Minden jel arra mutat, hogy Iohannis elnök kómába esett. Metaforikusan persze. Romániával együtt.

Bizony, az élet nem törődik a bukaresti bojárokkal. Halad a maga útján. Például, Kolozsvár és Bécs között.

Az igaz, hogy a DNA-t és az ügyészséget is lefejezték. És ez lehet, hogy nem segíti a korrupcióellenes harcot. Viszont a jelenlegi kormánynak tökéletesen megfelel.

Hát azért nincs, illetve azért sincs, mert a nemzetbiztonság fontosabb. Na de mi van, ha a katonai fejlesztés sem jön össze?

Azt mondják, egy népnek olyan tanítói vannak, amilyeneket megérdemel. Ha ez igaz, akkor a román népre eléggé rájár a rúd.

Ki mit tol az alkutalonba, és mennyiért? Kisebbségi dilemmák.

Ezzel szembe kell nézni, ha a (román) ember tiszteséges akar lenni. És azzal is, hogy bezzeg Magyarország. Bezzeg Orbán Viktor. Interjú Ioan Stanomir történésszel.

Ha már Putyin elnök rakétákkal fenyegetőzik, íme: a kis román miorica és a nagy orosz medve viszonya.

Amikor pedig az állam nincs itthon, mindenki azt tesz, amit akar. Akad, aki tüntet. És akad, aki kivándorol.

Nyergelj, fordulj! De nem ám haza. Románia is csatlakozik a kelet fele szimatolók csoportjához? Sabin Gherman írása.

A jelenlegi politikai vezérek szerint tökéletesen. Illetve, magasról tojnak a román gazdaság budijába. Ez pedig előbb-utóbb megbosszulja magát.

A mioritikus nemzeti mítoszokat élvezettel és szakértelemmel romboló román törtnész továbbra is kényelmetlen figura a nackórollert hajtó román gondolatvezérek számára.

Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.

Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.

Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.

A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.

Könnyű úgy válaszolni a kérdésre, hogy a kívül rekedt generáció egy ideig túl fiatal, egy idő után meg túl öreg volt. A probléma azért picit összetettebb.