Erich von Däniken, a vendégek a világűrből, a fantázia és a piramisok

Vasárnap jött a hír, hogy egy nappal korábban, 90 éves korában meghalt Erich von Däniken svájci író, a paleoasztronautika elméletének legismertebb képviselője és „szaktekintélye”. Több tucat könyvében, előadások hosszú sorozatában és dokumentumfilmekben is hirdette a rögeszméjévé vált elméletét, miszerint bolygónkat több ezer vagy tízezer évvel előtt meglátogatta legalább egy, de inkább több fejlett földönkívüli faj, és befolyásolta a történelmet meg az emberiség sorsát, genetikai beavatkozással, ismeretek átadásával és az események alakításával.

és fennmaradt tárgyi emlékeiben, az egyiptomi, indiai, kínai, azték és inka építményekben és legendákban, de a zsidó-keresztény kultúrában is, a szent könyvekben (a Bibliában is) arra nézve, hogy ősi korokban az Univerzum más részeiről érkezett űrhajósok (az istenek) itt jártak, nyomokat hagytak, átadták tudásuk egy részét, és a Föld minden részén befolyásolták a technika, a kultúra, a társadalom alakulását. Megjelennek a piramisok, a Stonehenge, a Húsvét-szigetek, a dél- és közép-amerikai inka, azték és az azokat a korokat is megelőző építmények, Atlantisz, a bibliai Ótestamentum hajmeresztő történetei és szereplői – természetesen mind-mind a Földre látogató ufók és ősi idegen asztronauták látogatásainak „bizonyítékaiként”.

Nem fogok szabályos nekrológot írni Dänikenről, akit érdekelnek a részletek, elolvashatja például a róla szóló Wikipédia-szócikket. Csak azt akarom kiemelni, hogy ő volt a legnagyobb hatású „alternatív elméleti” szerző a 20. század második felében, akinek lényegében minden állítását teljesen helyénvalóan visszakézből pofozta félre az ortodox tudomány, aki – ahogy maga is bevallotta –, gyakran szándékosan hamisított bizonyítékokat és értelmezett félre igen sok mindent, csak hogy népszerűsíthesse vágyvezérelt elméletét. Bár nem ő volt az ötlet első felvetője, korábban például H. P. Lovecraft történeteiben is megjelenik ez az elképzelés.

mert az ősi idegenek régmúlt látogatásainak alátámasztására egyetlen tényleges és meggyőző bizonyítékot sem sikerült eddig senkinek prezentálnia. A teória ráadásul tele van logikai bukfencekkel és szelektív értelmezésekkel, Däniken ugyanis mesterien értett ahhoz, hogy a neki tetsző és az elméletébe esetleg illeszkedő dolgokat jól felnagyítsa, miközben más, de ugyanolyan lényeges tényeket szándékosan vagy tudatlanságból félreértelmezett vagy egyszerűen elhallgatott.

Vagyis tudományos szemmel nézve Däniken egész munkássága, több tucatnyi könyve egy hajmeresztő ostobaságra, egy kitalált, hamis és félrevezető alapvetésre épül. A tudósok azzal szerelik le Dänikent, hogy minden általa felsorolt fura jelenségnek megvan a világos és érthető, de „földhözragadt” magyarázata, nem szükséges hozzá semmi földöntúlit feltételezni.

Csakhogy Däniken nem eszközként használta az elméletét emberek vagy embercsoportok befolyásolására, nem volt vele semmiféle politikai vagy társadalommérnöki célja, nem állt semmilyen politikai hatalom szolgálatában. Ő nem akart semmilyen más célt elérni elméletének népszerűsítésével, egyszerűen hitt a saját elképzeléseiben.

A paleoasztronautika alapötlete megtermékenyítőleg hatott más területekre is, főleg a sci-fi világára, ilyen témájú könyvek és filmek százai és ezrei jelentek meg a 20. század második felétől mostanig, gondoljunk csak például az Űrodüsszeia-könyvekre és filmekre vagy az Alien-sorozatra. Aztán az új század elején új lendületet kapott a téma, és az 1945 utáni hidegháborús időszakban kitört ufólázat felélesztve máig reneszánszát éli az ősi ufók földi látogatásait feltételező elképzelések taglalása. Húsz éve megy a History tévécsatornán az Ősi idegenek című sorozat, amelyben az ufológusok és paleoasztronautika-szakértők új generációja hirdeti teljes erőbedobással az Igazságot.

A kötetet az akkori romániai magyar országos napilap, az Előre hasábjain korábban megjelent cikkek népszerűsége nyomán állította össze egy olyan tekintélyes szerkesztőkből álló csapat, mint Antal András, Bajor Andor, Barabás István, Beke György, Gálfalvi Zsolt, Lászlóffy Aladár, Majtényi Erik, Marosi Barna és Szőcs István.

Az a könyv kiskamasz koromban került a kezembe az 1980-as években és sok más társamhoz hasonlóan engem is lenyűgözött. Kicsit félelmetes, de elképesztően izgalmas volt az az ötlet, hogy idegen civilizációk képviselői átjáróháznak használták a Földet, segítettek piramisokat építeni, háborúkat vívtak egymással és az emberekkel a földi történelem hajnalán. A könyv elsősorban az ufójelenségekkel foglalkozik, de átfogóan ismerteti a paleoasztronautika állításait és „bizonyítékait” is, éppen Erich von Däniken könyvei alapján. Később aztán megszereztük és ronggyá olvastuk Däniken könyveit is.

Az ufókról és az ősi idegenekről szóló hajmeresztő történetek természetesen lázba hoztak engem is és társaimat is, hosszú ideig beszéltünk róluk, mint akik valami fontosat fedeztek fel, amit addig elhallgattak előlük. Persze aztán elég hamar rájöttünk, hogy enyhén szólva sincs pontosan úgy, ahogy Däniken előadja a dolgokat.

mivel Dänikennel párhuzamosan bizony kézbe vettünk más könyveket, beleástuk magunkat Egyiptom, Mezopotámia, Óceánia vagy Közép-Amerika történelmébe, beleolvastunk a Rámájanába és a Bibliába, az akkor szerzett tudásunk pedig egy életre szól. Például a Vendégek a világűrből? nélkül talán soha nem olvastam volna el Várkonyi Nándor Sziriat oszlopai című vaskos kötetét, amelyben egészen izgalmas módon keveredik a világ kultúrtörténete, a vallástudomány, a mítoszkutatás, az építészettörténet és szinten minden, ami az emberiség évezredekkel ezelőtti történetéhez kapcsolódik.

Ezek mellett talán a legfontosabb vonatkozása ennek az ufóktól és ősi idegenektől hemzsegő világnak az volt, hogy rájöttünk, mennyire fontos a fantázia, a képzelőerő, az alternatív szemszög, a többféle lehetséges értelmezés, akkor is, ha ortodox tudományos szempontból nem teljesen, vagy egyáltalán nem bizonyítható mindaz, amit ezek a szerzők előadtak. Később filozófiát tanultam és nagy hasznát vettem ennek a gondolkodási és szemléleti eszköztárnak, a filozófiai gondolkodásban ugyanis létfontosságú a képzelőerő és az alternatív világmagyarázatok közti váltás képessége, mint ahogy annak a felismerése is, hogy a tudományos igazság nem lehet az egyetlen vezérlőelv.

Csakhogy ez egy óriási tévedés lenne, mert annak ellenére, hogy szigorúan a tudományos igazság felől nézve mindez valóban marhaság, megfosztanánk magunkat a mi lenne, ha? és a mi van, ha mégis? jellegű kérdések elképesztően izgalmas perspektíváitól. Mert ugye az a leggyorsabb és legkényelmesebb, ha azt mondjuk: Däniken és társainak minden állítása vegytiszta szamárság, mert egyiket sem tudják megfelelően bizonyítani, sőt, szándékosan ferdítenek, csak hogy előadhassák hagymázas elméleteiket. De mi van, ha akár csak egy szemernyi – bár még bizonyítatlan – igazságmagva is van a paleoasztronautikának? Mi van, ha egyszer csak mégis előbukkan valami tudományosan is kétségbe vonhatatlan bizonyítéka annak, hogy az emberiség sorsát valóban külső értelmes erők befolyásolták?

Ez az a mi lenne, ha? attitűd, a valószerűtlen, de lehetséges dolgokról való fantáziálás legalább annyira fontos az ember és az emberiség életében és kultúrájában, mint a szigorú tudományos igazság keresése.

Nos, ezért lényegesek a kultúrában az Erich von Dänikenek és az „őrült” elméleteik, mint ahogy szintén igen fontosak az Isaac Asimovok, Arthur C. Clarke-ok, Stanisław Lemek, H. G. Wells-ek, Sztrugackijok és Ray Bradburyk.

Däniken és a hozzá hasonló szerzők legalábbis a szándékuk szerint nem sci-fit vagy fikciós irodalmat írnak, és nem is akként kell tekinteni ezekre az elméletekre, hanem egy, a tudományos igazságkereséshez hasonló, ugyanannyira fontos és nem mellesleg örök emberi tulajdonság, a fantázia és az azzal való szabad eljátszadozás kiváló működési terepeként.