Szántai János

Kolozsvár egyik legendás borbélyánál jártunk. Király Irina klasszikus műhelye a történelmi központban van. És ha az ember betér oda, megnyílik a történetek feneketlen zsákja. A borbélyszakmáról, múltról, jelenről, az emberi életekről. Lepergettünk egy nyílt, szókimondó mesélős filmet, amely nem csak a mesterségról szól, benne van alaposan az élet is.

Kimentem egy tüntetésre. Amely egy város irányítóinak, nos, enyhén szólva hézagos felújító munkája ellen irányult. És láttam, hogy nálunk is van civil társadalom. Közösség viszont nincs.

A nagyon fiatal, egységes és oszthatatlan nemzetállam ügyesen csinálja (nem műveli) a diplomáciát. Ide csókol, oda üt. Aztán lesi, mekkora a tűréshatár.

Ugye, a forradalomról minden eszünkbe jut, csak épp azok a meghitt, békés pillanatok nem, amikor terített asztalhoz ülünk. Ezt az első látásra ellentmondásos képet tisztázta négy kiváló erdélyi séf.

A kolozsvári rendező nagyon szép, nagyon jó és nagyon fontos filmet készített a magyar irodalom (és nem csak) ikonjáról. És egy rendkívül hasznos Petőfi-Erdély-térképet.

Döbbenetes dolgok történtek, történnek mostanság a román tengerparton. Sok fulladásos haláleset, közelharc a parti mentők, csendőrök, illetve nyaralók közt. Miért is?

Nem, nem az a baj, hogy a történetesen roma származású dalnok csúnya szavait visszhangozta a fiatalokból (feltehetőleg tinikből is) álló közönség.

Hogy kiket takar a címbeli kel tamasek név? Hát, a nálunkfele többnyire csak Rejtő-regényekben, rigmusokban feltűnő tuareg népet. A többi címbeli fogalom világos.

Ez az írás fikció. Mert ez a nagyon egyenlő kor még nem érkezett el. Bár jó pár eleme már karcolássza a valóság felszínét. Mert dolgoznak rajta nagyon egyenlő és nagyon hozzáértő koponyák.

Ha az ember rábízza magát a lábára a román fővárosban, rövid idő elteltével azt érezheti, hogy a világ összes beszélt és nem beszélt nyelve (értsd, stílusa, mérete, állapota) zsong a fejében.

Pedig a köztudatban az él, hogy a megjelenést követően a könyvnek utóélete van. Erről, no meg az erdélyi magyar könyvkiadás hullámzó tengeréről, támogatásokról, a terjesztés hiányáról, újítási lehetőségekről beszélgettünk az Idea Nyomda és az Exit Könyvkiadó vezetőjével.

… a világ elviselhetetlen hellyé változott. Amiről mi nem tehetünk. Csak mások. Különben is, a családi demokrácia nehéz műfaj.

Persze, nem kell állig felfegyverzett kutyafejű tatárhordára gondolni. Csak a mongol The Hu zenekar sámánisztikus hangattakja zajlott az Electric Castle fesztiválon.

BezzegRománia ismét belegyalogolt egy méretes kapanyélbe. És ismét tótágast állva igyekszik bemutatni a szokásos bűvésztrükköt. A nép pedig szórakozzon jól, hiszen neki csinálják a cirkuszt.

A kolozsvári képzőművésszel megélhetésről, szakmáról, szimbólumokról, aktivizmusról, az erdélyi magyar vizuális művészet állapotairól beszélgettünk.

Szabadságidény van: szerterajzunk a térképen, végigjárjuk a turisztikai látványpontokat, fotózunk, élményeket gyűjtünk… és közben fel sem merül bennünk, hogy ott se vagyunk, ahol járunk.

Értsd, új nevet adunk neki. Nem leszünk tőle jobban, de legalább teremtőnek képzeljük magunkat. Ami akár az elmebaj jele is lehet.

Szabadúszásról, szorongásokról, a művészeti egyetemeken tapasztalható visszaélésekről, istennőkről beszélgettünk a Kolozsváron élő animációs filmrendezővel, (könyv)illusztrátorral, drámapedagógussal. Többek között.