Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

– Gyula, van a Lidl-katalógusban leárazott miccs.

– Láttam, Rózsika.

– Jó-jó, de le van árazva!

– Persze, hogy le van, hova legyen árazva, föl? Mert úgy aztán biztos megveszik…

– De Gyula, nem érted.

– Mit?

– Kéne venni, hogy süssünk. Nemmég voltunk grötározni sehol.

– És hol akarsz grötározni, itten fenn a kilencediken a teraszon?

– Nem, Gyula, hát nem értesz te semmit, amit mondok.

– Hát de mondtál valamit?

– A Hójába kéne menni, te ember!

– A Hójába! Há’ ottan van minden jöttment mostanság. Aztán tele van ezekkel is a szomszédból, s bőgetik ottan a manelét.

– Ezekkel? Há’ ezek nemmég mennek lassan sehová, te láttad valahol ezeket?

– Kiket, Rózsika?

– A Mercsenár Tibikééket meg a Cherecheș Rodicáékat, tudod te, a műkörmöséket. A másikéknál az embert kirúgták, aztán mostan egész nap lógatja a micsodáját.

– Hány tálca miccset vettél, Gyula?

– Kettőt.

– Nem megmondtam, hogy hármat vegyél?

– Nem mondtál semmit cuncimókus, s ez a kettő volt csak leárazva. Aztat csak gondoltad, hogy hármat.

– Na jó. A ponyvás székeket megtaláltad a debáréban, Gyula?

– Meg.

– Ott volt a kicsi balta is, ugye? Me’ ha kapsz egy jó nagy fát, mivel vágod el ottan? És a bicskát betetted?

– Betettem, cuncimókus.

– Azokat a plasztik tányérokat meg eszcájgokat is?

– Azokat is.

– De hol van a hűtőtáska, Gyula? Meg az akkumulátorok.

– A fridzsiderbe’ vannak az akkumulátorok, szedjed ki a fagyasztóból.

– De nem látom.

– Ott van a tavalyi tőtelékes káposztás veder mögött, nem látod?

– Hány kászérolát vigyünk, Gyula?

– Nemtom, Rózsika, te szoktál főzni.

– Tegyek böfföt is, vagy csak parizert?

– Minek akarsz az erdőre böfföt vinni, te Rózsika?

– Há’ mi van ha nemmég lesz elég a miccs?

– Két tálca miccs hogy ne legyen elég?

– Tegyük be a biztonság kedvéért. Teszek még négy paradicsomot, négy paprikát és két uborkát is meg egy kötés zöldhagymát.

– De akkor kell vinni egy nagy vájlingot is, mibe akarod rakni azt a sok zöldséget?

– Igazad van, Gyula. Teszek két tálat is, hogy legyen. Az egyikbe meg kell mosni. Tegyél be két flakon vizet.

– Be van téve két flakon sör…

– Te sörrel akarod mosni a paprikát, Gyula?

– Nem egy helyre megy?

– Tegyed be aztat a nagy Bunica olajat is.

– Gyula, a csomagtartóban tele van koszos rongyokkal, hogy még tegyem be így a kenyeret.

– A kezeddel, cuncimókus.

– Hol van a grötár?

– Húzza belé Ákábel, fent maradt a teraszon a sarokban.

– Mondtam, hogy aztat kell előbb lehozni.

– A nagy JBL-es boxát betetted?

– Az is fenn maradt, szömbág. Még jó, hogy van lift.

– Gyula, vajon elég lesz az a kenyér amennyit vettél?

– Miért ne lenne elég?

– Mert egy egész rúd parizert tettem be. Hol van vajon a szemüvegtokom…

– Nézd meg ottan a kesztyűtartóban, cunci.

– De már megnéztem!

– Nézd meg jobban!

– Tényleg, ottan van a talon mögött hátul…de a talont miért nem teszed oda föl a klápéta mögé?

– Azér Rózsika, mer mikor lehajtom, mind a pofámba hullik az egész hóbelevánc.

– Gyula, otthon felejtettem a szemöldökcsipeszemet…

– Há' de mi a jóégért kell neked az erdőre szemöldökcsipesz?

– Mi van, ha leülünk s valamelyikbe belémászik egy kullancs?

– Itten emellett a nagy tölgyfa mellett eléggé sáros és nedves minden, Gyula.

– És én most mit csináljak, cunci?

– Nemmég hoztál egy pungát, hogy tegyük le?

– Na látod, azt nem hoztam, szömbág…