// 2025. szeptember 17., szerda // Zsófia
Fall Sándor Fall Sándor

A demokrácia látszatléte a választási kampányok 30 centiméteres terében

// HIRDETÉS

A következő évben négyszer fogjuk „eldönteni”, kire vagy mire szavazunk. Csak győzzünk facebookozni és tiktokozni.

(Külön)Vélemény

Szerző: Fall Sándor
2023. október 03., 17:23

Annyit fogunk választani 2024-ben, hogy belekukulunk. Meg kell választani az Európai Parlament képviselőit, a helyi és megyei önkormányzati képviselőket, a polgármestereket, a megyei tanácsok elnökét, a parlamenti képviselőket és a szenátorokat, és végül az állam elnökét is. Ez négy külön szavazási folyamat, közülük eddig csak az európai parlamenti választások időpontja ismert – 2024. június 6-9.

A négy közül hagyományosan az öt évente rendezett EP-választások iránt a leginkább közömbösek az emberek, ezeken szokás szerint alig 30 százalék körüli a részvételi arány (legutóbb, 2019-ben 51 százalék körüli volt, de csak azért, mert Klaus Iohannis államfő ugyanarra az időpontra írta ki az igazságügyi témájú népszavazást, amelynek korrupcióellenes vonatkozásai kicsit megmozgatták az embereket – hiábavalóan, azóta is pont annyit lopnak az érintettek).

Négy választás pedig négy kampánnyal is jár.

A kampány pedig – ha kicsit körülnézünk, láthatjuk –, szép csendben elkezdődött. Egyre gyakrabban jelennek meg mindenféle közvélemény-kutatások, amelyek „objektíven”, de nyilván a megrendelő szempontjait nem teljesen figyelmen kívül hagyva mutatják, hogy melyik párt népszerűsége hogyan nő vagy csökken. A pártok és politikusok elkezdik „felvállalni” a sikereket és az ellenfélre hárítani a kudarcokat. „Meghívottakként” felszólalnak tanévnyitón, szüreti bálon és mindenféle egyéb rendezvényen, ahol egy kicsit több ember megjelenik.

De mióta néhány évvel ezelőtt Romániában szigorítottak a kampányolási szabályokon és már nem lehet óriásplakátokkal nyomulni, hangszórókból bömböltetni az örömhírt, pártlogós tollal, öngyújtóval vagy bögrével megajándékozni a kedves választópolgárokat, és csak kis méretű plakátokat lehet kiragasztani csak erre a célra kijelölt felületekre, a választási kampányok elveszítették látványos jellegüket. Ráadásul a korábban fő tömegkommunikációs csatornáknak számító televízió és rádió is elveszítette korábbi súlyát. A tévében már nincsenek hatalmas választási csatározások, viták, szemtől szembe hadakozások. A kampány elveszítette hagyományos csiricsáré, látványos, harsány, vásári jellegét. Az egész történet – ahogy az életünk igen nagy része –, átköltözött a virtuális térbe, a közösségi oldalakra, videómegosztókra és a felugró reklámok világába.

Ez pedig lényegében véget is vetett a hagyományos értelemben vett választási kampánynak. Mert a virtuális közösségi tér (értsd: Facebook), éppen azt a szervező elvet számolta fel, amely a demokratikus rendszer ideáljában a választási kampány lényege: az álláspontok ismertetése, meghallgatása, ütköztetése, lényegében a vita, bármilyen naivnak és megmosolyogtatóan idejétmúltnak tűnik ez most. Mert ugyan melyik választópolgár olvassa ma már a pártok gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi programját? Ki az, aki ezeket mind megnézi, leszűri magának a következtetéseket és ezek alapján alakítja ki választási opcióját? Ki az a naiv ember, aki ma egyáltalán elhiszi, hogy a pártok komolyan gondolják azt, amit a választási anyagaikban leírnak? Már ha leírnak, persze, mert mára a pártok sem fáradoznak régimódi kampányprogramok kidolgozásával, olyasminek az ígérgetésével, amiről tudják, hogy úgysem igaz, nem fogják teljesíteni, ha hatalomra kerülnek. És a választópolgár is tudja, hogy nem igaz, sőt azt is, hogy a pártok is tudják, és azt is tudják, hogy ő tudja. Így üresedik ki és válik egyszerű külsőséggé, díszletté az egész ideál, az egész eszme, amelyre a szabad választás gondolata alapozódik: az ajánlat, a mérlegelés és a döntés mechanizmusa okafogyottá vált.

A helyét pedig magától értetődően átveszi a piac logikája, amely termékkel, PR-ral, marketinggel, nem racionális meggyőzéssel, félrevezetéssel dolgozik. Nem vitára bocsátandó, logikusan szervezett, észszerű programokkal, hanem imázzsal, patikamérlegen optimizált, vágyvezérelt és beállított, manipulált üzenetekkel és képekkel, villódzó fényekkel és csilingeléssel.

Nem meggyőzni akar, hanem hitet ébreszteni, illékony és konjunkturális szimpátiát kelteni.

Nem hosszú távú közösséget teremteni, hanem célra irányított kritikus tömeget, egyszeri alkalomra összerángatott szavazatszámot. Aki négy éve a PSD-re szavazott, igen könnyen meglehet, hogy most a PNL-re fog, mert szimpatikusabb neki a jelölt arca vagy felépített imázsa, vagy fordítva. Vagy az AUR-ra, mert az jobban rájátszik a kampányban az ösztöneire, frusztrációira, érzelmeire, kimondott vagy kimondatlan vágyaira.

A választási kampány ma már éppúgy Facebook- és Instagram-jelenség, mint mondjuk a nem közvetlen politikai célra irányuló (és a szélesebb nyilvánosságban egyre kevésbé látható) közéleti vagy értelmiségi „viták”. Célja ugyanúgy az Igazság felmutatása, de terméke a buborékképzés és a csoporttudat erősítése.

Paradox módon, az imázspolitizálás és -kampány tekintetében a romániai pártok a predigitális korban jobban álltak. Az 1990-es és 2000-es években szinte kivétel nélkül minden fontosabb politikai erőnek megvoltak az erős arcai, akiket mindig nyugodt szívvel ki lehetett tenni egy plakátra (nem mellesleg ugyanezek az arcok az azóta eltűnt választási vitákban is lazán megállták a helyüket). De mutasson ma valaki egy ilyen ismert arcot, egy erős karaktert a PSD-ből! Vagy a PNL-ből! Vagy az RMDSZ-ből! A politikai generációváltással – igen kevés kivételtől eltekintve –, ezek a markáns arcok eltűntek.

Emlékszünk még, hogy a jövő év végén az államelnöki tisztségből távozó Klaus Iohannist hogyan „csinálták meg” kilenc éve, hogyan építették fel a kampányban, tisztán imázsban, jó érzékkel. Kampányának kitalálója és levezénylője igen jól látta a következő évtizedben uralkodóvá vált irányt. A Iohannis-sztori jól mutatja azt is, mennyire meggyőző és hatásos tud lenni egy imázs-kampány, ami mögött és után aztán gyakorlatilag semmi nincs. És – hogy visszakanyarodjunk az előbbi gondolathoz –, azt is jelzi, mennyire nehéz helyzetben vannak ma a pártok, mivel nincsenek – legalábbis jelenleg, kevesebb, mint egy évvel a választások előtt –, olyan arcaik, akiket a következő időszakban felépíthetnek a kampányra.

Lecsupaszítva: ma a választási kampány egyetlen – funkcionális – célja az, hogy

a választópolgárt a szavazás napjára valahogyan olyan mentális állapotba hozzák, hogy arra a bizonyos pártra vagy jelöltre adja szavazatát,

aztán négy évig Isten vele. (Mennyire más ez a világ, mint például a magyarországi, ahol permanens kampány folyik, ezért a társadalom politikai, ideológiai, világnézeti polarizációja is jóval hangsúlyosabb). És ha nincsenek markáns arcok, maradnak egyrészt a régi, bevált eszközök: a kormánypártoknak például a pénzosztogatás, a hatalomra törőknek pedig a kormánypártok támadása és hiteltelenítése, másrészt a viszonylag új módszerek: az alternatív valóság(ok) építése, a virtuális közösségek, követői bázisok, Facebook-csoportok kialakítása és kondicionálása például félelemkeltéssel, összeesküvés-elméletekkel és a manipuláció egyéb, a virtuáliában kiválóan alkalmazható formáival.

Ez vár hát ránk a következő évben. Mivel gyakorlatilag az egész ország a Facebookon és a TikTokon éli élete jelentős részét (értsd: nézi üveges szemmel a telefonját otthon, a munkahelyen, az utcán vagy a buszon), az eljövendő négy választási kampány is a választópolgár szeme és képernyője közötti 30 centiméteres térben zajlik majd, egybefolyva a kiskutyás videók, influenszerek, összeesküvés-elméletek végtelen áradatában.

Na, hát innen lenne szép felállni.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix
Főtér

Úgy megverte a dohányzáson ért diák a tanárt, hogy az kórházba került – hírmix

Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (2. rész)
Krónika

Nagyon Románia, de közben mégsem az: ahol összecsókolózik a Duna a tengerrel (2. rész)

Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. Ugyanakkor a nyaralás élvezetét csak fokozza a tenger.

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
Főtér

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány
Székelyhon

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton
Krónika

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton

Tömegverekedés tört ki a HelloJets légitársaság Tel-Avivból Bukarestbe tartó járatán hétfőre virradóra – közölte a román határrendészet.

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni
Székelyhon

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Egy kisváros, amelyet „elnyelt” a sós víz: Marosújvár tükör-képe

Szántai János

Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.

Metál a tó mellett – hasított a Paradise Lost és a Cemetery Skyline Szebenben

Sánta Miriám

A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.

// HIRDETÉS