// 2025. július 20., vasárnap // Illés
Szántai János Szántai János

Becsületes Románia, avagy groteszk történet egy mioritikus bíróság épületéből

// HIRDETÉS

Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.

(Külön)Vélemény

Szerző: Szántai János
2025. június 30., 17:29

Még talán tart a maratoni elnökválasztás utáni eufória: hurrá, lett ennek a pattanásos kamaszországnak jófej matekovics államelnöke, hurrá, nagy nehezen megszületett a döntőképes kormány is, George Simion sötét árnyéka kicsit feloldódott a western ég vizében, megyünk előre, vaknyugatnak, jön a nyár, a nyaralás, szevasztok, a választottak meg végezzék a dolgukat, azért választottuk meg őket.

Az eufória legkésőbb idén ősszel semmivé foszlik:

akkor válik érezhetővé az energia-ársapka leemelésének összes elképzelhető következménye, illetve a kormány takarékossági intézkedései mentén is érezni kezdi a nép a törődést. Szóval irtó jó lesz, drága emberek!

// HIRDETÉS

Persze, ha valakit nem csak a felszín érdekel, annak ajánlom olvasásra Nicușor Dan (akkor még) államelnök-jelölt programját. Az a neve, hogy Becsületes Románia (România Onestă). És most próbáljuk meg elfelejteni, hogy Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnöknek is kikandikált a zsebéből valami hasonló, kettő is. Az elsőt úgy hívták, hogy A jól végzett munka Romániája, a másodikat pedig úgy, hogy Képzett Románia. Az első felemás eredményekkel zárult, a második annyira siralmasan megbukott, hogy kár is rá szót vesztegetni.

Tehát, ha valaki fellapozza Dan államelnök úr programját,

talál benne egy elég testes részt az igazságügyi reformok fölöttébb szükséges voltáról.

Többek közt szó esik az alkotmánybíróság reformjáról, az igazságügyi felügyelet reformjáról, illetve a bírák érdemalapú alapon történő előléptetéséről. Mindhárom reformra nagyon nagy szükség lenne, nem vicc! Ehhez képest egy hónap alatt mindhárom ígéretét elbukta az államelnök. Az alkotmánybírósági reformnak azért lőttek, mert egy olyan bírát neveztek ki a taláros testületbe, aki gyakorlatilag nem teljesítette az alkotmánybíró-jelöltek számára előírt formai feltételeket. (Jó, mi?) Az igazságügyi felügyeletnek azért lőttek, mert ismét az a perszóna ülhetett a vezéri székbe, akinek a korábbi uralma idején kellőképpen gyanús eljárások indultak a rendszer számára kényelmetlen bírák, ügyészek ellen. Vetélytársa nem volt. Az érdemalapú előléptetésnek pedig azért lőttek, mert a legfelsőbb bíróság elnöke egy olyan figura lett, aki az igazságügyi reformok egyik nagy ellenzője volt és ma is az. Ja, vetélytársa neki sem volt.

Szóval,

Nicușor Dan úr elnöki víziójának e része olyan kudarcos, hogy demagóg legyen a talpán, aki ki tudja magyarázni.

Dan úr nem is magyarázza. Hallgat. Egyelőre.

De nem is tudom, miért épp az államelnöknek rójuk fel az igazságügy rendszerének recsegését-ropogását. Hiszen a nevében benne van: ez egy rendszer, számtalan csomóponttal. És minden csomópontban emberek állnak, ülnek, telefonálnak, futkosnak, intézkednek, dolgoznak. Akik valahogy odakerültek. Hogy miképpen? Elméletileg versenyvizsgák útján. Gyakorlatilag: a hétköznapi halandónak fogalma sincs. Illetve akkor lát rá (jó vagy épp rossz esetben) nagyon élesen, amikor például valami dolga van a igazságszolgáltatás templomainak valamelyikében. Mert ha megfigyelik, a bíróságok épületei sok esetben emlékeztetnek az ókori görög-római templomokra.

Elmesélek egy történetet, amelynek során

nekem is alkalmam adatott rálátni, hogy működik a rendszer, pontosabban az alja…

mert nem a legfelsőbb bíróságon volt dolgom, csak a helyin, annak is az archívumában.

Az átlagember akkor megy a bíróságra, ha muszáj. Például egy igazolásért. Amit a bankja kér, ha az átlagember egy egyesületnél dolgozik (például) és számlája van az illető pénzintézetnél. Ilyenkor évente el kell mennie a bírósági archívumba, hogy kivegye azt a bizonyos igazolást, amely azt igazolja, hogy semmi, de semmi változás nincs az egyesület adataiban. Hogy ezt lehetne egyszerűbben intézni? Például egy saját felelősségű nyilatkozattal? Nem értek hozzá. Tény, hogy ez a szabály. És ha az átlagember nem jár el az ügyben, zárolják a számláját. Pont.

Szóval, ha az ember egyesületnél dolgozik (például), muszáj elmenni a bíróságra, évente egyszer. Az átlagembernek persze az is eszébe jut, hogy

a huszonegyedik században miért kell ezért bemenni egy épületbe?

Nem lehetne egy portálon intézkedni, teszem azt? Vagy elektronikus levélben megírni a kérvényt? Kérdeztem a bankban, a hölgyek szépen mosolyogtak s mondták, nem.

Mentem tehát a bíróságra. Az igazság (félig se szent) temploma Kolozsvárott igen szép épület… volt valamikor. Most úgy néz ki, mint ahova Justitia csak azért tér be, mert be van kötve a szeme. Ha levenné azt a kendőt, futna is neki a világnak esze nélkül. Elmúlásillat lengi be az igazságszolgáltatás szentélyét. Pedig rengeteg kopott irodájában rengeteg kopott állami alkalmazott nyüzsög. Amikor mentem, épp tatarozták… nem az épületet, a belső udvart. Érdekes megközelítés: belülről kifele szépítik a templomot. A pragmatikus igazság valószínűleg az, hogy a méregdrága központban parkolóra nagyobb szüksége van a sok állami alkalmazottnak, mint korszerűen felújított munkahelyre.

És akkor elmondom,

hogy zajlik a procedúra, amely bizonyos értelemben emlékeztet egy vallásos rituáléra.

Ami azt is jelenti, hogy nem lehet bármikor odaslattyogni, bunkó honpolgár! Csak kedden és csütörtökön. Megkérdeztem egy azonosíthatatlan funkciójú hölgyet, hogy ez miért van. Úgy nézett rám, mint egy diliházi szökevényre. Nem tudom, hogy ez a nyári órarend? Majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Ilyen fontos dolgot nem tudni. Elsündörögtem onnan, mint a kivert kutya.

Aztán felvirradt a keddi szent nap. Megérkeztem frissen, üdén: ma jogom van az első ajtóhoz járulni. Mert hogy szavaim össze ne keverjem: nem úgy van ám, hogy az ember csak úgy odamegy az archívumba. Francot! Odamegy egyszer ügyesen az első ajtóhoz, ahol benyújtja az igazolás igénylésére vonatkozó kérvényét.

Aztán elzarándokol a bíróság talán legrondább irodájába, ahol a Román Posta kirendelt fiókja székel,

két vasvilla-tekintetű amazonnal együtt. Az egyiktől alázatosan kér egy okmánybélyeget. És ha ez megvan (kérdezni nem ajánlatos az amazont, mert azonnal rávágja, hogy ő honnan tudja, higgyék el, megjártam párszor), mehet szépen vissza az első ajtó mögötti szobába, ahol végre benyújthatja a kérvényét, illetve az okmánybélyeg megvásárlásáról szóló bizonylatot (bélyeget már nem adnak). Akkor a pult mögött ülő hölgy felszólítja az embert, ugyan készítsen már egy fotót az iktatószámról a telefonjával és jöjjön vissza a következő hét csütörtökön, mert ugye, nyári munkarend van.

(Hogy mi van, ha az embernél véletlenül nincs telefon, fogalmam nincs, bele se merek gondolni.)

Pont ez történt velem is. Aztán lejárt a nyolc nap várakozás, a kilencediken (csütörtök, nyári munkarend) visszamehettem az igazság templomába. Egy héttel korábban láttam, iszonyú sor kígyózott a második ajtó előtt, ahol az ember megkapja az áhított papirost. Az ajtó reggel kilenckor nyit, ezért arra gondoltam (ja, a kommunista diktatúrában hatra mentem olajért a bolt elé sorba állni), odamegyek mondjuk negyed kilencre. Csak tizenhat ember volt gyorsabb nálam, nem harmincöt, amennyien akkor állingáltak a fal mellett, amikor boldogan keblemre szorítva az igazolást, kiléptem az ajtón. Elővettem egy könyvet, olvasni kezdtem, miközben vártuk a szezám tárulását.

Egyszer csak felkaptam a fejem: a sorban állók vitatkozni kezdtek.

Odanéztem: egy bumfordi fejű ügyvéd (pálmaág-mintás póló, bermuda, bokazokni, teniszcipő) odaállt az ajtó elé. A sorban állók pedig nehezményezték. Mire ő szép jogászi körmondatokban elmagyarázta, hogy neki joga van odaállni, mert az archívumnál van külön ügyvédsor meg külön halandósor. Mire a hosszú sorból kilépett két, önmagát ügyvédnek nevező lénytárs (nem viseltek talárt) és nekiugrott a bumfordinak, hogy külön ügyvédsor sose volt, sose lesz. Mire a bumfordi azzal érvelt, hogy más bíróságon van, tehát itt is kell legyen. Mire elszabadult a pokol.

Egy idős úr nekiment a bumfordinak, hogy akkor most következik a pofozás, te szemtelen kölök!

Mire a bumfordi kijelentette, hogy nem kéne őt megütni, különösen a bíróságon, mert nagy per lesz belőle. Én a többi ügyvédet figyeltem, akik ugrásra készen álltak, hogy megvédjék majd az öregurat, ha törvényre kerül a dolog, a talárjuk árán is. Közben egy másik ügyvéd (a röhögő harmadik) besurrant az ajtón. Na ja, a marhák hisztizzenek… Végül lecsendesedett mindenki, néhány közelben álló hatékony békítő szavára. Sőt,

a bumfordi visszament a sorba, ahova állnia kellett.

Több probléma nem volt, mindenki megkapta a sok pecsétes papírt, mehettünk Justitia nevében, amerre a szemünk látott. Megálltam a bíróság épülete előtt. És úgy éreztem, teljesen hiába jön bárki államelnök, mindegy, hogy hívják, miféle származása van, milyen a világnézete és mennyire tiszta szívvel szeretné jobbá tenni ezt a pattanásos kamaszországot. Kedves demokratikusan megválasztott vezetők, kedves polgártársaim, vegyük tudomásul:

bő 100 év (az is micsoda hullámvasút) nem elég ahhoz, hogy egy nép öntudatra ébredjen,

mindegy, hány autó áll a ház előtt, hány tévé villog a szobákban, mekkora az okosteló, hova és hányszor jár a család nyaralni és mennyire majmolja a mindenféle elit azt a bizonyos vaknyugatot. A kultúrát nem lehet gyorstalpaló tanfolyamokon elsajátítani. Kilóg alóla a ló-, juh-, disznó- és egyéb láb. Tudják, van az a régi anekdota az angol gyepről, amikor valaki megkérdezi a ház urát, mi annak a tökéletes gyepnek a receptje odakint, a kertben. A válasz: egy jó kertész és nyolcszáz év.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
Főtér

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának
Krónika

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának

Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok
Főtér

A Maros megnyomorítása – a kavicsbányák és az emlékeikből élő horgászok

Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet
Székelyhon

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet

Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.

A román állampolgárok élnek a legnagyobb arányban más uniós országokban
Krónika

A román állampolgárok élnek a legnagyobb arányban más uniós országokban

Az uniós országok közül a románok élnek a legnagyobb számban más uniós országokban – írja a Profit.ro gazdasági portál.

Ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?
Székelyhon

Ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?

Nem mindennapi incidens szenvedő alanyává vált egyik olvasónk a Gelence és Hilib közötti határban nemrégiben. Ezek alapján joggal tevődik fel a kérdés, hogy éjszaka ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?

// még több főtér.ro
Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Reformok? Milyen reformok, helló?
2025. július 10., csütörtök

Reformok? Milyen reformok, helló?

Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből
2025. július 03., csütörtök

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS