A várost szépíteni kell. És amíg a munka tart, az adófizető polgárok közvetlenül tűrnek, nyelnek. De mi történik akkor, amikor a munka a végéhez közeledik és a közelgő jövő a polgárok vállára ül, afféle sötét teherként?
Hosszú hónapok (évek) óta figyelheti Kolozsvár történelmi központjának szépülését, szépítését bárki, aki erre jár. Most már úgy tűnik, valóban látszik az alagút vége. És teljes mértékben megértem, hogy nem mindenkinek tetszik a nagy arcfelvarrás szép lassan konkretizálódó végeredménye. Nekem sem tetszik minden. Történetesen a Farkas (M. Kogălniceanu) utcában lakom, tehát gyakorlatilag élőben követhettem a munkálatok alakulását. Írtam is bizonyos aspektusokról, amelyek az átlagosnál jobban meghökkentettek. De lényegében
Magamnak is, hiszen adófizető vagyok. Továbbá kolozsvári lakos, közelebbről olyan lakos, aki pont a megszépült városközpontban lakom. És minden nap végigmegyek megszépült Farkas, Egyetem (Universității), Minorita (Hermann Oberth), Bolyai, Szentegyház (I. Maniu) utcán. Meg a Főtéren. Ahol most épp a tavaszi vásár zajlik.
Ez itt egy nappali, már másnapi felvétel a szoborcsoportról. Kicsit arrébb mentek az urak, na jó, arrébb tették őket, folyik a munka lázasan, rakják az új talapzatot.
Valamelyik este elindultam a dolgom után. Ja, a jó hír – mondom, szinte élőben kapok friss információkat a helyszíni változásokról –, hogy a Farkas utcai Erdélyi iskola szoborcsoportot megint elsétáltatták. Mert, ugye, annak idején szépen kiszedték alóla a piedesztált. Amely egyben remek ülőhely is volt bárki számára, aki ücsörögni vágyott. Lett is a piedesztáltalanításból botrány, de aztán elcsitult, mint minden botrány. Na és most
Kicsit kisebb lesz, kicsit sötétebb, de a miénk. Mármint bárkié, aki végigmegy az utcán. És megint le lehet majd ülni. Hurrá!
Na szóval, mentem a dolgom után valamelyik este, amikor hirtelen eszembe villant Oláh Emese alpolgármester asszony január 10-i csinos bejegyzése. Hogyaszongya: „Végleges: gyalogos övezet lesz a Szentegyház, Egyetem és Farkas utca. (Csillag emotikon, gyalogos emotikon, sportcipő emotikon.)” Akkor mondtam egy cifrát, mert korábban nem épp erről volt szó, de hát istenem, demokráciában módosulnak a dolgok, hát még Kolozsváron. Aztán most, ahogy lassan kitisztul a tér, elfogynak az utcákról a teherautók, munkagépek, kőrakások (azért hahó, a sok összetört kőlapot ki kéne cserélni, mert még át se adták a terepet, már rogyadozik egy csomó!), az ember elkezdi látni azt a bizonyos megszépített közeljövőt, ami vár rá.
Ez a Szentegyház (I. Maniu) utca. A felvétel a Bolyai utca sarkán készült, a háttérben az ortodox katedrális. A Szentegyház utca az egyik sétáló övezet. De az összes felújított utcán ott virítanak a képen látható táblák: Megállni tilos! Távolabb azonban persze, hogy ott áll pár autó. Aztán vagy megbüntetik a tulajdonosokat, vagy nem.
Tehát: lesz egy rakás gyalogosövezet, legalábbis a korábbi kevéshez képest. Ez önmagában remek. Aztán lesz sokkal több olyan helyszín, ahol mindenféle fesztiválokat, köztéri, utcai eseményeket lehet szervezni. Ez is remek! Ezeket a fesztiválokat, eseményeket emberek, jó esetben embertömegek fogják látogatni.
Akik sokkal gyakrabban, jó eséllyel sokkal több helyszínen fognak hömpölyögni a megszépített városközpontban. Ezzel sincs baj. Hadd örüljön a nép, hadd keressen a kereskedő, hadd szedjen be adót a város, hadd virágozzék a mindenféle kultúra.
A Bethlen (Baba Novac) utában ugyanaz a helyzet. Jön az est, beállnak az autók. Nyilván itt is tilos a megállás. Persze, az is lehet, hogy a szerencsétlen ott lakónak nincs hova leparkolja az autóját, mert nincs magánparkolója.
Viszont van itt egy – számomra legalábbis kemény diónak tűnő – apró probléma. Ugye, a nagy történelmi központi ráncfelvarrás előtt, mondjuk, volt X számú parkoló a körzetben. Ahova boldog-boldogtalan parkolhatott. Már akkor sem volt hej, de civilizált megoldás, hiszen a tisztelt városatyáknak és -anyáknak elsősorban a központi lakók parkolási lehetőségeit kellett volna biztosítaniuk, de nem tették. Idevágóan érdekes, hogy ha kimegyek például a Monostori negyedbe, történetesen autóval, nemigen tudok megállni, ugyanis minden talpalatnyi helyen ott virít egy rendszám, miszerint ez, mondjuk Kovács úr vagy Lupu úrhölgy saját, bérelt helye. És nyilván nem állhatok oda. Na, ilyen helyek nincsenek a központban, a központi lakók számára. Persze, lehet, hogy lesznek, de egyelőre választási üzeneteken kívül semmit sem kaptam. Mert a választásokon az én szavazatom is kell. Oké,
Megszámoltam a minap: a Farkas utcában hat épületben laknak még, mármint életvitelszerűen. Na, hát ki nem köp ennek a pár tucat családnak a szavazatára?! Olyan véleményt is hallottam, hogy akinek nem tetszik, költözzön el. Ejha! Igazi demokrácia ez, nem? Ilyenkor szeretnék igazán nő vagy meleg vagy roma lenni, mert hátha akkor jobban odafigyel… ja, nem.
Na de hadd térjek vissza az imént megemlített X számú parkolóhelyre. Talán emlékeznek még a kaotikus időkre. Amelyek most megszűntek, legalábbis a gyalogos övezetté nemesített utcákban. Igen ám, de jelenleg a történelmi városközpontban X – Y számú parkolóhely van. A Farkas utcában, a Minorita utcában, a Bethlen utca Petőfi és Király utcai szakaszán, az Egyetem utcában, illetve a Szentegyház utcában tilos a parkolás. Mert igaz ugyan, hogy gyalogos övezet csak a fentebb említett három utca lesz, ám parkolni a többiben sem lehet. Ugyanakkor,
A Házsongári temető melletti parkolóház a kiakasztott tájékoztató tábla szerint 2023. november 2-án elkészült. Na, hát nem készült el.
Ez a helyzet szinte minden este a Minorita (Hermann Oberth) utcában, mihelyst az ott silbakoló rendőr elpöfög a helyszínről. Ezt az utcát nem kiáltotta ki a városvezetés gyalogos övezetnek, viszont itt is tilos a megállás. Elvileg.
Na most: félreértés ne essék. Én megértem az autósokat, akik mostanság igyekeznek úgy beparkolni az autókat a legkisebb résbe is, ahogy otthon szoktunk egy-egy könyvet beerőszakolni a zsúfolásig megtelt polcra. Mert a tisztelt város megint nem úgy gondolkodott, ahogy kellett volna. Előbb rendes háttér-infrastruktúra, utak, parkolóházak stb… aztán jöhet a központszépítés. És akkor a végén mindenki tényleg mosolyog. A sokoldalúan fejlett kolozsvári városvezetés azonban megint fordítva ülte, üli meg a lovat. Mondjuk az tetszett, amikor kétségbeesett rendőrökkel találkoztam a Király és Minorita utca sarkán. Szinte remegett a közeg, ahogy mesélte, hogy
hiszen a vak is látja, hogy addig nem parkol senki a tilosba, amíg ott az egyenruha. Abban a pillanatban, ahogy lejár a műszak, tele lesz autóval a tér. És jön a tavasz, a nyár, a fesztiválok, hömpölyögnek majd a néptömegek, beduvadnak a központba a negyedek, valahova odabiggyesztik az autójukat (mert nem lehet senkit arra kötelezni, hogy buszozzon, bringázzon, rollerezzen, gyalogoljon), aztán hazamennek.
A Király (I. C. Brătianu) utca a Minorita (Hermann Oberth) utcai kereszteződéstől az Egyetem (Universității) utcáig jelenleg még le van zárva. Az utcaszakasz eleje tele van tiltó táblával, és ott a felirat, hogy csak lakók hajthatnak be autóval. Na, hát olyan tülekedés van ezen a szakaszon, hogy csak na. A szegény ott lakók meg szívnak.
És a központi lakosok? Akiknek történetesen nincs privát parkolójuk, viszont a Farkas, Szentegyház, Egyetem utcában laknak? Valami lesz velük is. Megoldják. Vagy elköltöznek. Mert ez a történelmi városközpont lakó nélkül is szép. Sőt, szebb. Adott esetben nyugodtan, felhőtlenül lehet majd népünnepelni, hömpölyögni. Csak akkor halkan kérdezem: hol végződik a városszépítés, és hol kezdődik a lakókínzás, a lakócserbenhagyás, netán lakóüldözés? Mert üldözni valakit nem csak fejszével lehet. Igaz, úgy tisztességesebb, mint például félrenézés kísérte kiszorítással, közben meg azért érkeznek a szavazz rám-cédulák.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Szombat reggel pedig újabb erdélyi városban láttak medvét.
RMDSZ-es vezetők társaságában, Sepsiszentgyörgyön teraszozva „vezette le” az árvíz sújtotta székelyföldi településeken tett látogatását Nicușor Dan államfő szombaton.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Az elmúlt napokban provokáló körútra indultak Székelyföldön az AUR pártot képviselő magánszemélyek: polgármesteri hivatalokban léptek fel számonkérően és minden jogosultság nélkül, megbotránkoztatva a községvezetőket.
Mutatjuk, mit tilos szállítani személygépkocsink csomagtartójában, és mit kockáztatnak azok, akik fittyet hánynak a szabályokra.
Negyvenöt háztartásból telepítették ki a lakókat vasárnap a parajdi sóbánya, pontosabban a wellnessközpont közelében, miután több helyen is kráterek keletkeztek a bánya tetején. Egy esetleges árhullám ellen próbálnak védekezni.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Hogyan látná Erdélyt valaki, aki soha nem járt még a környéken. Legyen ez a valaki ezúttal hipotetikusan mondjuk egy Zöld Elefánt…
Sosem kérdezzük meg magunktól, hogy mit tudunk azzal a valósággal kezdeni, amelyben nem voltunk, és ma sem vagyunk a domináns történelmi fél.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.