// 2025. április 4., péntek // Izidor
vegyesen

Nasty, avagy a mioritikus tenisz állócsillaga, aki aztán lehullt a meddő hőzöngés pöcegödrébe

// HIRDETÉS

Tudor Giurgiu és társai új nagydokumentumfilmje Ilie Năstase előtt tiszteleg. És annak ellenére, hogy újabban nem sok jót hallani a Nasty becenévre hallgató ex-teniszcsillagról, a film kiváló. És az előtt tiszteleg, ami előtt lehet. Ugyanis a pályán Năstase valóban valami egészen újat produkált.

Amikor megtudtam, hogy készül (aztán, hogy elkészült) Tudor Giurgiu filmrendező, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) guruja és csapatának legújabb nagydokumentumfilmje (Giurgiu korábbi, általunk jónak tekintett filmjeiről itt meg itt írtunk), amely Ilie Năstaséról, a kommunista éra sportelitjének egyik állócsillagáról szól, hirtelen több minden eszembe jutott. Először is az, hogy ez a Nasty becenevű úr, mármint

Ilie Năstase jó sok éve leginkább meddő és bunkó hőzőngésével érte el (pontosabban ütötte-verte) a hazai közvélemény ingerküszöbét.

Aztán eszembe jutott a gyerekkorom (igen, a 70-es 80-as évek), amikor nyugdíjas nagyapám szinte egész nap a tévé előtt ült és sportműsorokat nézett. Nem mintha lett volna sok egyéb, amit nézhetett volna bárki, főleg, ahogy araszoltunk előre a nyolcvanas évek dereka felé. Gyakran ültem mellette és bámultam a mindenféle sporteseményeket, köztük a teniszmeccseket is. Akkor találkoztam először olyan nevekkel, hogy: Björn Borg, John McEnroe, Jimmy Connors, Mats Wilander, Yannick Noah, Boris Becker stb.

És persze ott volt a két román hős is: Ilie Năstase és Ion Țiriac (a későbbi üzletember, bankár és vadász). És bár borzalmasan untam a látványt (a fociban legalább néha lerúgtak valakit, meg néha volt magyar–román meccs, amelynek volt tétje számomra is), a neveket, arcokat megjegyeztem. És McEnroe pofátlan viselkedése annyira megtetszett, hogy egy ideig teniszeztem az utcán.

Na de a filmre visszatérve, az is eszembe jutott, hogy vajon mennyire tisztességesen lehet bemutatni egy olyan élsportolót, aki a maga hőskorában valóban hatalmas eredményeket produkált, viszont 1989 után egyre mélyebbre csúszott, olyannyira, hogy újabban már leginkább azzal kapcsolatban ír róla a hazai (bulvár)sajtó, hogy megint részegen ült a kormány mögé.

Igen, ezt hívják nézői előítéletnek. Amikor a film- vagy mozinézőnek van egy előzetes tudása (elképzelése, illúziója stb.) a megnézendő filmről vagy annak tárgyáról és annak megfelelően viszonyul a még nem is látott alkotáshoz. No, szépen

bedobtam az előítéleteket a kukába és elmentem a moziba a Nasty című nagydokumentumfilm első kolozsvári vetítésére.

Mit mondjak: nem voltunk sokan a teremben, olyan harmincan. Az még belém hasított, hogy a film 103 perc, vagyis hosszú… vajon sikerül-e a tisztelgésen túl tartalommal megtölteni, hogy a néző ne kezdjen a telefonjához nyúlkálni?

Nos, sikerült. A film kiváló a maga nemében. (Nem túlzok, olyan öt percnyi idő volt, amikor úgy éreztem, elkalandozik a figyelmem. És ez nagyon nagy dolog.) Mindenek előtt: nem arról szól, hogy van ez az Ilie Năstase, aki az ATP-világranglista sorrendben első 1. helyezettje, mióta a listát 1972-ben összerakták (igaz, soha többé nem került a rangos 1. helyre, ellentétben Borggal, Connors-szal, McEnroe-val, például), és hogy hányszor, hogyan és mit nyert meg.

Az eredmények értelemszerűen bekerültek a filmbe, de nem valamiféle száraz felsorolásként, hanem egy nagy történet darabjaiként. Amelynek politikai kontextusát is láthatjuk: az 1968-as prágai tavasz után Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor elítélte a szovjet csapatok bevonulását Csehszlovákiába, és ezzel egy csapásra egyfajta üdvöske lett a Nyugat szemében. 1969-ben Bukarestbe látogatott Richard Nixon amerikai elnök és olyan szépnek tűnt minden, hogy tán igaz se volt.

Ebben az álfelszabadult légkörben robbant be Ilie Năstase a nemzetköi tenisz élvonalába.

Nyilván Ion Țiriac oldalán, akitől saját bevallása szerint is sokat tanult. Elmesélik egy adott ponton, hogy elmentek valahova Franciaországba, egy turnéra. És eldöntötték, inkább a parkban alusznak, a megspórolt pénzből pedig vesznek jó pár cipőt, azokat aztán itthon jó pénzért eladják és a család egy hónapig él belőle. Nem hiába lett Țiriac úrból később üzletember és bankár, ő volt az, aki az ilyen gyakorlati dolgokhoz értett.

Năstase inkább egy nagyra nőtt gyerekre emlékeztetett mindenkit, aki csak találkozott vele. És nem melleseg irtó tehetséges volt. A filmben megszólaló teniszcsillagok egybehangzóan állítják, hogy egészen rendkívüli labdaérzéke volt. Amikor erről kérdezték, Năstase maga azt mondta, hogy tulajdonképpen fogalma sincs, mit fog csinálni, amikor látja, hogy jön a labda. Csak reagál, ahogy az érzéke súgja.

Amit viszont szintén minden szakmabeli elmond a filmben: a nagy tehetség megvolt Năstaséban, viszont hiányzott valami, ami nélkül hosszú távon nem maradhatott az élvonalban Ez a valami pedig a fegyelem. Figyelem! Nem a stílusra, temperamentumra gondol itt senki megszólaló. Hanem arra a fegyelemre, amely a kitartáshoz kell az igen gyakran sok órán át húzódó teniszmeccsek alatt. Ennek tudható be, hogy Năstase soha nem került vissza semmiféle világranglista 1. helyére.

A film törzsanyagát értelemszerűen Năstase rocksztársága nyújtja tálcán. Szépen, tempósan bontakozik ki

a Vasfüggöny mögül érkező kezelhetetlen sportoló alakja, aki a hetvenes évek elején gyakorlatilag új fejezetet nyitott a tenisz világtörténetében.

Ugye, korábban a teniszt afféle elitsportnak tekintették. És erre 1972-ben színre lép egy suhanc, aki alapjaiban rengeti meg a status quót: veszekszik a bírókkal, üvöltözik a nézőkkel, bemutatja a középső ujját, bohóckodik, dobálózik a labdával, ütővel, törülközővel, amivel éri. Szóval színre lépett egy rocker, egy keleti paraszt, egy lázadó, ahogy tetszik, aki ráadásul a nők bálványa.

Năstase valóban a nemzetközi figyelem központjába került... és  valóban hatalmas botrányokat kavart. Álljon itt egy sztori a sok közül, a botrány egyik szereplője, egy korabeli bíró meséli el: párizsi turné megy, Nasty épp Arthur Ashe-sel csap össze. És persze hősünk veszekedni kezd, jó szokása szerint, a bírókkal, a közönséggel, az ellenféllel. És Ashe egy adott pillanatban megunja a balhét, lesétál a pályáról, mire kizárják a turnéból. Năstase erre még jobban ordítozik… és őt is kizárják. A mesélő szerint a tenisztörténet egyetlen olyan meccse ez, ahol mindkét játékos vesztett. És mit csinált Nasty? Felment a nézőtérre, leült, elvette egy néző szörpjét és nevetgélve megitta.

Egy korabeli interjút is bevágnak a készítők a sztori mellé: Arthur Ashe elmeséli benne, hogy a meccs után dühöngve beront Năstase öltözőjébe, hogy a kur… de nem tudja befejezni, mert a másik megöleli és azt mondja: jaj, de jó, hogy jössz, Negrino, figyelj, van itt két csaj, gyere, elvisszük őket vacsorázni, én fizetek…

Apropó, Negrino:

a film szinte összes megszólaltatott élsportolója, szakembere megegyezik abban, hogy a korszak teniszsportja, hogy is… emberibb volt.

Kevesebb volt a szabály, több volt a balhé, de a játékosokat nem zárta körül egy hatalmas, személytelen menedzser- és technikustömeg, mindenki ismert mindenkit, és bizony, az ilyen dumák, hogy Negrinónak neveznek egy feketét, nem számítottak rasszista sértésnek. (Aminthogy nem is sértés, ma se lenne az, ha nem létezne a píszí- és woke-diktatúra.)

Năstasét például Cigánynak becézte az egyik sporttárs, és csak nevetett rajta mindenki, maga az érintett is. Nyilván lehet erre azt mondani, hogy igen, ez a „régen minden jobb volt” sztereotípia, viszont tény, hogy a szép új világban nem termett annyi rocksztár, mint például Connors, McEnroe vagyy éppen Năstase. De nem baj, annál gépiesebb minden, hangzik el az ítélet a filmben.

Ami előtt a film már nem tiszteleg, noha említésre kerül: Năstase úr azután sem volt hajlandó felnőni, hogy fizikailag elrúgta az ötvenet, hatvanat, majd hetvenet. Úgy gondolta, továbbra is az a menő, ha ő mindent megmond, úgy, ahogy épp eszébe jut. 2017-ben történt, hogy egy román–brit teniszmérkőzés előtti sajtótájékoztatón Nasty (a román csapat nem játékos kapitánya) váratlanul megszólalt, méghozzá Serena Williams meg nem született gyermekéről, imigyen:

„Lássuk, milyen színű lesz a gyermek… Tejcsoki?”

Na, és akkor mondom:

a Negrino becenév ma sem sértés. Viszont az idézett beszólás 50 évvel ezelőtt és sértés lett volna.

Ki is zárták érte Nastyt egy csomó rangos helyről. Ez persze már nincs benne a filmben. Ahogy az sem, amikor Nasty Konta Johanna teniszezővel bánik minősíthetetlenül. És így csúszik át a hetvenes évek rocksztárja, lázadója, a tenisz karót nyelt világának megújítója valami egészen másba. Elnézést kérek, de egy öreg bunkó lett belőle. Aki ugyanúgy beleállt a teniszező hölgyekbe, mint a magyarokba vagy éppen Bölöni Lászlóba.

Érdekes megfigyelni egyébként, hogy a film leggyengébb szereplője a tulajdonképpeni főhős, mármint a mai, élő Nasty. Csupa közhelyet mond, a sztorijai rosszak és rosszul is mondja el őket. Nem véletlen, hogy ritkán jelenik meg a bő másfél óra alatt, akkor is inkább áll, ül, néz a messzeségbe vagy maga elé. Itt éreztem egy pici mitizálási szándékot a készítők részéről, de végül is egyetértettem vele. Az, hogy mivé lett a mioritikus tenisz hajdani állócsillaga, hadd ne befolyásolja mindazt, amit annak idején letett az asztalra. És ilyen értelemben a film nem csak jó, hanem empatikus is. Amiért a remek minősítésen kívül kiérdemli a fair play díjat is, legalábbis részemről.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Hamis történelem ide, szex oda, a Hunyadi-sorozat olyan izgi, hogy az ember körmét rágva várja a folytatást

Szántai János

Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…
Főtér

Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…

… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek
Krónika

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek

Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.

Mit együnk-igyunk az erdőből? – fogyasztható vadnövények hasznosítása a mindennapokban
Főtér

Mit együnk-igyunk az erdőből? – fogyasztható vadnövények hasznosítása a mindennapokban

Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!

Lassan eltűnnek az elektronikus egészségügyi kártyák
Székelyhon

Lassan eltűnnek az elektronikus egészségügyi kártyák

Hamarosan országszerte elérhetővé válik az új típusú személyazonossági igazolvány, amely elektronikusan is tárolja a személyes adatokat. Az új személyi elterjedésével fokozatosan az elektronikus egészségügyi kártyák is megszűnnek.

Felvásárolta Románia legnagyobb egészségügyi magánszolgáltatóját egy külföldi cég
Krónika

Felvásárolta Románia legnagyobb egészségügyi magánszolgáltatóját egy külföldi cég

Finn cég vásárolta fel a legnagyobb romániai egészségügyi magánszolgáltatót, a Regina Mariát – írja az economedia.ro a cég közleménye alapján.

Felvette a pénzt, de nem árulta el a nevét a hatoslottó-sorsolás telitalálatos nyertese
Székelyhon

Felvette a pénzt, de nem árulta el a nevét a hatoslottó-sorsolás telitalálatos nyertese

Felvette csaknem 31,56 millió lejes (több mint 6,3 millió eurós) nyereményét a vasárnapi hatoslottó-sorsolás telitalálatos szelvényének tulajdonosa – közölte kedden a Román Lottótársaság.

// még több főtér.ro
A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
2025. március 27., csütörtök

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
2025. március 27., csütörtök

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein
2025. március 17., hétfő

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein
2025. március 17., hétfő

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával
2025. március 04., kedd

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával
2025. március 04., kedd

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Hamis történelem ide, szex oda, a Hunyadi-sorozat olyan izgi, hogy az ember körmét rágva várja a folytatást

Szántai János

Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

// HIRDETÉS