Ha épp nyaralni készül, és úgy gondolja, hogy végre a napi robot után jut ideje olvasni is, de nem követte, milyen újdonságok jelentek meg a könyvpiacon – nos, akkor segítenénk kicsit. Persze, olvasni nem csak víz partján, erdőben, az otthontól és munkától távol lehet, úgyhogy akkor se hagyja abba a böngészést, ha épp nem készül nyaralni, de szívesen venne kezébe újabb kiadású könyveket.

Válogatásunknak egyetlen szempontja volt: hogy a könyvek idei megjelenésűek legyenek, függetlenül attól, hogy kortárs műről vagy újrafazonírozott klasszikusról van szó. És hogy miért tíz? Mert az olyan szép kerek szám. Lehetne tizenöt, huszonhárom vagy harminchat is, hiszen az alábbiakon kívül még természetesen rengeteg kiváló opusz jelent meg az utóbbi időben (is), de hát ilyenek vagyunk, ha szelektálni kell: részrehajlóak és szubjektívek, de azért kiegyensúlyozottságra törekvők.

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán

Kezdjük mindjárt – az ábécésorrendnek megfelelően – egy élő klasszikussal. Jó, jó, kérdezhetnék, de miért ajánlunk friss kiadványként egy olyan könyvet, amin szerencsés esetben az olvasni szerető emberek már zsenge kamaszkorukban túlesnek? Hát épp ez az: hogy nem azt ajánljuk. Az, amit mi mindannyian Nagy indiánkönyvként, Bőrharisnya-történetekként ismertünk, kozmetikázott, ifjúsági irodalommá szelídített fordításai az amerikai irodalom egyik legnagyobbja által írt műveknek. Az utolsó mohikán eredeti, teljes, cenzúrázatlan verziója – amely sokkal kíméletlenebb, brutálisabb, „felnőttesebb” – most először kerül a magyar nyelvű olvasóközönség elé, Gy. Horváth László (újra)fordításában. Reméljük, a többi Cooper-indiánkönyv is követi. (Park Kiadó, 2019)

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

A japán származású, de Angliában felnőtt és angol nyelven alkotó író művei iránt a két évvel ezelőtti Nobel-díja után ugrott meg az érdeklődés nálunkfelé – érthető, hogy az Európa kiadó sorra jelenteti meg a szerző regényeit és novelláit. Idén napvilágot látott az „utolsó láncszem”, az Árva korunkban című regény, amely a huszadik század első felébe kalauzol el, valahová az Anglia, Japán és Kína közti földrajzi és történelmi terekbe. Kínai kommunisták, szovjet kémek, angol kalandorok, ópiumcsempészek, politika és alvilág, rejtély és nyomozás – az Árva korunkban formailag (izgalmasnak ígérkező) detektívtörténet, de ismerve a szerzőt, több is ennél. (Európa, 2019)

Kondor Vilmos: A budapesti gengszter

A rejtőzködő, álnéven alkotó szerzőről ma már közhelyszámba megy, hogy a magyar nyelvű „keményöklű” (hard boiled) detektívregény megújítója – vagy inkább megteremtője. A Gordon Zsigmond bűnügyi újságíró kalandjait bemutató sorozat első darabja, a Budapest Noir hatalmasat szólt annak idején, megalapozva a Kondor Vilmos márkanév időtállóságát (azóta film is készült belőle). A budapesti gengszter afféle előzménytörténet (filmes nyelven: prequel), amely a Budapest Noir előtti időkbe megy vissza – amikor még hősünk, ez az érdes modorú, kalandor lelkű, de szerethető fickó Amerikában élt. Hogy ott milyen összeütközései támadtak az alvilággal, és miért tért haza Magyarországra, kiderül. Unatkozni biztos nem fogunk. (Libri, 2019)

Lövétei Lázár László: Miféle harag

Micsoda, verseskötetet a strandra? De még mennyire – bár a tópart, az erdő csendje, a természet közelsége jobban dukál ehhez a könyvhöz. A Csíkszentdomokoson élő költő felélesztette az ekloga antik – és a magyar költészetben is erős hagyományokkal bíró – műfaját, a pásztor és a költő különböző alakmásai hexameterekben cserélnek eszmét olyan aktuális problémákról is, mint civilizációnk alapkérdései vagy a zöldideológia furcsaságai. Lövétei a Zöld című kötetében (amely ennek a könyvnek az első felét teszi ki) a természetbe való kivonulás gondolatával játszott el, hogy aztán a Sivatag című, új verseket tartalmazó részben illúzióként számoljon le vele. A könyvet pedig egy olyan vers zárja – a Csillag bár –, amelynek kocsmai „haláltánca” még sokáig visszhangzik az olvasóban. (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019)

Péterfy Gergely: A golyó, amely megölte Puskint

Péterfy Gergely a Kitömött barbárral beírta magát azon szerzők sorába, akiknek az új művét látatlanban is várjuk. Idén megjelent regénye a felvilágosodás korának díszletei közül a huszadik és huszonegyedik század világába vezet, diktatúra, rendszerváltás, átmenet, minden ott gomolyog benne abból a korból, amelyben nekünk, illetve a szüleinknek élnünk adatott. Csúszós lejtő ennyire közel merészkedni a mához, ezzel az író is tökéletesen tisztában van, nyilatkozatai alapján – hiszen egy olyan regény, amelyben még maga Orbán Viktor is feltűnik egy villanásnyira, könnyen válthat ki ellentmondásos érzeményeket. És miért is ne válthatna – de csak elolvasás után. (Kalligram, 2019)

Mary Shelley: Frankenstein, vagy a modern Prométheusz

Ismét egy élő – vagy ki tudja – klasszikus, amit ponyvaként, horror-regényként, ifjúsági szubkultúraként akartak eladni a nagyérdeműnek. Pedig. A Frankenstein egy nagy modern regény egy nagy nagy modern írótól, elidegenedésről, halhatatlanságról, a tudományos fejlődés veszélyeiről, az emberi természetről – közben persze gótikus rémtörténet is, amit egy tizennyolc éves lány vetett papírra romantikus és hátborzongató körülmények között, és amely még azt is kibírta, hogy a filmipar fércművek sorozatát gyártsa belőle. A friss kiadás fülszövege azt ígéri, hogy a mű „új köntösben, a Göncz Árpád fordításából kimaradt részekkel, valamint a szerző legendás előszavával kiegészülve” jelenik meg. Azért ne magányosan, egy erdőmélyi kunyhóban tessenek olvasni! (Móra, 2019)

Szilágyi István: Katlanváros

Szilágyi István olyan ritkán jelentkezik új könyvvel, hogy minden friss publikációja eseményszámba megy. A Katlanváros nem új könyv abban az értelemben, hogy az írások, amiket tartalmaz, nagyon is régiek; a Magyar Művészeti Akadémia „csak” összegyűjtötte és kiadta egyben azokat a szövegeket, amelyek annak idején, még az átkosban, az Utunk évkönyveiben jelentek meg, és többnyire önéletrajzi fogantatásúak. Nem fikciós szépprózáról van tehát szó, de Szilágyi stílusa, mesélőkedve akkor is lebilincselő, ha ifjúkoráról, a családjáról, a gyökereiről, az erdélyi táj(ak)ról vagy a kolozsvári irodalmi élet különböző személyiségeiről, szerkesztőségi élményeiről, vidéki „kalandjairól” ír. Ettől még ugyanúgy várjuk a készülő nagyregényt, de addig is, örüljünk ennek a kötetnyi „kóborló” vallomásnak. (MMA, 2019)

Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola: Kendőzetlen feljegyzések Kolozsvárról

Szilvássy Carola Erdély egyik utolsó nagyasszonya volt, a huszadik század első felében Kolozsvár életének közismert és fontos szereplője, akinek a nevéhez annyi minden fűződik, hogy felsorolni is hosszú: irodalmi szalonok lelke, hadisebesültek istápolója, színpártoló és színművész, arisztokrata és mondén hölgy, múzsa és szüfrazsett-szimpatizáns – egy művelt és szabad nő Erdélyben. És most elolvashatjuk a „titkos naplóját”, írásait, feljegyzéseit a korabeli Kolozsvárról – mint a cím ígéri, kendőzetlenül. Egy korábbi cikkünkben azt írtuk róla: „ez a Carola tényleg vagány nő lehetett”. Lássuk. (Szépmíves Könyvek, 2019)

Vida Gábor: Ahol az ő lelke

A Marosvásárhelyen élő író könyve – amely eredetileg több mint fél évtizede jelent meg, de most javított kiadásban kerül az olvasók elé –, amellett, hogy izgalmas olvasmány, azokról a kérdésekről szól, amelyek egy erdélyi és/vagy magyar olvasót nagyon is foglalkoztatnak. Talán leegyszerűsítő azt mondani, hogy „Trianon-regény”, de a lényeg mégis benne van: a Werner-család viszontagságainak története Afrikától a románok által megszállt Kolozsvárig ezt a traumát járja körül. A kulcsmondatok pedig ott vannak rögtön a szerzői előhangban: „És bár nem feladatom választ adni a kérdésre, hogy miért történhetett ez meg, pontosabban: miért hagytuk elveszni Erdélyt, a félreértések elkerülése végett röviden kijelentem, hogy nem volt rá szükségünk, és azért nem kapjuk vissza soha többé, mert úgysem tudnánk mihez kezdeni vele. Mi, magyarok, így, többes szám első személyben.” (Magvető, 2019)

Zsoldos Péter: Az utolsó kísértés

Tudományos-fantasztikus irodalom nélkül nem múlhat el a nyári szabadság. És ha már sci-fi, legyen magyar, mert – bár sokan nem tudják – vannak világszínvonalú szerzőink a műfajban. Zsoldos Pétertől a legtöbben talán a Távoli tűz című, a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozatban megjelent regényt ismerhetik, illetve a Viking-trilógiát, amelynek ez a középső darabja. A Metropolis Media az utóbbi években kiadta a szerző teljes életművét; a sorozat zárókötete Az utolsó kísértés, amely egyben az előbb említett trilógia befejező része is. Jó utazást a csillagközi térben! (Metropolis Media, 2019)