// 2026. szeptember 16., szerda // Edit
az érem sok oldala

Meghallgattam egy drag queent, aztán kimentem a kolozsvári Pride-ra

Pride-gyülekező Kolozsvár főterén. Meg palesztin zászlók, meg antifa-zászló. (Fotók: Szántai János)

Pride-gyülekező Kolozsvár főterén. Meg palesztin zászlók, meg antifa-zászló. (Fotók: Szántai János)

Pride-gyülekező Kolozsvár főterén. Meg palesztin zászlók, meg antifa-zászló. (Fotók: Szántai János)

// HIRDETÉS

A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.

A múlt héten zajlott a Pride-időszak Kolozsváron. Ami meglátásom szerint csudajó. Miért ne lehetne ilyen történetet is írni Kolozsváron, példának okáért? Anélkül, hogy történetileg, eszmeileg egy kalap alá venném a különböző kisebbségeket (ez olyan marhaság lenne, mintha azt mondanám, nincsenek is németek meg olaszok meg sosónok meg jorubák meg gondok, csak emberek), szeretném felhívni a figyelmet: az 1990 tavaszán, a nagy mioritikus felszabadulás után nem magyar napokat tartottak Marosvásárhelyen, hanem magyarellenes pogromot. Például. És kétezerben trikolórok voltak a padok. Például. (Örülök egyébként, hogy a padokat épp békén hagyják mostanság. Azért mégse tenném a seggem egy zászlómintára, bármilyen legyen is az.)

Szóval a magam részéről örültem ennek a Pride-időszaknak.

Mert ilyenkor az ember egyrészt felfedezhet olyasmit, amit máskor, másképp esetleg nem, aztán meg ki is nyilváníthatja a szolidaritását egy másik kisebbség iránt, ha akarja, persze. És ha egyik se történik meg, bár gyakorolhatja magát az elfogadás terén: elfogadja, hogy ez a kisebbség, az a kisebbség, amaz a kisebbség is itt éldegél, tesz-vesz, adót fizet, gyülekezik, kifejti a véleményét. Az más kérdés, hogyan.

// HIRDETÉS

De az ilyen elfogadós játékban éppen ez a lényeg: akkor is el lehet fogadni valakinek a nézeteit, ha történetesen nem értünk egyet vele. És egyéb ehhez hasonló közhelyek. Amiket ugyan szeretünk hangoztatni, de mikor ott találjuk magunkat a valós helyzetben, mintha megfeledkeznénk róluk. És nem csak mi. Ők is. Ezt azért nem árt ismételgetni:

nincs olyan, hogy csak MI, emberek, akik mind egyenlőek. Ez akkora marhaság, hogy csókolózik a tapírral.

Vagyunk mi, vannak ők, aztán mások, sokfélék.

A kép bal oldalán Ana Sassin (civilben Ráduly Sándor), az igazán elbűvölő drag queen.

A kép bal oldalán Ana Sassin (civilben Ráduly Sándor), az igazán elbűvölő drag queen.

Szóval, olvastam, lesz többek között egy beszélgetés egy drag queennel. Na, hát ez mindig is érdekelt. Hogy tisztázzam az esetleges félreértéseket: a drag queen nem egy identitás a sok közül. Pedig akár az is lehetne: a szexuális identitások úgy nőnek mostanság, mint eső után a gomba. Ha az ember vet egy pillantást egy szexuál-identitárius politikai térképre, annyi zászlót lát, hogy az felér egy kontinensnyi országgal. Egy ilyen térképen vagy 38 különböző zászlót láttam büszkén lobogni.

És nyilván úgy szaporodnak a zászlók, ahogy maguk az identitások.

Ha például holnap létrejön az önmagukat kígyóként megélők identitása, akkor biztosak lehetünk benne, hogy zászló is kerül hozzá. Kérem, ne higgyék, hogy gúnyolódom. Van például a meleg medvék identitárius törzse, ők olyan… olyan nagy mackók. Aztán van a meleg kutyusok identitárius törzse, ők szeretnek kutyafejjel jönni-menni (kutyafejmaszkkal, a pontosság kedvéért), persze gazdi kíséretében.

Mert kóbor kutyának lenni szar ügy, ezt minden eb tudja.

Nem tudom, egyik se szeretnék lenni, még akkor se, ha meleg lennék. Bár a mackók között simán el tudnék vegyülni, legalábbis a testtömegindexem alapján. Mindazonáltal el tudom fogadni, hogy van ilyen. Ha van heteroszexuális magyar, miért ne lehetne meleg medve vagy kutyus, ugye.

Tehát, a drag queen egy szakma. Jó régi: az Erzsébet-kori dráma (az egyszerűség kedvéért csak William Shakespeare nevét említem) női szerepeit is férfiak játszották. Női ruhában. Na, a drag queen egy ilyen férfi, női ruhában. Ha tetszik, nőimitátor. De nagyon. Képzeljünk el egy hollywoodi dívát, teljes díszben, sminkben, ahogy a vásznon meg kell jelennie.

És mindezt emeljük négyzetre: ez a drag queen.

És hogy mivel foglalkozik? Előadóművész: playbackel vagy lip-syncel (értsd, zenére tátog), de énekelhet, táncolhat különböző műfajokban.

A kolozsvári beszélgetés meghívottja egy Ana Sassin művésznévre hallgató drag queen volt. Civilben Ráduly Sándornak hívják, meleg srác, Sepsiszentgyörgyön született, a kolozsvári Sapientia fotó-, film- és média szakára járt, aztán találkozott az alteregójával, Ana Sassinnal. Az külön tetszett, hogy elmesélte, édesapja vásárolta neki az első parókát. Na igen, így is lehet:

bizalommal viszonyulni gyermekünk minden szempontból szokatlan életviteléhez, szakmájához.

Egyre jobban tetszett az egyébként teljes drag viseletben – tűsarkú cipő, combfix harisnya, testre simuló miniruhácska, kesztyű, platinaszőke paróka, vastag smink – megjelenő művész(nő). Aki teljesen felszabadultan beszélt a sikereiről, kudarcairól, arról, hogy annak idején csúfolták soványsága miatt, ám drag queenként ez már egyáltalán nem zavarja. Arról is mesélt, hogy ez a szakma sem könnyű, sokat kell készülni (az átöltözés eleve eltarthat akár két és fél órát is), aztán ott vannak a szervezési nehézségek, hiszen nem minden helyszínen értik meg kapásból, miről is szól egy drag show.

Néhány szlogen a Pride-ról.

Néhány szlogen a Pride-ról.

Gondolatban megemeltem Ana előtt a kalapom. Aki azt is elmondta, ez a beszélgetés az első magyar nyelvű fellépése,

mármint Anaként, nem Sándorként. Drag queenként kiesett a magyar közösségből, ugyanis a műsorait feltehetően román vagy más közönség előtt adja elő, a színpadi nyelv pedig az angol. Végig sugárzott erről a srácról, aki nőként üldögélt szemben velünk, hogy nem feszült, elemében van, sőt, élvezi, hogy dívaként léphet kapcsolatba a közönségével. Lelkesen megtapsoltam a végén és szívesen elmentem volna egy showjára, csak hát úgy alakult a hét, hogy nem jutottam el. Annyit még a beszélgetésről, hogy

a moderátor időnként igyekezett ideológiai irányba terelni a beszélgetést, sikertelenül.

Ami, üzenem, jót tett a beszélgetésnek. És az együttlétnek is. Valamiféle normalitás derengett fel a háttérben. Nem villogtak a szemek, nem szúrtak a szavak. Nahát, így is lehet, ha nem verjük habosra az ideológiát.

Sokan voltak a téren. Ami nem baj, sőt.

Sokan voltak a téren. Ami nem baj, sőt.

A hét aztán eltelt és eljött a nagy nap, amelyet, ha közbe nem jön valami vis maior, sose hagyok ki. Hosszú évek óta kijárok a Pride-ra. Mégpedig azért, hogy jelenlétemmel támogassak egy másik kisebbséget. Amely nem egyenlő az etnikai és egyéb kisebbségekkel, de kisebbség, és megvannak neki is a maga problémái, követelései. Annak idején, amikor még a sportcsarnok előtt, a Szamos partján tartották a gyülekezést, kócosabb volt a Pride, nyersebb. Aztán

elkezdett fejlődni, alakulni, méghozzá a nyugati metropoliszok hasonló felvonulásai mintájára. Vagyis elkezdett hasonlítani egy fesztiválra.

Miközben azt mondja magáról, hogy jogokat követel egy kisebbségi csoportokból álló közösség számára (lásd, LGBTQ és egyéb betűk). Továbbra is azt gondolom, ha valaki jogérvényesítésért küzd, az ne drag queenekkel marketingeljen, mint például az idei kolozsvári Pride (erre a drag, amely egy szakma, egy performansz jellegű előadóművészet nem alkalmas, bocs), hanem pragmatikus, alapvető politikai logikán alapuló érvekkel rendelkező lobbistákkal. Sőt, lobbicsoporttal. Amely nem azzal kezdi, amivel az idei Pride első felszólalója (nem egy drag queen): elvetemült támadások érnek minket! Mármint őket.

Ez volt az a pillanat, amikor kihűlt bennem a lelkesedés. Ugyanis nem tudom, hiába olvasom ki a sajtót,

egyszerűen nem tudom, melyek azok az „elvetemült támadások”.

Az igaz, hogy ebben a nagyon fiatal és ortodox országban igen kemény és szívós munkára van szükség, hogy a szexuális kisebbségek észszerű jogait elfogadtassák a politikummal. Viszont maga az a tény, hogy a legkülönbözőbb sajtótermékek arról számolhattak be, hogy ó, több ezer ember gyűlt össze a kolozsvári Pride-on (hivatalos számokat nem láttam, nekem nem tűnt több ezernek, de jó sokan voltak, és hát legyenek több ezren, hajrá!), annak köszönhető, hogy a gyülekezés szabad, a vélemény szabad, még olyan hülyeségeket is lehet mondani, hogy elvetemült támadások érik a szexuális kisebbségeket. Sőt, még az is lehetséges, hogy

a palesztinsimogató csoport(ok), amely(ek) a gázai konfliktus kirobbanása óta folyamatosan, hangosan és teljesen oda nem illő módon részt vesz(nek) a Pride-on.

Hogy utána betérjen(ek) az első kultúrkocsmába és megigyon (megigyanak) egy koktélt, mert hát megérdemli(k), hiszen de jól tüntikézett (tüntikéztek). Arra azonban nem gondol(nak), hogy ha ezt a kis performanszt például Gázában végezné(k) el, ugyancsak futnia (futniuk) kellene, az a banda ugyanis, amely mellett oly hangosan és hülyén kiáll, erősen megkergetné (őket).

Ilyen is van. Mint mindenütt. Nem kell egyetérteni vele.

Ilyen is van. Mint mindenütt. Nem kell egyetérteni vele.

Ja, idén pár antifa is tiszteletét tette a kolozsvári Pride-on.

Nem kedvelem az antifákat. Agresszív, ideológiai túladagolástól szájhabzó figurák.

Nemigen vélem felfedezni a különbséget köztük és a nácik, fasiszták között. Tulajdonképpen fasiszták, nácik ők is, csak nem jobbról, hanem balról. Ha a Pride a szeretetről szól, amely nem képezheti alku tárgyát, akkor ki kéne purgálnia magából ezeket a fickókat. Ideohisztérikákkal nem lehet célt érni.

Amúgy nagyon drukkolok:

Ana Sassinnak, hogy a Kolozsvár (például) legjobb drag queenje legyen, na és tudjon megélni a művészetéből.

A Pride ernyője alatt gyülekező kisebbségi csoportoknak pedig azért drukkolok, hogy sikerüljön levetkőzni az ideológia-alapú dühöt, agresszivitást, amely nem igazán segít az ügynek. Az ügynek a higgadt és kitartó érdekérvényesítés segíthet. Bár ezzel a nagyon fiatal és nagyon ortodox többséggel nehéz lesz. Végül, de nem utolsósorban: magunknak (a szexuális többségnek) azért drukkolok, hogy tudjuk elfogadni őket, szeretettel, akkor is, ha nem értünk egyet velük minden tekintetben.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról
Főtér

A Facebook-értelmiség magabiztos kognitív szorongásáról

Tudom: az AUR-nak, az AfD-nek, Trumpnak, Putyinnak, az oltástagadásnak, a funkcionális analfabetizmusnak, a tudományellenességnek nem kellene léteznie, mivel a felvilágosodás óta olyan irányba tereljük a világot, hogy ezek ne létezzenek. De léteznek.”

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek
Krónika

Magas rangú román politikus ment neki a magyarok megalázását szolgáló zászlócsókolgatós törvénytervezetnek

Oana Gheorghiu ügyvivő miniszterelnök-helyettes is keményen bírálja az AUR tervezetét, amely jelentős bírsággal sújtaná azon közhivatalt betöltő személyeket, akik nem hajlandóak megcsókolni a román zászlót annak ünnepnapján.

A családi ebéd közbeni megfontolt politizálás hasznáról
Főtér

A családi ebéd közbeni megfontolt politizálás hasznáról

Ne várjunk arra, hogy az állam egyszer valamikor felébreszti a polgári öntudatot, ne fulladjunk bele a passzív-agresszív kommentkultúra bugyraiba.

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan
Székelyhon

Az erdélyi magyarok lemészárlásában szerepet játszó Avram Iancut méltatta Nicușor Dan

Az Avram Iancu emlékének szentelt cebei (Țebea) ünnepségek alkalmából megfogalmazott vasárnapi üzenetében Nicușor Dan hangsúlyozta, hogy a tisztelet kifejezése mindazok iránt, akik hozzájárultak a román nemzet emancipációjához.

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon
Krónika

„Még a magyaroknál is jobban tisztelnek minket”. Székely lovasok a kirgizisztáni Nomád Világjátékokon

Több mint száz ország mintegy háromezer sportolója között álltak rajthoz felső-háromszéki lovasok a Kirgizisztánban megrendezett VI. Nomád Világjátékokon.

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába
Székelyhon

Hajnali háromkor állították meg a rendőrök, s nem hiába

Három, közlekedési szabálysértést elkövető sofőrrel szemben indítottak büntetőeljárást a rendőrök szeptember 13-án Hargita megyében. Két esetben ittas sofőrt azonosítottak, egy 18 éves fiatal pedig jogosítvány nélkül ült a kormány mögé.

// még több főtér.ro
Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
2026. augusztus 31., hétfő

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma
2026. augusztus 31., hétfő

Egy állam érettségi vizsgája, avagy a Pahonțu-dilemma

A fiatal román állam, ha tetszik, történelmi pillanat előtt áll. Szembe tud-e nézni önmagával? Fel tudja-e dolgozni rövid életének egyik legsötétebb szakaszának sötét ügyeit? Fel tud-e nőni a feladathoz?

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
2026. augusztus 21., péntek

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
2026. augusztus 21., péntek

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

Untold, avagy Kolozsvár feladása
2026. augusztus 10., hétfő

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

Untold, avagy Kolozsvár feladása
2026. augusztus 10., hétfő

Untold, avagy Kolozsvár feladása

Egyre több kolozsvári polgárnak szúrja a szemét a Sétatéren immár tizenegyedszerre megszervezett gigafesztivál. Pedig minden remek lenne, ha a városvezetés betartatná a fesztiválos magánvállalkozókkal a minimális szabályokat.

Különvélemény

Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen

Varga László Edgár

Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)

Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?

Fall Sándor

Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Ne tapogasson engem, Groza úr!”

Sólyom István

Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.

 

„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban

Sánta Miriám

Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.

// HIRDETÉS