Traian Ungureanu pontosan látja, hogyan és miért hülyül el a román társadalom. És hogy válik le minderről egyre inkább Erdély.

A román politikai elemzőknek igazán rossz napjaik lehetnek. Már álmukban is Orbán Viktor kísérti őket.

És a román politikai elit csak szólamokat pufogtat. A romániai magyar politikai elitnek nincs mit ünnepelni. A magyarországi politikai elit pedig a románok lelkébe tapos.

Romániában jelenleg az tud igazi politikai karriert csinálni, aki (plagizált) papírral igazolja, hogy hülye.

Persze, közben folyik a diplomáciai keringőzés. Meg az iszapbirkózás. Meg a centenáriumi patriotizmus.

És ha már uszítanak, nem aprózzák el: 1848. március 15-ét a románok lemészárlásának kezdő dátumaként említik a derék patrióták.

Van, aki úgy gondolja, hogy a farok csóválja a román kutyát. Vagyis a lefgontosabb a Moldovai Köztársasággal való egyesülés, az autópályák, kórházak, iskolák várhatnak.

Persze, szó van az interjúban föderalizációról, egyesülésről, nackóróllerről, lopkovics politikai elitről, jövőtlenségről, amiről csak Románia kapcsán beszélni lehet.

Nem baj, ha össze-vissza beszélünk. Nem baj, ha keverjük a szezont a fazonnal. Fő, hogy rúgjunk egyet a magyarokon. Kábé így lehet röviden jellemezni a patrióta román sajtót.

Nem lehetne végre egyszer segg helyett fejjel gondolkodni odafönt, a közoktatás Olümposzán?

Romániának nem sikerült autópályán begurulni a nagy egyesülés centenáriumi ünnepére. Van viszont egy megakatedrálisa. Meg unionista vágyai.

Az igazság az, hogy a nagy egyesülés után a román államnak sikerült úgy kiiktatni a hazai kisebbségeket, ahogy anno a magyar államnak nem. Tudor Duică írása.

Egyre többen vetik figyelő szemüket Erdély fővárosára. És egyre kevesebben emelik pajzsra Bukarestet.

Pedig Orbán Viktor hadai már döngetik a román nemzet kapuit, pont a Centenárium évében. És a drága Moldovai Köztársaság is cserben hagyta a mioritikus hazát.

Románia lassan a minősíthetetlen kategóriába süllyed, ami a közoktatást illeti. És ez pont azokat nem érdekli, akiknek a feladatuk lenne megoldani a problémát.

Hát, szép az erdélyi nagyvárosok csírázgató szövetsége, de figyeljünk csak oda rájuk, mert a végén még autonómia lesz belőle.

Mi van a centenáriumi ünneplések rongyszőnyege alatt? Többnyire közpénz, aminek a seggére vertek, meg giccs, amit értékként adnak el. Lehangoló a kép.