Ez a szöveg vaskos iróniát tartalmaz a saját rovásunkra. Röhögjünk hát magunkon együtt, ha beledöglünk is!
A kolozsvári polgár nem is polgár, nem is kolozsvári, de orrát fenn hordja, mintha a feje tetejére nőtt volna. Nem is tudja lenn hordani ő (az orrát), hiszen Erdély fővárosában, a kelet Svájcában, Stuttgartjában és Honolulujában igen magas az életszínvonal, ennél fogva nem lehetnek alacsonyan az orrok sem.
Megkérdőjeleződik az orrsága neki, megorrolnak rá a többi, fejtetői orrok.
Itt, Balkánluluban, Suttyógartban fenn hordja az orrát a polgár, hogy minél mélyebbeket, egészségesebbeket szippanthasson a légkörben enyelegve kavargó szaharai homokból, a környező termőföldeken elomló tyúktrágya émelyítő, borzongató, csiklandozó szagából (ez nincs olyan büdös, mint a svájci tyúkszar!), a kipufogógázokból, a szmogból, a pataréti szelek bukéjából, miközben orrsága hálásan piheg, sípolászik, elégedetten szörcsög benne a taknya neki, hiszen akárhol nem részesülhet az illatok és elemek e bő kínálatában, ez csak itt, Balkánluluban lehetséges, Erdély és a világ Svájcában (az igazit most hagyjuk), ahol minden lélegzetvétel egy komplex, telített élmény, minden szusszantás életre szóló kaland, és minden tüdőnyi levegő, akár a Mikulás (Moskröcsun) zsákja: van benne minden jó… és még egyebek is.
például Székelyhídról, Váradról, Vásárhelyről (mindegyikből), Iașiból, Bákóból, Turnu Măgureléről, Satu Nouból (az összesből), Nagykárolyból, Csíkcsicsóból, hogy aztán kolozsvári polgárrá csiszolja őt a szaharai homok és a magas életszínvonal. Néhány hónap elég, hogy ez a folyamat maradéktalanul végbemenjen, onnantól az újdonsült kolozsvári polgár máris úgy érzi, hogy ő mindég kolozsvári polgár volt, már azelőtt is, hogy megszületett volna. A tősgyökeres kolozsváriak álmélkodó irigységgel nézhetik csak ezt az újdonsült mindégkolozsváriságot, amit az életszínvonal beláthatatlan magasságokba emel.
Mintha a vérét szívná ki az az emilbocnyi magas életszínvonal. Mintha a végtagjait rágná le kapzsi cápafogaival Balkánlulu. Mi ez a sajgás a harmadik kéz csonkjánál, mi ez a tompa fájdalom a tövig rágott szárnyak helyén? Az életszínvonal fognyomai ezek, kedves mindégkolozsvári, de panaszkodni ne engedjen a te kincses városi büszkeséged tégedet!
Hát ki más mondhatná el magáról, hogy ő kolozsvári polgár? Talán a vásárhelyiek? Ugyan! Talán a székelyhídiak? Ne már! Csakis a kolozsváriak mondhatják el ezt büszkén magukról, közülük is elsősorban a nemiskolozsvári mindégek, akik kolozsváribbak immár, mint Mátyás király.
A kolozsvári polgár, miután a feje tetején lévő orrantyúján keresztül alaposan megszívta magát szaharai tyúkszarszaggal, elmegy a színházba semmit se érteni. Nagyon várja ő ott az előadás végét, hiszen nem jött ő színházba az előadás végett. Más végett jött ő a színházba, ezért várja nagyon az előadás végét. Amíg tart (az előadás) el-elkalandozik ő, a kincses polgár. Arra gondol, mit fog majd mondani (fitymálón) egy ital mellett az ismerőseinek az előadásról, amire nem figyelt. Arra gondol, fel kell majd tölteni egy jól sikerült előcsarnoki képet az Instagramra, hogy a még mindég falusi ismerősök irigyelhessék azt a művelt kolozsmindégségét. Arra gondol, hogy 22 lej lesz egy kézműves sör, de kézműves sört kell inni, mert az életszínvonal kötelez. Csak nehogy az előadás ne legyen elég felületes! Csak nehogy felkavarjon valami olyasmivel, ami igaz, ezért kényelmetlen nekünk! Csak nehogy a színészek csúnyán beszéljenek Thália templomában! Csak nehogy levetkőzzenek, mert felháborodunk! (Vagyis hát vetkőzzenek le, hogy felháborodhassunk!) Legyen olyan az előadás, hogy az ájtísoknak is tessék! Hogy aztán fitymálhassunk.
A kolozsvári polgárok, ha a színházban kulturáltan kiszórakozták magukat, majd a 34 lejes kézműves sör és a 62 lejes koktél mellett alaposan lefitymálták az előadást,
Mert a kolozsvári polgár nem kolozsvári polgár: Bácsból jön be dolgozni, Fenesről jön be, Apahidáról jön be… Az út rövid, de a dugó miatt sokáig tart, hogy hosszúnak tűnjön – ekkora életszínvonal mellett ez a minimum. Nem egy első osztályos tanuló lett másodikos, mire beértek vele a szülei az évnyitóra, nem egy reggel 8 órai gyűlést kellett elnapolni! Az idővel, a polgárok idejével nagyvonalúan bánik az életszínvonal, hiszen nem az egyes egyén a fontos, hanem a közös, sziklaszilárd öntudat. Nem mindenhol van ám dugó! Csicsóban biztosan nincs, Satu Nouban sincs, egyikben sem. Nálunk van, mert megérdemeljük.
A kolozsvári polgár, ha már elkésett a munkahelyéről, és a főnöke jó alaposan leoltotta, nekilát morcosan temérdek munkájának, hogy a város kellőképpen prosperáljon, nőjön nagyra neki az életszínvonala. A kolozsvári polgár túlórázik, haját tépi és izzad az idegességtől, és mindeközben mosolyog és büszke, hiszen kolozsvári ő bármi áron. Hazafelé a dugóban arról ábrándozik a kolozsvári polgár,
Nem kell majd dugóban ülve dudálnia a többi kolozsvári polgárra, csak alászáll, és mire fölészáll, máris a Főtéren van. Minél mélyebbről száll fölé, annál magasabb lesz az életszínvonal, annál drágább a koktél, annál felületesebb az előadás. Ő pedig mentől boldogabb lesz.
Hiszen Balkánlulu prosperál, ha beledöglünk is. Nő neki az emilbocnyi életszínvonala megállíthatatlanul, mint a rákos daganat.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Darvas-Kozma Józsefet, a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia plébánosát megerősítette hivatalában a gyulafehérvári főegyházmegye, Böjte Csaba atyát pedig csíksomlyói lelkésszé nevezte ki. Idén négy új papot fognak felszentelni.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
Mert a szakik szerint már csak idő kérdése, hogy mikor veszi át az irányítást…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
A 85 éves Emil Constantinescu meglepően őszinte volt egy, a bányászjárás évfordulójára szervezett eseményen, de ez aligha nyújt elégtételt a történelmi sérelmekre…
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
Ami megfogalmazhatatlan, mégis mindig megpróbálkozunk vele.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.