Jól elvagyunk itt, az erdélyi végeken, ebben a 2024-es évben is. Igaz, háború van a szomszédban, igaz, időnként arra ébredünk, hogy pár banival megint drágább lett a lángos, a sör, a miccs, de hát ilyen ez a drága jó világ. Csak egészség legyen, mondja a taxis, ha borravalót adunk neki. Ha nem, hát nem mondja.
Szóval, lényegében jól elvagyunk. Ha van egészség, meló, nyáron Tenerife, horvát tengerpart, esetleg Velence, mi kell még? Kicsit idegesíti az embert, úgy négyévenként, hogy jönnek a választások. Mert ki a fene akar szavazni? Ezekre? Persze, emögött ott van az a másik idegesítő érzés is: hogy a választás egy jog. Már ha az ember választópolgár. A demokrácia (avagy népuralom) egyik alapvető mozzanata az a pillanat, amikor a választópolgár belép a szavazófülke diszkréten elfüggönyözött magányába, kiteregeti a szavazólapokat, megkeresi a megfelelő hely(ek)et, és pecsétel.
Eszembe jut egy esszé, amelyben arról értekezik a szerző, hogy az emberek tulajdonképpen mindenféle felelősség nélkül végzik kis- és nagydolgukat a vécén. Eszükbe se jut, mi történik a kis- és nagydologgal, miután lehúzzák a vizet. (Itt azt is el kell képzelni, hogy a mioritikus hazában olyan 15 millió ember kis- és nagydolgozik felhőtlenül és felelőtlenül a vécén, ebből kábé 800 000 magyar.) És akkor analogikusan azon is eltöprenghetünk: vajon hány választópolgár pecsétel majd felhőtlenül és felelőtlenül az idei szavazómaratonon? Nyilván nem azokra gondolok, akik karikatúrákkal díszítik a szavazólapokat. Hanem azokra, akik… nos, akik csak úgy odaütik valahova a pecsétet, hogy letudják a kis- vagy nagydolgot (azaz éljenek a jogukkal), aztán mehessenek lángosozni, sörözni, miccsezni, még ha addig megint drágul is egyet-kettőt a drága jó betevő.
Hogy miért van ez? Távol álljon tőlem, hogy a választópolgárt (köztük saját magam) szidjam. Inkább arról van szó, hogy
Olvastam a minap egy elemzést (a Nature nevezetű, többnyire komplex írásokat közlő tudományos magazinban), amely arról szólt, hogyan változtak a könnyűzenei szövegek az elmúlt évtizedekben. Érdekfeszítő dolgokról írnak a szerzők minden értelemben, egy részletkérdés láttán viszont felkaptam a fejem. Arról van szó, hogy a könnyűzenei nóták szövegei leegyszerűsödtek. És nem csak a szóhasználat tekintetében (értsd, csökkent a szövegek szóbősége), hanem a szerkezetüket tekintve is (értsd, sokkal gyakoribb az ismétlés a szövegekben). Ez a kutatási eredmény azért ütött százas szeget a fejembe, mert azt veszem észre, hogy a politikai kommunikáció úgy viselkedik egy ideje, mint a könnyűzenei szövegek. Leegyszerűsödött. Olyan másfél-két évtizeddel ezelőtt még komoly szociális, gazdasági, oktatási, kulturális programokat olvasgathatott a választópolgár, mielőtt besétált volna a szavazófülkébe. A politikai pártok boszorkánykonyháiban ott üldögéltek az okos pártosok és azon gondolkodtak, hogyan lehet koherens, világosan és sokak által érthető, na és legalább jórészben teljesíthető programot dugni a választópolgárok orra elé, a blikkfangos szlogen mellett, persze. Nyilván most is készülnek ilyen programok. De szemmel láthatólag nem ezen van a hangsúly a kommunikáció során (tisztelet a kivételnek). Hanem azon, hogy
és innen kicsit több szóval folytatom, mint maguk a politikai kommunikátorok –, aki azzal a céllal hőzöng itt fel-alá, hogy mindent és mindenkit „elpusztítson”. Például úgy, hogy porrá zúzza az amúgy is elég rozoga lábakon álló közoktatást, elűzi az orvosokat az országból, drágítja a lángost, sört és miccset, sőt, adott esetben a levegőt is ellopja az ember orra elől. A másik oldalon pedig értelemszerűen ott van az okos, a jó, esetleg maga a Jó. Tehát, ha egy könnyűzenei szöveg formájában akarnám a fentieket leírni, így nézne ki:
Hülye vagy, hülye vagy, én vagyok a jó.
Hülye vagy, hülye vagy, én vagyok a jó!
És ez így menne három–öt percen keresztül, amennyi egy átlagos könnyűzenei nóta ideje. Na és akkor: a politikai kommunikátorok erre a felvetésre azonnal azt válaszolnák, hogy értik ők, amiről szó van, de hát mit csináljanak, az embereket (értsd, választópolgárokat) oly mértékben nem érdeklik a magvas gondolatok, hogy az
húzhatja is magára a vizet, felelősségének teljes tudatában. És van igazság abban, amit a politikai kommunikátorok mondanak (persze, nem nyilvánosan, és már amennyiben egyáltalán eszükbe jut), hiszen a világ, amelynek ők is részei (ők is futkosnak fel-alá, például szavazatokért, négyévente), valóban nagyot változott. Egy Jonathan Haidt nevű amerikai pszichológus írja A szorongó generáció című könyvében (a könyv az X generáció problémáiról szól, ám néhány megállapítás releváns a jelen gondolatmenet tekintetében is), hogy négy tényező sodorta el a komplex kommunikációra való igényt (egyben lehetőséget is): a nagy sebességű internet, az okostelefon, a telefonkamera és a közösségi hálózatok megjelenése és pandémia-szerű elterjedése. Életkortól függően vannak azok, akik belecsöppentek ebbe a szép új világba, és vannak azok, akik már ebbe születtek bele.
A fentiek alapján feltételezhető tehát, hogy jelen pillanatban annál sikeresebb zenei előadó valaki, minél egyszerűbb szövegekkel látja el a nótáját (és húzza el a miénket), illetve
Úgy tűnik, a kutyát sem érdekli, hogy a valóság továbbra is bonyolult jószág. Na és akkor a vészjósló végkövetkeztetés: amíg ez a helyzet fennáll (értsd, amíg az emberek nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a továbbra is bonyolult valóságot ne egy balta egyszerűségével ábrázolják), addig mindenki vesztese ennek a játéknak. A szavazópolgár is, aki bizonyos gondolatmenetek lefuttatását követő döntések helyett lényegében arra szavaz, aki a tévéből, monitorról szimpatikusabb neki, de a politikai kommunikátor is, aki lényegében a népmesei kurta farkú malacként túrhat négy évig (már ha szerencséje van, és nem bukik bele valami botrányba), amolyan archetipikus rajzfilmfiguraként, mert se felismerhető arca, se komplex programja nincs (tisztelet a kevés kivételnek). Megoldásként azt tudom ajánlani: lassuljunk le, kedves szavazópolgárok és politikai kommentátorok. Használjuk az agyunk rendelkezésre álló kapacitását. Évezredeken át bejött.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.
A pantelimoni klánháború miatt pedig egy komplett hadsereget vezényeltek ki.
Az elkövetkező időszakban hat új mozdonyt szállít le romániai és magyarországi vasúttársaságoknak – jelentette be a Softronic Craiova gördülőállomány-gyártó a világ legnagyobb vasúti vásárán, az immár 14. alkalommal megszervezett Innotranson.
Nyugdíja nélkül maradt egy férfi, miután egy idegen megölelte az utcán. Ittas állapotban még egy rendőrnek sem sikerül mindig a két sánc között maradni az autójával.
Kedden távozott sepsiszentgyörgyi otthonából a 15 éves Keresztes Róbert-Szabolcs, aki azóta nem tért haza. kérik, hogy aki tud róla, hogy hol tartózkodhat jelezze a rendőrségen.
Megszületett Soós Zoltán hetedik gyereke – jelentette be Facebook-oldalán Marosvásárhely polgármestere.
Hatalmas felháborodást váltott ki a zetelaki közösségben, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja videókamerát szerelt fel a községháza egyik személyzeti vécéjében. A polgármester feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Őszintén azt hittem, hogy a megszavazott óriási bizalmat, a gyalázatosan végigvitt tíz évet követően legalább a távozása méltóságteljes lesz ennek az embernek. Úgy tűnik, mégsem.
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Már a szélsőséges Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja Egyesület elnöke is a parlamentbe menne. Kell ez nekünk?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Az okoseszközök túlhasználása a kihat fiatalok mentális egészségére, de minket sem kímél. Mennyire drasztikus lépés az EU-s országok okoseszköz-visszaszorítása az oktatási intézményekben?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Avagy milyen lyukból milyen szél fúj kampányban, és mennyire vagyunk szélvédett helyen?
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Szenvedélyes viszony fűz a mobiltelefonunkhoz. Vele ébredünk, ismeri a titkainkat, és mindenhová elkísér minket. Az ideális készülék megtalálása egyre nagyobb kihívás, de ez a legkisebb probléma.
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Hamarosan véget ér a fesztiválszezon, a brandek viszont mindennél erőteljesen nyomulnak. Jó-e az nekünk, ha toljuk a multicégek szekerét anélkül, hogy észrevennénk? Lehet-e még élvezni valamit anélkül, hogy folyton reklámhelyszínre csöppennénk?
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
Ez a képviselő alkotmánymódosítással kötelezné a romániai magyarokat is, hogy tudjanak románul. Nem AUR-os képviselőről van szó.
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
„A valamikori Szent Anna-tó és a Csomád nem sokkal azután került a tudományos figyelem középpontjába, hogy két évvel ezelőtt, 2136-ban Indonéziában kitörni készült a Krakatau.”
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Lassan, de biztosan jön az elsivatagosodás. Fel vagyunk mi erre készülve?
Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?
Ha a tanár, mint olyan, elvesztette a tekintélyét, a kialakuló „egyenlőség alapú káoszt” meg kell szüntetni. Valahogy. Bárhogy? És ha oktatók szexuális ragadozókká válnak, a kialakuló vészhelyzetet is fel kell oldani. Valahogy. Bárhogy?
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”
Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.
Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.