Avagy hogyan tesz gyávává a rendszer, hogy aztán gyávaságból ne tudjunk változtatni a rendszeren.

Jó ideje mantrázzák kelettől nyugatig, északtól délig, hogy tolerancia-tolerancia-tolerancia! Közben egymást követik a vérbíróságok, nyilvános lincselések, a legkülönbözőbb közösségi arénákban. Igen gyakran a tolerancia nevében.

A kisbolygóknak is beillő méretű űrállomásokat a korábbi földi országokról nevezték el. A névadás része volt a kirajzást százötven évvel ezelőtt elindító Költöző Generációsok erőfeszítésének, hogy az emberiség kollektív emlékezetét valahogy megőrizzék.

Utópia az, amikor bármely közösségi térbe csak az megy be, aki megfelelően civilizált. És amikor a rendfenntartók a rendre ügyelnek. A mi kis hazai valóságunk távol van az utópiától. Ezért mászhatnak focidrukkerek szobrokra, ezért tolhatják a tűzijátékot, büntetlenül.

A címbeli kérdés nagyon leegyszerűsítő, bár reflexből így szoktuk feltenni. A helyzet persze ennél bonyolultabb.

Úgy tűnik, a román trendszetterek, több egyetemet megjárt veterán értelmiségiek egyszerűen nem értik a hazai valóságot. Vagy ha értik, nem fogadják el. Na de hol van akkor a sokat hirdetett tolerancia?

„2324. június 9. Helyi, körzeti és regionális választások. Ön demokratikus szavazási szándékot jelzett. Kérjük, az alábbi három sor mellett, a jelzett pontokban nyomja meg az érintőpanelt, hogy leadja szavazatát. A sikeres demokratikus szavazást hangjelzés követi.”

Írásunk abból a feltevésből indul ki, hogy egy óriásplakát saját magát nem láthatja, így azt sem tudja, milyennek látják őt mások.

Egy csoport kolozsvári egyetemi oktató levelét megírta, kritikátlan palesztinpárti könnyeivel azt is telesírta.  

Időpont: 2127. november 16. standard idő szerint 17:06. Helyszín: egy domboldalon álló családi ház műszaki melléképülete. Szereplők: két atyafi, aki egy bonyolult szerkezet körül ügyködik elmerülten.

Egy margittai férfit a saját udvarán vert meg egy másik, annyira elszabadultak a politikai indulatok. Hová vezet ez?

Lement egy vita az RMDSZ etnikai politizálásáról, aztán véget ért. Azóta is vége van.

Az alábbi dramolett a Mirrmurrdélyi Progresszív Álomalom-köztársaságnak kikiáltott bunkerben zajlik. Szereplői a Forradalmi NyaldfElit Macskommandó tagjai. Az elején sokan vannak, a végén kevesen. De ez természetes. Mert fő az egyetértés.

Na persze nem az ő életük munkájáét, hanem egy kevésbé szerencsés állampolgárét.

Egy Budapest–Kolozsvár buszút antropológiai tanulságairól.

„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”

„Bezzeg a nagyapám tokaszalonnával ette a császárszalonnát!" Nem is olyan képzelt riport egy ebéd közben kipattant polémiáról.