Mi az egyenlőbbség és hogyan valósítsuk meg?

Helyszín: A Vért Pumpáló Szív, egy illegális földalatti barlangban illegálisan berendezett illegális sejtszéklebuj. Az alacsony mennyezetű helyiséget Marx-, Engels-, Lenin-, Foucault-, Deleuze-, Guattari- és Tamás Gáspár Miklós-kötetek világítják meg (ne kérdezze senki, hogy van ez, Isten az élboly útjai kifürkészhetetlenek). A hatalmas, gyalulatlan, illegális asztal körül néhány sötét alak ül. (Egyesek papírból készültek, hogy nagyobbnak látsszék a csoport, bár a halál se figyeli őket, mindegy.) Ők az Alapítók, akik azért szoronganak a ménkű nagy illegalitásban, mert meg akarják alapítani az Egyenlőbb Séget. (Hogy az mi, alább kiderül. Vagy nem. Vagy mindenkit bekennek szarral, amit ők rendszerkritikának neveznek.) És azért sötétek, mert a Rezsim a föld alá űzte őket. (Na jó, igazából nem azért, de ők szeretik azt állítani, hogy van egy Rezsim, amely őket űzi, napkeltétől napnyugtáig s tovább. És aki véletlenül nem ért velük egyet e tekintetben (bármilyen tekintetben), az bántalmazó, náci, fasiszta, kapitalista, elnyomó, csicska, kém, összefonódó, egyéb rokon értelmű szavak.

Alapító 1: Kedves János, kedves Tamás, kedves Péter, kedves Má…
Alapító 12: Matilda.
Alapító 1: Tessék?
Alapító 12: Nem Máté. Matilda.
Alapító 1: Na jó, ez hü…
Alapító 2: Állj! Javaslom, ne használjunk neveket. Az annyira… nem is tudom… diszkriminatív. Továbbá: a nevekből csak úgy árad az egyenlőtlenség! Egy János hogy lehet egyenlő egy Simonnal? Vagy egy Má… izé… Matildával? Még továbbá: ezek a rémes szavak zsarnokokat idéznek: András, Péter, János, Fülöp, ugye…
Alapítók (kórusban): Úgy van, helyes.
Alapító 3: És a nemek arányával mi lesz?
Alapító 1: Hogyhogy mi? Itt nincsenek nemek! Se nemzetek! Magyarok, románok, kanakok, dzsiggetájok, huhh, elkap az undor. Mától fogva itt csak lény- és elvtársak vannak! Akik ugyanazt eszik, ugyanazt teszik, ugyanazt akarják, ugyanazért élnek, ugyanazért halnak, ha kell. (Halk moraj.) Jó, csak ha nagyon muszáj. (Hangosabb moraj.) Jó, jó… ha van az a pénz. (Csend.)

Az Alapítók felállnak, a pulthoz járulnak, kapnak egy-egy fröccsöt, körbeállják az asztalt, repohárköszöntőt mondanak.

Alapítók (kórusban): Szabadság, egyenlőség, testvériség!

Kinyílik egy csapóajtó, belép egy újabb sötét alak.

Alapító 0: Mit hallok? Szabadság? Testvériség?

Az Alapítók lehajtják fejüket. Aztán egyikük megszólal.

Alapító 4: Gondoltuk, legyen egy hiteles hívószó a kontenthez… mindenki tud azonosulni vele, egyetlen entitásként… a francia forr…
Alapító 0: Hányszor kikiáltottuk már: akkor van valakinek igaza, ha egyetért. Mármint velünk. Na mármost: szabadság… ízlelgessük csak… ha valaki szabad, az akkor ért velünk egyet, ha akar. Ugye?

Az Alapítók sűrűn bólogatni kezdenek.

Alapítók (kórusban): Igenigenigenigen!
Alapító 0: Ha pedig nem ért egyet, akkor…
Alapítók (kórusban): Bántalmazó, náci, fasiszta, kapitalista, elnyomó, csicska, kém, összefonódó, egyéb rokon értelmű szavak!
Alapító 0: Úgy van! Tehát, milyen a szabadság?
Alapítók (a fejükre ütnek, majd kórusban): Toxikus!
Alapító 0: Helyes! Na és a testvériség? Azt hiszitek, lény- és elvtársaim, a testvériség jobb? Nem! Aki testvér, az rokon. Aki rokon, az nepotista. Az hazabeszél. Az a véreinek kedvez. Hazudik. Lefizet. Lop. Gyilkol!

Az Alapítók pislognak, szemmel láthatóan nem értik az okfejtést.

Alapító 5: Vagyis… én megölöm a testvéremet?
Alapító 0: Te még nem vagy elég képzett ideológiailag, lény- és elvtársam! De majd intézkedünk…

Az Alapítók tapsolnak, éljeneznek, mint akinek váratlanul leesik a tantusz.

Alapítók (kórusban): Éljen az egyenlőség! Toxikus szabadság és toxikus testvériség nélkül!
Alapító 0: Majdnem jó! Na figyeljetek: mi nem valami primitív, retrográd, maradi, vaskalapos egyenlőséget akarunk. Azt bármelyik mocskos kis kapitalista-bérenc, imperiálcsicska tudja. És már volt is, kipróbálták, mi lett a vége? Na ugye! Mi egyenlŐBBséget akarunk! Sőt, egyenesen AZ Egyenlőbb Séget! Értitek?
Alapítók (kórusban): Igen! Azaz hogy… nem egészen!
Alapító 0: Szóval bántalmazók, nácik, fasiszták, kapitalisták, elnyomók, csicskák, kémek, összefonódók, egyéb rokon értelmű szavak vagytok?
Alapítók (kórusban, hisztérikusan): Jaj, dehogy! Száradjon le a kezünk, fulladjunk szójalattéba, romoljon el a mosogatógépünk és kallódjon el az okostelónk egyszerre, kenjen be szarral a saját szabad és független és objektív sajtónk, ha mégis!
Alapító 0: Ugye, ugye… A kérdés már csak az: milyen legyen az Egyelőbb Ség?
Alapító 6: Legyen… nagy!
Alapító 7: Legyen… sokszínű!
Alapító 8: Legyen… környezetbarát!
Alapító 9: És zöld!
Alapító 10: Nem lehetne inkább piros? Meg sarlós, kalapácsos…
Alapító 11: Ne legyenek adók!
Alapító 0: Hülye vagy?
Alapító 11: Bocsánat!
Alapító 12 (óvatosan): Legyen olyan, amilyennek mi az egyenlőbbséget elképzeljük. És izé… legyünk mi a… többség?

Síri csend lepi be az illegális sejtszéklebujt. Mindenki Alapító 0-ra néz.

Alapító 0 (jelentős hatásszünet után): Lény- és elvtársam, ez a beszéd! Na és hogy képzeljük el mi az egyenlőbbséget?

Az Alapítók pislognak, mint a borjak.

Alapító 0 (folytatja): Aha! Tehát, holnapig mindenki leírja százszor, hogy Ideológiailag nem vagyok elég képzett! Lény-és elvtársaim, így nem lehet jövőt építeni! Így nem lehet elvinni a népnek az új világ fényét!

Az Alapítók traumatizáltan állnak, kezükből kiesnek a repoharak.

Alapító 0 (folytatja): Figyelem, nem mondom el többször! Teljesen mindegy, mit mondunk az egyenlőbbségről. Ma mondhatjuk azt, hogy zöld. Holnap meg azt, hogy piros, sarlóval és kalapáccsal. Holnapután azt is mondhatjuk, hogy nincs gravitáció, értitek? Sőt, ebben a hónapban lehetünk rezsimellenesek. A jövő hónapban meg rezsimhűek. Mit bámultok? Én csak tudom! A Rezsim felszopója voltam éveken át. Dereng már?

Az Alapítók üres tekintettel bámulnak, majd bólogatni kezdenek, mintegy delejezetten.

Alapító 0 (folytatja): A lényeg, hogy mi mondjuk először. Aztán vagy úgy van, és akkor mi vagyunk a nap hősei. Vagy nincs úgy, és akkor mindenki más…
Alapítók (hirtelen magukra találnak, kórusban üvöltik): … bántalmazó, náci, fasiszta, kapitalista, elnyomó, csicska, kém, összefonódó, egyéb rokon értelmű szavak.
Alapító 0: Ez a beszéd! Na, nyomás lefeküdni, reggel korán kelünk! Meg kell mondjuk, milyen lesz a holnapi egyenlőbbség!

Az Alapítók buzgón helyeselnek és elindulnak az ajtó felé.

Alapító 0: Ejnye! Repoharakat felszedni, visszaadni! Nem hizlaljuk a mucsok kapitalistát. Vagy… de.

Az Alapítók követik az utasítást, majd elszállingóznak. A Marx-, Engels-, Lenin-, Foucault-, Deleuze-, Guattari- és Tamás Gáspár Miklós-kötetek sorra kihunynak. A Vért Pumpáló Szívre ráborul a jótékony sötét.