Azért exportálunk évente több millió élő állatot, mert nem vagyunk képesek őket becsületesen levágni

A The Guardian meginterjúvolta Ghiță Ciobanult, aki lerántotta a leplet.

Hirdetés

Az európai országok közül mi exportáljuk a legtöbb élő állatot – elsősorban juhok formájában –, mert nincsenek EU-s-szabvány szerinti vágóhídjaink, és húsfeldolgozó üzemeink, hogy helyben dolgozzuk fel a haszonállatokat.

A brit The Guardian riportjában – aemlyet a Digi24 szúrt ki – megszólal a leghíresebb román juhász (csobán),

Gheorghe Dănulețiu, aka „Ghiță Ciobanul”,

aki egyáltalán nincs elragadtatva a helyzettől.

Csobán Ghica egyszerűen azért a legnépszerűbb a hazai juhpásztormezőnyben, mert 500 ezren követik őt a Facebookon, és kész. Ennek ellenére a bonus pastorok (latin) egyszerű, nomád életét éli 1500 juh társaságában.

A sztárcsobán szerint a nagy állatexportőr cégek és a hipermarketek korában a hozzá hasonló magányos pásztorok helyzete oda aljasult,

hogy 100 lejért kénytelenek elvesztegetni egy juhot.

Az állatokat persze rendszerint a nagy állatexportőr cégek vásárolják fel röhögve, potom összegért, hogy aztán legalább tízszeres áron adják el a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

Hirdetés

Azt, hogy ezek az állatok mennyi szenvedésnek vannak aztán kitéve a hosszú utazás során, jól illusztrálja az a tavaly novemberi eset, amikor egy 14 ezer román juhot (Szaúd-Arábia felé) szállító hajó elsüllyedt, az állatok jó része pedig odaveszett.

A riportból kiderül, hogy a sokmilliárdos EU-s támogatások dacára Romániának még mindig nem sikerült kiépíteni a szabvány szerinti vágóhidakat és üzemeket, így élő állatból mi exportálunk a legtöbbet az európai országok közül,

a hústermékek zömét kénytelenek vagyunk mi is importálni.

Ráadásul a románok a hagyomány szerint többnyire csak húsvétkor fogyasztanak bárányhúst, így a hazai juhállomány jó része az úgynevezett Țurcana fajtához tartozik, amit nem elsősorban a húsa, hanem a teje miatt is tenyésztenek. Mivel húsban nem tudjuk felvenni a versenyt az izomra gyúró fajtákkal szemben,

az európai piacon nem annyira népszerű a portékánk.

A cikk megoldási javaslatot is kínál: mindössze két vagy három nagy kapacitású vágóhidat kéne beüzemelni a tengerparti övezetben (valamelyik kikötő közelében), és a probléma jó része máris megoldódna. Addig szegény Csobán Ghica fújhatja a reményvesztett dallamokat a furulyáján.

Hirdetés