A tökéletes jelölt. Jelenet a filmből és plakát: Szemet hunyok a csúszópénz fölött!
A tökéletes jelölt. Jelenet a filmből és plakát: Szemet hunyok a csúszópénz fölött!
Megnéztük a romániai választások előtt egy hónappal a hazai piacra dobott új román ponyvaszatírát. És a kolozsvári tankhadműveleten meg pár hasonló poénon túl azt láttuk, hogy az élet valóban jobb, mint a film.
Minisorozatot indítottunk a Főtéren, amelyben olyan román filmeket „beszélünk ki”, amelyek nem feltétlenül tündökölnek csillagként a világ elitfesztiváljainak egén, viszont álláspontunk szerint pontos térképet adnak a mai román társadalom állapotairól. Az első írásban a Teambuilding című alkotásról volt szó, a második rész tárgya a Romina VTM című manele-film volt, a harmadiké a Taxisok, a negyedik a Buzz House The Movie című influenszerhorrorról szólt, következzék az ötödik rész.
Talán már csak a bacilusok nem tudják, hogy Romániában parlamenti és államelnök-választások is lesznek ezen az őszön-télen. Szinte egyszerre. Ebben a szuperválasztási hangulatban várható volt, hogy a mioritikus állapotokat, jelenségeket szemtelenül feldolgozó filmes brigád, a Vidra Productions (amely többek között a nagyon népszerű Teambuilding és Romina VTM című alkotásokat is piacra dobta) a hazai választási, tágabb értelemben politikai kultúrának is neki fog esni.
És tessék, itt az első kritikánk a Vidra-zászló alatt készített politikai szatírával szemben. Kedves Vidrák (értjük ezalatt a film készítőit), ezúttal… hogy is fejezzük ki magunkat… tompa volt a baltaél? Vagy esetleg: puha volt a pöcs? Ugyanis azt láttuk a vásznon, hogy nem mertetek igazán tökösen nekimenni a hazai politikai elitnek, bár ez volt a sokat hangoztatott cél. Megúszásra játszottatok: azt gondoltátok, hogy ha elpufogtattok néhány remek és sok közhelyes poént, ha általánosságban szidjátok „a politikust”, mint valami kortárs moralitásjátékban, ahol Akárkit (tehát senkit) csepüli a világ, szépen lenyeli majd a nép és elhiszi nektek, hogy ez igen, hű, de beleálltak a fiúk-lányok a politikai elitbe. Bocs, kedves Vidrák, ez sima alibizés.
A csóró főhős, Costică Frântu (Nicu Banea), már jelöltként, kampánykörúton. Ő csak hazudik, lopni nem lop.
Ráztátok a seggeteket (ismétlem, néha nem rosszul), közben meg mondtátok a nagy büdös semmit. A politikai szatíra nem ez. A politikai szatíra vérre megy (nézzétek meg például Mircea Daneliuc A csigák szenátora című filmjét). Ti elröhincséltétek ezt a dimenziót, amolyan tudjukmi-összekacsintással. Tudjuk mi: lopott is, de csinált is valamit. Tudjuk mi: szívatjuk a politikai rendszert, de össze is kacsintunk vele, sőt, csókot is nyomunk itt-ott a… homlokára, persze.
Az első kritikán túlmenően, a Vidrák új filmje, A tökéletes jelölt alapötlete tökéletes. Ha szabad ezt mondani: hatalmas lehetőségek rejtőznek benne. Ki ne került volna életében legalább egyszer olyan helyzetbe, amikor azt mondta:
ugye, ugye… A Vidra-csapat ezen a szinten tényleg irtó jól teljesít (ellentétben például az elit értelmiséggel): első kézből, közelről ismerik a népet, vagyis minket. Ezért tudnak olyan erősek lenni a filmjeik (már amelyik jó): az ember érzi (amikor érzi) a hitelességet, az aranyfedezetet. Ez a helyzet A tökéletes jelölt alapötletével is: a kiinduló helyzet abszolút hiteles. Van egy bukaresti csóró (Costică Frântu, avagy Megtört Koszti, Nicu Banea alakítja elég jól), aki
a hűtőben a flakonos sör, a fejekben meg a rögvalóság. A csóró egyetlen problémája a film elején az, hogy egy másik csóró (akinek vele ellentétben sikerült összeeperszedni a zsét egy béemvére, tehát ő már bossz, nem is csóró) minden nap elfoglalja a parkolóhelyét.
Az ellenjelölt (Matei Dima alakítása), aki sírva fakad attól, hogy neki esetleg dolgoznia kell, ha nyer.
A film másik fő történetszálán az aljas, tolvaj, korrupt, sötét, de miccs-szagú román politikai elitnek is van egy nagy problémája: közeleg az elnökválasztás, a két korrupt elitpárt (nyilván a PSD és a PNL alter egója) csinálja a kampánycirkuszt, amikor az egyik (teljesen mindegy, melyik, ezt jól csinálják a Vidrák, mindkét párt ugyanolyan rabló gengszterekből áll) megneszeli, hogy az EU hatalmas büntit készül Románia nyakába varrni, mert (ez is jó poén, bár nem vicc)
Na, de ha jön a megabünti, akkor ki az a hülye, aki uralkodni akar? A nyerésre álló párt (nála van az infó is az EU-s pofonról) kitalálja, hogy el kell veszteni a választásokat. S azt hogy lehet? Hát úgy, hogy a jelölt visszalép, a helyére pedig keresnek egy... hülyét. Aki nyilván elbukja a voksot és akkor a konkurencia viszi majd a balhét az EU-val. Remek poén egyébként az is, hogy a két korrupt, tolvaj, gengszter párt közt egyetlen betű (PLS avagy Liberál-szocialista Párt és PSL avagy Szociál-liberális Párt), illetve az a különbség, hogy az egyik párt gyűlöli a petrezselymet a csorbában, a másik meg szereti. Egyébként ezek azok a poénok, ahol érezzük, hogy a román önirónia végre ismét működik.
Igen ám (és itt még mindig remek a film), de a mi csórónk tényleg a népből jött, tehát tökéletesen érti, mire vágyik a nép. Brutálisan őszinte. Ilyeneket mond: „Mindenki meglop titeket és hazudik nektek. Én csak hazudok.” Vagy: „Nem kellenek tankönyvek! Miért költsék a gyerekek a cigipénzt nyelvtankönyvekre?” „Ha elnök leszek, mallt építek a templomba!” „Legalizálom a spágát! És áfát is kell rá fizetni. Mert mi az áfa, ha nem spága az államnak, hogy hagyjon békén?” „200 000 eurót adok minden románnak!”
Ilyen plakátokkal kampányol a két párt. A petrezselyemimádók azt ígérik, hogy Craiovițára költöztetik a fővárost Bukarestből. A petrezselyemgyűlölők pedig azt, hogy metrót építenek Craiova és Temesvár közé.
Az abszurdabbnál abszurdabb választási ígéretek pedig működnek, hiszen a mi csórónk pontosan tudja, miről álmodik az átlagember. És nem csak a román: a film egy adott pontján osztrákok (!) vándorolnak be Romániába, a 200 000 euró reményében. És
A siker tehát garantáltnak látszik, csak hát épp a siker lenne baj a pártnak, hiszen ha minden marad, ahogy marad, ők nyernek, tehát ők szívják majd meg az EU-büntit.
Hogy mivé fajul a sztori? Nem mesélem tovább: egyrészt nem szeretnék spoilerezni, másrészt a film második fele látványosan zuhan a rossz fércmű szintje felé. Itt ismételném meg: kedves vidrások, annak határozottan örülök (én és több millió romániai), hogy rátaláltatok egy olyan műfaji résre, amelytől Mungiu, Jude, Puiu, Porumboiu, Sitaru meg a többi román újhullámos és poszt-hullámos elitrendező elhatárolódik, mert, úgymond, ponyva és kommersz. Viszont tényleg
a forgatókönyvtől a dramaturgiáig nagyon, de nagyon sokat lehet (és kell) tanulni tőlük. Mert az, hogy esetleg azt gondoljátok, a nép nem veszi észre a szakmai nyegleségeteket, ostobaságaitokat (mert nem fogja észrevenni, nem ért hozzá és nem is ezért megy moziba), konkrétan azt jelenti, hogy ti is olyanok vagytok, mint a politikusok: sok szépet ígértek a népnek, aztán leszarjátok őket! Ez pedig nagyon, de nagyon nem korrekt.
Jó, azért még egy jelenetet elmesélek, ne zárjam rossz szájízzel az írást. A film vége fele nagy elnökjelölt-vitát szerveznek, ahol mindkét párt azon van, hogy veszítsen (mert közben az ellenfél is tudomást szerzett az EU-büntiről). És az történik, hogy gyakorlatilag ország-világ színe előtt licitálnak, ki lopott többet az idők során. De nem vádolják egymást, hanem
Ezen könnyesre röhögte magát a terem. És ezen az alapon mondom: a Vidra-fiúk valóban tehetségesek, valóban tudják, hogy kell bánni a műfajfilmmel. Csak kicsit talán fejükbe szállt a sok siker (ez a film is elég nagyot ütött a hazai mozikban), na és ezúttal behúzták kicsit a farkukat a lábaik közé. Mert hát, ugye, Bukarestben kell élni, és ők is jól tudják: bármerre mész a nagy zseton után Romániában, egy adott ponton mindig szembejön veled egy politikus, akinek kezet kell csókolni.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Közben George Simion utcai tiltakozásra buzdítja támogatóit, bár egy nappal korábban még nem ezt mondta. Szombati hírmix.
Huszonnégy órára őrizetbe vették Soós Zoltánt, Marosvásárhely polgármesterét – adta hírül hétfőn este a Punctul című Maros megyei román nyelvű portál.
Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.
Vasárnap este megbilincselt kézzel vezették ki a Prahova megyei rendőrfelügyelőség székhelyéről egy Afrikában működő zsoldoscsoport vezetőjeként is ismert Horaţiu Potra medgyesi városi tanácsost, aki Călin Georgescu közeli ismeretségi köréhez tartozik.
Rég nem látott hosszúságú új autópálya- és autóút-hálózatot használhatott a Mikulás idén Romániában, ha netalántán ezt a közlekedési módot választotta, az angyal pedig már rekordot jelentő hosszon száguldozhat.
A nyomozók hétmillió dollárt koboztak el a Călin Georgescu kampányát a TikTok közösségi platformon finanszírozó Bogdan Peşchirtől annak brassói ingatlanjaiban a közel 24 órán át zajló házkutatások nyomán.
Az eurodance svájci úttörője Kolozsváron zárta a 2023-ban indult turnéját. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora sikerrel.
Az eurodance svájci úttörője Kolozsváron zárta a 2023-ban indult turnéját. Talán maga sem gondolta, hogy ekkora sikerrel.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.