// 2024. november 28., csütörtök // Stefánia
Erdély
Mit hozott Erdélynek 1848?
Teljes rendszerváltást, nemzeti zászlókat és forradalmárkodásra felkészült forradalmárokat. Így tanultunk bele a nemzeti létbe.
Három szuper kis előadással ünnepelte az 1848-as forradalom kitörésének 169. évfordulóját a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata. Március 14-én két történész és egy irodalomtörténész vázolta, mi is zajlott 1848 tavaszán
- az erdélyi országgyűlésben,
- a különböző színekkel fellobogózott köztereken
- és a forradalmárokból később bűnbakká vált írók fejében. Főleg azokéban, akik nem veszítették el.
Európában az 1848-as forradalmak szinte mindenhol parlamenti tevékenységgel kezdődtek, és legitimálták a forradalom hevében sebtében meghozott határozatokat. Mármint azokban az országokban, ahol nem verték le hamar a lázongást, és oszlatták fel a parlamentet – mutatott rá Egyed Ákos történész, akadémikus. Magyarországnak akkora szerencséje volt, hogy épp ülésezett az országgyűlés, amikor március 15-én Pesten kitört a forradalom, és elfogadta a békés polgári átalakulást biztosító törvényeket, amelyeket még a király is elfogadott, április 11-én pedig kihirdették őket.
Erdélyben csak két hónap múlva hívták össze az országgyűlést Kolozsváron. Az utolsó rendi országgyűlés 15 olyan törvényt fogadott el, amely
megváltoztatta Erdély egész berendezkedését.
Erdély felemás helyzetben volt a Habsburg birodalomban: közigazgatását Bécsből irányította az erdélyi udvari kancellária a központi hatalom érdekei szerint, de létezett bizonyos fokú önkormányzatiság is. Saját országgyűléssel rendelkezett, amelynek elnöke kormányzó is volt.
Belső politikai rendszerét a három rendi nemzet jogai, társadalmi berendezkedését a feudalizmus határozta meg, a forradalom pedig mindkettőt alaposan megváltoztatta – derült ki Egyed Ákos előadásából. Korabeli mozgalmak egyaránt bírálták a birodalmi berendezkedést és a hűbéri viszonyokat, követeléseik megoldását az országgyűléstől várták, amely magyar többségű volt.
Egyed Ákos történész akadémikus épp a sajtónak ad elő | Helyszíni fotók: Szabó Tünde
Az országgyűlés összeülése másnapján, május 30-án törvénybe iktatta Erdély egyesülését Magyarországgal, ezzel megváltoztta alkotmányjogi státusát is: a bécsi kancellária alól Erdélyt a magyar kormány fennhatósága alá helyezte. Míg ezt a magyarság a nemzeti egység és a modern magyar nemzet megvalósulásának lépéseként értékelte, a szászok és a románok nem repestek az örömtől.
A szászokat polgári jogaik kiszélesítésének ígéretével ideiglenesen megnyerték az unió ügyének, az országgyűlési képviselettel nem rendelkező románokat nem igazán, bár az összesen két román országgyűlési tag (a királyi meghívottként jelenlévő Leményi Ion görög katolikus püspök és Alexandru Bohățel hátszegi nemes) megszavazta az uniótörvényt.
A románok két héttel korábban, a balázsfalvi nagygyűlésen már megfogalmazták, hogy az országgyűlés ne tárgyaljon az unióról addig, amíg a románság nem válik alkotmányos nemzetté Erdélyben, azaz nem kap képviseleti és szavazati jogot az országgyűlésben, ellenkező esetben óvást emelnek.
De a törvény megszületett, és kimondta a jogegyenlőséget nyelvi és vallási különbségre való tekintet nélkül, és eltörölte az addigi, ezzel ellenkező törvényeket: a rendi világ törvényeit és szokásait, a nemesi kiváltságokat.
A jobbágyfelszabadítás Erdélyben nemzetiségi kérdés is volt
A rendi világot az a törvény törölte el gyökeresen, amely felszabadította a jobbágyokat. A javaslatot Wesselényi Miklós nyújtotta be júniusban, és bár korábban nem sikerült többséget szereznie, ezúttal hatásos és ünnepélyes szónoklattal a felszabadítás radikális módját fogadtatta el. Több európai országgal ellentétben a nemeseknek az állam fizetett kárpótlást, nem a jobbágyoknak kellett váltságot fizetniük a szabadságukért és a birtokjogukért.
Erdélyben az úrbériség kérdése szorosan összefügött a nemzetiségi kérdéssel: a nemesek túlnyomó többsége magyar, a jobbágyok többsége román volt. De a vármegyékben és Székelyföldön sok magyar jobbágy élt, vagyis a felszabadítás közös érdek is volt. A szász székekben a román és magyar jobbágyok a városoktól vagy magánföldesuraktól függtek.
Wesselényi másfél millió ember érdekében kérte a jobbágyok polgárrá nyilvánítását, a robot és a dézsma eltörlését. A törvény június 18-án életbe is lépett: a jobbágyok szabad polgárok lettek, eladhatták földjeiket, vagy birtokot vásárolhattak, hivatalt viselhettek. Új parasztosztály született, amelynek zöme földtulajdonos lett, és lehetővé tette a polgári nemzetek kialakulását, illetve rendszerváltást eredményezett – értékelte a történész.
'48-as hallgatóság a BBTE akadémiai klubtermében
A nemesség azt remélte, a jobbágyok kedvezően fogadják a felszabadulást, és nem állnak bosszút a nemeseken. A történész beszámolója szerint a volt jobbágyok falvanként máshogy, de megünnepelték a felszabadulást.
A kolozsvári jobbágytörvény pozitív válasz volt a románok Balázsfalván megfogalmazott kérésére, miszerint kárpótlás nélkül szüntesse meg az úrbéri viszonyokat és a dézsmát. A személyi és társadalmi függésben élő erdélyi parasztság szabaddá tétele a román polgári nemzet kialakulásának is feltételét képezte. A 19. század második felében olyan erős román paraszti társadalom alakult ki Erdélyben, amelyet a román politika bármikor megszólított, amikor tömegmozgalomra volt szüksége.
Hiába szabadultak fel, a szegények nem szavazhattak
Az 1848-as erdélyi országgyűlés törvényt hozott a választójogról, a katonai szolgálatról, a közös teherviselésről, a sajtószabadságról és a közlekedés fejlesztéséről.
A választójogi törvény a júliusra kiírt magyarországi választásokra volt érvényes, ahol Erdélyre 73 képviselői hely jutott a közös országgyűlésben. Ezen a választáson nem szavazhattak a nők, a gyámság, illetve peres eljárás alatt állók és a szegények. A választójogot szűkebbre szabta, mint a magyarországi törvény.
Szavazhatott mindenki, akinek addig választójoga volt, de a felszabadult jobbágyok, az új polgárok közül csak azok, akik legalább 8 pengő forint adót fizettek, ilyen pedig kevés volt. Ez a vagyoni korlátozás nem vonatkozott értelmiségiekre. A városi lakosok közül azok szavazhattak, akik legalább 300 pengőnyi vagyonnal rendelkeztek, illetve a legalább egy segédet foglalkoztató kereskedők és iparosok – sorolta a történész.
Fegyver- és közteherviselés
A nemzeti fegyveres erőről szóló törvény előírta nemzetőrség szervezését, tisztázta a nemzetőrök jogait és kötelességeit. Elvileg a székely határőröket is polgári jogokban részesítették, de a határőrök gyakorlatilag fegyverben maradtak tekintettel a súlyos belső helyzetre. A román határőrök kérdését az országgyűlés nem tárgyalta.
Erdély március végén ígéretet kapott a közteherviselési törvényre. Hasonlót követelt a hónap végén Kolozsváron tartott román értékezlet, és a székelyek előterjesztése is. A törvény meghozására viszont az erdélyi országgyűlésnek nem maradt elég ideje, ezért átvette a pozsonyi törvényeket a közteherviselésről és a sajtószabadságról.
A román sérelmeket a vallások és egyházak teljes (vallásgyakorlási, vegyesházassági viszonyok és politikai) jogegyenlőségét előíró törvénycikk orvosolta. A dualista Magyarországon pedig az 1848-as erdélyi törvényeket senki sem próbálta visszavonni – zárta előadását Egyed Ákos.
A szimbolikus harc ugyanúgy dúlt 1848-ban a köztereken, mint ma,
de mivel akkor még nem dőlt el, melyik etnikum milyen zászló alá sorakozik, az elején a felek gyakran a saját zászlójuk színeit sem ismerték – derült ki Pál Judit, a BBTE történészprofesszora előadásából.
Azok a trikolórok, amelyek ma már állami jelképek, identifikációs és mobilizációs eszközök, a nemzeti egység és szuverenitás jelképei, tájainkon az 1848-as forradalom alatt és hatására rögzültek, a nemzetek és a nemzetállamok kialakulásával párhuzamosan.
A politikai mozgósítás két legfontosabb eszköze a 19. században az egyház és a nacionalizmus, amelyhez a jelképek nélkülözhetetlenek voltak. 1848-49-ben különösen nagy tömegeket sikerült nagyon rövid idő alatt mozgósítani már ezekkel az új jelképekkel.
A nagy francia forradalomban meghonosodott háromszínű francia zászló volt a minta, ezért háromszínű a legtöbb nemzeti zászló. A magyar piros-fehér-zöld 1848-ban rögzült, bár az akkori törvény „ősi színekként” hivatkozott rájuk, és ekkor jelent meg a román piros-sárga-kék zászló is. A havasalföldi forradalom során kezdték először használni, és állítólag a Párizsban tanuló román diákok alkották meg.
'48 előtt mindhárom erdélyi rendi nemzetnek,
a magyarnak, a székelynek és a szásznak volt külön pecsétje, az erdélyi fejedelemség címere pedig mindhárom rendi nemzetet szimbolizálta. 1848 azonban szétzúzta a rendi kereteket, az alakuló modern nemzetek pedig szükségét érezték új identitásuk szimbolikus kifejezésének.
A régi szimbólumokkal való szakítás oka többek között az, hogy az új nemzetek nem egyszerű folytatói a régi rendi nemzeteknek, ahogy ez a fenti előadásból is kiderült, és nemzetként jelentek meg a román közösség tagjai is, akik szintén polgárjogokat kaptak. A nagy átrendeződés a legkevesebb változással a szászok számára járt, ők addig is szabad emberek voltak, ekkorra azonban a Királyföldön már ők is kisebbségbe kerültek a románokkal szemben.
Pál Judit történészprofesszor
A magyarok esetében a politikai elit is biztosította a folytonosságot, a székelyek pedig hivatalosan ekkor váltak a magyar nemzet részévé. Ekkortól már nem használtak külön nemzeti színeket, átvették a magyart. A piros-fehér-zöld már a reformkorban ismert volt, használata viszont a pesti forradalom hírével együtt villámgyorsan terjedt el. Gyulai Lajos naplójából idézte a történész, hogy Pesten a lelkes honleányok annyi zászlót és kokárdát varrtak, hogy egy adott pillanatban már nem lehetett anyagot kapni.
A pesti és a bécsi forradalom híre Kolozsvárra március 20-án ért el,
az egész város forrongott, egymást érték a tüntetések, gyűlések, falragaszok, és a kortárs beszámolók szerint megjelennek a nemzeti színek, magyar zászlók és kokárdák lepték el a várost. Kolozsváron egyértelmű volt az identifikáció, vidéken azonban kezdetben a magyarok sem tudták biztosan, hogy melyek a magyar színek.
A románok és szászok még bizonytalanabb helyzetben voltak, főleg hogy a magyar nemzeti szimbólumok megjelenése kihívást jelentett számukra, amelyre választ kellett adniuk, hogy ne maradjanak le a szimbolikus tőkéért vívott újítási versenyben.
A román elit nehéz helyzetben volt
ebben a szimbolikus elkülönülésért vívott kiélezett versenyben, mert úgy kellett kifejezniük, hogy ők Erdély negyedik nemzete, hogy nem volt erre bevett hagyományuk. Köreikben is gyorsan elterjedt a zászló és kokárda, de egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy milyen színekben.
'48 tavaszán, nyarán használták a fehér-kék, a kék-sárga, a piros-fehér-kék kombinációt is. Március vége és május közepe között az Erdély különböző vidékein élő román értelmiségiek levelezés, kiáltványok és az egyetlen akkori román újság, a Gazeta de Transilvania révén tartották a kapcsolatot, de még nem tudták, hogy nézett ki a havasalföldi zászló.
A május 15-én tartott balázsfalvi nagygyűlést ábrázoló képen, amely a történelem tankönyvekben is szerepel, a zászlókat utólag, kegyes csalással átfestették piros-sárga-kékre. Korabeli beszámolókból ismert, hogy a gyűlés előtt a román vezetők összeültek eldönteni, hogy milyen színű legyen a zászló, és nagy vita után a piros-fehér-kékben állapodtak meg.
A május 15-i balázsfalvi nagygyűlés ábrázolása | A kép forrása a Wikipédia
Az egyik résztvevő már akkor javasolta a piros-sárga-kéket, de nem azért, mert tudott volna a havasalföldi zászlóról, hanem mert szerinte ezek az erdélyi román népviselet színei. Azzal torkollták le, hogy úgy is ott lesz a sárga a zászló arany bojtjain. A toronyból lelógatott hatalmas zászlón pedig függött egy sárga-fekete csík is a császárhűség jeleként.
A gyűlés után jól meglepte őket a résztvevő magyarok vádja, miszerint pánszláv eszmék követői, mivel az orosz zászlót tűzték ki. Hasztalan bizonygatták, hogy azt sem tudták, milyen az orosz zászló, és valószínűleg az ebből származó konfliktus miatt nyártól inkább a sárga-kék kombinációt használták. A piros-sárga-kék csak jóval később terjed el az erdélyi románok körében.
A szászok körében is nagy volt a konfúzió,
főleg a kokárdák voltak forgalomban kezdetben az osztrák sárga-fekete színekben, de használták a magyar trikolórt, az úgynevezett szász nemzeti színeket is, a kék-vöröset, sőt a német színeket is, a fekete-vörös-aranyt. Jól jelzi ez a pozíciókeresést, az identitás dilemmáit, a kettős kötődést a szász elit körében is – jegyezte meg a történész. Az erdélyi konfliktus elmérgesedésével egyre inkább a fekete-sárga maradt.
A pozíciókeresést az 1849-ben Kolozsváron kivégzett szász gondolkodó és lutheránus pap, Stephan Ludwig Roth példájával illusztrálta Pál Judit. Roth az erdélyi szász ifjúság nevében kiáltványt intézett a frankfurti német nemzetgyűléshez, amelyben a földrajzi távolság ellenére a németet tekintette anyaországnak, amelyhez kötődtek. A dualizmus alatt a kiábrándulásuk a Habsburgokból még inkább megerősítette a szász közösség Németország felé fordulását.
A nemzeti szimbólumok hirtelen jelentek meg, és utána relatíve gyorsan vált általánossá a használatuk:
1848 nyarán már hozzátartoztak a városok képéhez.
Az innovációs verseny után a szimbolikus konfliktusok másik típusa lépett fel, a kiterjesztési verseny, amelyben egyik csoport megpróbálja saját identitásának szimbólumait rákényszeríteni a másik csoportra, és egyfajta homogenitást megvalósítani. Ahol minden zászló egy hűségnyilatkozat, ott bármiféle elkülönülés veszélyesnek tűnik.
Bisztray Károly fiatal hivatalnok akkoriban utazott végig Erdélyen Kolozsvártól Fogarasig, és útleírásában megjegyzi, „hogy ahány városon mentünk keresztül, annyiféle színű lobogót láttunk lebegni a tornyokon. (...) A nemzetiségi és császári zászlók, mint az Unio ellen intézett megannyi protestáció tűntek fel előttem, s méltó haraggal és nagy elkeseredéssel töltötték el belsőmet.” A leírás szerint Bisztray Fogarason a katolikus és református templom tornyán a magyar nemzeti zászlót találta, a lutheránuson vörös-fehéret, a görög-keletin sárga-kéket, az Apafi-vár tornyán pedig császári fekete-sárgát.
Pál Judit és akadémiai publikuma
Etnikailag kiélezett környezetben a nemzeti szimbólumok is harcba keverednek egymással, és az 1848-as tobzódásban fel sem merült a közös jelképek használata, például egy egységes Erdély zászlójáé – jegyezte meg a történész. A nemzetiségi elitek alapvető célja saját csoportjuk identitásának erősítése volt a politikai szimbólumok révén is.
A szabadságharc 1849-es leverése után a magyar nemzeti színeket üldözték, és majd csak az 1867-es kiegyezést követően jelenhettek meg a köztereken. Az első világháború utáni impériumváltáskor újra kibontakozott a harc a zászlókért és a nemzeti jelképekért Erdélyben, 1989-ben pedig ismét fellángolt a színek harca, különösen Kolozsváron – elevenítette fel Pál Judit egyetlen mondatban a 20. századi lobogós konfliktusokat.
A forradalmárok is egymástól tanulták, hogyan kell forradalmat csinálni és vezetni,
vette fel a tanulás fonalát T. Szabó Levente docens, a BBTE filológia karának dékánhelyettese. Előadását a magyar forradalmárírók kultusszá fejlődött franciaimádatával indította: Jókai visszaemlékezéseiből nemcsak azt tudjuk, hogy Petőfiék szinte kizárólag francia szerzőket olvastak, hanem maga Petőfi például a szobája falára a francia forradalmárok képmását aggatta.
A Jókai-kommentárból is kiderül a kulturális minták és forradalmi előképek fontossága (Petőfi például épp azt tanulja, hogyan kell vezetni egy forradalmat), de az már kevésbé, hogy az eltérő forradalmi modelleknek súlyos következményei lettek az írók közti vitákban és feszültségekben nemcsak 1848-49-ben, hanem utána is, állapította meg az irodalomtörténész.
Jóval a magyar forradalom és szabadságharc előtt már számos kulturális mintán lehetett elsajátítani, milyen egy forradalom, miként viselkedik egy forradalmár, hogyan kell vezetői vagy éppen ellenzői szerepet felvállalni, vagyis kész forradalmi koreográfia, szövegrepertoár, viselkedésminták sokasága készítette fel az ez iránt még kevéssé érdeklődő csoportokat vagy egyéneket is.
T. Szabó Levente irodalomtörténész
Ezek nemcsak elit olvasmányokban szerepeltek, hanem a kor médiaforradalmának köszönhetően a napi-, heti- és divatlapokban is leírások, kommentárok jelentek meg az 1789-es nagy francia forradalomról és a későbbi forradalmi mozgásokról is. Ezekből származott a március 15-t követő első napok konszenzusa és aztán a későbbi viták is arról, miként kell továbbvinni a forradalmat.
Az 1840-es évek végén például tudományos munkákban vagy azok ismertetőiben is felbukkannak a forradalmi hivatkozások, államjogi érvelésben például az, mikor jogszerű egy uralkodó elmozdítása.
A forradalmi szótár annyira beágyazódott a köz- és tudományos beszédbe,
hogy az orvosok és természetvizsgálók 1847-es nagygyűlésén úgy biztatják a tudomány vármegyei támogatására az illetékeseket, hogy folyamatosan a francia forradalom hasonló intézkedéseire hivatkoznak. A napisajtó is hónapokkal a magyar forradalom kitörése előtt azt firtatta, mi lehet a tudósok, történészek, művészek, a szellemi foglalkozásúak viszonya a forradalomhoz.
A forradalom kitörésekor pedig teljesen természetes volt egy történészi-írói csapat megbízása azzal, hogy szinte valós időben, kvázi breaking news-ként örökítse meg a forradalmi eseményeket, és előértelmezze az utókor számára – még ha ez aztán nem is valósult meg.
1848 februárjában maga Petőfi recenzálja lelkesen Lamartine-nak a girondistákról, a jakobinusokkal szemben állástfoglaló mérsékeltekről szóló kis munkáját, amelyet külön ajánl a nőknek is. Ez annak a honleányi szerepnek a körülírásában lesz fontos, amelyet a nők felvállalhatnak – magyarázta T. Szabó Levente.
Azt állítja, a magyar forradalom és szabadságharc is ezekbe a transznacionális előképekbe csatlakozik bele, alakjai már a kitörése előtt jól ismerik azokat az előképeket, amelyek alapján a forradalom elbeszélhető. Tudják, hogyan kell viselkedni, részt vennni benne, ha kitörne, milyenek legyenek a szimbólumai, vagy épp mit tegyen egy forradalmi költő forradalmi felesége. (Ahogy a 19. század folyamán egész Európában egymástól tanulják a nemzetek, hogyan kell nemzetnek lenni, nemzetként viselkedni – teszi hozzá az irodalomtörténész.)
Ezek a modellek viszont nem egyformák, és nincsenek egymással zavartalan összhangban a magyar kultúrában sem. Louis Blanc magyar környezetben is visszhangot kapott vaskos kötetében erősen szocialista szempontból beszéli el a francia forradalom történetét, ami Táncsicsnak például kapóra jött, de Petőfinek már kevésbé volt szimpatikus, Jókait pedig egyenesen idegesítette.
Vagyis az írók és művészek világát mélyen tagolta az is, miként képzelik a forradalom lefolyását, miben látják annak megoldását. A sajtómunkások számára drasztikusnak bizonyuló sajtótörvényeket például elégetik március 15. után pár nappal, az írók egy része pedig elégedetlen a nemzeti színházzal, hogy az nem elég forradalmi, túlságosan óvatos.
Megosztja őket az is, hogy milyen az igazi forradalom, folyamodhatnak-e erőszakhoz, mikor legitim a vérontás. Jókai kiáltványában – amely többek között a nem magyar nyelvű ifjúság elfogadására és a zsidók emancipációjára is felszólított – aggódik azok miatt a forradalmárok miatt, akik az erőszakot megoldásnak látják, és azt hangsúlyozza, a polgári, békés mindennapi tevékenységek folytatása megfelel a forradalom céljainak. Az ő jelszavai a „béke, egyenlőség és szabadság!” – ebben a sorrendben.
A békés vs véres forradalom dilemmája
egyazon alkotó életművében is megjelenhet. Petőfi például 1848 végére annyira radikalizálódik, hogy a békés átalakulástól eljut a radikális republikanizmusig, a Nemzeti daltól az Akasszátok fel a királyokatig, amely kéziratban maradt, maga Petőfi sem publikálta.
Ez a dilemma az egyik legfontosabb kérdése lesz a forradalom leverése utáni időszaknak is, miután báró Kemény Zsigmond röpirataiban nyilvánosan is megpróbál számot vetni a felelősség kérdésével. Évek múlva is visszatér a kérdés abban a formában, hogy a tudósoké a feladat, hogy egy rosszul sikerült, másként lezárhatatlan dolgot saját eszközeikkel lezárjanak. A politikai közgondolkodás pedig felveti, hogyan kell az államot válsághelyzetben, azaz forradalomkor vezetni, illetve utána hogyan kellene kormányozni.
Az írók nemcsak a forradalmi minták megtanulásában és megteremtésében járnak élen, a leverés után rájuk osztották a bűnbak szerepét is, állapította meg az irodalomtörténész. A forradalom kiemelt közösséggé, hivatáscsoporttá változtatja őket, és
a megtorlásnak is kiemelt célpontjaivá válnak.
A sajtó vezetői rendszeresen szerepeltek a körözvényekben, a kivégzendők névsorában, Petőfi például kommentárokkal látott el egy körözvényt, amelyben kijavítja a személyleírásában ejtett hibákat.
Nemcsak irodalmárokként kerültek a megtorlás célkeresztjébe, sokan más aktív szerepet is vállaltak a forradalomban: polgári állást töltöttek be vagy honvédtisztek voltak. Vörösmarty képviselő volt, 1849 júliusában ráadásul a kegyelmi szék bírája lett, ami egészen súlyosnak számított, Arany pedig azért várta letartóztatását, mert a trónfosztás után lett alacsony rangú tisztségviselő, fogalmazó a belügyminisztériumban egy Kossuthnak írt levele folyományaként.
Mivel az üldözések nem tettek különbséget az írók között aszerint, hogy ki mennyire radikális nézeteket vallott, újságírói szerepvállalás miatt gyakran válogatás nélkül meghurcolták őket, az 1850-es évek végére ez elkezdte eltüntetni a nézeteltéréseiket, a különbségeket az forradalomszemléletük között. Ehhez az is hozzájárult, hogy a legradikálisabb irodalmi szövegek ritkán jelentek meg, még később sem nagyon közölték őket.
Petőfi 1848-49-ben írt szövegeinek egy része akkor nem is került a nagyközönség elé. Amikor 1874-ben Greguss Ágost és Gyulai Pál az első nagy díszkiadásban kísérletet tett erre, a nagy megrökönyödés miatt ki kellett pontozzák a radikális sorokat például az Akasszátok fel a királyokatból. Ferenc József akkor már magyar királyként is uralkodott, és nem dőltek el a viták arról, hogy ezek az alkotások már emlékek, vagy még nagyon is élő politikai szövegek.
A márciusi ifjak romantikusan egységesként meghonosodott képét T. Szabó Levente sikeresen árnyalta a fejünkben a belső vitáikkal, vívódásaikkal, súrlódásaikkal, amelyek az eltérő forradalomértelmezéseikből fakadtak. Mi több, az irodalomtörténész szerint ezek az eltérő nézetek sokat köszönhettek a médiafordulat nyomán az 1840-es évek második felében széles körben forgalmazott történeteknek, vizuális ábrázolásoknak, anekdotáknak, kommentároknak arról, mit jelent forradalmárnak lenni, hogyan kezdődhet vagy végződhet egy forradalom, vagy hogyan lehet beszélni róla.
2017 elején például így.
Különvélemény
Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
Fall Sándor
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?
Szántai János
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Nagyítás
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
// ez is érdekelheti
Főtér
Hálucsinánt: beütött a romániai államelnök-választás első menetének második, nagy földrengése!
Jött egy senki, látszólag a semmiből… és győzött! Az egész elemzésbiznisz, a nyilvános tereket teleszóró nagyokosok, a statisztikák, a pártok, tanácsadók pedig mehetnek a kukába.
Krónika
Kelemen, Georgescu és Lasconi „vitte el” Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot, Ciolacu és Ciucă labdába sem rúgott
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke hat, erdélyi illetve partiumi megyében is az első helyen végzett az elnökválasztáson – derül ki a megyékre lebontott hivatalos eredményekből.
Főtér
Úgy tűnik, földrengéssel zárul az államelnök-választás első fordulója
És itt az első menet vége, itt vannak az első részeredmények… és úgy tűnik, valóban politikai földrengés lesz a vége.
Székelyhon
Lezuhant egy osztályterem mennyezete, két diák megsérült
Egy 13 éves fiú és egy lány sérült meg hétfőn délben, amikor a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola egyik osztálytermének plafonja rájuk zuhant.
Krónika
Megvan a külföldi voksolás végeredménye, Călin Georgescu a diaszpórában is mindenkit lepipált
Az Állandó Választási Hatóság (AEP) honlapján közzétett adatok szerint lezárult a külföldi szavazókörzetek szavazatszámlálási jegyzőkönyveinek összesítése.
Székelyhon
Frontális ütközés, hosszú várakozás az autósorban – részletek a szentegyházi balesetről
Egy személyautó és egy autóbusz ütközött frontálisan szerda reggel Szentegyháza Csíkszereda felőli kijáratánál. A reggeli órákban ráadásul köd is nehezíti a baleset miatt lassan haladó forgalmat.
// még több főtér.ro
2024. november 15., péntek
Nyolcvan év, nyolcszáznál több könyv – Nemere István a Plútón túlra költözött
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
2024. november 15., péntek
Nyolcvan év, nyolcszáznál több könyv – Nemere István a Plútón túlra költözött
Meghalt az író, akinek a könyveit mindenki olvasta, de nem mindenki meri bevallani.
2024. november 13., szerda
Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
2024. november 13., szerda
Négyezer eurón múlott az ötéves Balog Ronaldo sakkvilágbajnokságon való részvétele
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
2024. november 12., kedd
A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
2024. november 12., kedd
A blues Kolozsváron is ugyanazt csinálja, mint Memphisben: istenesen odavág
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
2024. november 08., péntek
Az erdélyi szász, aki kinyomtatta magyarul az első latin betűs román szöveget
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
2024. november 08., péntek
Az erdélyi szász, aki kinyomtatta magyarul az első latin betűs román szöveget
450 éve halt meg Heltai Gáspár, az erdélyi nyomdászat úttörője, reformátor, a kora újkori magyar irodalom egyik legszínesebb alakja. A Heltai-nyomda régi könyveiből kiállítás nyílt a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban – megnéztük, mi lapul a vitrinek mögött.
2024. november 06., szerda
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
2024. november 06., szerda
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
2024. október 31., csütörtök
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
2024. október 31., csütörtök
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
2024. október 30., szerda
A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
2024. október 30., szerda
A kolozsvári Fellegvár: lebegő „senkiföldje” ég és enyészet között
Időről időre bejelentik az illetékesek: na, most aztán tényleg felújítjuk a kincses város ikonikus helyszínét. Aztán eltelik pár év, a Fellegvár meg ott áll és csepeg róla az elmúlásba oltott romantika. Megnéztük, hogy néz ki ezen az őszön.
2024. október 28., hétfő
Ide kiránduljunk ősszel: Kolibica-tó és Nagy-tőzegláp
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
2024. október 28., hétfő
Ide kiránduljunk ősszel: Kolibica-tó és Nagy-tőzegláp
Beszterce-Naszód és Szucsáva két méltán népszerű kirándulóhelyén jártunk. Megérte.
2024. október 23., szerda
Petőfiék is tudták: a fogyasztásban van a nemzet ereje
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
2024. október 23., szerda
Petőfiék is tudták: a fogyasztásban van a nemzet ereje
A 19. század derekától tudjuk, az a jó hazafi, aki hazait vásárol. No de hogyan jelentkezett ez az irodalomban és a korabeli közbeszédben?
2024. október 16., szerda
Harmincöt év után is nagyot üt a ’89-es forradalom a filmvásznon
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
2024. október 16., szerda
Harmincöt év után is nagyot üt a ’89-es forradalom a filmvásznon
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Különvélemény
Válságkezelés a Székelykőn – tizenkettedik erdélyi történet a jövőből
Fall Sándor
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Nem szól(t) ránk a házmester… avagy miért szól(t) másképp az Illés zenekar Erdélyben?
Szántai János
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
Nagyítás
A teljes elszigetelődés útját választotta a románság az 1940-1944 közötti kis magyar világban
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
Így érdekérvényesítettek ők – kijárásos magyar politizálás az államszocialista Romániában
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
