Mi az a „politikai igazság” és miért problematikus? Hogyan egyszerűsödik le ijesztő módon minden jóra és rosszra, barátra és ellenségre napjaink politikájában és hogyan segít rá erre az online média?
Mi az igazság a politikában? Régi, tulajdonképpen megválaszolhatatlan kérdés ez. Úgy vélem, talán jobb, ha kissé átfogalmazzuk, éspedig: hogyan jutunk el az igazsághoz a politikában? A kérdés ilyetén való megfogalmazása ugyanis megkönnyíti a dolgunk (látszólag), hiszen így „egyéni” utakat kínál fel a politikai igazság felé. Viszont ezen az úton végképp a politikai pluralizmus martalékává válik az „igazság”, mert ahány politikai szereplő, annyi „igazság” van.
Mégis: ez utóbbi kérdés visz közelebb a politikai igazsághoz. Pontosabban: a „politikai igazságról” szóló igazsághoz. Mert
nem a valóság helyes „visszatükrözése”, hanem lehetőségek kigondolása a cselekvések vezérléséhez. De olyan lehetőségeké, amelyeket ugyanakkor hitként, identitásmegnyilvánulásként lehet eladni.
A politikai igazság elkötelezett tudás, értelmezési minták összessége, amelyek megmondják, hogy miket tekintsünk „tényeknek” a politikai valóságból, és miket utasítsunk el.
Egy amerikai politikatudós, Edelman szerint a politikai igazságról való tudásunk hierarchikus szerkezetű. Minden politikát „értő” egyén tudása hierarchiájának csúcsán nem a leginkább igaz megállapítások vannak, hanem azok, amelyek érzelmileg a legtelítettebbek és empirikusan a legkevésbé vizsgálhatóak, leginkább a félelem, a harag, az uralom és az engedelmesség érzéseihez kapcsolódnak. És persze: egy önmagáról tudó csoport mintáihoz kötődnek olyan módon, hogy jutalmazzák a domináns nézetek elfogadását és büntetik a konformitás hiányát. Ezek a politikai tudás „csúcsán” levő érzelmek – melyek fogalmilag szinte érzékelhetetlenek – irányítják a konkrétumokhoz kötődő, a tudás hierarchiájában alsóbb szinten levő érveket, megállapításokat.
A Magyar Péter–Varga Judit-ügy élesen exponál két dolgot. Először is: az éles megosztottság körülményei között minden leegyszerűsödik. Csak jó és rossz, barát és ellenség van. És ebben a bináris világban még a máskor, másban oly árnyaltan gondolkodni tudó író-elemző személyiségek is elbukhatnak. Az érvek, a tények e látásmód által kondicionált személyek számára mind egyirányúvá válnak. Bármit is nézzenek, folyamatosan ugyanazt látják.
Mindaddig, amíg – például – az ukrajnai háború volt e megosztottság célkeresztjében, a megosztás operátora a putyinista–antiputyinista tengely volt, amely csupán egy geopolitikai kérdés körül alakult ki.
De a „kegyelmi kérdés”, Novák Katalin lemondása, a pedofil bűncselekmények kérdése, a most pedig megjelent Magyar Péter–Varga Judit-ügy azt mutatja, hogy a megosztás operátorai a társadalom életének egy újabb szeletét kebelezik be. A magánélet, az intim szféra politikai bekebelezése viszont két dologra mutat rá.
Először is: az egyre polarizáltabb politikai életben a szemben álló politikai táboroknak azért kellett kiszélesíteniük a harcmezőket, hogy minél többeket bevonhassanak a saját táborukba. Az intim szféra politikai megszállása jó terepet ad ehhez: olyan kérdéseken keresztül köti magához a politika nézőit és potenciális részvevőit, amelyek nem közéletiek abban az értelemben, hogy dönteni lehessen róluk, részt veszünk-e bennük, avagy nem. A családi élet intimitása szinte kényszerítően szólít meg mindenkit. És a politikai harcnak ezt az eszkalációját az is előmozdította, hogy a klasszikus értelemben vett „általános műveltség”, mint közös értelmezési keret immár eltűnt. Az eluralkodó fogalmi bizonytalanság (mondhatni: „tudatlanság”) mellett egyszerűbb, költséghatékonyabb a közvetlen-ösztönös tartalmakkal mobilizálni. Azokkal, amelyeket mindenki „ért”, fogalmi körítés nélkül is.
Másodszor:
Persze, ezzel újat nem mondunk: a sajtó értő elemzői, a médiatudósok már évek óta kongatják a vészharangot azzal kapcsolatosan, hogy online média mennyire jó táptalaja a véleménygettók kialakulásának, amelyekben aztán a beszűkült, egyirányúsított véleményvektorok egész szubkultúrákat alakítanak ki maguk körül. Amelyek megtermelik a saját álhíreiket, szinte észrevétlenül radikalizálnak – egyszóval: „balkanizálják” az online-t. Az influenszerek lesznek e buborékok igazi karbantartói, és ebben a környezetben már csupán illúzió, hogy a hírfogyasztás fő motiválója az elfogulatlan beszámolók iránti igény, az „objektív tények” szenvedélyes kutatása.
Olyan radikális ez az átalakulás, hogy egyes szerzők – például Skulthorp – már szinte az írásbeliség előtti idők visszatéréséről beszélnek: az emberek ismerőseiktől – saját véleménybuborékukon belüli ismerőseiktől –, szájhagyomány útján tájékozódnak, illetve értetlenkedő agresszióval ütköznek a más véleménygettókból érkezőkkel.
Mindez az intézményes politikában azt eredményezi, hogy
Erre tart-e a Magyar-ügyön forduló magyar politika? A jelek (már korábbról is) erre mutatnak. Mondhatjuk: végül is semmi különleges nincs ebben. Ez ment végbe – például – az Egyesült Államokban vagy Olaszországban is. De mit lehet javasolni a polarizációtól elborzadó egyszerű polgárnak?
Nekik lehet szólni Voltaire Candide-jával: „műveljük kertünket!” De hol a kertünk? És ez a nehezebbik kérdés. Valahol a józanságban, türelmesen megértés vágyában…
(A szerző politológus)
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.
… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.
Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Hamarosan országszerte elérhetővé válik az új típusú személyazonossági igazolvány, amely elektronikusan is tárolja a személyes adatokat. Az új személyi elterjedésével fokozatosan az elektronikus egészségügyi kártyák is megszűnnek.
Finn cég vásárolta fel a legnagyobb romániai egészségügyi magánszolgáltatót, a Regina Mariát – írja az economedia.ro a cég közleménye alapján.
Felvette csaknem 31,56 millió lejes (több mint 6,3 millió eurós) nyereményét a vasárnapi hatoslottó-sorsolás telitalálatos szelvényének tulajdonosa – közölte kedden a Román Lottótársaság.
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Meglepő, sokkoló volt az elnökválasztás érvénytelenítése? A román politikai mintázatok alapján nincs új látnivaló.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
Jönnek az amerikaiak – majdhogynem Jézus második eljövetelével volt egyenrangú ez a vágy, ez az állandóan késő ígéret, ez a soha el nem jövő, egyre valószerűtlenebbé váló mesevilág.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Crin Antonescu nem szereti a magyarokat. Crin Antonescu szereti a magyarokat. Crin Antonescu mindenkit (nem) szeret. De ki is az a Crin Antonescu? S mi is az a reálpolitikai szeretet?
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Valamint arról, hogy miként válik politikai közösségformáló elvvé a „történjen már valami!” és a „legyen végre már valami más!”.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
Ha leírjuk, hogy az amerikai elnök hagyja abba, és az oroszok menjenek haza, akkor kitör a béke?
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.