. Azon viszont gondolkodhatunk, hogy ki fogja elolvasni.

A mesterséges intelligencia nem tudja sem pótolni, sem helyettesíteni a személyes kapcsolatainkat, a szemtől szemben átadott tudást és az intuíciót. Jó eszköz lehet-e a mindennapjainkban? Merengések a jelenről.

Mikor mennek az erdélyi magyarok ingyen az űrbe, meddig lesz Emil Boc polgármester Kolozsváron, mi lesz az AUR utódpártja? Kiderül az Országos AI Hírügynökség jövőbeli hírfolyamából.

Finom a gyorséttermi sültkrumpli ketchuppal, de csak egy étel. A tárkonyos-tejfölös erdélyi csorba azonban kicsit többről is szól, mint evésről.

A két téma közt első ránézésre semmi kapcsolat nincs. Ha viszont az ember belegondol, eszébe juthat a közmondás: a kutya is jó dolgában vész meg. Csipike, a gyermeklelket bántalmazó mesehős? A külön tanári kapubejárat, mint diáklelket diszkrimináló entitás?

Hogyan vesztettünk el végképp minden szolidaritást a másik iránt, és hogyan vált az agresszió a fő kommunikációs stratégiánkká?

Képesek vagyunk felismerni, hogy a műemlék épületeink mikor veszélyeztetnek emberéleteket?

Szilveszter környékén egy ideje menetrendszerűen kitör a háború a „kretén” tűzijáték-kedvelők és a „bölcs” állatbarátok közt. Na de a szint, polgártársaim, a kommunikáció szintje…

A karácsonyi népszokások nem tűntek el, csak átalakultak. Alább felvázoltunk ezek közül néhányat egy urbanizálódott erdélyi család képzeletbeli mintáján keresztül. Dobja sutba a konvenciókat, és kapja elő a humorérzékét, hiszen senkinél sem sikerülnek mindig idillire az ünnepek.

József Attila például kitartóan csak a mamára gondolt. Iohannis elnök másra szokott gondolni…

Gyorstalpaló mese arról, hogy a buszozás és bevásárlás mégsem olyan egyszerű feladat.

Kőből faragottat nyilván semmilyent. A lapidáriumokba általában műemlékeket szoktak elhelyezni. Boc úr pedig műnek mű, legalábbis ami a sokat szajkózott multikultit illeti, emléknek viszont nagyon nem az.

Marosvásárhely főterén felállítottak egy alternatív karácsonyfát, majd a polgármester a lakosság egy részének nyomására bejelentette, hogy elköltöztetik, ami ellen sokan tiltakoznak. Itt az újabb feszültség, háború, a táborok megint egymás nyakát szorongatják. Kinek van igaza? Nos, ez elég bonyolult...

A jövő mindig jobb, mint a jelen. Mert ma rosszabb. De jobb lesz. Mindig jobb. Mindig mondom. Hallod?

Úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód bejött szokásba az erdélyi végeken is. És innen – az említett logika szerint bár – már csak egy aprócska balettlépés a fasiszta, náci, AURista, sosokista és egyéb nyalánkságok.

Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!

Rareş Bogdan órája nagyon sok mindent jelképez – de semmi olyasmit, ami jó lenne nekünk.