Ugye, hogy nullásgépes gyepnyírás nélkül is lehet szép egy városi folyópart? (FOTÓK)

Kevés olyan jellegű meggondolatlanság van ezen a világon, amelyre jobban felmegy a cukrom, mint amikor egy városrendezés tökön szúrja magát, és sikerül elkövetnie olyan projekteket, amelyek hosszú távon senki pozitív céljait nem szolgálják. Persze, valami szokásjogi vagy tartalom nélküli forma alapján. Ilyen szokott lenni az eszeveszett fűnyírási mánia, pusztán csak azért, mert „jól néz ki”.

Mivel a kolozsváriak postakerti gördeszka-pályáját eltüntették, a deszkások ott űzik a sportot, ahol érik.

Megcsonkított fűzfa

Cickafark

Oké, érthető, hogy egyes helyeken talán szükség van rá, viszont amikor egész parkokat nyírnak le nullásra április végén, miután alig serkedt ki a fű, az minimum kérdéseket vet fel. Heves esőzések után persze jobban nő. Emellett azonban egyre forróbb nyarakkal kell szembesülnünk, a városokban pedig szükség volna arra, hogy legyen talajszinten tisztességes növényzet, az ugyanis jelentősen hűt.

Néhány bátor horgász, a horgásztilalom ellenére

Igazi túlélő

Ahogy fennebb írtuk...

2024 februárjában lett kész a kolozsvári Szamos-part felújítása és rendezése, akkoriban végigjártam a Horea úti hídfőtől a Rózsák parkjáig az egész folyópartot, és konstatáltam, hogy kemény betonfetisizmus zajlik Emil Boc fennhatósága alatt – ez nyilván most is így van, nem vittek el egyetlen elemet se belőle.

Ami viszont bevált: úgy tűnik, a fák, amiknek a meghonosodása kétséges volt ültetés után, szépen megmaradtak, és kezdtek lombot is növeszteni. Ami a legjobban bevált: dús, színes vadvirág-szigetek szegélyezik az egész folyópartot, ami nemcsak hűt a maga természetességében, hanem kiváló méhlegelő is.

Margarétaözön

Megférnek itt egymás mellett a gazok és a gyógynövények, a vadvirágok és ezek nemesített, kerti változatai, fűfélék, sóska, bogáncs, vagy a szántóföldek klasszikus növényei, mint például a szarkaláb vagy a pipacs. Sajnos ide is – mint vidékünkön lassan mindenhová – invazívan betelepült a szinte kiirthatatlan japánkeserűfű.

A mindent bekebelező japánkeserűfű

Mályvák, violák, lenvirágok és fekete nadálytőből táplálkozó dongó

Fotók: Sánta Miriám

A Szamos-part viszont az év legszebb hónapjában mesébe illően fest: jelenleg igen tiszta a víz, a munkálatok során kicsit megtépázott, megritkult vízi növényzet magához tért, számtalan nádsziget és egyéb úszkáló növény nyert teret. A vízen sirályok, vadrécék tanyáznak, fel-felröppen egy-egy barázdabillegető. Részegítő hársfa- és loncillat száll a levegőben, néha elzúg az ember feje mellett egy terebélyes szarvasbogár az alkonyatban.

Virágkáka

Voltak bátor gyerekek, akik a hűvösebb szél ellenére is csobbantak.

A Grigorescu negyedi folyószakasznál továbbra is népszerű az úgynevezett „tengerpart”, azaz egy homokos földnyelv, ahol az emberek sütkéreznek, fürdenek a sekélyes részeken, a rohangáló kutyák pedig önfeledten ássák a gödröket. A fűzfákat viszont helyenként sajnos pont ugyanúgy megcsonkítják a hozzá nem értők, mint a többi öreg fát korábban a városban.

Erre most sem tudjuk még, mi szükség: a beton közepére egy zárt, fülledt filagória.

Nemesített, hatalmas harangvirágok

A fák szépen megmaradtak.

Ha egy mód van rá, most látogassunk el a kincses város folyójának partjára, érdemes végigvonulni mindkét oldalán, legyen az gyalog, rollerrel, biciklivel vagy görkorcsolyával. Időzzünk el a parton, szippantsuk be a virágillatot, kövessünk szemünkkel egy dongót, játszadozó kutyát. Fúrjuk lábujjainkat a homokba, süttessük arcunkat a nappal, érezzük a folyó illatát. Megéri.

Barázdabillegető

Szegfűk minden mennyiségben, szarkalábbal és szurokfűvel