// 2025. január 15., szerda // Lóránt, Loránd
tiktokbumm!

Az első igazi román rémfilm: influenszerhorror – és látlelet egy korról

// HIRDETÉS

Milliós nézettségű influenszerek kimenni vidéki luxuskalyiba, szőrös kecskeember sorra legyilkolászni őket... a hagyomány bosszúja a hipszter létforma ellen?

Minisorozatot indítottunk a Főtéren, amelyben olyan román filmeket „beszélünk ki”, amelyek nem feltétlenül tündökölnek csillagként a világ elitfesztiváljainak egén, viszont álláspontunk szerint pontos térképet adnak a mai román társadalom állapotairól. Az első írásban a Teambuilding című alkotásról volt szó, a második rész tárgya a Romina VTM című manele-film volt, a harmadiké a Taxisok, következzék a negyedik rész.

Ha az ember horrorfilmekre gondol, elsősorban Amerika jut eszébe – a Szörnyszülöttek, a Halloween – A rémület éjszakája vagy A cápa, hogy kapásból mondjak három példát a nagyon sok kiváló közül –, esetleg a Távol-Kelet. Románia nem jut az ember eszébe. Hogy miért? Hát mert olyan, hogy román horror, nem létezik. Egyetlen filmet tudok felidézni, amely a horror eszköztárával operál, de csak érintőlegesen és „művészfilmesen”: Victor Canache 2022-es (!) filmjéről, a közismert Ion Creangă-mesét feldolgozó A kecske és a három gidó című alkotásról van szó.

Tehát nem túlzás azt állítani, hogy román horror nincs.

És itt jön a képbe a bukaresti Vidra Productions csapata, akik évek óta ultraérzékeny és ultraszemtelen módon rávetik magukat a legaktuálisabb témákra, jelenségekre és filmet csinálnak belőlük (lásd, Teambuilding, Romina VTM stb.), ráadásul bevallottan nem azért, hogy Cannes-ban vagy Velencében szobrokkal hadonásszanak, hanem hogy minél több hazai néző megnézze ezeket az alkotásokat… és persze, lehetőleg jó kis jövedelemre tegyenek szert.

Elképzelem, ahogy ez a csapat üldögél egy nyári estén valamelyik luxuscsehó teraszán (2023-ról beszélünk) és egyszer csak valamelyiküknek eszébe jut: te, csináljunk egy horrorfilmet! És tessék: egy év se telt el, és idén május 23-án ismét rekordot döntött egy Vidra-film, már ami a nyitónapi mozibevételeket illeti: a Buzz House The Movie című alkotás bemutatójára minden, de minden jegy elkelt. (Oké, amikor én néztem, hárman voltunk a moziban...)

Fontos azért megjegyezni két dolgot: a film a Youtube videómegosztón futó Buzz House című sorozat moziváltozata. Hogy mi a Buzz House? Hát az, hogy influenszereket beraknak egy házba, ahol sok részen át kontentet csinálnak (tetszik érteni?), afféle reality show keretében. Akinek kedve és ideje van,

" target="_blank" rel="noopener">itt megnézheti a Buzz House összes részét (a cikk írásának idején 576 000 ember már megtette), a Selly nevű vlogger odalán (őt 3 520 000 ember követi, csak a Youtube-on, a többi közösségi oldalról – Instagram, TikTok stb. nem is beszélve.)

Andrei Șelaru (azaz Selly), a 23 éves és több milliós nézettségű vlogger (és vállalkozó), a filmben önmagát játssza... és hamar lekaszabolja a kecskeember.

Tehát a film eleve igen szolid tömegbázisra alapozott. Vagy trendiül: bombabiztos volt a marketingje. Aztán azt se felejtsük el, hogy

a szereplők oroszlánrésze szintén milliós nézettségű infuenszer.

Mi kellhet még a sikerrecepthez? Semmi. Nem kell vesződni holmi történettel, forgatókönyvvel, dramaturgiával, színészvezetéssel. Minek? Az influenszerek arca, poénjai elviszik a filmet. Ennek megfelelően a Buzz House The Movie a rendkívül népszerű amerikai horrorparódiák (a Horrorra akadva-széria, a Hátborzongat-Lak, a Ház az erdő mélyén, a Nincs Helsing stb.) kaptafájára készült.

A történet röviden arról szól, hogy a Buzz House online sorozat készítői úgy döntenek (ebben is követi a film a valóságot), moziváltozatot csinálnak a filmből, mert a sorozat annyira népszerű volt, hogy még egy bőrt le lehet húzni a témáról. Minden adott: az influenszerek, az Isten háta mögött levő ház, ahol addig is forgattak (és ahova történetesen csak csónakkal lehet eljutni). Az elképzelés egyszerű: kimegy a tíz online sztár a luxuskalyibába, szépen végigbaromkodják a hétvégét és kész, mehet a film a mozikba. Igen ám, de van egy kis probléma. Nevezetesen az, hogy

a háztáji gazdaság kiegészül egy kecskebundába öltözött, ördögmaszkos rémmel.

Aki egy baltával (fejszével, lásd alább) sorra lemészárolja a másfél órán keresztül ökörködő sztárokat. (A filmkészítők biztos látták a Támad a Mars! című Tim Burton-filmet, ahol úgy hullanak a szupersztárok – Jack Nicholson, Glenn Close, Pierce Brosnan, Danny DeVito stb. – mint a legyek.) A tíz influenszer közül kettő marad életben (reméljük, kedvenceik hullása nem traumatizálta túlzottan a tiktokfaló tini közönséget).

Ő a kecskeember, a román folklórban ma is élő Chipăruș, aki a nagyvárosi hipszter életforma ellen fellázadó hagyományt jelképezi.

A gonosz kecskeemberről kiderül, hogy egy helybeli paraszt, akinek a háza helyére építette az ingatlanfejlesztő a Buzz House luxusvityillóját, ezért kaszabolja a vendégeket. Mit mondjak: a történet ereje egy napos csibéével vetekszik, a karakterek nem fejlődnek, mert minek, hiszen az influenszer mivoltuk a lényeg, dramaturgiával nem vesződtek a készítők – felteszem, annyi volt az instrukció, hogy kedves influenszerek, tegyetek úgy, ahogy szoktatok a videóitokban, akkor is, hogy itt van ez a kecskerém, aki meg akar titeket ölni. Szóval a film, mint film gyenge, na.

Viszont

ha a városi hipsztervilág (és annak követői) állapotára vagyunk kíváncsiak, akkor az alkotás telitalálat.

A vonatkozó beszámolók szerint a rekordot azok a tinik döntötték meg, akik a filmben szereplő influenszerek rajongói (értsd, milliók). Ezért sem túl véres maga a horror a filmben: 15 éves korhatárosra szabták. Tehát, kaszabolás van, de mindig a képen kívül. Valahogy meg kell szegény áldozatoknak halniuk.

Aztán: mindegy, mi történik a filmben, a szereplők a maguk fétiseivel, imázsával törődnek – autók, körmök, smink, szelfivideó, nők, és persze, a pénz. Ezen a ponton díjazni kell a készítők öniróniáját, ugyanis az influenszerek belementek abba, hogy magukon röhögjenek. A film egyik emlékezetes jelenetében két szereplő arról vitatkozik, hogy a Föld gömbölyű-e, avagy lapos. Közben két lépésre tőlük a kecskeember épp legyilkolássza az egyik társukat. Aki történetesen transznemű.

Rejtély, hogy lehet egy kaszabolós-menekülős éjszakát túlélni, ráadásul úgy, hogy azok a körmök épek maradnak. A Iorga nevű influenszerhölgynek sikerült.

Ez egy másik értékelendő aspektus:

az alkotók nincsenek tekintettel a manapság bizonyos körökben iszonyú könnyen biztosítékokat kicsapó genderkérdésre.

Igen, van a karakterek között meleg meg transz. De nem simogatja őket senki, nincs egyenjogúsági kvóta, harc, sőt, a meleg kartárs elárulja a barátait, értsd, a rém karjaiba csalja őket, a maga bőrét mentendő.

Az is csodálatosan önreflexív jelenet, amikor az egyik – önmagát valamiféle Einsteinnak tartó – influenszerhölgy arckrémmel keni be a fürdőszoba padlócsempéjét, hogy amikor majd a rém belép, jól elcsússzon rajta és akkor majd ő kinyírja. De jaj, tükörbe kell néznie, meg kell igazítania a sminkjét és amikor ellép a tükör elől, beleesik a saját csapdájába. És amikor a rém valóban belép, szétloccsant agyvelővel hever a zseninfluenszer a fürdőszoba kövén.

Más: parádésan pellengérre állíttatik a „fejlett körökben” manapság szintén dívó érzékenységi diskurzus. Hangosan felröhögtem, amikor a két potenciális áldozat (épp egy fán csücsülnek) arról faggatja az alant ágáló kecskerémet, hogy vajon azért akarja őket feltrancsírozni, mert gyerekkorában az anyukája nem szerette, vagy esetleg az apukája elhagyta a családot. Ezeknek az embereknek az a meggyőződésük, hogy

ha kellő ideig és gyakorisággal ismétlünk lélektani közhelyeket (csakis empatikusan és inkluzívan!), a legrosszabb embertársunk is megjavul.

Nos, a kecskerém nem javul meg. Az érzékenység-bajnok lélekbúvárokat is lekaszabolja.

Két influenszer (Drăcea és Costi Max) a fán, amint terapeutikus párbeszédet folytatnak a kecskeemberrel, aztán meghalnak.

Remek görbe tükör az is, amikor az egyik (még) túlélő gyakorlatilag kifosztja barátja hulláját (jó, jó, lehet, mind meghalunk, de ha mégsem, hát a hullának már nem kell), aztán egy másik (még) túlélővel leül kockázni (erre is van idő, amikor egy baltás kecskeember jár a ház körül) és simán kockára teszi az elhullt haver vagyonát. A játékostárs keresztet vet, jaj, bűnös dolog ez, de aztán ügyesen elnyeri az egészet… mert hát ilyen az élet, doamnyé ázsutö.

A film talán legjobb poénja, amikor a sztori elején, midőn hőseink megérkeznek a házba, a takarítónő (egy népviseletbe bújtatott néni) megjegyzi, hogy

a folklór meghalt. Mire az egyik influenszer feljajdul: szegény, pedig milyen fiatal volt.

A poén nem azért jó, mert hej, de eredeti (nem az), viszont rávilágít arra az olvasatra, amely a film mélyrétegét fejti fel a néző számára. A kecskerém (az ő neje a takarítónő) tulajdonképpen egy helybeli parasztember, akit behúztak a csőbe az ingatlancápák, elcsaklizták a házát, hogy felépítsék a luxuskalibát az influenszereknek. Ezért lesz belőle kecskerém (Chipăruș, egy ma is élő hagyományos halotti rituális

" target="_blank" rel="noopener">tánc figurája), ezért kaszabolja a drága jó influenszereket a baltával (fejszével, lásd alább). Tehát tételezhető, hogy a történet lényegében

az urbánus hipszterkultúra és a hagyományos népi kultúra összecsapásáról, illetve utóbbi vereségéről (is) szól.

Az influenszerhölgy (Cezara Cristescu) a baltát (fejszét?) még megússza, hogy aztán a saját arckrémén elcsúszva törje ketté a fejét.

Amikor a két túlélő arról beszél a rendőrségnek, hogy milyen fegyverrel gyilkolászta a kecskemezbe bújt öreg paraszt a haverjaikat, nem tudják megmondani, hogy fejsze volt-e, avagy balta. A néző nevet, közben pedig picit kényelmetlenül érzi magát, különösen ha városi ember, ugyanis a poén akár rajta is csattanhat.

A hagyományoktól való teljes elszakadás, a mallok, közösségi hálózatok gyomrában leélt (hipszter)életek lényegében arról szólnak, hogy van smink, van autó, van pénz, vannak nők, pasik, egyebek… és ennyi, a kényelmes zárványvilágon túl a Vadon van.

A két túlélő élete is nagyjából így folytatódik. Nincs gyász, nincs hepiend, nincs naplementébe hajló pár. Csak a következő kontent létezik. A végtelenségig. És akkor csodálkozunk, ha a kecskeemberek egyszer csak fellázadnak? A szó legszorosabb értelmében?

// HIRDETÉS
Különvélemény

A nagyvárosi polgárt újfent minden zavarja

Sánta Miriám

Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.

Miről mesél Woodrow Wilson volt amerikai elnök mellszobra Kolozsváron?

Szántai János

Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az igazságért síkra szálló román néplélek ma már nem kiegyenesített kaszát, hanem nindzsakardot ragad

Szántai János

Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.

„Szerintem csak örültünk az életnek” – interjú Vermesser Levente költővel

Varga László Edgár

Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A szuperúszó szuperautója, avagy a román példaképtelenség
Főtér

A szuperúszó szuperautója, avagy a román példaképtelenség

Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?

Fali gázkazánok: uniós irányelvet ültet át a román kormány
Krónika

Fali gázkazánok: uniós irányelvet ültet át a román kormány

A bukaresti hatóságok megkésve készítették elő annak az uniós irányelvnek a részleges átültetését a román jogrendszerbe, amely előírja, hogy legkésőbb 2025. január 1-jétől az EU tagállamai nem nyújtanak többé állami támogatást gázkazánok beszerelésére.

AUR-támogatók tízezrei mentek az utcára Bukarestben – hírek vasárnap
Főtér

AUR-támogatók tízezrei mentek az utcára Bukarestben – hírek vasárnap

Hiába tetováltatta a karjára Ciolacu, hogy nem lesz áfa-emelés, mert elképzelhető, hogy áfa-emelés lesz. Nagyon rosszul járt egy férfi, aki bűnözők pénzéből gazdagodott meg a bitcoin-piacon.

Kegyetlenül meggyilkolt egy 63 éves nőt és 27 éves fiát az otthonukban, majd ételt melegített magának
Székelyhon

Kegyetlenül meggyilkolt egy 63 éves nőt és 27 éves fiát az otthonukban, majd ételt melegített magának

Egy többek között szexuális erőszak miatt elítélt visszaeső bűnöző, egy 29 éves éradonyi (Adoni) férfi „rendkívüli kegyetlenséggel” megölt otthonában egy szintén éradonyi 63 éves nőt és annak 27 éves fiát.

Mégis áfaemelés jöhet? Tánczos szerint vizsgálják a lehetőséget
Krónika

Mégis áfaemelés jöhet? Tánczos szerint vizsgálják a lehetőséget

Bár korábban cáfolta a lehetőségét, Tánczos Barna pénzügyminiszter most közölte, hogy az áfaemelés lehetőségét is vizsgálják a költségvetési hiány lefaragását célzó intézkedések sorában.

Tűz pusztít egy székelyudvarhelyi autóműhelyben
Székelyhon

Tűz pusztít egy székelyudvarhelyi autóműhelyben

Egy székelyudvarhelyi autóműhelyben csaptak fel kedd este a lángok.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A nagyvárosi polgárt újfent minden zavarja

Sánta Miriám

Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.

Miről mesél Woodrow Wilson volt amerikai elnök mellszobra Kolozsváron?

Szántai János

Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az igazságért síkra szálló román néplélek ma már nem kiegyenesített kaszát, hanem nindzsakardot ragad

Szántai János

Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.

„Szerintem csak örültünk az életnek” – interjú Vermesser Levente költővel

Varga László Edgár

Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?

// HIRDETÉS