Jól elvagyunk itt, az erdélyi végeken, ebben a 2024-es évben is. Igaz, háború van a szomszédban, igaz, időnként arra ébredünk, hogy pár banival megint drágább lett a lángos, a sör, a miccs, de hát ilyen ez a drága jó világ. Csak egészség legyen, mondja a taxis, ha borravalót adunk neki. Ha nem, hát nem mondja.
Szóval, lényegében jól elvagyunk. Ha van egészség, meló, nyáron Tenerife, horvát tengerpart, esetleg Velence, mi kell még? Kicsit idegesíti az embert, úgy négyévenként, hogy jönnek a választások. Mert ki a fene akar szavazni? Ezekre? Persze, emögött ott van az a másik idegesítő érzés is: hogy a választás egy jog. Már ha az ember választópolgár. A demokrácia (avagy népuralom) egyik alapvető mozzanata az a pillanat, amikor a választópolgár belép a szavazófülke diszkréten elfüggönyözött magányába, kiteregeti a szavazólapokat, megkeresi a megfelelő hely(ek)et, és pecsétel.
Eszembe jut egy esszé, amelyben arról értekezik a szerző, hogy az emberek tulajdonképpen mindenféle felelősség nélkül végzik kis- és nagydolgukat a vécén. Eszükbe se jut, mi történik a kis- és nagydologgal, miután lehúzzák a vizet. (Itt azt is el kell képzelni, hogy a mioritikus hazában olyan 15 millió ember kis- és nagydolgozik felhőtlenül és felelőtlenül a vécén, ebből kábé 800 000 magyar.) És akkor analogikusan azon is eltöprenghetünk: vajon hány választópolgár pecsétel majd felhőtlenül és felelőtlenül az idei szavazómaratonon? Nyilván nem azokra gondolok, akik karikatúrákkal díszítik a szavazólapokat. Hanem azokra, akik… nos, akik csak úgy odaütik valahova a pecsétet, hogy letudják a kis- vagy nagydolgot (azaz éljenek a jogukkal), aztán mehessenek lángosozni, sörözni, miccsezni, még ha addig megint drágul is egyet-kettőt a drága jó betevő.
Hogy miért van ez? Távol álljon tőlem, hogy a választópolgárt (köztük saját magam) szidjam. Inkább arról van szó, hogy
Olvastam a minap egy elemzést (a Nature nevezetű, többnyire komplex írásokat közlő tudományos magazinban), amely arról szólt, hogyan változtak a könnyűzenei szövegek az elmúlt évtizedekben. Érdekfeszítő dolgokról írnak a szerzők minden értelemben, egy részletkérdés láttán viszont felkaptam a fejem. Arról van szó, hogy a könnyűzenei nóták szövegei leegyszerűsödtek. És nem csak a szóhasználat tekintetében (értsd, csökkent a szövegek szóbősége), hanem a szerkezetüket tekintve is (értsd, sokkal gyakoribb az ismétlés a szövegekben). Ez a kutatási eredmény azért ütött százas szeget a fejembe, mert azt veszem észre, hogy a politikai kommunikáció úgy viselkedik egy ideje, mint a könnyűzenei szövegek. Leegyszerűsödött. Olyan másfél-két évtizeddel ezelőtt még komoly szociális, gazdasági, oktatási, kulturális programokat olvasgathatott a választópolgár, mielőtt besétált volna a szavazófülkébe. A politikai pártok boszorkánykonyháiban ott üldögéltek az okos pártosok és azon gondolkodtak, hogyan lehet koherens, világosan és sokak által érthető, na és legalább jórészben teljesíthető programot dugni a választópolgárok orra elé, a blikkfangos szlogen mellett, persze. Nyilván most is készülnek ilyen programok. De szemmel láthatólag nem ezen van a hangsúly a kommunikáció során (tisztelet a kivételnek). Hanem azon, hogy
és innen kicsit több szóval folytatom, mint maguk a politikai kommunikátorok –, aki azzal a céllal hőzöng itt fel-alá, hogy mindent és mindenkit „elpusztítson”. Például úgy, hogy porrá zúzza az amúgy is elég rozoga lábakon álló közoktatást, elűzi az orvosokat az országból, drágítja a lángost, sört és miccset, sőt, adott esetben a levegőt is ellopja az ember orra elől. A másik oldalon pedig értelemszerűen ott van az okos, a jó, esetleg maga a Jó. Tehát, ha egy könnyűzenei szöveg formájában akarnám a fentieket leírni, így nézne ki:
Hülye vagy, hülye vagy, én vagyok a jó.
Hülye vagy, hülye vagy, én vagyok a jó!
És ez így menne három–öt percen keresztül, amennyi egy átlagos könnyűzenei nóta ideje. Na és akkor: a politikai kommunikátorok erre a felvetésre azonnal azt válaszolnák, hogy értik ők, amiről szó van, de hát mit csináljanak, az embereket (értsd, választópolgárokat) oly mértékben nem érdeklik a magvas gondolatok, hogy az
húzhatja is magára a vizet, felelősségének teljes tudatában. És van igazság abban, amit a politikai kommunikátorok mondanak (persze, nem nyilvánosan, és már amennyiben egyáltalán eszükbe jut), hiszen a világ, amelynek ők is részei (ők is futkosnak fel-alá, például szavazatokért, négyévente), valóban nagyot változott. Egy Jonathan Haidt nevű amerikai pszichológus írja A szorongó generáció című könyvében (a könyv az X generáció problémáiról szól, ám néhány megállapítás releváns a jelen gondolatmenet tekintetében is), hogy négy tényező sodorta el a komplex kommunikációra való igényt (egyben lehetőséget is): a nagy sebességű internet, az okostelefon, a telefonkamera és a közösségi hálózatok megjelenése és pandémia-szerű elterjedése. Életkortól függően vannak azok, akik belecsöppentek ebbe a szép új világba, és vannak azok, akik már ebbe születtek bele.
A fentiek alapján feltételezhető tehát, hogy jelen pillanatban annál sikeresebb zenei előadó valaki, minél egyszerűbb szövegekkel látja el a nótáját (és húzza el a miénket), illetve
Úgy tűnik, a kutyát sem érdekli, hogy a valóság továbbra is bonyolult jószág. Na és akkor a vészjósló végkövetkeztetés: amíg ez a helyzet fennáll (értsd, amíg az emberek nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a továbbra is bonyolult valóságot ne egy balta egyszerűségével ábrázolják), addig mindenki vesztese ennek a játéknak. A szavazópolgár is, aki bizonyos gondolatmenetek lefuttatását követő döntések helyett lényegében arra szavaz, aki a tévéből, monitorról szimpatikusabb neki, de a politikai kommunikátor is, aki lényegében a népmesei kurta farkú malacként túrhat négy évig (már ha szerencséje van, és nem bukik bele valami botrányba), amolyan archetipikus rajzfilmfiguraként, mert se felismerhető arca, se komplex programja nincs (tisztelet a kevés kivételnek). Megoldásként azt tudom ajánlani: lassuljunk le, kedves szavazópolgárok és politikai kommentátorok. Használjuk az agyunk rendelkezésre álló kapacitását. Évezredeken át bejött.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Külföldön lehet az a háromszéki lány, akinek eltűnéséről múlt héten adtunk hírt. A 16 éves tinédzser ügyében nemzetközi együttműködésben folyik a nyomozás.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
Különösen a közvélemény-kutatások, a választások, a demokrácia és a csavarhúzószettek cserélhető fejekkel…
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A virágvasárnap bizonyos értelemben a nagyvárosi ember találkozása az istenséggel. Az óriásfarkasok genetikai újrateremtése pedig bizonyos értelemben istenséggé válás.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.
Egyesek szerint a Kolozsvári U focicsapatának olyan húsz szurkolója a Kolozsvári CFR két szurkolóját verte meg. Mások viszont gonoszul magyarverést emlegetnek.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.