Az MPP mindig is a fábaszorultság alaphangulatából próbált politizálni. Ezzel egy probléma volt, mégpedig az, hogy az alaphangulat mindig összejött, a politizálás általában nem, és ez így volt Szász Jenő, Biró Zsolt és így van Mezei János elnöksége alatt is.
A helyi szintnél feljebb – az EMNP-hez hasonlóan – nem sikerült kapaszkodnia a polgáriaknak, hacsak nem számítjuk
Szász Jenő nemzetpolitikai kvantumugrását Magyarországra,
illetve Biró Zsolt lépését, aki képviselő kollégájával, Kulcsár-Terza Józseffel együtt gyakorlatilag átigazolt az RMDSZ-be.
Az RMDSZ politikai hegemóniáját mindeddig lehetetlen volt megtörni, mivel a két kispárt mögött nem áll és soha nem is állt sem az az anyagi bázis, sem az a szervezeti fölény, sem a bukaresti hatalom szimpátiája, aminek a segítségével viszont a szövetség beláthatatlan időkre bebetonozhatta pozícióját. És nem utolsósorban a Fidesz támogatása, ami elég sokat nyom a latban az erdélyi magyar emberek fejében, habár nem névleg az RMDSZ-nek szól (bár ezt nagyon szeretik hangoztatni a Majális utcából), hanem a képviseletnek, tehát a pozíciónak, nem annak, aki betölti.
Mivel a magány rossz, az egy szem kispártok a nagy és barátságtalan politikai viharokban (a román politika nem is nagyon vett tudomást róluk, az RMDSZ ellenben mindig is meg akarta semmisíteni őket, naná) nem nagyon tudtak egyről a kettőre jutni, sőt, a leépülés útján a nemlét határára sodródtak. Ezért logikus volt az a nemrégiben tett lépésük, hogy Erdélyi Magyar Szövetség néven egyesítik megmaradt „erőiket” és (legalábbis az önkormányzati választásokon) ismét harcba szállnak az erdélyi magyarokért harminc éve (!!!) véres verejtékkel harcoló politikai képződménnyel, ami – tudjuk – nem párt, hanem érdekvédelmi, kulturális, civil stb. szervezet. Igen, harcba szállnak, mert ne legyenek illúzióink, nem lesz hárompárti együttműködés, soha.
Ezért nem is lepődünk meg, hogy ezek után az RMDSZ részéről az a következő lépés, hogy ismét megpróbálja legyilkolni potenciális ellenfelét. Mert Biró Zsoltékat sikerült domesztikálnia, de
a fafejű Mezei Jánossal ez nem fog menni,
hogy az EMNP-s Csomortányi Istvánról, Toró T. Tiborról és végső soron Tőkés Lászlóról ne is beszéljünk.
Elkezdődött tehát az aknamunka, mert itt konkrétan erről van szó és valószínűleg most igaza van Mezei János elnöknek: a pártot az RMDSZ és a hozzá közel került került MPP-sek próbálják gyengíteni, amit a hatékonyság érdekében szépen rá lehet csatlakoztatni a sajátos vezetői stílusú Mezeivel szembeni – érthető – elégedetlenségre és ellenérzésekre.
Mert Maros megyében az MPP-t otthagyó Berki Ferenc megyei elnök és tucatnyi kollégája ezzel a lépéssel akkor is az RMDSZ malmára hajtja a vizet, ha eredetileg nem ez volt a szándéka. Kolozs megyében pedig a tizennyolc helyi szervezet tevékenységének minap bejelentett felfüggesztése is szépen kommunikálható az MPP-t megrendítő jelentős csapásként, akkor is, ha Mezeiék szerint nem létező, fantomszervezetekről van szó, amelyek névleg ugyan léteztek, de évek óta nem működtek.
És kommunikálták is, mégpedig az RMDSZ, hivatalos médiaorgánumán, a Maszolon keresztül, amely a Kolozs megyei eseményekkel beigazolódni látja korábbi információját az MPP dezintegrálódásával kapcsolatban (ez egy rendszeresen alkalmazott politikai kommunikációs fogás, a vágyott cél kész tényként tálalása).
Na de mi lesz ebből, hova fajulnak a dolgok? Az biztos, hogy az események nem fognak itt megállni, lesznek még látványos kilépések,
erőfitogtató hősködések, nagy gallérú nyilatkozatok, feszedezés és hágyászkodás,
hogy maradjunk a székely terminológiánál, meg a szokásos sárdobálás és mocskolódás.
Ami a legbiztosabb: az RMDSZ nem tűri a konkurenciát és mindent meg fog tenni, hogy legyalulja a föld színéről azokat, akik nem hajlandók bevonulni az egységes és egyetlen képviselet erőtere alá. Ennek a jegyében fog eltelni az önkormányzati választásokig hátralevő pár hónap.