Meghallgattam egy drag queent, aztán kimentem a kolozsvári Pride-ra

A múlt héten zajlott a Pride-időszak Kolozsváron. Ami meglátásom szerint csudajó. Miért ne lehetne ilyen történetet is írni Kolozsváron, példának okáért? Anélkül, hogy történetileg, eszmeileg egy kalap alá venném a különböző kisebbségeket (ez olyan marhaság lenne, mintha azt mondanám, nincsenek is németek meg olaszok meg sosónok meg jorubák meg gondok, csak emberek), szeretném felhívni a figyelmet: az 1990 tavaszán, a nagy mioritikus felszabadulás után nem magyar napokat tartottak Marosvásárhelyen, hanem magyarellenes pogromot. Például. És kétezerben trikolórok voltak a padok. Például. (Örülök egyébként, hogy a padokat épp békén hagyják mostanság. Azért mégse tenném a seggem egy zászlómintára, bármilyen legyen is az.)

Mert ilyenkor az ember egyrészt felfedezhet olyasmit, amit máskor, másképp esetleg nem, aztán meg ki is nyilváníthatja a szolidaritását egy másik kisebbség iránt, ha akarja, persze. És ha egyik se történik meg, bár gyakorolhatja magát az elfogadás terén: elfogadja, hogy ez a kisebbség, az a kisebbség, amaz a kisebbség is itt éldegél, tesz-vesz, adót fizet, gyülekezik, kifejti a véleményét. Az más kérdés, hogyan.

De az ilyen elfogadós játékban éppen ez a lényeg: akkor is el lehet fogadni valakinek a nézeteit, ha történetesen nem értünk egyet vele. És egyéb ehhez hasonló közhelyek. Amiket ugyan szeretünk hangoztatni, de mikor ott találjuk magunkat a valós helyzetben, mintha megfeledkeznénk róluk. És nem csak mi. Ők is. Ezt azért nem árt ismételgetni:

Vagyunk mi, vannak ők, aztán mások, sokfélék.

A kép bal oldalán Ana Sassin (civilben Ráduly Sándor), az igazán elbűvölő drag queen.

Szóval, olvastam, lesz többek között egy beszélgetés egy drag queennel. Na, hát ez mindig is érdekelt. Hogy tisztázzam az esetleges félreértéseket: a drag queen nem egy identitás a sok közül. Pedig akár az is lehetne: a szexuális identitások úgy nőnek mostanság, mint eső után a gomba. Ha az ember vet egy pillantást egy szexuál-identitárius politikai térképre, annyi zászlót lát, hogy az felér egy kontinensnyi országgal. Egy ilyen térképen vagy 38 különböző zászlót láttam büszkén lobogni.

Ha például holnap létrejön az önmagukat kígyóként megélők identitása, akkor biztosak lehetünk benne, hogy zászló is kerül hozzá. Kérem, ne higgyék, hogy gúnyolódom. Van például a meleg medvék identitárius törzse, ők olyan… olyan nagy mackók. Aztán van a meleg kutyusok identitárius törzse, ők szeretnek kutyafejjel jönni-menni (kutyafejmaszkkal, a pontosság kedvéért), persze gazdi kíséretében.

Nem tudom, egyik se szeretnék lenni, még akkor se, ha meleg lennék. Bár a mackók között simán el tudnék vegyülni, legalábbis a testtömegindexem alapján. Mindazonáltal el tudom fogadni, hogy van ilyen. Ha van heteroszexuális magyar, miért ne lehetne meleg medve vagy kutyus, ugye.

Tehát, a drag queen egy szakma. Jó régi: az Erzsébet-kori dráma (az egyszerűség kedvéért csak William Shakespeare nevét említem) női szerepeit is férfiak játszották. Női ruhában. Na, a drag queen egy ilyen férfi, női ruhában. Ha tetszik, nőimitátor. De nagyon. Képzeljünk el egy hollywoodi dívát, teljes díszben, sminkben, ahogy a vásznon meg kell jelennie.

És hogy mivel foglalkozik? Előadóművész: playbackel vagy lip-syncel (értsd, zenére tátog), de énekelhet, táncolhat különböző műfajokban.

A kolozsvári beszélgetés meghívottja egy Ana Sassin művésznévre hallgató drag queen volt. Civilben Ráduly Sándornak hívják, meleg srác, Sepsiszentgyörgyön született, a kolozsvári Sapientia fotó-, film- és média szakára járt, aztán találkozott az alteregójával, Ana Sassinnal. Az külön tetszett, hogy elmesélte, édesapja vásárolta neki az első parókát. Na igen, így is lehet:

Egyre jobban tetszett az egyébként teljes drag viseletben – tűsarkú cipő, combfix harisnya, testre simuló miniruhácska, kesztyű, platinaszőke paróka, vastag smink – megjelenő művész(nő). Aki teljesen felszabadultan beszélt a sikereiről, kudarcairól, arról, hogy annak idején csúfolták soványsága miatt, ám drag queenként ez már egyáltalán nem zavarja. Arról is mesélt, hogy ez a szakma sem könnyű, sokat kell készülni (az átöltözés eleve eltarthat akár két és fél órát is), aztán ott vannak a szervezési nehézségek, hiszen nem minden helyszínen értik meg kapásból, miről is szól egy drag show.

Néhány szlogen a Pride-ról.

mármint Anaként, nem Sándorként. Drag queenként kiesett a magyar közösségből, ugyanis a műsorait feltehetően román vagy más közönség előtt adja elő, a színpadi nyelv pedig az angol. Végig sugárzott erről a srácról, aki nőként üldögélt szemben velünk, hogy nem feszült, elemében van, sőt, élvezi, hogy dívaként léphet kapcsolatba a közönségével. Lelkesen megtapsoltam a végén és szívesen elmentem volna egy showjára, csak hát úgy alakult a hét, hogy nem jutottam el. Annyit még a beszélgetésről, hogy

Ami, üzenem, jót tett a beszélgetésnek. És az együttlétnek is. Valamiféle normalitás derengett fel a háttérben. Nem villogtak a szemek, nem szúrtak a szavak. Nahát, így is lehet, ha nem verjük habosra az ideológiát.

Sokan voltak a téren. Ami nem baj, sőt.

A hét aztán eltelt és eljött a nagy nap, amelyet, ha közbe nem jön valami vis maior, sose hagyok ki. Hosszú évek óta kijárok a Pride-ra. Mégpedig azért, hogy jelenlétemmel támogassak egy másik kisebbséget. Amely nem egyenlő az etnikai és egyéb kisebbségekkel, de kisebbség, és megvannak neki is a maga problémái, követelései. Annak idején, amikor még a sportcsarnok előtt, a Szamos partján tartották a gyülekezést, kócosabb volt a Pride, nyersebb. Aztán

Miközben azt mondja magáról, hogy jogokat követel egy kisebbségi csoportokból álló közösség számára (lásd, LGBTQ és egyéb betűk). Továbbra is azt gondolom, ha valaki jogérvényesítésért küzd, az ne drag queenekkel marketingeljen, mint például az idei kolozsvári Pride (erre a drag, amely egy szakma, egy performansz jellegű előadóművészet nem alkalmas, bocs), hanem pragmatikus, alapvető politikai logikán alapuló érvekkel rendelkező lobbistákkal. Sőt, lobbicsoporttal. Amely nem azzal kezdi, amivel az idei Pride első felszólalója (nem egy drag queen): elvetemült támadások érnek minket! Mármint őket.

Ez volt az a pillanat, amikor kihűlt bennem a lelkesedés. Ugyanis nem tudom, hiába olvasom ki a sajtót,

Az igaz, hogy ebben a nagyon fiatal és ortodox országban igen kemény és szívós munkára van szükség, hogy a szexuális kisebbségek észszerű jogait elfogadtassák a politikummal. Viszont maga az a tény, hogy a legkülönbözőbb sajtótermékek arról számolhattak be, hogy ó, több ezer ember gyűlt össze a kolozsvári Pride-on (hivatalos számokat nem láttam, nekem nem tűnt több ezernek, de jó sokan voltak, és hát legyenek több ezren, hajrá!), annak köszönhető, hogy a gyülekezés szabad, a vélemény szabad, még olyan hülyeségeket is lehet mondani, hogy elvetemült támadások érik a szexuális kisebbségeket. Sőt, még az is lehetséges, hogy

Hogy utána betérjen(ek) az első kultúrkocsmába és megigyon (megigyanak) egy koktélt, mert hát megérdemli(k), hiszen de jól tüntikézett (tüntikéztek). Arra azonban nem gondol(nak), hogy ha ezt a kis performanszt például Gázában végezné(k) el, ugyancsak futnia (futniuk) kellene, az a banda ugyanis, amely mellett oly hangosan és hülyén kiáll, erősen megkergetné (őket).

Ilyen is van. Mint mindenütt. Nem kell egyetérteni vele.

Ja, idén pár antifa is tiszteletét tette a kolozsvári Pride-on.

Nemigen vélem felfedezni a különbséget köztük és a nácik, fasiszták között. Tulajdonképpen fasiszták, nácik ők is, csak nem jobbról, hanem balról. Ha a Pride a szeretetről szól, amely nem képezheti alku tárgyát, akkor ki kéne purgálnia magából ezeket a fickókat. Ideohisztérikákkal nem lehet célt érni.

Amúgy nagyon drukkolok:

A Pride ernyője alatt gyülekező kisebbségi csoportoknak pedig azért drukkolok, hogy sikerüljön levetkőzni az ideológia-alapú dühöt, agresszivitást, amely nem igazán segít az ügynek. Az ügynek a higgadt és kitartó érdekérvényesítés segíthet. Bár ezzel a nagyon fiatal és nagyon ortodox többséggel nehéz lesz. Végül, de nem utolsósorban: magunknak (a szexuális többségnek) azért drukkolok, hogy tudjuk elfogadni őket, szeretettel, akkor is, ha nem értünk egyet velük minden tekintetben.