Jelen szöveg a Ziare.com oldalán megjelent cikk fordítása.
A hatalom által felvázolt képpel kezdődik, mely kijelöli a társadalom bizonyos sebezhetőbb tagjait, erősebbeknek és veszélyesebbeknek mutatja be őket a valóságosnál, aztán felajánlja, hogy megvédi tőlük a társadalmat.
Így írja le a Ziare.com-nak adott interjújában Yuval Noah Harari a több ezer éve ugyanazt a mintát követő boszorkányüldözést.
„Íme, a középkori falu dombjain élő öreg nő képe, aki szeret macskákat etetni. Egyik nap a helyi pap arra figyelmezteti a falusiakat, hogy ez az öreg nő – akit évek óta ártalmatlan különcként ismernek – valójában egy erős boszorkány, az ördögök és a démonok szövetségese. A faluban az utóbbi időben történt összes katasztrófát – betegségek, aszály, megmagyarázhatatlan halálesetek – ez a boszorkány okozza. Megátkozta az embereket, bűbájt vetett be és megidézte a démonokat, hogy ártson a falunak. És amikor a falu megretten, a pap védelmet ígér az embereknek a boszorkánnyal szemben, azzal a feltétellel, hogy őt kövessék, a boszorkányt pedig ítéljék el és égessék meg.
Ugyanez történt az 1950-es egyesült államokbeli híres antikommunista boszorkányüldözés során is. McCarthy szenátor arra figyelmeztette az amerikaiakat, hogy egyes munkatársaik és szomszédaik – akik amúgy szokványosan néznek ki – valójában kommunista árulók. Az oroszok szövetségesei, titkokat adnak el a KGB-nek és megpróbálják belülről lerombolni az amerikai társadalmat. Az Amerikával az utóbbi időben történt összes katasztrófát – mint például Kína elvesztése a kommunizmus javára – a külügyminisztériumban, Hollywoodban és a sajtóban tevékenykedő árulók okozzák. És amikor az amerikai nép megrettent, McCarthy szenátor felajánlotta, megvédi Amerikát a kommunistákkal, ha felhatalmazzák, hogy felkutassa és elítélje őket.
A boszorkányüldözés jellemzője, hogy az üldözésre kijelölt csoport általában nagyon gyenge és nem tud szembeszegülni az üldözéssel: magányos idős nők, zsidók, homoszexuálisok, amerikai kommunisták. Az a kérdés, miként éred el, hogy az emberek féljenek az ilyenfajta csoportoktól. „Álhíreket” kezdesz terjeszteni ezekről a csoportokról és ráveszed az embereket, hogy nevetséges összeesküvésekben higgyenek.
A Hargita megyei Gyergyóditró községben, egy zömmel magyar lakosságú településen a falubeliekre a világ összes baját ráhozó boszorkány két Srí Lanka-i pék képét öltötte.
Ez a történet egy tankönyvbe illő álhír összes alkotóelemeivel rendelkezik, a boszorkányüldözés kvázi vallásos struktúrájára felépítve, mely csak a külsődlegességben fejlődött a középkortól, amikor a máglyán elégetéssel nemcsak büntettek, hanem a többieket is védelembe helyezték, egészen a mai napig, az erdélyi faluig, ahol elkergettek két szingalézt, hogy ne szabadítsanak rá minden bajt a kis településre, az emberek pedig megmenekülhessenek.
1. Atavisztikus félelem az idegentől, aki átveszi a helyed – ahogy azt Gyergyóditró tősgyökeres lakói magyarázták, a két idegent továbbiak követik majd, gyermekeik lesznek és iskolát, meg templomot kérnek majd maguknak, tehát kisajátítják majd a helyiek iskoláját és templomát.
Ennek az atavisztikus félelemnek az ostromlott identitás áll a középpontjában.
2. A fenyegető idegen egzotikussága. Csak így válhat szörnyűségessé, egyszerre váltva ki félelmet és gyűlöletet – a szörnyűséges etimológiailag a megszokottól eltérőt jelent. A szörnyűségessel nem azonosulhatsz, tekintettel arra, hogy semmi olyasmit nem fedezel fel benne, ami megfelel a komfortzónádnak. Minél egzotikusabb ennek az idegennek a figurája, annak intenzívebb a vele szembeni félelem és gyűlölet.
3. Az emberek félelmét és – főleg – az eredeti nem-fenyegettségi állapot helyreállítását kezelő pap. És amikor a falu remeg a félelemtől, a pap védelmet kínál a boszorkánnyal szemben, azzal a feltétellel, hogy őt kövessék és lehetővé tegyék számára a boszorkány elítélését és megégetését. Nagyjából 200 gyergyóditrói lakos, Biró Károly katolikus pappal az élen, összegyűlt a templom udvarán, majd a polgármesteri hivatalhoz vonult. Biró Károly azt állítja, hogy az emberek félelme egy régi, 1986-os a helyiek és a roma közösség közötti konfliktusban gyökerezik, amikor meggyilkoltak egy férfit és félnek olyan idegenek érkezésétől, akikről semmit sem tudnak. „Az a kérésünk, hogy adják vissza nekünk azt a biztonságot, amiben eddig éltünk, hogy többé ne féljünk attól, ami történik. Nem ettől a két embertől félünk, hanem attól, hogy sérül a biztonságunk” – mondta Biró Károly.
Yuval Noah Harari sem írhatta volna le jobban és sematikusabban a boszorkányüldözés mintájára történő manipulálás mechanizmusát. Van egy eredeti ellenség – a roma –, aki az egyik falusival szemben legfőbb bűnért vétkes. A helyieknek ezt a gyilkosságot kiterjesztve az idegennel azonosítják, aki évtizedekkel később a két Srí Lanka-i munkás formájában jelenik meg újra a faluban.
4. Megtermékenyített talaj és a politikai haszonhúzó. Ivan Krasztev bolgár politológus vizsgálta a volt kommunista tömb országaiban a bevándorlókkal szembeni gyűlöletnek ezt a tézisét. Olyan államokról van szó, melyek nem rendelkeznek releváns bevándorlói közösségekkel, ahogy az a nyugatiak esetében léteznek, de attól rettegnek, hogy a bevándorlók rosszat tesznek majd nekik, az identitásukat és az ebből fakadó dolgokat fenyegetve. Ezeket a félelmeket Lengyelországban, és főleg Magyarországon, politikailag ültették el és gondozták. Krasztev legutóbbi kötetében, melyben azt taglalja, hogy miért éppen a korábban diktatúrában élő országok karoltak fel illiberális rezsimeket, az imitátor hipotézisét fogalmazza meg, aki tudatában lévén a lemásolni kívánt modell felsőbbrendűségének, előbb boldogtalanná, majd ellenségessé válik.
Ennek tudható be, hogy a magyaroknak nagy gondot jelent a bevándorlás, miközben a valóság pontosan ennek az ellenkezője – minden volt kommunista országban krónikus a kivándorlás.
Orbán Viktor kormányfő az, aki színre vitte ennek a boszorkányüldözésnek ezt az egész mechanizmusát, hogy aztán megmentőként léphessen fel. Különben a saját maga számára meghatározott szerep, a keresztény Európa védelmezője a nem-keresztény bevándorlókkal szemben, biztosította a választási győzelmét is.
A félelemből és gyűlöletből politikai hasznot lehet húzni, az ebből fakadó társadalmi következményekkel együtt. Ezek egy része, fertőzéssel, pont Gyergyóditróban jelennek meg. A két szingaléz Gyergyóditrótól való minél messzebbre, egyik albérletből a másikba kergetésének története kis léptékű bizonyítéka annak a sebezhetőségnek, amit az álhírek jelensége okozhat az emberek elméjében és életében.
Az emberek megvédhetik magukat az álhírektől. Harari szerint ehhez két fontos dologra van szükségük.
„Először is jobban ismernünk kell a gyengeségeinket. A trollok nem tudnak a semmiből félelmet és gyűlöletet kelteni. De amikor felfedezik azokat a dolgokat, amelyektől az emberek félnek és amelyeket már gyűlölnek, akkor rendkívül könnyűvé válik a releváns érzelmi gombokat nyomogatni és még nagyobb dühöt kiváltani. Ha, például, a bevándorlóktól félsz, a trollok bemutatnak majd neked egy hamis történetet arról, miként erőszakoltak meg egy helybéli nőt a bevándorlók és mivel amúgy is hajlamos vagy elhinni egy ilyen történetet, még csak nem is igyekszel majd kideríteni, hogy igaz-e.
Ezzel szemben, ha azt hiszed, hogy a bevándorlást ellenző emberek mind idióta fasiszták, akkor a trollok olyan történetet mutatnak majd be neked, amiben a rasszisták bevándorlókat gyilkolnak, te pedig el fogod hinni. A trollokat nem feltétlenül a bevándorlás érdekli. Ők csak egy eszközt használnak fel a társadalom megosztására és a demokrácia belülről történő lerombolására.
A demokratikus rendszer megmentéséhez ismernünk kell gyengeségeinket, félelmeinket és gyűlöleteinket és nem szabad engedünk, hogy fegyverekké változzanak a trollok kezében. Ha tudod, hogy bizonyosfajta elképzelésed van egy csoportról és olvasol egy szörnyűséges történetet arról a csoportról, bizonyosodj meg arról, hogy ellenőrizted a forrást és a történet hitelességét.
Ez nagyon nehéz, mert amikor dühösek vagyunk, nem tudunk kiegyensúlyozottan gondolkodni. De meg kell tennünk ezt az erőfeszítést.
A trollokkal és az álhírekkel szembeni védekezés másik fontos módszere az, ha az egész képet nézzük. Sokkal egyszerűbb egyetlen dolgot meghamisítani vagy eltúlozni, mint az egész történelmi folyamatot”.