Amilyen sok szobor, olyan kevés film készült a románok erdélyi nemzeti hőséről. Most lett még egy. Ráadásul dokudráma. Ami azt jelenti, hogy – úgymond – valós eseményeket mutat be... dramatizálva. Nos, tényleg dramatizált lett a történelmi valóság. Helyenként annyira, hogy rá se ismerünk.
Mi az, amit Avram Iancura vonatkozóan a közelmúlt mioritikus emlékezetpolitikai stratégiája alapján tudunk? Először is: a román parlament 2016-ban a Román Nemzet Hősévé nyilvánította. (Becsületére legyen mondva, ha tetszik, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök nem értett egyet a parlament döntésével, vissza is küldte a tervet, ám a parlament röhögve ismét odavetette Ionopot úrnak, változtatás nélkül, erre pedig az államelnök már nem húzhatott lapot, ki kellett hirdetnie a törvényt.)
Aztán azt is tudjuk, hogy – mivel idén éppen 200 éve született a Hegyek királyfiának becézett Iancu – ugyanaz a román parlament emlékévet hirdetett a bicentenárium alkalmából – és egyáltalán nem azért (de!), mert 2024 szuperválasztási év, és hát mivel lehetne jobban simogatni a román választók lelkét, mint élelemmel és nemzeti büszkeséggel.
A fentiek alapján értelemszerűen számíthattunk arra, hogy
Ám ilyen hamar azért nem láttuk jönni, ami megérkezett.
Véletlenül bukkantam rá egy vadonatúj Avram Iancu-film beharangozójára a neten. Nocsak, gondoltam magamban, a hazai filmfinanszírozási rendszer tett volna egy gesztust? Végül is, bizonyos értelemben érthető: noha a filmet egyes helyeken úgy reklámozzák, mint az első, Iancuról készült mozgóképet, ez nem igaz. Mircea Moldovan 1980-ban filmre vitte a móc harcos történetét, Lángoló hegyek című dolgozatában. Az viszont tény, hogy meglepően kevés Iancu-film készült a mioritikus hazában. Utánanéztem, de nem, a hazai filmfinanszírozás a kisujját sem mozgatta az ügyben.
Az Avram Iancu a Birodalom ellen című opusz úgynevezett független film. Pontosabban, ahogy a producer, Alin Panc mindenütt hangsúlyozza: magánfilm. Alin Panc egyébként meglepő figura: a rá vonatkozó adatok szerint összesen 10 filmnek volt a producere (nem mellesleg színész is), ráadásul 2018 és 2023 között. Tessék? Ebben a mai, pandémia és infláció és minden egyéb sújtotta világban öt év alatt 10 film? A világnak ebben a sarkában? Szinte csoda. Hogy milyenek a filmek, nem tudom. Megnéztem a listát (van ott dákos, szerelmes, komédiás film, ami belefér) nos, nem hallottam róluk. Ami nem feltétlenül releváns, persze. Szóval, termékeny (noha nem túl látható) filmes „szabadcsapat” készítette az alkotást. Hogy milyen pénzből, nem sikerült nyomára lelnem. Az IMDb filmes oldalon 70 ezer dollár a feltételezett költségvetés. Szóval, kevés.
No, elmentem a moziba. Sejtettem mi vár rám, ugyanis olvastam egy igen érdekfeszítő cikket. A cikkben megidézett ember egy amerikás román, aki valamikor hazajött Erdélybe, a Kolozs megyei Szentmihályon (románul Mihai Viteazu, mi lenne más) ütötte fel tanyáját, alapított egy szabadkőműves rendet, amelynek ő a nagymestere és… tudósként éli világát, úgymond. No, ő meséli a cikkben, hogy a kedves nejével elment és megnézte az ominózus filmet az egyik kolozsvári mallban. Amikor a helyszínre ért, hirtelen
(Értsd, Romániában ilyesmi nem fordulhat elő… és mégis.) A szabadkőműves nagymester és tudós erősen felháborodott: bezzeg, ha Kossuthról csinálnának filmet a magyarok, akkor a terem tele lenne! A románok ennyire nem tisztelik a nemzeti hősüket, töprenkedett tovább.
Pont így jártam én is. Amikor a kasszához értem, ránéztem a monitorra: egyetlen jegyet adtak el. Én voltam a második. Aztán, hála Istennek, előkerült még egy népes társaság (8–10 ember), akik végignacsózták-trécselték a vetítést.
Részlet a filmből. Azt mondja Iancu: A korona diplomáciába öltözteti a ravaszságot és gyávaságot. Akiket egy éve még testvéreinknek neveztünk, ellenségeinknek bizonyultak. (Forrás: Alind Panc Facebook-oldala.)
No de nézzük a filmet. Műfaját tekintve dokudráma. Meghatározás szerint a dokudráma egy tévés vagy filmes műfaj, amely valós események dramatizált újrajátszását tartalmazza. Tehát, jelen esetben arra számíthattunk, mi, nézők, hogy Avram Iancu életének valós eseményeit fogjuk látni, dramatizálva, persze. Ebben hiba nem is volt, pontosan ezt láttuk. A filmnek van egy profi narrátora is, aki időnként besétál a képbe (amolyan discoverysen) és több-kevesebb pátosszal mesél nekünk az éppen lezajlott, zajló vagy zajlandó eseményekről. Ennek a narrátornak egyébként érdekes szerepe van a filmben. Egyrészt, nem csak narrátor. A történet vége felé hirtelen átvedlik a halála előtt álló Avram Iancuvá. De olyan hirtelen, hogy a néző csak kapkodja a fejét. Eddig egy színész alakította a főhőst, most meg ni, hogy megváltozott. (A két színész nem igazán hasonlít egymásra.) Másrészt, ahogy a narrátorok szoktak, kibeszél a filmből. De be is beszél a filmbe. Például, ő küldi a francba magát Ferenc József császárt, Iancu nevében. (A dolog valóban megtörtént, csak nem úgy, de hát ezért dokudráma a dokudráma. Nem mindent úgy mutat be, ahogy volt. Vagy mindent nem úgy mutat be, adott esetben.)
Kedvenc idevágó jelenetem (hangosan fel is nevettem a kongó moziban) a következő: a narrátor odafordul a kamerához és megkérdi tőle:
Mert, ugye, ha nem rázná, a narrátor (vagy a körülötte rajzó mócok) úgy vágná pofán, hogy a forgatás azonnal leállna, nyolc napon túl gyógyuló technikai sérülés okán. Igen, a magyarokat általában verik a filmben. Igaz, a románokat is. De a románokat gyalázatosan (mișelește) verik, a magyarokat pedig hősiesen (eroic).
A narrátoros részen kívül aztán ott van a dráma. A megfilmesített (és színesen dramatizált) történelmi történet. Amely nagy vonalakban követi a valós történelmi eseményeket, persze, hiszen eléggé alapos dokumentáció áll rendelkezésre. (Elnézést a cinikusnak tűnő poénért: például Iancu nem a kínaiak ellen harcol.) Csak épp él az alkotói szabadsággal, főleg, ami a vágást illeti. Mert azt készséggel elhiszem, hogy Iancu és a mócok azokban a forradalmi hónapokban erősen utálták a magyarokat. Aztán meg a császáriakat is. Szóval nagyjából mindenkit. Azt viszont nehezen hittem el, amit a film üzenni szeretne: hogy Iancu és bandája csupán és csakis a békében volt érdekelt. Mert hogy ez ismételten elhangzik az Avrămuțot alakító színész szájából. Béke! Ehhez mérten egy vak kép sincs a zalatnai, abrudbányai, enyedi stb. mészárlásokról. Csak béke van! Vagy ha nincs, akkor itt csak a magyarok mészároltak, kérem!
Tehát már most leszögezném: gátlástalan történelemhamisítás, ami a vásznon zajlik. Ráadásul a készítők bele is gabalyodnak a saját retorikájukba. A film címe Avram Iancu a Birodalom ellen. (Jó, érteni vélem az enyhe utalást a Csillagok háborújára.) Igen ám, de a történelmi források szerint az ominózus Birodalom (a kétfejű sasos, az) éppen Iancut segítgette a forradalmár magyarokkal szemben! Milyen Birodalomról beszélünk tehát? Isten látja lelkem, tudom tisztelni a jó történelemhamisítást, ugyanis azt jelzi, okos emberek állnak mögötte. A hülyeséget azonban kevésbé tudom értékelni.
Ez a forradalom! A szerelem. Avram Iancu és állítólagos magyar szeretője, Farkas Johanna. (Forrás: Alin Panc Facebook-oldala.)
A film drámai világa olyan egyszerű, mint a bot: a kék sarokban ott vannak a román békeharcosok (akiknek, félreértés ne essék, valóban voltak abszolút jogos sérelmeik), tiszták, szelídek, békevágyók, becsületesek, jók, erkölcsösök, szépek (a maguk módján), a piros sarokban meg ott vannak
becstelenek, rosszak, erkölcstelenek, csúnyák (a maguk módján). (Oké, van egy jó magyar is a filmben, Iancu szeretője, aki megmenti a hőst a vérmagyaroktól, egyben azt is bizonyítja, hogy a készítők nem gondolják teljes mértékben azt, hogy minden magyar maga volt a sátán.) És ha ilyen gonosszal áll szembe a mócok maroknyi békeharcosa, nem lehet csodálkozni, ha egy adott pillanatban elhangzik a következő vicc (terembeli nézőtársaim ezt élvezték a legjobban, gyér taps is felhangzott): ha egy román egy tóban egy lovat és egy embert lát fuldokolni, a lovat menti meg. Miért? Hát azért, mert az ember lehet, hogy magyar. (A zenekar tust húz a fejemben, nevetőgép felharsan.)
Félreértés ne essék: abszolút érthető, hogy minden nép, nemzet, közösség (nevezzük akárhogy) ápolja, gyarapítja a saját mitológiáját. A nagyon fiatal országként alig bő 100 éve működő Románia ilyen értelemben ápolja, gyarapítja a sajátját, benne a kiemelt ikontriásszal: Decebal, Vitéz Mihály, Avram Iancu. (Vannak mások is, persze, és joggal.) Azt is teljesen megértem, hogy a románoknak történelmileg ugyanúgy fáj az, hogy nem vették (vettük, mi, magyarok) őket nemzetszámba annak idején, ahogy nekünk, magyaroknak fáj például Trianon. Azt viszont nehezemre esik megérteni, hogy egy nemzeti hősre emlékező filmben nyílt uszítás zajlik (adott esetben konkrétan kiszólva a filmből, lásd a kamerát kérdőre vonó narrátor jelenetét). És ez akkor is meredek, ha az alkotást alaposan beáztatják a dokumentarizmus kellőképpen zavaros vizébe. Három professzor is magyarázza a történelmet a film során (ezek az egyébként középszerűen decens film legostobább jelenetei): állnak egy faldarab előtt, mint akik épp Vlad Țepeș karóit nyelték le, hótt unalmasan és egyoldalúan (holott manapság azért létezik az Avram Iancu-jelenség árnyaltabb történelmi értelmezése is) beszélnek olyan dolgokról, amelyek a nézőt azonmód kihajítják a film világából. Egy adott ponton már
Mindent összevetve: dicséretes, hogy magánfilmek tudnak készülni Romániában. Dicséretes, hogy kis költségvetésből decens, nézhető filmet tudott csinálni a csapat. És kábé ennyi. A többi: durva magyargyalázás, lényegében. Ezt pedig nem tudom dicsérni. És nem azért, mert magam is magyar vagyok. Hanem azért, mert nagy fokú nemzeti frusztrációra utal. Kis általánosítással: az ilyen gesztusokból az derül ki, hogy Románia úgy viselkedik, mintha nem lenne nemzet. Mert ha az lenne, méltányosabban, kiegyensúlyozottabban kezelné a jó ideje közös történelmet.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?
Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?
A bukaresti hatóságok megkésve készítették elő annak az uniós irányelvnek a részleges átültetését a román jogrendszerbe, amely előírja, hogy legkésőbb 2025. január 1-jétől az EU tagállamai nem nyújtanak többé állami támogatást gázkazánok beszerelésére.
Hiába tetováltatta a karjára Ciolacu, hogy nem lesz áfa-emelés, mert elképzelhető, hogy áfa-emelés lesz. Nagyon rosszul járt egy férfi, aki bűnözők pénzéből gazdagodott meg a bitcoin-piacon.
Egy többek között szexuális erőszak miatt elítélt visszaeső bűnöző, egy 29 éves éradonyi (Adoni) férfi „rendkívüli kegyetlenséggel” megölt otthonában egy szintén éradonyi 63 éves nőt és annak 27 éves fiát.
Bár korábban cáfolta a lehetőségét, Tánczos Barna pénzügyminiszter most közölte, hogy az áfaemelés lehetőségét is vizsgálják a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések sorában.
Egy székelyudvarhelyi autóműhelyben csaptak fel kedd este a lángok.
Lövétei Lázár László legújabb kötetének kolozsvári bemutatóján jártunk, és bár nem terveztük, hogy megírjuk, végül mégis megírtuk, mert érdemes volt. A többi csak elmélet.
Lövétei Lázár László legújabb kötetének kolozsvári bemutatóján jártunk, és bár nem terveztük, hogy megírjuk, végül mégis megírtuk, mert érdemes volt. A többi csak elmélet.
A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.
A hajdan országos hírű báznai fürdő jelen pillanatban vajúdik: az új belülről feszíti kifele a szétlopott, tönkretett régit. Jó lenne, ha nem szörnyszülött bújna elő a nehéz szülés végén.
Huszonöt napig követte Mircea Gherase és Lucian Mircu dokumentumfilmes kilenc hosszútávfutó teljesítményét az erdélyi túraútvonalon. Megnéztük.
Huszonöt napig követte Mircea Gherase és Lucian Mircu dokumentumfilmes kilenc hosszútávfutó teljesítményét az erdélyi túraútvonalon. Megnéztük.
A romániai államszocializmus utolsó évtizedeinek székelyföldi társadalma elképzelhetetlen volt a hétköznapi ügyeskedések nélkül – mondja Kovács Eszter szociológus.
A romániai államszocializmus utolsó évtizedeinek székelyföldi társadalma elképzelhetetlen volt a hétköznapi ügyeskedések nélkül – mondja Kovács Eszter szociológus.
Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?
Ercsey-Ravasz Ferenc és Herbály Dorottya az elektronikus zenével foglalkoznak – tudományosan. Mindennapi szórakozásunk keletkezéséről, eszközeiről viszont keveset tudunk. Mi fán is terem a szintetizátor?
A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.
A zene olyan kommunikációs forma, amely jó esetben betemeti a lövészárkokat. A sors úgy hozta, hogy megnézhettem a moldovai Lupii lui Calancea zenekar koncertjét. És pontosan ez történt.
Népvándorláskori kincskeresés a kincses város Történeti Múzeumában – bécsi, budapesti és romániai múzeumok fogtak össze, hogy először látható legyen a híres szilágysomlyói aranylelet Erdélyben. Megnéztük.
Népvándorláskori kincskeresés a kincses város Történeti Múzeumában – bécsi, budapesti és romániai múzeumok fogtak össze, hogy először látható legyen a híres szilágysomlyói aranylelet Erdélyben. Megnéztük.
Megnéztük a romániai választások előtt egy hónappal a hazai piacra dobott új román ponyvaszatírát. És a kolozsvári tankhadműveleten meg pár hasonló poénon túl azt láttuk, hogy az élet valóban jobb, mint a film.
Megnéztük a romániai választások előtt egy hónappal a hazai piacra dobott új román ponyvaszatírát. És a kolozsvári tankhadműveleten meg pár hasonló poénon túl azt láttuk, hogy az élet valóban jobb, mint a film.
Az eurodance svájci úttörője Kolozsváron zárta a 2023-ban indult turnéját. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora sikerrel.
Az eurodance svájci úttörője Kolozsváron zárta a 2023-ban indult turnéját. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora sikerrel.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?