A rablóállam esete a védtelen állampolgárokkal és a jogállamiság illúziójával

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) szerdán több dokumentumot is nyilvánosságra hozott, ami arról tanúskodik, miként lopott az egykori kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté a külföldre menekült (ritkább esetben engedéllyel kiköltözött) emberek által postai úton a rokonoknak hazaküldött csomagokból.

Játékokat, ruhákat, kozmetikumokat, nyugati édességeket, rágógumit, gyógyszereket, élelmiszert, elektronikai cikkeket nyúltak le az enyves kis belügyis kezek, majd ezeket bizományi értékesítésre bocsátották,

Aprócska fejezete ez a kommunista rezsim visszaéléseiről szóló hosszú regénynek, de félelmetesen mutatja meg, mennyire gátlástalanul visszaélt az állam a saját hatalmával a hétköznapi emberek rovására.

Ki mert volna panaszkodni? Ki akarta volna megkockáztatni, hogy szembekerül az állam egyik legfélelmetesebb és legaljasabb erőszakszervezetével? Senki, bizonyára senki.

Az ember persze azt hinné, hogy az állami terror, az intézményes lopás, az emberek kizsákmányolásának korszaka a rendszerváltással véget ért. Aztán az ember 2026 első hónapjában megnézi a híreket és ilyen címeket talál: A premontrei apát kilakoltatásáról döntött a nagyváradi bíróság.

A témával Sólyom István kolléga Varga Andrea jogtörténész, a premontrei rend jogi képviselője segítségével több anyagban is behatóan foglalkozott (például itt, itt és itt), részletesen felrajzolta a titkosszolgálat által irányított bírói döntésekkel késleltetett/megakadályozott ingatlan-visszaszolgáltatások szomorú romániai történetét.

amely a háttérből diktál, előre megtervezve a perek kimenetelét, így napjainkban is tovább folytatva az állami szintű lopást. Ám itt már nem rágógumira, nyugati csokira, nem babra megy a játék, hanem komoly ingatlanvagyonok sorsáról döntenek titkos megbeszéléseken, titkos szobákban, titkos ügynökök.

Călin Georgescu félreállításának esete az egész országnak világosan megmutatta, hogy kik is mozgatják a szálakat ebben az országban: egyetlen rövid, bizonyítékokkal csak szőrmentén alátámasztott SRI-jelentés elég volt ahhoz, hogy az alkotmánybíróság (a román igazságszolgáltatás egyik csúcsintézménye) pillanatok alatt érvénytelenítse a legelső államfőválasztási forduló eredményét.

Ez persze az erdélyi magyaroknak kivételesen jól jött, hiszen ki akarta volna, hogy egy hagymázas fasiszta, egy legionárius eszméket valló, nyíltan kisebbségellenes „hazafi” kerüljön az ország élére, ráadásul olyan körülmények között, amikor az AUR a legnépszerűbb párt Romániában.

Az egykor jogtalanul elkobzott, kisebbségi (egyházi vagy akármilyen) tulajdonú ingatlanok restitúciós perei, és azok titkosszolgálati (tehát végső soron állami) befolyásolása azonban világosan megmutatja, hogy

Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát ugyan még fellebbezhet a mostani alapfokú ítélet ellen, ám mivel a kilakoltatási pert a nagyváradi önkormányzat sürgősségi eljárásban kezdeményezte, az alapfokú ítélet azonnal végrehajtandó. Vagyis az apátnak el kell hagynia a rendházat annak ellenére, hogy a jogi folyamat még nem zárult le. Az állami szervek összehangolt, kegyetlen játéka ez, amelynek alighanem az a célja, hogy megtörjék az érintettet, hátha elfogy az ereje, a kitartása, és beletörődik a kisemmizettségbe.

Számtalan visszaszolgáltatási per történetét lehetne itt példaként felhozni, amelyet az állami szervek szándékosan olyan hosszú ideig húztak, amíg az ingatlant visszaigénylők belefáradtak, elfogyott a pénzük vagy elhunytak, így az állam tovább élvezheti a kommunisták által elvett ingatlanvagyon fölötti jogtalan tulajdonjogot.

Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát is hiába panaszkodik most jogsértésre és a jogállamiság semmibe vételére, hiszen

Mindehhez jelenleg hozzáadódik a polgárok szisztematikus megsarcolásának politikája, az a megszorítási és adóemelési hullám, amellyel az elmúlt három és fél évtized hibás politikai döntéseinek árát ismét a kisemberrel, az állam által már számtalanszor megsarcolt, meghurcolt, és az állammal szemben gyakorlatilag védtelen állampolgárral fizettetik meg,

Ilyen körülmények között nehéz komolyan venni „az állam a polgárokért van” jellegű szlogeneket, miközben az „állam az államban” típusú összeesküvés-elméleteket viszont nehéz elutasítani.

És minderre még rátevődik a komor január végi időjárás, amely esővel, szürkeséggel teszi teljessé a borús kilátásokat…