// 2026. január 11., vasárnap // Ágota
No banzáj

Az igazságért síkra szálló román néplélek ma már nem kiegyenesített kaszát, hanem nindzsakardot ragad

Jelenet a filmből.

Jelenet a filmből.

Jelenet a filmből.

// HIRDETÉS

Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.

Minisorozatot indítottunk a Főtéren, amelyben olyan román filmeket „beszélünk ki”, amelyek nem feltétlenül tündökölnek csillagként a világ elitfesztiváljainak egén, viszont álláspontunk szerint pontos térképet adnak a mai román társadalom állapotairól. Az első írásban a Teambuilding című alkotásról volt szó, a második rész tárgya a Romina VTM című manele-film volt, a harmadiké a Taxisok, a negyedik a Buzz House The Movie című influenszerhorrorról szólt, az ötödik A tökéletes jelölt című hazai politikai szatíráról, következzék a hatodik rész.


Volt a rossz emlékű kommunista diktatúra idején egy hallgatólagos egyezség, miszerint lehet dekadens, retrográd nyugati típusú filmet készíteni (értsd, westernt, pontosabban easternt, rendőrfilmet, vígjátékot, musicalt stb.), ha a végén győzedelmeskedő Jó kommunista, a Rossz pedig kapitalista, esetleg magyar. Így született meg például a Mărgelatu-széria. Florin Piersic, minden idők legismertebb erdélyi (közelebbről kolozsvári) román filmszínésze hatszor öltötte magára a halált megvetően bátor szabadság-easternhős szerepét… és köpködte sztoikusan a szotyihéjat. És

így születhetett meg a diktatúra egyik legbájosabb vígjáték-trilógiája, amely szintén eastern (vagy vörös western, utalással a komcsi rezsimre)

és amelynek két részét nem kisebb rendező készítette, mint Dan Pița. Az Erdélyiek-trilógia kalandos, egészséges humorral átszőtt történetekből áll össze. Az első film 1978-ban készült. 46 évet kellett várni, amíg megszületett egy újabb, erdélyiekről szóló vígjáték. Alin Panc filmje, az Erdélyi nindzsa (Transilvanian Ninja) ráadásul az első hazai karatefilm. Na jó, az első olyan film, amelyben a szereplők karaterúgásokat hajtanak végre.

// HIRDETÉS
A Jók: a Postás (Alexandru Pop) és az Asztalos (Alin Panc).

A Jók: a Postás (Alexandru Pop) és az Asztalos (Alin Panc).

A román filmiparban létezik ma egy olyan irányvonal, amely, ha tetszik, a Teambuilding című alkotás keltette tornádó örvényéből kelt ki: vegyél egy akármilyen témát (korporáció, kisember, szerelem, politika, bosszú, taxisok, korrupció stb.) told tele könnyed, mémesíthető poénokkal, aztán nem baj, ha a cselekmény, a drámai ívek, a karakterábrázolás nem éppen tökéletes, sőt, az se baj, ha bűnrossz,

a pörgő, Insta-reelekre vagy Youtube-shortokra emlékeztető jelenetkékből összeálló mozaik üt, mint a kétszázhúsz.

És van még egy előnye: másfél órára oda tudja láncolni a székhez az egyébként alig egy percnyi figyelemhez szok(tat)ott nézőt.

Ez a sablon nagyon jól működik, különös tekintettel arra, hogy az ilyen filmek készítői úgy próbálták összerakni a poénokat, mém-jeleneteket, hogy ha egy mód van rá, 18 millió román állampolgár fogyassza a terméküket. És mivel a készítők jól érzik a mioritikus néplelket, nem emelik túl magasra az esztétikai, drámai és egyéb művészi léceket, a számításaik általában bejönnek: az ilyen típusú filmek sorra döntögetik a hazai nézőszám-rekordokat.

A Rosszak, akiket le kell győzni. Fehér fejkendővel a Főnök (Puya, a Familia hip-hop zenekar volt énekese).

A Rosszak, akiket le kell győzni. Fehér fejkendővel a Főnök (Puya, a Familia hip-hop zenekar volt énekese).

Amikor először olvastam a román nindzsavígjátékról, arra gondoltam, na, ez a film mellőzhető. Aztán eszembe jutott a régi Erdélyiek-trilógia és

kíváncsi lettem… nem is arra, hogy miről szól a film, hanem inkább arra, hogyan látják magukat a(z erdélyi) románok ma,

ha felteszik a vígjáték-szemüvegüket. Talán fontos adalék, hogy a film rendezője, Alin Panc színész erdélyi ember, Vajdahunyadon született. És többek közt az Avram Iancu a Birodalom ellen című hazafias dokudráma rendezője. Az a film megbukott (maximum az Avram Iancu-imádók tapsikoltak neki vagy háborogtak amiatt, hogy üres termek előtt vetítik a filmet). Nagyon furdalta az oldalam, milyen az, amikor ez a rendező erdélyi román vígjátékot készít.

A film Mikuláskor debütált a hazai mozikban, mindenütt telt házakkal vetítették. Amikor én elmentem az egyik mallmoziba, jóval karácsony után, meglepetésemre szintén telt ház volt. Igaz, szabadságidőszak van, Kolozsvár népének jelentős része a mallokban él. Gyakorlatilag nem lehet parkolót találni. Szóval telt ház volt, a vetítőterem csak úgy ropogott a hatalmas nachos- és popcorn-adagok okán, igazi mallos moziélményben volt részem.

A történetről sokat nem szeretnék mondani: nincs benne semmi, de semmi különös. Maximum annyi, hogy Alin Panc és társai

nem a Teambuilding nyomába eredtek: ez a film nem mémek láncolata, a készítők igyekeznek egy koherens sztorit építgetni, karaktereket ábrázolni, drámai íveket gondozni.

(Hogy mennyire sikerül nekik, az más kérdés.) Az az érzésem, Panc és csapata tudatosan nyúlt vissza az Erdélyiek-trilógiához, amennyiben klasszikus vígjátékot készített, két nyámnyila főhőssel, akik a falu afféle megvetett, folyamatosan szopatott, megrugdosott hülyéi, közben persze, tiszta lelkű emberek. Aztán egyszer csak azt mondják, netovább, megtanulnak karatézni (hogy miért pont karatézni, ne kérdezze senki, valószínűleg a Távol-kelettel váltották ki a készítők a Vadnyugatot) és rendet csinálnak a tyúktolvaj-szintű korrupció sújtotta faluban. És az élet megszépül.

A mentor közbelép, egy városból falura menekülő karatemester újságírónő (Diana Matei) személyében.

A mentor közbelép, egy városból falura menekülő karatemester újságírónő (Diana Matei) személyében.

Ami ebben a filmben figyelemre méltó: először is szereplők világa. Tekintettel arra, hogy ez egy román film, azt lehetne mondani, hogy

Erdélyben románok laknak, senki más, se magyar, se szász, se cigány, se más.

Ha visszagondolunk az Edélyiek-trilógiára, ott szerepel (a harmadik részben) egy bizonyos Orbán Péter (Vadász Zoltán alakította), aki a főszereplő magyar szomszédja. Tehát annak idején (az átkozott, magyarfaló kommunista diktatúráról van szó) működött a multikulturális Erdély-ábrázolás. Alin Pancék filmjében nem működik. Itt vannak román parasztok, román álparasztok, illetve román városiak és román álvárosiak.

Ebben a fimben a román Erdély-kép monoetnikus.

Szervesen kapcsolódik a fentiekhez a film helyszíne. Legyen az összehasonítási alap ismét az Erdélyiek-trilógia. A főhős a korszak monarchikus Magyarországáról (1874-ben vagyunk), a mai Szeben megyében található Poplaca (magyarul Popláka) nevű, abszolút román többségű volt jobbágyfaluból vándorol ki Amerikába. Az erdromán nindzsafilm is értelemszerűen Erdélyben játszódik, egész pontosan a Szeben megyei Gura Râului (magyarul Guraró) nevű faluban.

Amikor az ember nézi a filmet (és van némi fogalma Erdélyről), azonnal feltűnik neki, hogy a fentiek fényében ez a történet egy olyan Erdélyben zajlik, ahol csak románok élnek, méghozzá szász házakban. Ha viszont picit a vászon mögé nézünk, akár meg is emelinthetjük a kalapunkat az alkotók előtt, ugyanis

az említett helység szintén színromán jobbágyfalu volt annak idején, nyoma sincs szász erődtemplomnak,

a portákat valószínűleg a térség hagyományai szerint építették szászosra, adott esetben szász kőművesek.

Az ábrázolt (vagy éppen csak hús-vér sablonként használt) karakterek teljesen megfelelnek a mai román társadalom kiemelt (adott esetben áhított) típusrétegeinek. A gazdag politikus, a külföldet járó smekker, a kisstílű csaló, a domináns nő, az álvárosi álgengszter, a metropolisz nyüzsgéséből a falusi békébe kimenekülő értelmiségi, mind beleillenek abba a mentális képbe, amely a kortárs román társadalomban él, így vagy úgy.

Ez a fajta karakterábrázolás egy pillanat alatt azonosítható sok-sok néző számára, hiszen nem kell megküzdenünk egy-egy bonyolult figura motivációs hálójának megfejtésével.

Lecsap az Igazság erdromán ökle és jön a hepiend.

Lecsap az Igazság erdromán ökle és jön a hepiend.

Megkockáztatom:

Alin Panc és csapata egy kortárs népmesét hozott létre, amely a maga esetlen bájával, naivságával, sablonosságával hat.

És ha népmese, akkor máris érthető, miért nem mémszerű jelenetmozaikokból építkezik a film. A népmesének rendkívül szigorú szerkezete van. Ami tetten érhető a transzilván nindzsafilmben is. Az esendő kisember (a szegény ember legkisebb fia) háromnál azért több megpróbáltatáson, próbán esik át, melynek eredményeképpen varázslatos erőre tesz szert (a falusi postás és az asztalos megtanul karatézni), melynek segítségével legyőzi az ármánykodó Gonoszt (az álvárosi genget) és a falu felett felragyog az Igazság(osság) napja.

Csakhogy a kortárs erdélyi román néplélek immár nem kiegyenesített kaszát ragad, ha igazságot akar osztani, hanem nindzsakardot, nuncsakut és egyéb távol-keleti fegyvereket. A mikrolázadás pedig lezajlik. Utána pedig mindenki mehet a mall etetőpultjaihoz. Egy fokkal elégedettebben.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A fény győzedelmeskedésének már az újkőkorszak óta szemtanúja az emberiség – miért lenne ez most másképp?

Sánta Miriám

December 21-22. a téli napfordulót jelzi. Van néhány dolog, ami örökérvényű és zsigeri.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Venus és Nichita Ulrache találkozása az erdélyi prózairodalom boncasztalán

Sánta Miriám

Kollégánk és barátunk írt egy könyvet, mi pedig beszámolunk arról, hogy milyen volt a bemutatója. De legalábbis megközelítőleg.

„A restitúció a román demokrácia egyik valódi fokmérője”

Sólyom István

A romániai visszaszolgáltatási eljárás során nem lehet jogbiztonságról beszélni – mondta dr. Murádin János történész a Sapientia EMTE Kolozsvári Karán tartott VII. Társadalomtudományi Seregszemlén.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A bécsi újévi hangversenyt is elérte az ostoba identitárius kultúrharc szele
Főtér

A bécsi újévi hangversenyt is elérte az ostoba identitárius kultúrharc szele

Sokánt, ahogy az úri közönség szokta mondani. Egy meleg karmester vezényelte a 2026-os bécsi újévi hangversenyt. És persze, jött a botrány.

„Büntetik” a hibrideseket: mégis hogyan sokszorozódhatott meg az autóadó?
Krónika

„Büntetik” a hibrideseket: mégis hogyan sokszorozódhatott meg az autóadó?

A január elsején életbe lépett helyi adóemelések egyik leglátványosabb, egyúttal leghevesebben vitatott eleme az autóadó újraszámítása lett. Sok tulajdonos többszörös, óriási nagyságrendű ugrással szembesült.

Párizsban rekedt Nicușor Dan, kedd este helyett csak szerdán tudott hazaindulni a gépe – hírek szerdán
Főtér

Párizsban rekedt Nicușor Dan, kedd este helyett csak szerdán tudott hazaindulni a gépe – hírek szerdán

Kolozsváron jönnek a pénzbírságok, ha nincs látható helyen házszám az ingatlanokon. Pórul járhatnak, akik elsiették az adók befizetését a Ghiseul.ro portálon.

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval
Székelyhon

Marosvásárhelyi fiatal sofőr balesetén ámulnak: rácsúszott autójával egy panzió tetejére – videóval

Nem mindennapi balesetet szenvedett csütörtök délben egy fiatal, marosvásárhelyi sofőr Predealon: autójával egy üdülőtelepi panzió tetejére csúszott rá az útról.

Életét vesztette egy erdélyi autóbusz utasa, a sofőr szerint senki nem szólt neki a végállomás előtt
Krónika

Életét vesztette egy erdélyi autóbusz utasa, a sofőr szerint senki nem szólt neki a végállomás előtt

Egy 43 éves férfi csütörtök éjjel életét vesztette a nagyszebeni tömegközlekedési vállalat egyik autóbuszán. A sofőr szerint csak a végállomáson értesítették, hogy egy utas meghalt, mert többen nem akarták megszakítani az útjukat.

Névvel várják a panaszokat, a név nélkülieket figyelmen kívül hagyják
Székelyhon

Névvel várják a panaszokat, a név nélkülieket figyelmen kívül hagyják

Több panasz is érkezett az ünnepi időszakban a Székelyudvarhelyi Városi Kórház sürgősségi osztályára. Az intézmény vezetősége javítani szeretne a helyzeten, ám a közösségi médiában tett névtelen bejegyzéseket egyszerűen figyelmen kívül hagyják.

// még több főtér.ro
Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők
2025. november 24., hétfő

Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők

Úgy történt, hogy fokhagyma helyett arzén került a tejfölös pecsenyébe – a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum történelem szekciójának előadásain jártunk.

Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők
2025. november 24., hétfő

Így gyilkoltak a dualizmuskori szatmári nők

Úgy történt, hogy fokhagyma helyett arzén került a tejfölös pecsenyébe – a Magyar Tudomány Napja Erdélyben fórum történelem szekciójának előadásain jártunk.

Különvélemény

A fény győzedelmeskedésének már az újkőkorszak óta szemtanúja az emberiség – miért lenne ez most másképp?

Sánta Miriám

December 21-22. a téli napfordulót jelzi. Van néhány dolog, ami örökérvényű és zsigeri.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Venus és Nichita Ulrache találkozása az erdélyi prózairodalom boncasztalán

Sánta Miriám

Kollégánk és barátunk írt egy könyvet, mi pedig beszámolunk arról, hogy milyen volt a bemutatója. De legalábbis megközelítőleg.

„A restitúció a román demokrácia egyik valódi fokmérője”

Sólyom István

A romániai visszaszolgáltatási eljárás során nem lehet jogbiztonságról beszélni – mondta dr. Murádin János történész a Sapientia EMTE Kolozsvári Karán tartott VII. Társadalomtudományi Seregszemlén.

// HIRDETÉS