Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Hallották? A magánéletükhöz való jogukra hivatkoztak.

Mármint az alkotmánybíróság a vagyonnyilatkozatok „titkosításával” kapcsolatos ügyben.

Ez is ment egy kisebb kört a romániai sajtóban és a közösségi médiában egyaránt. A lényeg röviden, hogy az alkotmánybíróság váratlanul felülvizsgálta a köztisztviselők adóbevallási kötelezettségét – ami nyilván rájuk is vonatkozott, innen tudni például, milyen mesés vagyonra tett szert a rendszerváltás óta a talárosok elnöke –, amely a saját maguk és a házastársuk bevételeit is évről évre nyilvánosan elérhetővé tette.

– mondták a talárosok némi homlokvakargatás után, amely művelet az ilyen, nagy horderejű kérdések eldöntésének kötelező velejárója. Jobban mondva csak a többségük mondta ezt – a kilencből hárman nem értettek egyet a „titkosítással”. A titkosítás lényegében abból áll, hogy érintetteknek ezentúl kizárólag az Országos Feddhetetlenségi Ügynökséghez (ANI) kell benyújtaniuk az adóbevallásukat,

Érdekes megnézni a szerdán közzétett indoklást, amely amellett, hogy az érintettek magánélethez, titoktartáshoz való jogát sorjázza, két divatos elemet is beemel a szövegbe. Egyrészt azzal érvel, hogy a mesterséges intelligencia korában fokozottan veszélyes bárkire nézve személyes adatainak nyilvánossá tétele, másrészt az emberi méltóság semmibe vételének fölöttébb fenyegető voltát sem szabadna figyelmen kívül hagyni egy pillanatra sem.

Nélküle nehezen lehetett volna visszakozni egy elsöprő vasgárdista győzelemmel fenyegető elnökválasztásból, és helyreállítani az alkotmányos rendet, amit külföldi hatalmak ármányos befolyása sodort végzetes veszedelembe.

Egyes könnyelműen következtetők most arra következtethetnek könnyelműen, hogy ha már ennyire nyeregben érezték magukat a bírák, akkor elérkezettnek láthatták az idejét annak is, hogy valamit immár ismét csak a saját malmukra történő vízhajtás érdekében is mozdítsanak alkotmányos segédlettel.

És a magánélethez való jog?

Most, hogy ez megvan, a talárosok egy időre hátradőlhetnek.

Elnökválasztás mostanában nem lesz, a különleges nyugdíjak is védve vannak egy időre. Jöhet egy kis jól megérdemelt pihenés.

Nem lesz így könnyű dolga Nicușor Dan progresszív elnöknek, mert amit a talárosok üzentek ezzel a lépéssel, az valami olyasmit hordoz magában, amit csak a régi szelekhez szokott fülek hallanak ki igazán.

Különösen szemtelen üzenet ez azok számára, akik annyira változtatni akartak ezen a korrupt rendszeren, hogy egy vasgárdaszökevényre is képesek lettek volna milliószámra voksolni, csak mert az a régi rendszer megbuktathatóságával kecsegtetett.

Arról, hogy az ügyeskedőké továbbra is az érvényesülés kizárólagos joga ebben az országban, azoké, akik kitapogatták a rendszer sajátos ütőerét, és nem hajlandók többé elvenni onnan az ujjacskájukat.

Eközben itt van az a cikk, ami bebizonyítja, hogy romániaiban még szerencsejátékokat űzni is kifizetődőbb, mint a szó klasszikus értelmében dolgozni. A szó klasszikus értelme arra vonatkozik, hogy el is végezzük a munkát, nem csak úgy teszünk, mintha dolgoznánk.

Amíg a szerencsejátékokból származó nyereség után 10 ezer lej alatt csak 3 százalék adót kell fizetni, addig az állam a fizetéseink 42 százalékát zsebeli be.

És akkor csoda, hogy az országban legalább százezer ember érintett szerencsejáték-függőségben?

És mindeközben ott van nekünk az a mi költségvetési hiányunk, amit minél sürgősebben be kellene tömni, mert a nemzetközi hitelezők már így is türelmetlenek.

Majd a SRI megoldja…