A magyarellenesség a titkos dák alkímiai laboratóriumokban készül

Nemrég a közösségi média elém varázsolt egy térképet, ami azt mutatta be, hogy a különböző európai országok lakosságának hány százaléka gondolja azt, hogy az ő népük kulturálisan messze a többi nép fölött áll.

Talán mondani sem kell, hogy a kelet-európai országokban volt a legmagasabb ez a beképzeltségi index,

Ezen persze nincs semmi meglepő, hiszen mindenki a saját nézőpontjából szemléli a világot. Innen nézve ott van a világ közepe, ahol állok. Az a kultúra, amiben én felnőttem, a többi csak furcsaság, érthetetlen valami.

Nemrég egy újabb román nemzeti összeesküvés-elmélet terjedésének hírét tálalta a sajtó: az egykori dák főváros, Sarmizegetusa Regia romjai alatt valójában már 2019-ben felfedeztek egy földalatti komplexumot, ahol dák tudós papok többek között alkímiát (az az obskúrus „tudomány”, amelynek révén egyéb fémeket arannyá lehet konvertálni) is gyakoroltak.

Hogy erről a közvélemény nem tud – csakis a megfelelően megvilágosodott Facebook-bugyrokban értesültek róla a „más forrásból” tájékozódók –, annak természetesen az az egyetlen oka, hogy

Az ilyen „eltitkolt felfedezések” azonban egyre kevésbé maradhatnak titokban az internet kétes igazságára mindig oly fogékony kortársaink körében, akik napnál világosabban látják azt az eltagadott, dicső múltat, amelyet képzeletük és az AI karöltve egyre színesebben fest le számukra. Mert az említett dák alkímiai laboratóriumról hírt adó bejegyzésen és főleg a hozzá csatolt képen is messziről látszik, hogy a mesterséges intelligencia műve,

A társadalom egy jó része ugyanis nyilvánvalóan nem tudja megkülönböztetni a hamis, AI által generált fantazmagóriákat a valóságtól, ez pedig számos félretájékoztatásnak, hamis propagandának készíti elő az utat, mint ahogy azt a titkos, földalatti dák alagutak esetéből is láthatjuk.

A kétes, szürke, bizonytalan jelen sokakat kényszerít arra, hogy elmeneküljenek egy olyan alternatív „valóságba”, ahol én és az enyéim nem elesettek, kisemmizettek, tehetetlenek vagyunk, hanem nagyok, erősek, bátrak, rendíthetetlenek, akiket méltán csodálhatna az egész világ.

A napjainkban egyre inkább felívelő populista, nacionalista – manapság éppen szuverenistának mondott – politikai diskurzus, ami az AUR és a korábbi elnökjelölt, Călin Georgescu felől áramlik egyre a nép felé, előszeretettel használja ki ezeket a nacionalista toposzokat, amelyek végső soron azt igyekeznek elmagyarázni az elkeseredett, mellőzött, cserben hagyott tömegeknek, hogy a népük egykor nagy volt és erős és rettegett, most csak a háttérhatalom, a gyíkemberek, a gonosz tudjukkik nyomnak el minket,

Képzelje csak el: ha azt a dák alkímiai műhelyt újra üzembe helyeznénk, pillanatok alatt megoldódna a költségvetési hiány, nem lenne szükség a Bolojan-féle megszorításokra, sem arra, hogy Dorel Németországban vállaljon munkát feketén, hiszen minden egyes polgárnak jutna egy nagy zsákkal abból a sok aranyból, amit a földalatti titkos laboratórium előállít.

Nem lenne többé szegénység, sem bizonytalanság, fáradtságos munka nélkül is boldogan és elégedetten élhetne mindenki.

Ők nem kapnának a titkos aranyból, hiszen nekik nem jár. Különben is, mit keresnek itt Romániában?

Az ilyen hangok is egyre erősödnek a nacionalista múlt fényezésével párhuzamosan, és ezt is az AUR és holdudvara terjeszti.

Erre vezethető vissza, hogy a dák alkímiai laboratóriumokról szóló híradásokkal párhuzamosan egy olyan hír is megjelent, miszerint már megint román fociultrák sértegettek és fenyegettek egy buszon magyar fiatalokat, csak mert magyarul beszéltek egymás között. Az U-szurkolók persze előjöttek a farbával: „a lovak nyelvén” Budapesten kell beszélni, nem itt, Romániaiban.

Ez a „lovak nyelve” butaság Kolozsvár egykori nacionalista polgármesterétől, Gheorghe Funartól lehet ismerős, mint ahogy maga az incidens is inkább az ő rossz emlékű regnálását idézi.

Amikor vigyázni kell az utcán, buszon, nehogy túl hangosan beszéljük a „lovak nyelvét” egymás között, nehogy megsértsük valaki felsőbbrendűségi érzését azzal, hogy létezünk.

Napjaink politikája ismét ezt a téves irányt követi világszerte. Egyre népszerűbbek a nacionalista szlogenek, a nemzeti kivagyiság, és ezzel párhuzamosan a gyűlölet mindenki ellen, aki nem olyan, mint mi.

A gond csak az, hogy ebben az országban ez az ostor elsősorban rajtunk, magyarokon csattan, ha az indulatok elszabadulnak.