Az e-személyivel rendelkezők ingyen utaznak a tömegközlekedésen, mert az ellenőrök tehetetlenek

Érdekes, és tipikusan romániai jelenségre hívta fel a figyelmet a Digi24 miniriportja a minap. A bukaresti tömegközlekedési vállalat ellenőrei egyszerűen nem tudnak büntetést kiállítani azon jegy vagy bérlet nélkül utazó (helyi dialektusban: blattoló) utasok nevére, akiknek újfajta e-személyije van.

Az ok egyszerű:

Bukarestben immár egy éve bocsátanak ki e-személyiket (mintegy 125 ezer lakos rendelkezik már ilyennel), így az élelmesebb utasok körében természetesen hamar elterjedt a hír, hogy ezekkel gyakorlatilag ingyen lehet utazni, hiszen az ellenőrök tehetetlenek.

Nem véletlen, hogy bár a potyautazáson rajtakapott delikvensek 80 lejes felárral helyben megválthatnák a menetjegyet, sokan mégis a 300–500 lejes bírságot választják, mert tisztában vannak vele, hogy azt úgysem kell kifizetniük. Hiszen csak előkapják vigyorogva az e-személyit, az ellenőrök pedig tehetetlenül elsomfordálnak.

Menjünk vissza az elejére.

Az Európai Unió már 2021 augusztusától arra kötelezte volna Romániát, hogy térjen át az unió területén nagyjából egységesített elektronikus személyik kibocsátására.

Először is a közfelháborodás. Amikor ugyanis a lakosság körében híre ment, hogy az elektronikus személyiben mikrocsip is lesz – ez teszi elektronikusan is elérhetővé az adatainkat a hatóságok számára, már amennyiben rendelkeznek a megfelelő kártyaolvasóval, nem mint a bukaresti ellenőrök –, akkor a koronavírus-járvány alatt összeesküvéselmélet-szakértővé váló tömegek (ugye az volt a sláger, hogy az oltásban is van csip), egy emberként hördültek fel.

Ezt aztán csak fokozta az ortodox egyház, amelynek több magas rangú képviselője „ördögtől valónak” minősítette az e-személyiket,

És még sorolhatnánk.

A csúszás igazi oka azonban az állam megszokott működésében keresendő. Az illetékesek ugyanis egyszerűen nem készültek fel időben a váltásra, így aztán az EU-s határidőt nem is lehetett tartani.

Az első „kísérleti” e-személyi projektet különben az okosváros Kolozsváron indították el egy hónap csúszással, de a legtöbb helyen ez a csúszás jóval nagyobb volt (említettük, hogy Bukarestben is csak egy éve indult be rendesen a történet).

Ha az ember szeretné testközelből megtapasztalni, hogy miként dolgozik az apparátus, be kell merészkednie az oroszlán barlangjába,

Egy ismerősöm személyi igazolványa tavaly járt le így aztán bemerészkedett „a hivatalba” egy erdélyi városban, ahol az e-személyit választotta. (A fent vázolt társadalmi bizalmatlanság miatt ugyanis a polgárok választhatnak, hogy az újfajta igazolványt szeretnék, amely az EU területén belül az útlevél szerepét is kiváltja, vagy a régi típusú dokumentumot, amely mellé útlevelet is kell igényelnie az utazni vágyónak.)

Az igényléssel nem is volt semmi probléma, rendben lezajlott, majd közölték vele, hogy mikor térjen vissza az elkészült iratért. A megadott napon tehát az ismerősöm másodszor is visszatért az oroszlán barlangjába.

Az egész azzal kezdődött, hogy az illetékes hölgy nem találta meg az illető dokumentumot.

Hová lehetett? El nem kallódhatott.

Kisvártatva visszatért egy másik igazolványigénylő, aki azzal szembesült, hogy az igazolvány, amelyet nem sokkal azelőtt vett át annak rendje és módja szerint, nem az övé.

Az ismerősöm azonban megörült, hiszen emberünk az ő igazolványával tért vissza, így legalább fellélegezhetett, hogy nem veszett el.

A hölgy ekkor közölte vele, hogy van egy kis gond, ugyanis a másik iratigénylő elektromos aláírása (ezt is tartalmazza az e-személyi) került fel az ő igazolványára. Ezt az illetékes hölgy a maga szerény eszközeivel megpróbálta ugyan kicserélni arra, amire kell, de közölte azért az ismerősömmel, hogy „ha valamilyen gond merülne fel”, vissza kell majd térnie „a hivatalba”.

Amikor az ismerősöm visszakérdezett, hogy ez mégis mi, a hölgy tájékoztatta, hogy az újfajta e-személyi a régivel ellentétben nem tartalmazza a lakcímet. Ezt egy külön lakcímkártya fogja tartalmazni (mint például Magyarországon), csakhogy ezt a külön lakcímkártyát egyelőre nem tudják kibocsátani,

Így aztán addig, amíg ezt az aprócska hiányosságot pótolni fogják, ez a szép, félbetépett A4-es papírra nyomtatott „igazolás” fogja helyettesíteni a lakcímkártyát. További kérdésekre válaszolva az illetékes hölgy azt is közölte az ismerősömmel, hogy nem árt, ha mondjuk egy igazoltatásnál nála lesz ez a papírlap, de ha mégsem tervezi mindenhova magával vinni,

Mindezek fényében úgy tűnik, hogy ennek az egész e-személyi történetnek jelenleg éppenséggel az a legkisebb baja, hogy a jegyellenőrök nem tudnak vele mit kezdeni.

A legnagyobb baja az, hogy szinte teljesen hasznavehetetlen. A hagyományos személyi igazolvány szerepét ugyan (egy félbetépett A4-es papírlappal kiegészítve) betölti, hiszen igazolni tudja magát az ember, ha a rendőr erre kéri,

Az e-személyi ugyanis az eredeti elképzelés szerint sokfunkciós: tartalmazza a már említett elektronikus aláírásunkat, de kiváltja az egészségügyi kártya szerepét is, sőt az online adóbefizetésben is segítségünkre kéne lennie.

Hogy mikor lesz mindezekben valóban a segítségünkre, mikor jut el a még mindig sínes doszárokban gondolkodó romániai bürokrácia oda, hogy élni tudjon a technológia adta lehetőségekkel, amelyek nagyban leegyszerűsítenék a hivatali dolgainkat, azt csak a Jóisten tudja. Vagy az ördög (drac), ha már tőle származik az egész…

Egyelőre annyi bizonyos, hogy a bukaresti tömegközlekedési vállalat – a szóvivő elmondása szerint – hamarosan beszerzi az új személyi beolvasásához szükséges készülékeket, így aztán vége szakad a gondtalan, jegy nélküli utazgatásnak.