Szántai János

Amilyen sok szobor, olyan kevés film készült a románok erdélyi nemzeti hőséről. Most lett még egy. Ráadásul dokudráma. Ami azt jelenti, hogy – úgymond – valós eseményeket mutat be... dramatizálva. Nos, tényleg dramatizált lett a történelmi valóság. Helyenként annyira, hogy rá se ismerünk.

Van két román film. Az egyiket Sergiu Nicolaescu készítette 1993-ban, a másikat Radu Jude 2018-ban. Ég és föld a különbség a két alkotás között. Viszont ugyanarról a nemzeti mítoszépítésről mesélnek.

A két téma közt első ránézésre semmi kapcsolat nincs. Ha viszont az ember belegondol, eszébe juthat a közmondás: a kutya is jó dolgában vész meg. Csipike, a gyermeklelket bántalmazó mesehős? A külön tanári kapubejárat, mint diáklelket diszkrimináló entitás?

Ha valaki nem síléccel vág neki a szendergő téli természetnek, adrenalincsúcsos suhanásban ugyan nem lesz része, viszont testközelből figyelheti az élet lassú lüktetését… és még téli gombát is szedhet, ha szerencséje van.

A múlt év legeslegvégén Nagyváradon jártam. Meg Nagyszalontán. És beleszédültem abba az életörömbe, ami az alföldi helyekből árad.

Szilveszter környékén egy ideje menetrendszerűen kitör a háború a „kretén” tűzijáték-kedvelők és a „bölcs” állatbarátok közt. Na de a szint, polgártársaim, a kommunikáció szintje…

Demeter Szilárd nemrég Kolozsváron bemutatott új kötete egyrészt a szerző világnézeti hitvallása. Közben pedig olyan kérdéseket jár körül, feszeget, adott esetben hagy lógva, amelyek bárkit próbára tesznek, persze csak akkor, ha válaszolni próbál rájuk és nem lapoz tovább a sors(talanság) könyvében.

Kolozsvár egyik legismertebb órásmesterével – aki nem mellesleg többszörös országos kerékpárbajnok és az olimpiai válogatott tagja is volt – Mátyás király utcai műhelyében beszélgettünk, többek között szakmáról, múlt időről, jelen időről, a munka becsületéről, horgászatról, közösségről, emberségről.

Kőből faragottat nyilván semmilyent. A lapidáriumokba általában műemlékeket szoktak elhelyezni. Boc úr pedig műnek mű, legalábbis ami a sokat szajkózott multikultit illeti, emléknek viszont nagyon nem az.

Interjúnk második részében szó esik múzeumokról, nacionalizmusokról, a román közösség magyar történelmi örökséghez való viszonyulásáról is, illetve arról, mennyi esély van, ha tetszik, az úgynevezett történelmi megbékélésre.

Hogyan alakul ki a néha nehezen megragadható helyi identitás? Mi fán terem a gömböc és a spiritus vitrioli, amely az első nyomtatott magyar szakácskönyvben szerepel? Erről és sok minden egyébről is szó esik a beszélgetés első részében.

Úgy tűnik, ez a fajta gondolkodásmód bejött szokásba az erdélyi végeken is. És innen – az említett logika szerint bár – már csak egy aprócska balettlépés a fasiszta, náci, AURista, sosokista és egyéb nyalánkságok.

A kedves felesége? Valaki más? Esetleg egy bacilus vagy vírus? Agyi érkatasztrófa? Vagy egyik sem? Erre keresgélik a választ a történészek. No meg a konspiracionisták is.

Ez az erdélyi magyar költő átsétált az összes, metaforikus és egyáltalán nem metaforikus egyszerű, kedves lándzsaerdőn. Az összes, metaforikus és nem metaforikus fasza Duna-csatornán. Sereg, tisztelegj!

Az ember egyedül túlélhet ugyan, de kiteljesedni és elégedett életet élni igazán elfogadó kapcsolatok nélkül nem valószínű, hogy lehet. Szó esik még arról is, hogy mi a célja a párterápiának és hogy kik és mikor fordulnak szakemberhez párkapcsolati problémákkal.

A párkapcsolati beszéd különbözik a hétköznapitól – mondja a szakember, akivel arról beszélgettünk, hogy mi is az a párterápia, kik veszik igénybe és mikor érdemes terapeutához fordulni. Interjúnk első része.

A híres angol common sense nem működik a mi társadalmunkban. (Tán már az övékében sem.) Ha működne, ugye, nem lenne szükség annyi felülről érkező szabály. De ha kvázi-totális káosz van, akkor jöhetne egy ukáz.

A kolozsvári születésű, korábban Bécsben, jelenleg Magyarországon élő mágikus festővel, bábossal, íróval hatalmas szellemi és lelki utazást tettünk a művészet, no meg az élet bugyraiban. És többek közt az is kiderült, hogy az alkotó bizonyos értelemben folyamatosan Erdélyt festi meg képein.