A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Fotó forrása: Wikipédia
Gyerek vagyok. Nagyanyámmal téblábolok a piacon. Ezek szerint kedd van. Az egyik épület oldalfalát plakátok borítják be. Két idősödő férfi néz le róluk. Az egyik egy körszakállas, nyugodt férfiarc, első ránézésre is egy kimért úriember benyomását kelti. Ilyen kimért úriemberek már nagyon régen nincsenek a posztkommunista hagyományokat a bizánci politika gátlástalanságával sajátosan ötvöző román politikai szcénán.
Nagyanyám megáll az ő plakátja előtt és hosszasan, némi gyanakvással nézi. Rá szavazol, mama, kérdem semmit se értve. Ez legalább nem egy piszkos komonista, válaszolja a nagyi. (Ez mondjuk nyomós érv neki, aki gyerekként kénytelen volt végignézni, ahogy a „komonista” elvtársak az utolsó borjút is kihajtják az udvarukról, az utolsó szem búzát is lesöprik a padlásukról, mert ők harácsoló kulákok.)
Ez a jelenet a ’96-os elnökválasztás kampányában zajlott le, amelyet Constantinescu több mint hétmillió szavazattal nyer aztán meg, és
Tényleg úriember, értelmiségi, a szó klasszikus, legnemesebb értelmében, olyan típus, aki mára nemhogy a politikában, de az értelmiség köreiben is alig van. Győzelmének pillanata ígéretes pillanat volt Románia történelmében, hiszen először sikerült félretolni a hatalom közeléből a Ion Iliescu vezette posztkommunistákat, az előző rendszerből sikeresen átmentett brigantikat.
Constantinescu akkor már nem is indul, egyetlen mandátum elég neki, hogy belássa: az ő demokratikus, értelmiségi gesztusai kevesek a gátlástalan, (poszt)kommunista, könyöklő manipulátorokkal szemben.
A rendszer alatt pedig többek között a szintén a diktatúrából – szintén Iliescu segítségével és megbízásából – átmentett (újraszervezett) Szekuritátét is értette, amit akkor már virágnyelven SRI-nek hívtak.
E hosszabb felvezetőt azért láttam szükségesnek, hogy kontextusba helyezzem Constantinescu úr e héten elhangzott szavait, amit az 1990. júniusi, bukaresti „bányászjárás” évfordulóján kiáltott bele a pusztai szelekbe. Alig valaki fog odafigyelni rá e kortárs hangzavarban.
Constantinescu úr azt mondta, hogy felejtsük el ezt az egész „bányászjárás” kifejezést, ez csak porhintés, félrevezetés, téves megfogalmazás.
Constantinescu úr a maga kimért stílusában kifejti, hogy egy totalitárius rendszert csakis a kollektív félelem tarthat hatalmon. Ez a félelem azonban a rendszerváltás euforikus pillanatában elszivárgott, elpárolgott, eltűnt. Ezért volt szükség a bányászjárásnak nevezett állami terrorizmusra:
amely éppen a bukaresti Egyetem téren tüntetett Iliescuék arcpirítóan látványos hatalomátmentése ellen. Constantinescu úr is ott volt a tüntetők között. Aztán becsődültek az Iliescuék és a Szeku által szervezetten a városba utaztatott, félrevezetett, felbőszített vájárok a térre és az utcákra, és az eredményt ismerjük.
Aztán volt még néhány „bányászjárás”, azok is az állami terrorizmus „termékei” voltak.
Az 1999 elején, vagyis az ő elnöki mandátuma idején lezajlott két „bányászjárásról” Constantinescu úr nyíltan kimondta, hogy
Iliescunak ugyanis addigra sikerült a háttérben összeboronálnia a hadseregben és az államapparátusban még mindig bőszen tevékenykedő KGB-ágat a ceaușiszta ággal, így azok együttesen kezdtek el aknamunkát végezni az éppen hatalmon lévő antikommunista erő ellen, és ehhez a jól bevált receptet, valamint a továbbra is félrevezetett, tájékozatlan, könnyen manipulálható bányászokat használták fel.
Constantinescu úr nyílt, őszinte, de egyúttal lemondó szavai azért is csengnek most olyan fájón a pusztai szelekben (melyekben hamarosan el is vesznek), mert nemrég jelentették be a bukaresti SRI-kórház orvosai, hogy Iliescu úr tüdőrákban szenved. Több mint 35 év halogatás, bohózatba illő töketlenkedés, fel-felsejlő háttérjátszmák után így végérvényesen biztossá vált az, amit különben már rég tudunk:
Maradunk a tudásunkkal, és azzal, hogy hiába tudjuk, amit tudunk…
Nicușor Dan, Románia jelenlegi elnöke szintén az évforduló alkalmából emlékeztetett arra, hogy jó lenne végre megbüntetni a „bányászjárás” felelőseit, hiszen az sok traumának és szenvedésnek vetne véget a társadalomban. Néhány nappal később jött a hír, hogy Iliescu úr haldoklik.
Hogy az egykori Szeku és az egykori KGB emberei – akik a háttérben ma is mozgatják a szálakat – végre eltűnnek az ország irányításából.
Mindezek az illúziók Iliescu úrral együtt fognak sírba szállni…
Ez végül is egy pesszimista írás lett.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Ritka történelmi „időrétegekre” bukkantak a régészek a Iași megyei Ursoaián: miközben egy hatezer éves, a Cucuteni kultúrához tartozó település nyomait kutatták, második világháborús tüzérségi lőszereket is találtak a kukoricásban.
A román királyi család hivatalosan el nem ismert tagját hamarosan kiadhatják Romániának, ahol börtönbüntetés vár rá. II. Károly unokájának portréja.
Harmincezer lejt tartalmazó elvesztett övtáskát talált meg, majd tartott meg jogtalanul egy 37 éves férfi Sepsiszentgyörgyön. A rendőrök a pénz jelentős részét visszaszerezték, az ügyben lopás miatt folyik nyomozás.
Nagyszabású razziát tartottak a nyomozók pénteken Arad, Bihar, Fehér, Kolozs és Szeben megyében az idei érettségi vizsgákkal kapcsolatos csalás gyanúja miatt. A főügyészség szerint kiszivárogtatták a vizsgatételeket.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Mi, még hatalomban levő, fél lábbal predigitális ősemberek hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy úgy lesz, ahogy most gondoljuk. Pedig… És jó lesz az úgy, higgyék el.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Hétvégén érkezik az enyhülés, de hosszú távon kéne gondolkodni, ha fel akarunk készülni a további hőségekre.
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
Ez már a második év, hogy több a pozitív hang a román nyelv és irodalom vizsga után, mint amennyi a negatív. De miért kellett erre három és fél évtizedet várni?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
A technológia adta kényelem meglehetősen sok előnnyel jár. De mi van akkor, ha a hiba egyre inkább a felhasználóban van?
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
Többször leírtam: Románia egy projektország. Na és ebben a projektországban akkor van demokrácia, amikor a projekt megkívánja. Amikor nem, akkor nincs.
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Ha egy politikus pónijának halála levette a farkast a fokozottan védett fajok listájáról, akkor talán tucatnyi nem politikus halála a medvét is le fogja...
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.