… a világ elviselhetetlen hellyé változott. Amiről mi nem tehetünk. Csak mások. Különben is, a családi demokrácia nehéz műfaj.
A család komoran ült a nappaliban. Mint Rodin Gondolkodójának négy rosszul sikerült másolata. Július közepe volt, odakint rekkenő hőség. A családtagok (két szülő, két gyerek) izzadtak. A légkondit nem kapcsolták be az idén. Az autót sem igen használták (csak, mikor a Lidlbe, na). És télen egy szobába tömörültek. Így jött ki a nyaralási pénz.
Hurrá, nyaralhatunk, mondta ki az apa a szentenciát június vége felé, amikor elvégezte a családi kassza körüli szöszmötölést.
Sok német ugyanis egy heti szabadságot sem engedhet meg magának, olvasta a neten. Értitek, a németek…
A család igyekezett érteni. Fő, hogy szárba szökkenjen a pozitív hozzáállás, ugye. Meg azért az sem mellékes, hogy hosszú évek után végre nem a nagyiékhoz kell menni falura. Mert hogy másra nem futja.
Na de hova menjünk, tette fel a kulcskérdést az anya. Az anyák már csak ilyenek.
Menjünk Korfura, indítványozta a család egyik sarja. A szülők elkerekedett szemmel bámultak leszármazottjukra. Általában értelmes dolgokat szokott mondani. Fel nem bírom fogni, minek simogatjátok egész nap azt a nyavalyás maroktelefont, robbant elő sípolva a gőz az apából. Édes gyermekem, lángokban áll a görög szigetvilág, minden hírcsapból ez folyik. Felhőtlenül nyaralni vágyók tízezreit menekítik az üszkös pokolból. Pont oda menjünk?
A család visszasüppedt a rodini pózba. Akkor menjünk Spanyolországba. Vagy Olaszországba. Vagy Horvátországba, állt elő az újabb ötlettel a család beszédesebbik sarja (aki általában értelmes dolgokat szokott mondani). Jaj, na, sikkantott fel az anya. Tele van ott minden tülekedő, hangoskodó, részeg turistákkal. Moccanni se tud az ember, mert rögtön rálépnek a lábára. Nem azért vettem magamnak vadiúj szandált. Meg napszemüveget. Amit már az érkezés napján ellopnak, fogadni merek. Mert azok olyanok…
Ekkor megszólalt a család hallgatagabbik sarja, aki ritkán beszélt ugyan, de amikor rászánta magát, nagyon lényeglátó tudott lenni. Anya,
Az anya értetlenül pislogott csemetéje felé a vadiúj napszemüveg mögül. Aztán, mint akit a darázs csípett meg, felugrott és toppantott. A vadiúj szandál remegett a lábán. Édesem, neked milyen tehetséged van ahhoz, hogy elrontsd az ember nyaralóhangulatát… és azzal kiviharzott a nappaliból.
Ezt most muszáj volt, kérdezte elhaló hangon az apa. Anyátok nélkül nem tudunk zöld ágra vergődni. A mi családunkban demokrácia van. Anya, gyere vissza, mert másképp diktatúra lesz. Ja, és itt ér minket az ősz, kiáltotta a lényeglátó csemete a konyha felé. Csend. Kis idő múlva felhangzottak a vadiúj szandálok csusszanásai. Az anya bemasírozott a nappaliba és nagyobbacska sóhaj kíséretében helyet foglalt a kagylófotelben. Veletek semmit nem lehet rendesen megbeszélni, csomagolta újabb sóhajba szavait. Tessék? Ezúttal az apát csípte meg a darázs. Hát hetek óta azon vagyok, hogy valahogy gatyába rázzam ezt az egész utazásprojektet…
Apa, a mi családunkban demokrácia van, ugye, kérdezte a lényeglátó sarj. Az apa nagy lélegzetet vett, aztán visszaült. Tudjátok mit, mondta a másik sarj, a beszédesebb, menjünk a hegyekbe.
A család többi tagja elismerő pillantással díjazta az ötletet. Na ugye, hogy értelmes dolgokat is tud mondani. Aztán az apa fészkelődni kezdett. Jó, de mit fogunk ott csinálni, bökte ki végül. Hogyhogy mit, hát hegyet fogunk mászni. Friss levegő, természet, mi kell ennél több, mondta lelkesen az anya. Reggel hatkor üdén kipattanunk az ágyból, reggeli, de nem villás, hanem sportos, öt perc alatt bepakolunk a túrazsákokba, a minimálisat, persze, aztán irány a csúcs. Térkép van, jelzés van, dél körül már ki is tűzhetjük a zászlót. Na de kedvesem, emelkedett szólásra az apa… Persze, korán kell kelni… A két leszármazott igyekezett elfojtani a nevetést, több-kevesebb sikerrel. Az apa vérig sértetten elvonult a vécére. Biza, jegyezte meg az anya, ilyen az, amikor egy családban demokrácia van.
Az est ott érte a családot a nappaliban. A négy gondolkodó vállára akár bagoly is ülhetett volna teljes nyugalommal, ha a lakótelepi lakásokhoz járna ilyen madár, bónuszként. Csend volt, hőség, kint is, bent is. Hallatszott, amint a szomszéd befarol a parkolóba az elektromos Mercánjával.
Menjünk nagyiékhoz, szólalt meg váratlanul a lényeglátó csemete. A másik három családtag üres tekintettel bámult rá. Március óta nem láttuk őket. És érik a kajszi, meg a fosóka szilva.
A mosoly lassan szétterült az arcokon. De jó ötlet, mondta az anya. És ott a fürdő is egy köpésre. Meg kocogni is lehet, korán reggel, tódította a beszédesebb leszármazott. És elviszem az autót Jóskához, csapott a térdére az apa. Ő nem vág meg, mint ezek a piszkok itt a városban. És spórolunk is egy jót!
Hurrá, nyaralunk, mondogatták egymásnak lelkesen a családtagok. Pontosabban, hárman. A lényeglátó csemete csak vigyorgott. Hogy ebben a családban mekkora demokrácia van...
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Válságba taszítják a közoktatást a bukaresti kormány válságkezelési intézkedés-tervezetének előírásai a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint. A szakmai szervezet teljes egészében elutasítja a kilátásba helyezett megszorításokat.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
Több módosító javaslatot nyújtott be a Szociáldemokrata Párt (PSD) a deficitcsökkentő intézkedésekről szóló törvénytervezethez, amelyért hétfőn készül felelősséget vállalni a kormány a parlamentben.
Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el hétfőn az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) tizenöt megye folyóvizeire.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.