A következő évben négyszer fogjuk „eldönteni”, kire vagy mire szavazunk. Csak győzzünk facebookozni és tiktokozni.
Annyit fogunk választani 2024-ben, hogy belekukulunk. Meg kell választani az Európai Parlament képviselőit, a helyi és megyei önkormányzati képviselőket, a polgármestereket, a megyei tanácsok elnökét, a parlamenti képviselőket és a szenátorokat, és végül az állam elnökét is. Ez négy külön szavazási folyamat, közülük eddig csak az európai parlamenti választások időpontja ismert – 2024. június 6-9.
A négy közül hagyományosan az öt évente rendezett EP-választások iránt a leginkább közömbösek az emberek, ezeken szokás szerint alig 30 százalék körüli a részvételi arány (legutóbb, 2019-ben 51 százalék körüli volt, de csak azért, mert Klaus Iohannis államfő ugyanarra az időpontra írta ki az igazságügyi témájú népszavazást, amelynek korrupcióellenes vonatkozásai kicsit megmozgatták az embereket – hiábavalóan, azóta is pont annyit lopnak az érintettek).
A kampány pedig – ha kicsit körülnézünk, láthatjuk –, szép csendben elkezdődött. Egyre gyakrabban jelennek meg mindenféle közvélemény-kutatások, amelyek „objektíven”, de nyilván a megrendelő szempontjait nem teljesen figyelmen kívül hagyva mutatják, hogy melyik párt népszerűsége hogyan nő vagy csökken. A pártok és politikusok elkezdik „felvállalni” a sikereket és az ellenfélre hárítani a kudarcokat. „Meghívottakként” felszólalnak tanévnyitón, szüreti bálon és mindenféle egyéb rendezvényen, ahol egy kicsit több ember megjelenik.
De mióta néhány évvel ezelőtt Romániában szigorítottak a kampányolási szabályokon és már nem lehet óriásplakátokkal nyomulni, hangszórókból bömböltetni az örömhírt, pártlogós tollal, öngyújtóval vagy bögrével megajándékozni a kedves választópolgárokat, és csak kis méretű plakátokat lehet kiragasztani csak erre a célra kijelölt felületekre, a választási kampányok elveszítették látványos jellegüket. Ráadásul a korábban fő tömegkommunikációs csatornáknak számító televízió és rádió is elveszítette korábbi súlyát. A tévében már nincsenek hatalmas választási csatározások, viták, szemtől szembe hadakozások. A kampány elveszítette hagyományos csiricsáré, látványos, harsány, vásári jellegét. Az egész történet – ahogy az életünk igen nagy része –, átköltözött a virtuális térbe, a közösségi oldalakra, videómegosztókra és a felugró reklámok világába.
Ez pedig lényegében véget is vetett a hagyományos értelemben vett választási kampánynak. Mert a virtuális közösségi tér (értsd: Facebook), éppen azt a szervező elvet számolta fel, amely a demokratikus rendszer ideáljában a választási kampány lényege: az álláspontok ismertetése, meghallgatása, ütköztetése, lényegében a vita, bármilyen naivnak és megmosolyogtatóan idejétmúltnak tűnik ez most. Mert ugyan melyik választópolgár olvassa ma már a pártok gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi programját? Ki az, aki ezeket mind megnézi, leszűri magának a következtetéseket és ezek alapján alakítja ki választási opcióját? Ki az a naiv ember, aki ma egyáltalán elhiszi, hogy a pártok komolyan gondolják azt, amit a választási anyagaikban leírnak? Már ha leírnak, persze, mert mára a pártok sem fáradoznak régimódi kampányprogramok kidolgozásával, olyasminek az ígérgetésével, amiről tudják, hogy úgysem igaz, nem fogják teljesíteni, ha hatalomra kerülnek. És a választópolgár is tudja, hogy nem igaz, sőt azt is, hogy a pártok is tudják, és azt is tudják, hogy ő tudja. Így üresedik ki és válik egyszerű külsőséggé, díszletté az egész ideál, az egész eszme, amelyre a szabad választás gondolata alapozódik: az ajánlat, a mérlegelés és a döntés mechanizmusa okafogyottá vált.
A helyét pedig magától értetődően átveszi a piac logikája, amely termékkel, PR-ral, marketinggel, nem racionális meggyőzéssel, félrevezetéssel dolgozik. Nem vitára bocsátandó, logikusan szervezett, észszerű programokkal, hanem imázzsal, patikamérlegen optimizált, vágyvezérelt és beállított, manipulált üzenetekkel és képekkel, villódzó fényekkel és csilingeléssel.
Nem hosszú távú közösséget teremteni, hanem célra irányított kritikus tömeget, egyszeri alkalomra összerángatott szavazatszámot. Aki négy éve a PSD-re szavazott, igen könnyen meglehet, hogy most a PNL-re fog, mert szimpatikusabb neki a jelölt arca vagy felépített imázsa, vagy fordítva. Vagy az AUR-ra, mert az jobban rájátszik a kampányban az ösztöneire, frusztrációira, érzelmeire, kimondott vagy kimondatlan vágyaira.
A választási kampány ma már éppúgy Facebook- és Instagram-jelenség, mint mondjuk a nem közvetlen politikai célra irányuló (és a szélesebb nyilvánosságban egyre kevésbé látható) közéleti vagy értelmiségi „viták”. Célja ugyanúgy az Igazság felmutatása, de terméke a buborékképzés és a csoporttudat erősítése.
Paradox módon, az imázspolitizálás és -kampány tekintetében a romániai pártok a predigitális korban jobban álltak. Az 1990-es és 2000-es években szinte kivétel nélkül minden fontosabb politikai erőnek megvoltak az erős arcai, akiket mindig nyugodt szívvel ki lehetett tenni egy plakátra (nem mellesleg ugyanezek az arcok az azóta eltűnt választási vitákban is lazán megállták a helyüket). De mutasson ma valaki egy ilyen ismert arcot, egy erős karaktert a PSD-ből! Vagy a PNL-ből! Vagy az RMDSZ-ből! A politikai generációváltással – igen kevés kivételtől eltekintve –, ezek a markáns arcok eltűntek.
Emlékszünk még, hogy a jövő év végén az államelnöki tisztségből távozó Klaus Iohannist hogyan „csinálták meg” kilenc éve, hogyan építették fel a kampányban, tisztán imázsban, jó érzékkel. Kampányának kitalálója és levezénylője igen jól látta a következő évtizedben uralkodóvá vált irányt. A Iohannis-sztori jól mutatja azt is, mennyire meggyőző és hatásos tud lenni egy imázs-kampány, ami mögött és után aztán gyakorlatilag semmi nincs. És – hogy visszakanyarodjunk az előbbi gondolathoz –, azt is jelzi, mennyire nehéz helyzetben vannak ma a pártok, mivel nincsenek – legalábbis jelenleg, kevesebb, mint egy évvel a választások előtt –, olyan arcaik, akiket a következő időszakban felépíthetnek a kampányra.
Lecsupaszítva: ma a választási kampány egyetlen – funkcionális – célja az, hogy
aztán négy évig Isten vele. (Mennyire más ez a világ, mint például a magyarországi, ahol permanens kampány folyik, ezért a társadalom politikai, ideológiai, világnézeti polarizációja is jóval hangsúlyosabb). És ha nincsenek markáns arcok, maradnak egyrészt a régi, bevált eszközök: a kormánypártoknak például a pénzosztogatás, a hatalomra törőknek pedig a kormánypártok támadása és hiteltelenítése, másrészt a viszonylag új módszerek: az alternatív valóság(ok) építése, a virtuális közösségek, követői bázisok, Facebook-csoportok kialakítása és kondicionálása például félelemkeltéssel, összeesküvés-elméletekkel és a manipuláció egyéb, a virtuáliában kiválóan alkalmazható formáival.
Ez vár hát ránk a következő évben. Mivel gyakorlatilag az egész ország a Facebookon és a TikTokon éli élete jelentős részét (értsd: nézi üveges szemmel a telefonját otthon, a munkahelyen, az utcán vagy a buszon), az eljövendő négy választási kampány is a választópolgár szeme és képernyője közötti 30 centiméteres térben zajlik majd, egybefolyva a kiskutyás videók, influenszerek, összeesküvés-elméletek végtelen áradatában.
Na, hát innen lenne szép felállni.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Nicușor Dan mindenkit biztosít, Románia képes megvédeni magát az orosz drónokkal szemben. Téglával támadt felesége nagyanyjára egy férfi.
Erdélyből Moldván át Dobrudzsába utazva páratlan élmény ellátogatni a világ legnemzetközibb folyója, a Duna deltájába, amely a világörökség részeként eleve egyedi látványosság. Ugyanakkor a nyaralás élvezetét csak fokozza a tenger.
Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.
Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.
Tömegverekedés tört ki a HelloJets légitársaság Tel-Avivból Bukarestbe tartó járatán hétfőre virradóra – közölte a román határrendészet.
Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.
Az olvasás és a tudás elsajátítása nem mindig azokon a csatornákon keresztül történik, amelyek évszázados hagyományokra épülnek.
Az olvasás és a tudás elsajátítása nem mindig azokon a csatornákon keresztül történik, amelyek évszázados hagyományokra épülnek.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Nem Daniel David veri most szét a tanügyet, hanem a terminátor üzemmódba kapcsolt Ilie Bolojan.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Miután végzett a medvepoloskákkal, a droid új célpontokat keresett magának. De mivel hadműveleti és taktikai terv nem kapcsolódott a felébredt harci rutinhoz, véletlenszerűen elindult a völgyben, majd neki a domboknak.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Avagy hogyan lesz a mesterséges intelligencia észrevétlenül a személyi asszisztensünk, a pszichológusunk és a mindentudó barátunk egy „személyben”?
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Dan Tanasă ismét idegengyűlölő felhívást tett közzé. Ám mielőtt bólogatna, jusson eszébe, hogy számára Ön is idegen.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Az ember körbesétálja a hajdani bányavároska központját: mintha bizarr bálnatemetőben járna. Arra gondol, az Isten meg az ember jól megverte a helyet. Aztán kiderül, vannak őrangyalai is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.