Továbbá szó esik poszttraumás stressz szindrómáról, asszimilációról, a magyar aszatról, illetve Lars von Trier dán rendező Idióták című filmjéről is.

„a felkelés előtt bevezették az általános adattörlést, amikor a közös történelemkönyv botránya után megint eldurvultak a dolgok és az etnikai összetűzések megint polgárháborúval fenyegettek.”

A főszervező, Mihai Tîrnoveanu szerint vádemelés nélkül zárják le az ellene indított büntetőeljárást.

„A két bal oldali pálmafa törzse között, a völgyben látni lehetett a Domokostól Tusnádig húzódó csíkszeredai mezopoliszt beburkoló sötét szmogot, ami soha nem oszlott el.”

Mi minden fér el két drón és 700 ezer dollár mögött?

Jól elvagyunk itt, az erdélyi végeken, ebben a 2024-es évben is. Igaz, háború van a szomszédban, igaz, időnként arra ébredünk, hogy pár banival megint drágább lett a lángos, a sör, a miccs, de hát ilyen ez a drága jó világ. Csak egészség legyen, mondja a taxis, ha borravalót adunk neki. Ha nem, hát nem mondja.

Ez a szöveg vaskos iróniát tartalmaz a saját rovásunkra. Röhögjünk hát magunkon együtt, ha beledöglünk is!

Mi az a „politikai igazság” és miért problematikus? Hogyan egyszerűsödik le ijesztő módon minden jóra és rosszra, barátra és ellenségre napjaink politikájában és hogyan segít rá erre az online média?

Nagy probléma van a toleranciával. Mármint akkor, ha magyar emberekként, horribile dictu, erdélyi magyar emberekként akarunk élni a világnak ebben a sarkában. Na de ne féljetek... khm… van megoldás… forma.

Tévedés, hogy az erdélyi nemzeti identitások maradéktalanul összeférhetők egymással. Nem lehet és nem is kell feladni sem az identitást, sem a világrészek párhuzamosságát.

Nem, nem egy kirándulás emlékéről szól ez az írás. A (számomra bár) legnagyobb tegnapi, mai, holnapi erdélyi magyar regényíró kilépett az ajtón, akkurátusan bezárta maga mögött és elindult… fel, az Üveghegyre.

Köszönjük olvasóinknak, hogy eddig is velünk tartottak, megyünk tovább!

A köztéri műalkotások körül gyakran fellángolnak az indulatok. Vajon miért? Az egyik közhelyes válasz az, hogy a buta nép nem ért a művészethez. Viszont van egy másik adható válasz is: a kulturális elit arrogáns módon viszonyul a körein kívül levő valósághoz, amelyről sok tapasztalata nincs.

Eleve kudarcra ítélt minden olyan progresszív társadalommérnöki törekvés, amely nem a helyi realitások megértéséből indul ki.

Nagy csend övezte Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök személyét az idei év elején (és a tavalyi végén). Aztán kiderült: a mandátumait felélő jóember dolgozik. Pontosabban: igyekszik jól elhelyezkedni.

Ne aggódjunk, a Kincskereső kisködmön fennmarad. Azon viszont gondolkodhatunk, hogy ki fogja elolvasni.

A mesterséges intelligencia nem tudja sem pótolni, sem helyettesíteni a személyes kapcsolatainkat, a szemtől szemben átadott tudást és az intuíciót. Jó eszköz lehet-e a mindennapjainkban? Merengések a jelenről.