Fesztivál és tanévnyitó, avagy a hazai káosz indiszkrét bája

Valami megint – ki tudja, hányadszorra – bűzlik a mioritikus hazában. És ezt megint csak mi érezzük. Az istenadta nép.

Miként a forradalom, az emancipáció is felfalja saját gyerekeit.

Az erdélyi ember igen gyakran úgy dicsér, hogy nem dicsér. Utólag lehet arra rájönni, hogy ha nem jött kritika, az akár dicséret is lehetett.

Jöjj el hozzánk, a nyár heves. (A kassza még nem egyenes. Gyere!)

Töprengés a kecske jóllakásáról és a káposzta megmaradásáról.

Erősítem a szervezetem. Segítem a bélrendszerem. Nyugtatom az idegzetem.

Ha van valamilyen pozitív hozadéka ennek az elmúlt nyomorult, beteges évnek, akkor ez lehet az: hogy talán ráirányítja a figyelmünket a helyre, a vidékre, ahol élünk, a saját mindennapi mikrokozmoszunkra.

Egyfajta életérzés a kérdés. A választ az olvasóra bízzuk.

Aki blokkot tervez, embert tervez – gondolták ezt vajon az építőipari termelés egykori dolgozói?

Nem árt naponta emlékeztetni magunkat arra, hogy mindaz, ami ezekben a hónapokban, években történik velünk, az nem a normális üzemmód.

Ez a szöveg egy pamflet, annak kapcsán, hogy Tóth Krisztina (amúgy kiváló költőnő) szerint Jókai Mór Az arany ember című regényét le kéne venni a kötelező iskolai olvasmányok listájáról, mégpedig a nőalakok 21. századi szemmel nézve korszerűtlen ábrázolása miatt.

Emil Bocnak és a városházának halvány fogalma sincs, mit kellene kezdeni egy várossal. Kolozsváron káosz van és ez már így is marad.

A költő hetvenhetedik életévében hunyt el.

Köztudomású, hogy aki erdélyi magyar, annak alapból nagyon nehéz. De már olyan régen az, hogy muszáj volt hozzászokni.

Azért, hogy a a közmegyezésre való törekvés helyét átvették az alternatív világmagyarázatok, sok mindenki hibáztatható, de a szociális médiákat működtető gigavállalatok bizonyosan dobogós helyen állnak.

Aki megfelel a szép és jó és társadalmi-igazságos direktívának, az megjelenhet a világ szeme előtt. Aki nem, az nem.

Egyetemi órák monológforgácsai tizenkét villanásban 2020-ból. Egy online oktató küzdelmei, avagy ami egy tanár önéletrajzából kimarad. (Bármilyen egyezés a valósággal nem a véletlen műve.)