Az eset körülményei: múlt pénteken Klaus Iohannis, Románia államelnöke részt vett a Zsil folyó mentén zajlott 1916-os csata hőseinek szentelt megemlékezésen, Târgu Jiu (Zsilvásárhely) városában.
Az eseményt követően az elnök eleget tett a helyi hivatalosságok meghívásának és ellátogatott a központi parkba, ahol a neves szobrász, Constantin Brâncuși néhány köztéri szobra, köztük A hallgatás asztala című opusz is található. Az ominózus alkotáshoz érve Iohannis kapta magát, és leült az asztal körül levő ülőalkalmatosságok egyikére. Na most, kérdezhetné akárki, miért baj ez? Hiszen a szék arra való, hogy leüljenek rá. Igen ám, de a szobor mellett egy tábla is volt, amelyen többek közt állt: „Kérjük, ne érjenek az alkotásokhoz!”
A sajtó képviselői magyarázatot kértek az elnöktől a szoborra ülésre vonatkozóan, amit az elnök visszautasított.
A helyi rendőrség képviselői azt állítják, hogy csak azok a személyek követnek el szabálysértést, akik ráállnak a szoborra. Akik ráülnek, azok nem.
És hétfőn napvilágot látott Târgu Jiu polgármesteri hivatalának hivatalos állásfoglalása az „elnöki székfoglalás”-ügyben. A városi tanácsnak van egy határozata, ami a köztéri szobrok, műtárgyak és bútorzat védelmére vonatkozó szabályokat illeti. És eme határozat értelmében bárki, aki jó szándékkal foglal helyet A hallgatás asztalának valamely elemén, anélkül, hogy meg akarná azt rongálni, nem szegi meg a törvényt.
Szép! De akkor mi értelme van a táblán levő tiltásnak? És azért arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ha például Ion vagy János ráült volna a székre és fotózkodni kezdett volna, egy túlbuzgó rendőr (tudjuk, van ilyen) mit tett volna az ő esetében.