Mostantól jobb! Mostantól kényelmesebb! – tizenegyedik erdélyi történet a jövőből

Mozdulatlanul, de feszülő izmokkal lapult a mélyedésben a kidőlt, korhadó fatörzs alatt, házilag gyártott álcaruhájára ágakat, száraz leveleket, erdei gazt aggatott. Úgy nézett ki, mint azok a katonai mesterlövészek, akiket gyermekkorában az intervízióban látott a történelmi oktatófilmeken: szinte alaktalan, a környezettel eggyé váló lombos gallyrakás. Akkor még voltak emberi katonák…

az alakfelismerő optikával semmiképpen. Az infradetektoros rendszer elvileg megtalálhatná, de a hűtőfolyadékos poncsó, és a sisak, amit viselt, csak az arca egy keskeny csíkját hagyta szabadon, az pedig csak akkora mint egy kis erdei rágcsáló, ilyesmire nem riaszt a rendszer, mert túl kicsi.

A drón hét perce húzott el fölötte, tizennégy méter magasan, szinte pontosan a két nagy fa között, ahogy számított rá. „Idióták, ha gyakrabban módosítanátok az útvonalat, most nem történne meg, ami nemsokára megtörténik” – gondolta, miközben még mindig teljesen mozdulatlanul, csak a szemét fordította a minimumra csökkentett fényerejű, apró képernyőre. Még három perc.

A környező erdő fáinak lombjait könnyű szellő borzolta, a szinte egybefüggő levélkorona csak itt, a két nagy fa között szakadt meg kissé. Volt is egy hosszabb, de keskeny sáv, ahol a drón lejjebb ereszkedett, mintha megmerülne az erdőben, aztán visszaszökkent a standard huszonöt méteres magasságba.

– állapította meg magában kajánul, miközben a képernyőről felnézett a szemközti nagy fára, amelynek fenn a törzsén, az ágak kiindulópontjánál elrejtette az elektromágneses impulzusgenerátor egyik részét. A második szinte a feje fölött volt, a másik nagy fán – a két egység között alig tíz méter távolság volt.

A rendszer meglepően egyszerű volt, az aktiválás után alig tizedmásodpercig működött, de ez elég volt, hogy az irányított, igen erős elektromágneses mező a hatósugarán belül megbénítson bármilyen elektronikát. Otthon, a mélygarázsban minden elérhető készülékkel kipróbálta és minden alkalommal működött. Nem sütötte ki véglegesen az elektronikát, csak lekapcsolta, de pontosan ezt akarta.

Kis lakóegységüket az E-Régió határához közel, a hajdani Gyilkos-tó közelében, egy völgyben szerelték össze, miután mindkettejüknek végleg elegük lett a kolozsvári megalopoliszból, a szmogból, az őrült rohanásból. Feleségével együtt A osztályú rendszerprogramozókként kerestek annyit az évek során, hogy itt hosszú ideig simán megélhettek.

de éppen ezt akarták maguk mögött hagyni. Itt meg nyugalom volt és csend, az a heti egy munkanap, amikor a gyergyói robotgyár elküldte nekik átnézésre az éppen aktuális fejlesztéseket átnézésre. Ez a munka éppen elegendő volt a számláikon levő összegek és a tudásuk szinten tartásához. Csak néhány évig akartak itt élni, hiszen manapság már senki nem lakik ennél tovább egy helyben. Mennek majd ők is tovább, csak vissza Kolozsvárra nem, a szaktudásukkal bárhol boldogulnak.

Jött az Omnimarket kémdrónja, elrepült a tanya fölött, mindent rögzített, amit látott, aztán pár nap múlva megjelent egy kellemetlen és agresszív reklámügynök és cseszegette mindenféle ajánlatokkal: vásároljon plazmafűrészt, génmódosított eperalma-csemetét, csapadékfogó erőtéroptimizátort meg hasonlókat. Legutóbb szinte összeverekedtek, utána tervelte ki azt, amire most készült. Persze, a kellemetlenkedésnek akart elsősorban véget vetni, de munkált benne a szakmai kisördög, a hacker-szellem is.

Otthon, az udvaron is megtehette volna, hogy az EMP-generátorral egyszerűen leszedi a drónt, majd bevágja a mélygarázsba, hogy aztán az alkatrészeiből ezt-azt összeüssön, de akkor a nyakára költözik az Omnimarket, kifizetteti vele a készüléket és pár nap múlva küldi is az újabb gépet a fejük fölé. Ezért kifinomultabb tervet szőtt. A felesége kicsit ingatta a fejét a lehetséges következmények miatt, de ő is elismerte, hogy működhet a dolog. De nem otthon kell végrehajtani, hanem itt, jó tizenöt kilométernyire, az erdőben.

Persze ugyanazon a pályán, mint mindig, az Omnimarket automata Egyeskő-bázisától fel, északnyugati irányba. A vörös pötty szinte középen volt már a monitoron, amikor meghallotta a halk zümmögését és ott is volt, alig egy méter átmérőjű, piszkoszöld kis drón.

Amint a gép pontosan a két fa közé ért, finoman megnyomta a tenyerébe simuló vékony fóliakapcsolót. Szinte teljesen zajtalanul és igen gyorsan történt minden, épp, ahogy számított rá. A zümmögés azonnal elhallgatott, a drón pedig lehuppant az avarra. Kiugrott a rejtekhelyéről és pár ugrással máris fölötte állt. Másodpercek alatt pattintotta le az oldallemezt, gyorsan beledugta a mágnesrögzítésű zavaróegységet, vissza a fedél, majd ugrott is vissza a korhadó fatörzs alá.

Azt már ismét mozdulatlanul, az ágak alól nézte, ahogy az ütött-kopott drón rendszerei újraindulnak, a centrális propeller felpörög, a gép pedig felszökken a magasba és mintha mi sem történt volna, folytatja útját.

A zavarókészülék máris működött, ezt már a kézikonzolját nézve nyugtázta.

A kis zavaróegység ugyanis pusztán csak annyit tett, hogy a térkoordináták alapján azonosította a drón helyzetét, és amikor az a házuk környékére érkezett, előre rögzített képsorozatot játszott át a rendszerbe, így a drón csak a gondosan elrendezett, előkészített terep képét rögzítette, amelyen aztán a reklámalgoritmusok semmilyen érdemleges elemet nem tudtak azonosítani. A drón így nem látta őket tenni-venni a ház körül, nem látta az eszközeiket, és a tevékenységüket, így aztán reklámozni sem volt mit.

Pofonegyszerű terv volt, és tudta, hogy működni fog. Az Omnimarket drónbázisai ugyanis teljesen automatikusak voltak, a szívós kis szerkezeteket pedig úgy tervezték, hogy hosszú évekig képesek legyenek emberi beavatkozás nélkül működni. Ennek a drónnak tehát még hosszú ideig nem fog senki benézni az oldallemeze alá. De még akkor sem lesz ügy belőle, mert a drón is épen marad és

Ahogy belépett a házba, csak egy csibész mosollyal köszöntötte a feleségét.

– Itt járt megint, aztán továbbrepült – az asszony huncut derűvel kacsintott vissza rá. Most egy jó ideig nyugalom következik.

Vacsora után megnézték a napi híreket az intervízióban. Csak a szokásos egyveleg volt, a politikusok továbbra is a megalopoliszokban ontották a valóságtól elszakadt baromságaikat, lezuhant egy kis automata tehergép Gyulafehérvárnál, megint ellopták az adatokat egy regionális egészségközpontból, tüntettek az anti-poszthumanisták, kijött a Szerelem az Antarktiszon harmadik része és a többi szokásos történés.

Aztán a hírblokk vége felé egy eddig még nem látott reklámklip következett. Azért volt fura, mert

De ez most más volt. A különösen hangosra kevert reklámklip élénk, villódzó fényekkel tolta az arcukba a csiricsáré képeket, a hangkíséret pedig AI-generált csontrepesztő ordítás volt:

korábban írtuk

Pityókaföld az erdő mélyén – tizedik erdélyi történet a jövőből

„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”

korábban írtuk

Az alvó vulkán mélyén – kilencedik erdélyi történet a jövőből

„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”

korábban írtuk

Menekülés a Székelykőre – nyolcadik erdélyi történet a jövőből

Orvosok, szociológusok, antropológusok, írók, mérnökök, nyelvészek, filozófusok vettek részt a projektben, tizenhárom év alatt elítéltek tucatjain kísérletezve dolgozták ki a forradalmi megoldást, ami a 27-es alannyal jutott el a döntő fázisába.

korábban írtuk

Út a mélyből – Hetedik erdélyi történet a jövőből

Amikor az egyre durvább hőhullámok már hat hónapig tartottak és a vízhiány is tűrhetetlenné vált, az utolsó maroknyi lakó is elköltözött Parajdról.

korábban írtuk

Az Indulás előtt – hatodik erdélyi történet a jövőből

A kisbolygóknak is beillő méretű űrállomásokat a korábbi földi országokról nevezték el. A névadás része volt a kirajzást százötven évvel ezelőtt elindító Költöző Generációsok erőfeszítésének, hogy az emberiség kollektív emlékezetét valahogy megőrizzék.

korábban írtuk

Demokratikus szavazás – ötödik erdélyi történet a jövőből

„2324. június 9. Helyi, körzeti és regionális választások. Ön demokratikus szavazási szándékot jelzett. Kérjük, az alábbi három sor mellett, a jelzett pontokban nyomja meg az érintőpanelt, hogy leadja szavazatát. A sikeres demokratikus szavazást hangjelzés követi.”

korábban írtuk

Műszaki hiba – negyedik erdélyi történet a jövőből

Időpont: 2127. november 16. standard idő szerint 17:06. Helyszín: egy domboldalon álló családi ház műszaki melléképülete. Szereplők: két atyafi, aki egy bonyolult szerkezet körül ügyködik elmerülten.

korábban írtuk

Ismeretlen rakomány – harmadik erdélyi történet a jövőből

„A következő két hónapban a térség összes lakója elköltözött innen, valóságos népvándorlás volt. Nem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért, csak arról számoltak be, hogy egyik napról a másikra ellenállhatatlan késztetést éreztek a költözésre.”

korábban írtuk

Találkozás a gyergyói erdőben – második erdélyi történet a jövőből

„a felkelés előtt bevezették az általános adattörlést, amikor a közös történelemkönyv botránya után megint eldurvultak a dolgok és az etnikai összetűzések megint polgárháborúval fenyegettek.”

korábban írtuk

Erdélyi történet 2154-ből

„A két bal oldali pálmafa törzse között, a völgyben látni lehetett a Domokostól Tusnádig húzódó csíkszeredai mezopoliszt beburkoló sötét szmogot, ami soha nem oszlott el.”